család

kicsit csonka most a család, legalábbis itt pókában, mert a nagyfiúk zolival elmentek mamáékhoz. hétvégén meg gernyeszegen voltak, csak a fiúk, egy kicsit már kezdenek hiányozni. elég sok mindent csináltam ma és még pihentem is. hihetetlen: mikor egy gyerekem volt, úgy éreztem, nincs időm semmire, kettővel úgyszintén. most sincs ez másként, viszont mikor elmegy kettő, úgy érzem, fel tudnám forgatni a világot:) kicsi játék, etetés, aztán jöhet a munka:))
tegnap itt voltunk a református templomban. nagyon szép, barátságos templom van itt, és nem csak a templom az: megismerkedtünk a lelkész házaspárral és megláthattuk, vannak nekünk itt is testvéreink és szinte abba sem tudtuk hagyni a beszélgetést. ennek nagyon örülök és hálás vagyok.

akik közelebb állnak hozzám, tudják, mennyit töröm a fejem dávidon, a fogadott fiúnkon. figyelem minden nap, néha nagyon elszomorodok, máskor meg keresem és meglátom azokat a dolgokat, aminek örülhetek, egy-egy mosoly, valami új dolog, amit megtanul. nem tudom, mennyit lát. úgy néz ki, hogy nem lát tisztán. ha meg tisztán lát, akkor meg nem érdekli, amit lát. tárgyakkal jól elvan, forgolódik az ágyában, viszont úgy tűnik az élőlények hidegen hagyják. nem mondom, hogy semmi baj, minden OK. de szeretjük akármi lesz is. csak sokszor próbára tesz ő is, de inkább a sátán, aki ha nem talál mást, vele kísért. jövő héten tényleg el kell kezdjük a fejlesztést, neurológushoz, gyógypedagógushoz járni, csak nagyon gyengének érzem magam. sokat olvasgatok a neten ilyesmikről és csodálom azokat az anyukákat, akik saját gyerekük gyógypedagógusai, egész nap kemény munkával, kemény idegzettel és nagy szeretettel próbálják kihozni a maximumot a gyerekükből. tegnap tanulta meg dávid, hogy ha megfogom a lábát, felüljön, olyan drakulásan:)) nagyon aranyos és azt hiszem, nemsokára megtanul majd mászni is, csak rá kell jöjjön, hogy a popót is és  a fejét is fel kell emelnie egy-időben:)) csak többet, sokat kéne vele foglalkozni. és hamar feladja. és sajnos én is...

minden anyukának most téma az iskola-óvoda kezdés. hát nekem is. nagyon szeretnének menni, zalán is rá van hangolódva, most egy kicsit eltolódik a dolog, csak csütörtökre érnek vissza. csak még nem tudjuk, hogy oldjuk meg a szállítást. kicsit messze van az ovi, kb. 2,5km. mostanában ezen morfondírozunk zolival, remélem, kitalálunk majd valami okosat. már várom kicsit, szerintem jó hatással lenne rájuk. ha meg nem lehet másképp, itthon kell megoldjuk. érdekel ez az otthonoktatós dolog is, de nem érzem magam felkészülve erre... még:) meg nem is tudom romániában meg lehet-e ezt hivatalosan csinálni. a magyar dolgokkal inkább tisztában vagyok:)

most se ló, se kecske, csak egy pár nyúl, meg a két kicsi. nagyon jól ki kell használjam ezt a kis szabad időt... :)
 és a végére egy kis vidámság:

abigél