hétfő, december 29, 2008

királyi lakomák

de jó dolog megélni amit Krisztus urunk tanított! nem mindig sikerül, és legtöbbször még a lehetőséget sem vesszük észre. pedig Ő gondoskodik lehetőségekről. így volt ez minap errefelé. karácsony másodnapján gyülekezetünkben szeretetvendégség volt. olyanok is részt vettek akik biztosan nem fogják viszonozni a meghívást. dicsőség Istennek!

ma este pedig hazajövet a gernyeszegi istentiszteletről mielőtt hazavittem volna az embereket beugrottunk hozzánk, és csak úgy spontánul megvacsoráztunk mindahányan. hálás vagyok Abigél leleményességéért és kedvességéért. velem együtt 11 embert ültetett asztalhoz. hála édesanyámért is aki sok finom étellel látott el bennünket, lehetőséget adva arra, hogy mi is részesüljünk az adás örömében. ahogy a Mester mondta: "jobb adni mint kapni".

sok nyomorúság és bánat is van, de ebben is együtt vagyunk Isten pedig velünk. családi viszályok, betegségek, halál (épp egy virrasztásról jövök)...

sárpatakról is megyünk néhányan együtt szilveszterezni a gernyeszegiekkel. volt aki könyörgött, hogy vigyük mert egyébként mások rángatják bele az ilyenkor szokásos ivászatokba.

fiatal magyar házaspárokkal ismerkedtünk meg egy vendégségen amit nagyon élveztünk. szines társaság volt és jókat lhetett beszélgetni. ezért is hála! nagyon jól esett.


mindenkinek kívánok kegyelemben gazdag új esztendőt!
...mert végső soron mind az Ő vendégei vagyunk

zoltán

nálunk
gernyeszegen (az asztal végénél vagyunk mi)

csütörtök, december 25, 2008

fekete (karácsony) vagyok de szép...

az utóbbi hetek irtózatosan gyorsan teltek. alig ocsúdtam és itt is a karácsony. de mintha már az év is eltelt volna. közben voltunk szüleinknél Szatmár megyében, javíttattam a kocsit, voltunk Bihar megyében evangelizálni, és alig volt időnk számítógép elé ülni. közben a gádzsó ismerőseink száma is gyarapszik, és egyéb eseményekben sincs hiány (pl. a kocsi szenvedett pár sérülést mások figyelmetlenségéből vagy rosszakaratából, de nem nagy trauma mivel csak egy eszköz) szenteste megnéztük a "Jézus élete" filmet ami a lukács evangéliuma alapján készült. voltak vagy 70en, főleg fiatalok és gyerekek. aztán néhány gernyeszegi fiatallal együtt kántálni voltunk szerbiába, majd azokkal akik csatlakoztak hozzánk folytattuk gernyeszegen is a kántálást. ma este pedig befutottunk dedéékkel vásárhelyre mivel az annyát bevitte a mentő. hálistennek itt van nálunk ancsa is, mert nélküle mindez nem jött volna össze ilyen jól. főleg abban nagy segítség, hogy vigyáz a kicsikre. a külsőségkben nem sikerült túl jól felkészülni a karácsonyra, de annál jobb érezni azt a békét amit Isten újból és újból ad az események forgatagában, humorérzéket, derűt, és reményt amikor sok a rossz hír.
békés karácsonyt mindenkinek és áldott új esztendőt
zoltán

mivel nincsenek karácsonyi képeink (erre sem tudtunk figyelmet fordítani, más, fontosabb dolgok miatt) feltettem néhány nemrég készült képet:

talán ez mégis karácsonyi, ancsa készítette

ilyen Marossárpatak idén decemberben (az a sor ház a tetején szerbia)

ez ediéknél egy házi istentiszteleten készült (középen lent erzsike; bal oldalt gyöngyi, az anyja; mellette a másik lánya, ida; zalán a manyi ölében alszik; mellette zsuzsa, edi felesége; engem meg csak felismertek tán)

hétfő, december 08, 2008

csend

A család már alszik és nekem jól esik kicsit csendben lenni. Sok rendezni valóm van, írogatni leveleket, blogot, olvasgatni, gondolkozni. Most nem vagyok álmos... Zajlik az élet, sok tennivaló kívül-belül, de néha meg kell állni is.

Jó meleg van itt, ropog a tűz, a fiúk kórusban horkolnak, nekem zúg a fejem. Keveredik az advent, a bevásárlóközpont kommersz adventje, a rengeteg megmaradt mikulás-csoki képe, a díszek, amiket nem veszünk meg, mert vagy nekem nem tetszenek, vagy Zolinak, vagy amúgy is giccsesek és szóba sem jöhetnek. A sok félkész sütemény a polcon, dobozba zárt finomságok, minden kész van 3 perc alatt: se sütni, se főzni nem kell, sem kínlódni vele, sem időt szánni rá, szeretetet, imádságot. Instant karácsony. Hol van még karácsony... Nálam már ott csüng a kicsi dísz az ablakban, két gyertya ég: Krisztus második adventusza, az életembe jövetele. Életemben élete. Talán ez a legboldogabb advent-hét. A jelen adventje. A Krisztus ittléte. S én mégis csak tervezek, mindig előre, másnapot, jövő hetet, karácsonyt, szilvesztert, jövő nyarat. Pedig itt kéne élni, ebben a hétben, mert Krisztus második adventje eljött, s azóta itt van velem, bennem, jelenemben. A csendben, a forgatagban, a gyereksírásban, meg nem gyulladt tűzben, esőben, sárban is.

Nagyon örülök, mert Edi és Zsuzsa úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Eddig együtt éltek, mint férj és feleség, úgy ismeri őket mindenki, de papírjuk és áldásuk nem volt hozzá. Isten elvégezte bennük... intézgetik a papírokat, karácsonyra meglesz az egész, meghívtuk, legyen nálunk az ünnepi ebéd, s talán ünnepi istentisztelet is. Első hívő esküvő Sárpatakon. Nem nagyszerű?

A női kör kicsit akadozik, egyszer nem volt áram az egész faluban, nem jöttek csak 3an. Jó volt, gyertyafénynél csináltuk az adventi koszorút az imaháznak, csak akkor voltunk bajban, mikor aztán láttuk is, hogy mit remekeltünk...:) Következő héten beteg voltam, én nem mentem, most nem hirdettük meg vasárnap, de nem is baj, mert aztán jutott eszembe, hogy holnaptól javítják a kocsit, úgysem tudnék menni. Nem tudom, hogy lesz aztán, lehet jövőre marad, hogy elkezdjük a tanulmányt. Addig kell gyűjtsek erőt, bátorságot, gondolatokat.

Abigél

péntek, december 05, 2008

veszen kosarat?

"Végezetül imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is, és, hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert nem mindenkié a hit! De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól."
ilyen szavakkal kezdte zárni Pál apostol testvérünk a thesszalonikabeliekhez intézett második levelét. én pedig így kezdem. elég friss élményeim vannak (nem részletezem) és éppen most találtam ezt (jól esett ezt olvasni).

pörögnek rendesen az események és hiányzik néha a magány. nem volt betervezve de kedden összejött: egyedül mentem az erdőre fáért és egyedül is jöttem haza (estefelé). minden olyan nyugodt és egyszerű volt odakint, Istennel. de aztán vissza kellett ereszkedni a völgybe (szó szerint), ahol sok gonosz lélek gyötri az embereket (ez is szó szeint). a fát csak másnap tudtam hazahozni (csak kétszer kellett lerakni útközben :) ) a múlt héten is hoztunk valami szárazságot és szerdán ludájék (abafájáról) fel is vágták. (hálás vagyok)
a képen edi (jobbról) segít az abafáiaknak
ne felejtsem el, hogy hétfőn voltam ediékkel a falvakon kosarat árulni. ők még nem kértek tőlem soha kölcsön (pedig a legszegényebbekhez tartoznak, és az apjuk is meghalt, edi a legidősebb férfi a családban, nemsokára 19lesz) hanem megkértek hogy vigyem el őket és a kosaraikat néhány közeli faluba (kb 60km volt az egész körút, a benzint fizették). előtte együtt imádkoztunk és utána együtt adtunk hálát. voltak akik kételkedtek, mivel nem mentünk elég messze, és mégis sikerült délre eladni az összeset. hála Istennek! ezáltal is erősödött edi hite

(itt tennék is egy zárójelet: leginkább azzal lehetne segíteni az ittenieket, hogy tisztességes áron megveszik az arujukat (mindenféle vesszőkosarak, vesszőből készült bútorok, tárgyak, gyékény lábtörlők, stb.). ha valaki tud ebben segíteni, vagy tud olyat aki ebben segíthetne az szóljon. kissebb tételektől egészen több ezer darabos megrendelésekig bármi jól fogna. megjegyzem, hogy semmi tapasztalatom ilyen téren de a segítő szándék megvan bennem. zárójel bezárva)

a koncertről pár szót: tele lett a kultúrotthon (többen álltak is), helybeliek nem sokan, de aki ott kellett legyen ott volt. pörgősen indult aztán lecsendesedett, míg a végén többen sírva imádkoztak (az itteniek közül is) miután előre mentek. én a legtöbbet kint voltam és a csellengőkkel próbáltam beszélgetni. közben persze imádkoztam de mégis meglepődtem mikor bementem és láttam mennyien előre mentek imádkozni. jól esett hallani a sárpatakiak imáit (volt aki alig mert, másból viszont csak úgy ömlött a szó, pedig pár hete még nem is mertek hangosan imádkozni) miután kitakarítottunk megvendégeltük határon túli testvéreinket (abigél igazán kitett magáért, pedig előtte éjjel bent voltunk vele vásárhelyen a sürgősségin, ahol egy kis intravénás glukózzal próbálták erősíteni mivel kiszáradt valami gyomorrontástól) gerzon velünl volt a koncerten, hogy abigél készülhessen. azóta hálistennek jobban van a kedvesem, csak a fogfájás gyötri még kicsit.
ma jó volt többet lenni a családdal, együtt mentünk fel vásárhelyre is. holnap megpróbálok segíteni elrendezni pár embernek a személyigazolványát. ehhez is fel kell mennünk a városba. szombaton pedig elugrunk érkörtvélyesre evangelizálni. viszek magammal az itteniekből meg a gernyeszegiek közül is. fárasztó lesz de számítok az áldásra. talán viszünk pár kosarat is és útközben eladjuk valahol. jövő hétre marad a jézusfilm vetítése.
kegyelem mindenkivel
zoltán

vasárnap, november 30, 2008

havas, sár(os)patak

gyorsan telik errefelé az idő, tán túl gyorsan... eltelt ez a hét is, de ha az utóbbi kettőt veszem elég fárasztó volt így egyben. és a következő sem ígérkezik könnyebbnek... hála Istennek! zajlik az élet, és úgy érzem, hogy nem csak múlik...

múlt hétvégén kiruccantunk kicsit. (ancsát hazavittük, miután itt volt majdnem egy hetet és segített nekünk) először csak kolozsvárról volt szó, de ha már ott voltunk átugrottunk kicsit váradra is, és persze nem lehetett kihagyni szatmárt sem. (mindenütt, miondenkivel jó volt, váradon sikerült elmenni a gyülekezetbe is) majdnem 500km-t tettünk meg veszélyesen kopott bal hátsó gumival, de hálistennek szerencsésen landoltunk újvároson, ahol fellöktük a téli gumikat. kellett is. mire hazaértünk javában virított a tél. a hét elején még kicsit időzött nálunk, aztán jött a sár. azóta is itt dagasztjuk és egyre csak szaporodik. és mégiscsak szép hely ez a sárpatak... itthon vagyunk.

a héten alig voltam a családdal. többször voltunk abafáján az itteniekkel, vásárhley, gernyeszeg, fahordás, stb. de abigél állja a sarat, igaz kicsit fáradt. remélem hétfőn lazíthatuk kicsit, mert aztán megint kemény menet lesz. egyre többen akarnak részt venni az istentiszteleteken, nehéz is, hogy senki ne sértődjön meg ha nem viszem. helyben is többen voltunk, főleg ediéknél. megismerkedtünk egy tasnádról idekerölt lánnyal akit ott bemerítettek de mióta itt van nem jár közösségbe. tudja az énekeket és nagyon örült nekünk. van egy üres ház, közel szerbiához ami jó lenne összejöveteleket tartani. még nem sikerült beszélni a tulajjal, de reménykedünk. jövő héten szeretném valamelyik Jézus filmet vetíteni.

néhányan közel vannak Istenhez, mondják is, hogy szeretnék Krisztust követni. "erőszakmentes evangelizáció" valami ilyesmivel próbálkozom. elmondom azt is, hogy mit vár Isten tőlünk (kerülve a felesleges, számukra ismeretlen kifejezéseket), de főleg azt, hogy mit tett ill. tesz Ő értünk és velünk. lehet, hogy képzelődöm de az újjászületés nyomait vélem felfedezni főleg az egyik fiún. bárhogy is legyen, Istené a dicsőség a munkáért amit végez a szemünk láttára. van akit erős félelmek (már-már kóros, elég ijjesztő is) gyötrenek, mások pedig azt mondják, hogy (lelkileg) jobban érzik magukat mióta "járunk" hozzájuk.

van már fánk is, hála Istennek. (nem csak ez)
fáradtak vagyunk
ezt alkotta gerzon legutóbb (bal oldalon egy kocsi)

zoltán

csütörtök, november 27, 2008

vasárnap, november 23, 2008

Éva

Vásárhelyen az 5letbörzén ismertem meg. Nagyon kíváncsi voltam rá, nem tudom, miért, de vonzott. Aztán Isten úgy rendezte, hogy beszélgettünk, imádkoztunk együtt. Telefonszámcsere, stb. Aztán köv. szombaton hallom, hogy súlyos balesetet szenvedett... Megijedtem, hogy új barátnőm haldoklik talán, szenved a kolozsvári kórházban. Aztán megtudtam, hogy jobban van, fizikailag, de nem lehetett vele beszélni, mert a telefonja nem élte túl a balesetet. Tudtam, hogy haza ment az édesanyjához Szatmárudvariba. Nem készültem én meglátogatni, nem láttam rá reális esélyt, de az Úr úgy rendezte, hogy tegnap elmentünk egy kicsit arra felé, hazai tájakra, és ami a legjobb az egészben, hogy bementünk Évához és amit ott láttam, nagyon boldoggá tett. Éva nagyon jól van! Be van kötözve, biztosan fáj is neki itt ott. Két keze be van kötve, az édesanyja gondozza, eteti, de minden szavával az Istent dicséri. Nagy dolog, hogy, megmenekült, pedig ő kész lett volna Úrához menni. Mégis... valami, valaki miatt nem mehetett még el. Csodálatos világosság került oda abba a faluba, a családjába a két hónapos kényszerpihenő révén. Nem panaszkodik, nem a múltban él, nem áll az események hatása alatt... de mégis. Keresi a helyét, kíváncsi, miért történhetett ez meg, mi a dolga most... Nagy példa ő nekem, és áldom az Istent, hogy megismerhettem, hogy láttam így is. Imádkozunk érte, hogy ne legyen hiábavaló ez az egész, hogy családja is lángra kapjon, az ő tüzéből jusson a körülötte élőknek is.

Abigél

szerda, november 19, 2008

emlékezz

ezt már régóta készülök megírni, tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdeni... a kezdetekkel. de mivel sem net sem időnk nem volt, leírom amire még emlékszem (remélem a lényeg, nem a salak)

múlt ősz óta keressük a helyünk abival. kértük Istent, hogy igazolja valamiképp ha váradon akar látni minket, vagy pedig hozzon elénk valami mást, ahol hasznosabbak lehetünk. azután voltam párszor attilánál és ő beszélt nekem erről a környékről, a későbbiekben konkrétan sárpatakról illetve szerbiáról is. eleinte nem gondoltam, hogy mi kellene ide költözzünk de később egyre világosabb lett előttem (nem részletezem).

a nyár folyamán körutaztunk egyet a családdal erdélyben, több időt töltve errefelé. akkor még nem volt világos melyik faluban fogunk lakni, szolgálni. kimentünk sárpatakra is, egyszer néhány gernyeszegi testvéremmel, majd külön abigéllel is. egyből megtetszett. már akkor kimentünk szerbiába és összejött egy spontán házi istentisztelet is mitikáéknál, ott ismertem meg erzsikét meg florint is. nézegettük a házakat is, egyik másik tetszett volna de még nem tettünk lépéseket.

miután hazamentünk igyekeztem mindent elolvasni a neten ami a faluval kapcsolatos. abban maradtunk, hogy a gernyeszegiek keresnek majd nekünk valami házat. ez nem sikerült túl jól mivel az emberek inkább eladni szerették volna a házakat, az árak viszont a csillagos eget verdesik (közel van vásárhely). közben otthon igyekeztünk készülni még ha nem is láttunk előre semmit. eljöttünk a családdal az abafáji keresztségre és kimentünk lakást keresni. csodálni való módon találtunk is egyet. gyorsan hazamentünk csomagolni meg búcsuzni és közben kiderült, hogy következő héten már van is mivel költözni (a FGM segített be; ők ígérték azt is, hogy ha kiköltözünk és részt veszünk a cigánymisszióba állják a lakbért meg a benzint) alig tudtunk bepakolni és elbúcsuzni mivel sietni kellett vissza gernyeszegre a laleék mennyegzőjére (okt.4).

a mennyegző után abigél és a gyerekek itt maradtak gernyeszegen én pedig haza mentem a dolgainkért. simán ment a pakolás (köszönöm fiúk) és hamar el is indultunk sárpatak felé (okt6). mikor már majdnem kikeveredtünk váradról a megrakott kocsival, abigél telefonál, hogy kint vannak sárpatakon és nincs hova költözni mivel visszamondták a megállapodást. hitpróbaként fogtam fel és folytattuk utunkta, közben imádkozva és dícsérve Istent. abit is erre bíztattam. ügyesen helytállt a kedvesem, hála a Mindenhatónak! mire ideértünk ház is lett, jobb mint az első (bizonyos szempontokból), és emberek is akik pár perc alatt kipakolták a kocsit.


az a hetünk elég nehéz volt. gernyeszegen laktunk egy nőtestvérünk lakásában és közben kijártunk dolgozni sárpatakra. volt is mit, de segítség is volt. ezért is hála! nagy volt a felfordulás az udvaron és idebent egyaránt. a számításaimnál 2x-3x lassabban hahaladtunk. csak a következő hétre sikerült brtokba venni az egyik szobát. de aztán könnyebb volt mivel nem kellett annyit utazni. közben részt vettünk a környéken az istentiszteleteken, igyekeztünk segíteni mi is amivel tudtunk.

vasárnap délelőttönként gernyeszegre járunk istentiszteletre (7km, kb. 7perc autóval), és úgy döntöttünk, hogy délután itt maradunk sárpatakon és próbálunk emberekkel ismerkedni. két egymás utáni vasárnapon is felmentünk szerbiába családostól és közben imádkoztunk az ottani emberekért. a második alkalommal megismerkedtünk zolival (dede), és mondtam neki, hogy nemrég költöztünk ide és szeretnék megtanulni kosarat fonni. meghívott magához hétfőre. el is mentem és a segítségével csináltam egy fél kosarat. nem tudtam befejezni mert akkor jött meg édasapám meg apósom. hoztak néhány dolgot és pár napig itt maradtak segíteni elrendezkedni.


édesapámék még itt voltak amikor meghalt edi, zolinak a nagybátyja. (idusnak, zoli édesanyjának a testvére és, mint később kiderült, erzsikének az édesapja). ők hazamentek én pedig elmentem a virrasztóba; első alkalommal zozóval és az édesanyjával, dóra nénivel, akit itt sokan ismernek. énekeltünk pár éneket és hírdettük az ígét. sokan igen jó néven vették ezt. második este is ott voltam, majd elmentünk a temetésre is. erzsike emlékezett rám még a nyári találkozásunkról. azon a héten szombaton zoliéknál már tartottunk egy házi istentiszteletet. (ezen a héten minden felgyorsúlt, csak úgy kapkodtam a fejem) úgy terveztem, hogy vagy két hónapig csak ismerkedünk a hellyel, felmérjük a terepet, de ezzel a temetéssel minden felgyorsúlt. vasárnap meglátogattunk ediék családját is abival (felesége gyöngyi, fia edi, veje florin, lánya erzsike), énekeltünk, szóltunk pár vígasztaló szót és imádkoztunk.

a következő két hétben főleg ebben a két házban tartottunk házi istentiszteletet de az utcán is sok alkalom nyílt beszélni Istenről. eleinte mindenki azt hitte, hogy magyarországiak vagyunk (a kocsi rendszáma miatt), meg, hogy Jehova tanúi, mert azok szoktak Istenről beszélni. lassankét kezdtek megbízni bennünk az emberek, eljöttek páran gernyeszegre házi istentiszteletre, majd bibliaórára, majd mások is. és ezzel megérkeztem a mostani eseményekhez...

még néhány kép:
a maros híd meg a letérő az alsó utcába (sokszor befordulok itt)



átjátszó antenna szerbia fölött (ilyenek kell legyünk mi is, közvetíteni... )


gerzon abafáján (a nyár vége felé)

zalán viselte a legkönnyebben a változásokat


édesapám 3 napon át égette a szemetet (folytatta amit elkezdem, de még maradt így is)

...a tűz folyamatosan égett. már elbontottam az életveszélyes fásszínt. de a disznóól sem vidámabb. a következő képen pedig az új szín amit apámékkal építettünk (lehetett volna jobbat is, de a célnak megfelel)


volt mit szüretelni is hálistennek. a szőlő finom volt, de a mustnak ancsa azt mondta, hogy "kökény must"
ha szűkösen is de vígan voltunk


zoltán

kedd, november 18, 2008

ködös valóság(ok)

szinte ijesztő mekkora ködök vannak errefelé...!!! alig látni pár métert, inkább oldalt nézem az út szélét mivel nincs semmi festék az úttesten sáromberkétől idáig. egyik alkalommal a főút közepén álltam meg a letérőútról jövet. ugyanakkor szép is az egész, főleg reggel, mikor rá van fagyva mindenre... remélem így fognak kikristályosodni itt is a dolgok

szombaton megvolt az első nagyobb szabású rendezvény: cigány istentisztelet (felénk evangelizációnak mondanák). attila prédikált, zozó, ludáj, meg a két attila zenéltek, abafáji és gernyeszegi cigány testvéreim tanúbizonyságot tettek megtérésükről, péter hozta a műszereket, abigél szórólapokat készített, néhányan hívogattunk (énekelve feljártuk szerbiát), én próbáltam összefogni a dolgokat, Isten pedig végezte a nehezét.

ahhoz képest, hogy az első ilyen alkalom itt sárpatakon (és amit valaha szerveztem) minden nagyon jól alakult. hála Istennek! aránylag kevesen, de még így is elég sokan eljöttek. kb. 100 gyerek (becsléseim szerint), és jó néhány felnőtt is. sokan jöttek a körzetből is (abafája, gernyeszeg) erősíteni a mezőnyt. kellett is... nagyon hideg volt a teremben (noha reggeltől égett a tűz). voltak akik nem bírták és el is mentek, de jó néhányan végig kitartottak (7 kor lett vége, kb 5:30kor kezdődött, hivatalosan 5kor) és ez már nagy dolog. a gyerekek fegyelmezésével volt egy kis munka de ez nem meglepő. az alkalom végén többen ott maradtak még beszélgetni. tudom, hogy nem mindenkinek tetszett de eddig még kedvező visszajelzéseket kaptam. ezen a hétvégén lessz a cigánybál, kimaradok belőle, de kíváncsi vagyok a kimenetelére.

vasárnap pár emberrel átugrottunk abafájára, istentiszteletre. sok szempontból jó volt, de a legjobb az volt, hogy néhány embert megérintett Isten lelke... hétfőn pedig gernyeszegen voltunk, új emberekkel. sokaknak tetszik ami ezeken az istentiszteleteken történik, vágynak is jönni és többen azt fejezték ki, hogy ők is szeretnének Istennel(k) élni. természetesen van ellenszegülése, közömbösség, felszínesség is sokakban.

még mindig nem jött össze a favásár. egyszerűen nem futja az időből. ma megcsináltam a fásszénnek a falait, már csak a "töltelék" hiányzik. abigél női körön volt gernyeszegen. igyekezett kamatoztatni a frissen tanult dolgokat. van projektorunk, már csak hangfal hiányzik. ...lehet imádkozni (van is egy ötletem). egyre több lehetőség adódik a szolgálatra, bölcsességre van szükségünk a választáshoz. a hét második felében nyugatra utazunk (kolozsvár, várad, újfalu). addig meg kell pockoljam a "szekerünket", gyanúsan kattok valami hátúl. attól tartok, hogy az a csapágy amit lehelékkel cseréltünk ki egy bicska és a balta segítségével mikor csíksomlyóra mentünk. (aki nem hiszi járjon utána) hétvégére ha törik, ha szakad, vissza kell érnünk. folytatni kell amit elkezdtünk...

itt köszönöm meg mindenkinek a bátorításokat, támogatásokat. Isten fizesse!

zoltán

péntek, november 14, 2008

jár a gádzsó...

mifelénk (szekeres) éjjelente ha a kutyák nagyon ugattak, azt mondták az emberek, hogy "jár a cigány". errefelé (szerbiában) ha éjjelente "erőssen" ugatnak a kutyák azt mondhatják egymásnak ez emberek, hogy "jár a gádzsó". jó szokás errefelé, hogy korán fekszenek. korán is kelnek... sok a munka, drága a villany, stb. tegnap este alig kaptam ébren pár embert (pedig csak 7 körül lehetett) és mikor hazafelé jöttem csak egy udvaron látszott élet. bementem, hogy lássam kik azok. kint főzték a vesszőt. ma már szép kis kosarakat fontak belőle. beszélgettünk a tűznél, behívtak, tovább beszélgettünk, és elég késő lett mire haza indúltam. át a dombon a recsegő hidegbe. a kutyák meg nem hagyták szó nélkűl. csak az bosszantott, hogy miattam nem hagyják aludni az embereket.

amúgy nagyon szépek az ejszakák errefelé. főleg most, hogy telihold van, zúzmara es köd... csak vezetni volt ma nehéz egy kicsit, de izgalmas. nemrég értem haza, csevegtem a neten pár ismerőssel (csak ami halaszthatatlan). most pedig jön a régvárt pihenés

Uram, kezedbe ajánlom a lelkünket!

zoltán

csütörtök, november 13, 2008

Boci boci tarka

Szereti Gerzon ezt a dalocskát, mert bár nem sok értelme van, a befejező soraiban egy életre szóló tanácsra, mi több: életfilozófiára bukkant: "oda megyünk lakni, ahol tejet kapni". Már Váradon énekelgettem neki, és mondtam, hogy elköltözünk, de oda megyünk lakni, ahol lesz sok bu, meg tejecske. Egyből tetszett neki az ötlet, nem törődött semmivel, tudta, Apa jó döntést hozott. :))

Beszéltünk Zolival, hogy túl egyoldalú lesz a blogunk, ha csak a lelki oldaláról írunk... Mert nem csak lélek vagyunk, de test is, szeretjük a tejecskét, meg a szentiványi kiflit. Ez a kifli azért jelent nekünk sokat, mert réges régen, mikor még Zoli sulizott, és nem olyan régen, mikor én is :)) , akkoriban lehetett kapni egy fajta kiflit, ott a kispiacnál sütötték, és mindenki úgy hívta: "baton". Azóta, hogy elkerültem onnan a kispiactól és elpártoltam a "melc cu cacao" nevezetű kakaós csigához, nem ettem bátont. Nem is lehetett kapni. Sehol. De tényleg sehol. Aztán egy szép napon, mikor Sárpatakra költöztünk, bementem a házunkhoz legközelebb eső boltba, látom, van kifli, vettem én, de sejtelmem se volt, milyen értékes lett egyből az 50 banim: itt a BÁTON! Tőlünk 500 méterre, minden reggel, amikor csak akarok és elég korán sikerül eljussak a boltba. Hát így. Gyönyörű, meleg, édes-puha hely ez a Sárpatak!

A tej a szomszédból jön, 4x egy héten, rettenetes, de még így sem elég. Szerencsére a kakaó elfogyott (a kakaóról megint sokat mesélhetnék, mert Miklóséktól van, pont-fix olyan amilyet réges régen küldtek a csomagban Lassmannék), mert nagyon elhíznánk a sok édesség miatt... Vagy csak a fogunk menne teljesen tönkre.

Egy másik nagy öröm, hogy nagy udvarunk van, füves :), gyümölcsfás, reggelenként zúzmarás. Csak kicsit sajnálom Zolit, mert még nagyon sok munkája lesz vele, hogy igazán szép és rendezett legyen. De megoldja, mert szereti csinálni. Gerzon fél nap kint van, még így is, hogy elég hideg lett... Nehéz bent tartani. Rendesen összekeni magát, a szomszédok aztán csodálkoznak, szörnyülködnek, mindenki vérmérsékletétől függően, amikor látják, hogy kinyitja a kaput, és kibiciklizik az utcára. Aztán még én is el kell döntsem, hogy reagáljam. Arról szerencsére leszokott, hogy a homokdomb tetején üljön, most inkább a tűzifát hordja el a biciklivel vagy a kutyát kergeti. Mert hogy van már kutyánk is. A neve...holnap talán eldől, hogy marad-e a Bubu, amit Gerzon adott neki, vagy lesz egy kicsit magasabb rendű, a Penész (mondván, hogy "ha te nem lennél, meg a Penész...") Még meglátjuk, melyiket könnyebb kiabálni:)) A Kutyáról nem tudok képet mutatni, mert nem lehet normális képet készíteni róla... nincs olyan gyors gép... hát még fotós...:)

Mára ennyi, valahogy le kéne fektessem a csapatot:)

Abigél

kedd, november 11, 2008

Vásárhelyi ötletbörze

Írok pár sort, milyen volt nekem Vásárhelyen.
Nem is nagyon tudtam, mi lesz ez az egész, még a szervezők sem látták, mi fog kisülni belőle, de nagyon jó lett, azt hiszem. Olyanok találkoztunk ott, akik szeretnénk valamilyen formában lányokkal, nőkkel foglalkozni, olyanok, mint én is, akik keresik a helyüket a szolgálatban. Kihangsúlyozták, hogy az ima mindennél fontosabb és hiába vannak jó ötleteink, nem érünk vele semmit, ha nincs rajta kenet.
Érdekes, hogy mennyi féleképpen lehet szolgálni a nőknek is. Van, aki ételt ad olyanoknak, akiknek nincs. Van, aki kézimunka kört szervezett, van, aki lány röpicsapatot, van, ami a sarki boltost köszönti fel szülinapján, van, aki férjhezmenendő lányokat tanít tisztaságról, erkölcsről. Mindezt persze az Úr Jézus nevében.
Tehát volt ötlet is, ráhangolódás is... Mióta ide jöttünk, hiányoznak nekem a barátnők (még jó, hogy van telefon:) ), ezért is szerettem volna valami női kör féléhez tartozni. Most vettem a bátorságot, és körbekérdeztem a vezető testvéreket, mit szólnának hozzá, ha Gernyeszegen tartanánk női kört. Persze nagyon pozitív: kell is, mióta Márta elment, nem volt... (ez kicsit megijesztett, Márta nyomdokaiba lépni... nem akarok és még :) nem is tudok) Szóval hétfőn 5től összegyűlünk, szeretném, ha a fiatalasszonyok, lányok is jönnének, aztán tanulnánk együtt, kreatívkodnánk, és vigyáznánk egymásra. Azán remélem, itt Sárpatakon is beindulhat egy ilyesmi. Idővel.

Imádkozzunk ezért.

Abigél

hétfő, november 10, 2008

nyugalom

ma laza napunk volt. itthon tettünk-vettünk, papírokat rendezgettem, telefonhívások, levelek, stb. hála Istennek a gyerekek jól vannak. sok vidámságot hoznak a hétköznapokba. ma este ismét gernyeszegen leszünk házi istentiszteleten és még jönnek velem néhányan szerbiából is

a múlt hetünk is érdekes volt
nem tudom lehet-e ilyet mondani, de jó volt a gernyeszegi virrasztás. valódi kis evangelizálás... énekek, igehirdetés, és személyes beszélgetések.
péntek estétől szombat estig ketté vált a család: abigél zalánnal vásárhelyen, mi gerzonnal pedig itthon. elég érdekes volt, de jó volt ismét kiegészülni. szombaton voltunk gerzonnal meg zoliékkal focizni gernyeszegen. nagyon élveztük, főleg hogy mindkétszer a mi csapatunk nyert. a sárpatakiak jól vágták, csak sietni kellett vissza mert sok dolguk volt még aznap. este ismét volt házi istentisztelet zoliéknál meg ödiéknél
kölcsön adtam a bibliámat teréznek, addig míg szerzek neki újat. jól esett mikor zoli mondta, hogy már felolvasott nekik belőle. vannak akik csak románul olvasnak mivel román iskolába jártak. hála Istennek most már tudok adni román és magyar bibliákat is.

elrendeződött az erősítés kérdése is. ezért is hála. egy svájci misszionárus fogja hozni és üzemeltetni. megismerkedtem attilával, aki vásárhelyen börtönmisszióval szolgálja Istent. ő is segíteni fog az evangelizálásban.

vasárnap délután egy fiatal magyar házaspárral voltunk. sétáltunk, beszélgettünk, imádkoztunk. egyenlőre még nem sokat tudunk tenni magyar népünk között, de várjuk, hogy Isten adjon lehetőségeket.

még 2 kép:

elől a győztes csapat (mi)
és gerzon szerbiábanzoli

csütörtök, november 06, 2008

hétköznapok

túléltük a vasárnapot. sőt, élveztük is. ...főleg abafáján. dénesék (kemény ember) nem jöttek el a gyülekezésbe (ott így mondják) de elmentem hozzájuk, hogy lássam mi van velük. elég beteg, ráfér az ima. zozóval jókat énekeltünk, csak úgy zengett a terem... "bemegyek a szentek szentjébe", meg is tanulták az abafáiak. hoztunk haza egy kiskutyát is de reggelre eltűnt.

hétfőn voltunk régenben zoliékkal (szerbiából egy 20 éves férfi) egy hivatalos ügyben. este pedig elmentünk gernyeszegre a zozóék házánál tartott házi istentiszteletre. tele volt a kocsi: zoli meg felesége, apollónia gyerekestől (zolika), ödi (edi fia, zoli unokatestvére), erzsike meg florin (ödi sógora). ott volt attila is, páran abafájáról, nameg zalán (jajdejó!!!) zalánt magunkkal is hoztuk

kedden meg szerdán zalánnal dolgozgattunk a ház körül (kerítés javítás, sánc takarítás, tyúkól javítás, stb.) jó volt együtt beszélgetni, imádkozni, dícsérni Istent. szerdán délután felnéztünk szerbiába, majd estére elmentünk gernyeszegre a bibliaórára (persze tele kocsival). zalán elment attilával mi pedig hazajöttünk sárpatakra.

próbálok tüzifát szerezni (minél olcsóbban), az eddigi fogyóban...
alakulnak lassan a dolgok a nov. 15.i cigány istentisztelettel kapcsolatban (akkorra foglaltattam le a kultúrtermet). van kitől kérni hangtechnikát (csak adja is ide) és még jó lenne egy mikrobusz amivel szállítani a gernyeszegieket meg abafáiakat. kíváncsi vagyok, milyen lesz...
ma este a sapientian lesz bibliakör az ottani diákokkal (a múlt héten nagyon jó volt, az aulában tartottuk, sokan kiváncsiskodtak).
este még felmegyünk szerbiába utána meg lehet, hogy gernyeszegre is virrasztásra (meghalt zozóék egyik rokona)

hétvégén magamra maradok gerzonnal, abi meg zalán vásárhelyen lesznek egy női konferencián.

(itt jobbra fent a két zalán látható, nagyon szép látvány)

zoltán

szombat, november 01, 2008

első bejegyzés

...este későn van, egy mozgalmas nap után. a gyerekek és Abi már alszanak. kint hideg, bent jó meleg... nemrég értem haza gernyeszegről (haza vittem Zozót). azelőtt fent voltunk Szerbiában (az itteniek így nevezik a falu cigányok lakta részét). kivilágítás lévén, a temető tele volt emberekkel. érdekes látvány volt a sok kivilágított sír körbeállva kicsikkel, nagyokkal. Zozóval próbáltunk vegyülni (beszélgetni azokkal akik józanok voltak) majd bementünk Gyöngyiékhez (az ő férje, ödön (edi), halt meg múlt héten; legkisebbik gyereküket, Erzsikét, még a nyáron ismertem meg) házi istentiszteletet tartani. énekelgettünk és egyszercsak beszalad Zoli azzal, hogy menjek gyorsan mert hal meg ("nyivad meg") a gyermeke. felrobogtunk de már nem volt életveszély (a kicsi félrenyelt valamit de már kihányta), ijedtség annál nagyobb. alig győztem nyugtatgatni őket. megvártam míg kijöttek s majd elmentek a mentősök, addig Zozó lent maradt és egyedül tartotta a frontot. miután mindkét helyen imádkoztunk és énekeltünk még pár éneket, nagy nehezen elindultunk haza. hétfőre többen is ajánlkoztak, hogy eljönnek Gernyeszegre az ottani házi istentiszteletre. sajna egyszerre csak négyet tudunk vinni. de majd sorjába...
holnap (jobban mondva ma) zsúfolt napunk lesz. Attilát kell helyettesítenem mivel ő elutazott. de alig várom, hogy lássam az abafáiakat. remélem Zozó is tud jönni zenélni. nagy segítség...

zoltán