picikről

tegnap voltunk orvosnál a kicsikkel, egy gernyeszegi testvérünk kocsijával, míg ők vigyáztak a nagyobbakra. rutinvizsgálatok voltak, egyiknek sincs csípőficama és a neurológus is meg volt elégedve dáviddal. 4hónaposan még jobban le volt maradva, reflexei nem működtek megfelelően. most tíz hónaposan kb 8 hónaposnak felel meg, ami nem nagy lemaradás. ilyen akár melyik nem ilyen hátránnyal indult gyermeknél előfordulhat. kicsit mozgékony, le kell kötni és adni neki vitaminokat. ennyi. az is igaz, hogy a jobbik formáját adta. de nagyjából így látom én is. ami meglepő, hogy koppánynak az egyik lába kicsit merev és a lábfejek nem túl erősek, ami a járásnál gond lehet. viszont csak kicsi tornát javasolt, semmi extra. nekem azért furcsa ez, mert itt romániában az ilyen vizsgálatokat normális esetben nem végzik el. van a gyereknek egy orvosa, ha annak valami furcsa, akkor esetleg elküld neurológushoz, viszont kicsi apróságok nemigen tűnnek fel. az egész az anyukára van bízva. ha valamit nem csinál, vagy nem jól, a gyerek, akkor "ez ilyen"... a nagyobbaknál nem voltunk ilyen vizsgálatokon, fejlesztésen, pedig nem ártott volna, gerzonnal főleg. az egészségügy helyzetét mutatja az is, hogy koppány mióta megvan, még nem kapott oltást, most kapta meg a 2hónaposnak való oltásokat, és a BCGre remény sincs. lehet hogy ez így jobb, erősebb lesz az immunrendszere, vagy "hulljon a férgese"-politikát alkalmaznak... van ember úgyis elég... vagy??

keresünk mestert az imaházépítéshez. hívő körökben sincs nagyon jelentkező, a gond az, hogy fizetni nem nagyon tudunk. bontott téglából, sárral rakott falak lesznek, ezt kéne megcsinálni, úgy, hogy tartson egy pár évig. ha valaki tud alkalmas embert, várjuk a jelentkezést. segédmunkás akad, csak le kell vezetni az egészet. 2-3napról lenne szó.  

 abigél

 

hétpróba

hétpróbások vagyunk mi ketten szultánnal. abi annál sokkal több... de azért mi is igyekszünk. a minap például zuhogó esőben jöttünk haza sárpatakról éjszaka. mikor először felültem a hátára (vagy 4 hónappal ezelőtt) akkor is éjszaka kellett haza jöjjünk sárpatakról de úgy, hogy ő addig még nem mászkált éjszaka, én pedig még nem ültem a hátán (más ló hátán se sokat). akkor mindentől félt, én meg csak tőle féltem,  mivel próbált megszabadulni attól aki őt ilyen kellemetlenségekbe keveri bele. hálistennek nem járt sikerrel. ... azóta sem ... még... de jól összeszoktunk. kölcsönösen hatunk egymásra, tanulunk egymástól. de külön-külön is sok mindenre képesek vagyunk. ma például valaki elengedte a kertünkből és leszaladt sárpatakig. nem is hittem el mikor a szerbiai gyerekek mondták, hogy a szultán leszaladt a faluba. hiszen én biciklivel jöttem és a ló otthon legelészik a kertben. ezt hittem addig míg nem hívott andrás. emellett az én biciklis és gyalogos utaim nem sokat jelentenek. csak az szól mentségemre, hogy minden nap le kell gyűrjem a balesetem maradványait a testemben.

szeretjük a kihívásokat, mindig izgalmas a kezdet

egyikünk sem könnyen tágít az elképzelésétől

általában azért az történik amit én akarok

és előbb vagy utóbb mindketten elégedettek vagyunk

ma kiástuk a fundamentumot, és ha a Mindenható velünk lesz, holnap be is öntjük. édesapám nagyjából megjavította a kocsit amit el is adtam már neki, hogy kifizethessem a szomszédot. sándor barátom is segített az áskálódásban és közben a családjaink és a kutyáink is építették a kapcsolataikat egymással.

nem szeretem az építkezést de nem maradt más megoldás. költöznünk kell, nincs hova, úgyhogy építkezünk. alacsony költségvetéssel. remélem ez összehozza az embereket, mert csak így érdemes. jól jön minden segítség. a gyerekek mindig ugrásra készek, öröm látni. remélem kerül majd kőműves is és minden kialakul idejében. abigél is sokat segít, támogat, biztat. megegyeztünk, hogy a pénzünkből annyit fektetünk bele amennyi csak kell, hogy még tél beállta előtt be legyen fejezve.

a héten lesz az ítélet kihirdetése az edi ügyében. lehetséges, hogy fellebbezni fogunk. kár lenne hogy lecsukják, most mikor kezd egyenesbe kerülni a családjuk. és a misszióban is nagy segítség. imádkozunk. legyen meg az Ő akarata.
zoltán

ez a finom nyulunk volt

"ni mit tudok!"

gyönyörű pókai református templom

épül a kicsi sárpataki imaházunk

ez még augusztusban készült de muszáj volt feltegyem

(hozzá jövök én mindig haza, így sok mindent kibírok)

hírek

nagy újság van itt nálunk. imaházat fogunk építeni a szerbiában. az volt a gond, hogy azt a termet, amit eddig béreltünk, nem adják ki többé, gondok is voltak vele, szóval költözni kell. csak épp nem tudtuk, hova... aztán zoli körbenézett kiadó, eladó házak, telkek után és talált is egy párat. végül is, ami a legjobb helyen van, azt vettük meg, nem épp a legolcsóbb, de nem is drága. egyszóval a telek megvan, már csak el kell kezdeni építeni, meg be is kell fejezni a fagyok előtt. kaptunk bontott téglát, a többi is folyamatban van. zoli jobban el tudná mesélni, de ő eléggé elfoglalt, elment mert holnap kellene önteni az alapot. jövőbeli terveink közt szerepel másik telek megvétele, ami ezzel szomszédos, a telkek parkosítása, játszótér, sportpályák kialakítása. ilyesmi nincs a szerbiában, de igazság szerint még sárpatakon se...

mi a család jól vagyunk, kicsit nehéz, hogy esős idő van, de a gyurma lefoglalja a nagyokat több órára:)). dávid nehéz két heten van túl, első héten hasmenése volt, másodikon kemény hűlése... most már elég jól van, leállunk a gyógyszerekkel is. koppánynak jön a foga. nem nagyon zsémbes, csak harapós és kevesebbet alszik, mint eddig. remélem, hamar megszabadul:)

nagyjából ennyi.

köszönjük az imákat meg a támogatásokat!

abigél

család

kicsit csonka most a család, legalábbis itt pókában, mert a nagyfiúk zolival elmentek mamáékhoz. hétvégén meg gernyeszegen voltak, csak a fiúk, egy kicsit már kezdenek hiányozni. elég sok mindent csináltam ma és még pihentem is. hihetetlen: mikor egy gyerekem volt, úgy éreztem, nincs időm semmire, kettővel úgyszintén. most sincs ez másként, viszont mikor elmegy kettő, úgy érzem, fel tudnám forgatni a világot:) kicsi játék, etetés, aztán jöhet a munka:))
tegnap itt voltunk a református templomban. nagyon szép, barátságos templom van itt, és nem csak a templom az: megismerkedtünk a lelkész házaspárral és megláthattuk, vannak nekünk itt is testvéreink és szinte abba sem tudtuk hagyni a beszélgetést. ennek nagyon örülök és hálás vagyok.

akik közelebb állnak hozzám, tudják, mennyit töröm a fejem dávidon, a fogadott fiúnkon. figyelem minden nap, néha nagyon elszomorodok, máskor meg keresem és meglátom azokat a dolgokat, aminek örülhetek, egy-egy mosoly, valami új dolog, amit megtanul. nem tudom, mennyit lát. úgy néz ki, hogy nem lát tisztán. ha meg tisztán lát, akkor meg nem érdekli, amit lát. tárgyakkal jól elvan, forgolódik az ágyában, viszont úgy tűnik az élőlények hidegen hagyják. nem mondom, hogy semmi baj, minden OK. de szeretjük akármi lesz is. csak sokszor próbára tesz ő is, de inkább a sátán, aki ha nem talál mást, vele kísért. jövő héten tényleg el kell kezdjük a fejlesztést, neurológushoz, gyógypedagógushoz járni, csak nagyon gyengének érzem magam. sokat olvasgatok a neten ilyesmikről és csodálom azokat az anyukákat, akik saját gyerekük gyógypedagógusai, egész nap kemény munkával, kemény idegzettel és nagy szeretettel próbálják kihozni a maximumot a gyerekükből. tegnap tanulta meg dávid, hogy ha megfogom a lábát, felüljön, olyan drakulásan:)) nagyon aranyos és azt hiszem, nemsokára megtanul majd mászni is, csak rá kell jöjjön, hogy a popót is és  a fejét is fel kell emelnie egy-időben:)) csak többet, sokat kéne vele foglalkozni. és hamar feladja. és sajnos én is...

minden anyukának most téma az iskola-óvoda kezdés. hát nekem is. nagyon szeretnének menni, zalán is rá van hangolódva, most egy kicsit eltolódik a dolog, csak csütörtökre érnek vissza. csak még nem tudjuk, hogy oldjuk meg a szállítást. kicsit messze van az ovi, kb. 2,5km. mostanában ezen morfondírozunk zolival, remélem, kitalálunk majd valami okosat. már várom kicsit, szerintem jó hatással lenne rájuk. ha meg nem lehet másképp, itthon kell megoldjuk. érdekel ez az otthonoktatós dolog is, de nem érzem magam felkészülve erre... még:) meg nem is tudom romániában meg lehet-e ezt hivatalosan csinálni. a magyar dolgokkal inkább tisztában vagyok:)

most se ló, se kecske, csak egy pár nyúl, meg a két kicsi. nagyon jól ki kell használjam ezt a kis szabad időt... :)
 és a végére egy kis vidámság:

abigél

képek az evangelizációs hétről

beszélgetés

hallgatóság egy része

Amaro Del együttes

a legszegényebb ház kívülről

és belülről (5-6 gyerek él itt)

abi

kézzel lábbal szívvel szájjal ...

gyönyörű az ősz. vasárnap este a szultánon hazajövet csodálkoztam rá újból. egy zergét is láttunk. főleg azért örültem neki mert tábitáról volt szó a gyülekezetben és vasárnap reggel kelemen dorkász csínytevéseit figyelhettem besztercén. valamiért ez az ősz más mint a többi. sokminden történt már az elmúlt napokban is de a java még hátra van. vannak néhányan akik kezdik komolyabban venni Krisztus követését, és örülök amint nézem hogyan működik a Lélek az életükben. az evangelizáció óta kétnaponta gyűlünk össze sárpatakon. sok lenne a tennivaló ott is, meg itt a ház körül is de még mindig vacakol a vállam. ma valami foghúzást is meg kell ejteni, hogy tudjak aludni is éjszaka. a legszükségesebb dolgok azért nem maradnak el, Ő ad erőt, amennyi kell.

itt egy kis kitérővel elmondanám mi történt két hete szombaton. nagyon tanulságos.
ígértem valami szegeket az egyik szegény család házépítéséhez, de valahogy mindig itt felejtettük. ezért délután, mikor nem volt annyi dolgom elugrottam érte. visszafelé indulva, a házunktól vagy 2-300 méterre, az első kanyarban összetalálkoztunk a szomszéd opeljével. a baleset elkerülhetetlen volt, főleg a rossz látási viszonyok okozta rövid távolság miatt. mindkét autó bal fele megsérült az én jobb felemmel egyetemben. nem volt túl nagy a  sebesség, nekem kb 30-40, a szomszédé se lehetett sokkal több, de összeadva ... kicsit félrekaptuk a kormányt, fékezés is volt de hatástalan az elég frissen szórt kavics miatt.

itt két dolog jut eszembe amiért hálás vagyok:
- be volt kötve a biztonsági övem. nem szoktam bekötni csak mikor kiérek az aszfalthoz, de most valami sugallatra induláskor bekötöttem. így is megsínylettem valamennyire de úgy néhány bordám biztos bánta volna.
- kitettem a hangfalat sárpatakon. a hátamnál volt és az ütközésnél a jó kis súlyával nekem ütődött volna.

valahogy nehezen hazajöttem de az ágyból csak abi segítségével tudtam felkelni. pár telefonhívás (hála Istennek volt aki helyettesítsen) aztán gondoltam pihenek kicsit ha már így van. de nem tudtam, minden bajom volt, és a számítógép is zavart. ahelyett hogy kikapcsoljam betettem ezt: let god arise. csak mászkáltam a szobában és sírtam az örömtől. milyen hatalmas Isten az Élő Úr! tudtam hogy Sárpatakon van a helyem. imádkoztam és éreztem hogy erő árad belém, elmúlt a fájdalmam. talpra szöktem és szinte futva kimentem a házból. vettem egy vasrudat amivel megegyengettem kicsit a kocsit, hogy ne súroljon annyira a kereke. a gumiban volt egy vasszilánk de ha nem piszkáltam nem engedett le. füstölt a kerék, még az ablakot is le kellett engedjem. de félútig elvitt. onnan egy autó vitt tovább amint kiszálltam. sárpatakon gyalog folytattam. futva. soha nem éreztem olyan jól magam. mikor odaértem már a prédikáció ment. kint elég zajosak voltak, de sikerült megoldani. egész végig csak egy dolgot akartam: Istent minél inkább felmagasztalni. elmondtam milyen nagy dolgokra képes az Úr mindenki életében, és hogy az Ő ereje elégséges. nagyon jó este volt. áldott legyen az Ő neve!

mikor az utolsó emberek is hazamentek, csak az őrök maradtunk (ti. egész héten ott aludtam pár emberrel) és lassan a fájdalom is visszatért. azóta is kísér, és emlékeztet. az autót eladjuk, kifizetjük a szomszédot, nem mintha hibásnak érezném magam de ha mindenképp hibás kell legyen valaki akkor vállalom. ezt tanította a mester. és boldogok vagyunk ha ezt megtesszük. a biztosítás és a kocsi sem az én nevemen van és nem akarok terhelni senkit. maradt még néhány módja annak, hogy sárpatakra járjak: gyalog, biciklivel, lóháton, busszal, alkalmival. ebből lehet válogatni.

azon a héten derült ki, hogy két hónapon belül költöznünk kell, ugyanis nem adják többé bérbe azt a helyiséget ahol eddig gyűltünk. vagy találunk egy másik házat vagy építünk. habár építeni elég késő van de nem lehetetlen. az itteni módszerekkel meg nem is túl költséges. van is egy eladó telek a szerbia telep közepén. 1800 ron és alkudható. edi is épp most építkeznek, közben körtvélyfáján és abafáján is építkezés van. ha így marad az állapotom akkor csak fél vállról tudom venni ezeket a dolgokat. de a lelkieket vállalni akarom, mindkét vállammal. még jó hogy nem egy vállalat alkalmazottja vagyok mert leváltanának. de milyen kegyelmes a mi Urunk!

békesség minden istenfélőnek
zoltán