kedd, szeptember 07, 2010

kézzel lábbal szívvel szájjal ...

gyönyörű az ősz. vasárnap este a szultánon hazajövet csodálkoztam rá újból. egy zergét is láttunk. főleg azért örültem neki mert tábitáról volt szó a gyülekezetben és vasárnap reggel kelemen dorkász csínytevéseit figyelhettem besztercén. valamiért ez az ősz más mint a többi. sokminden történt már az elmúlt napokban is de a java még hátra van. vannak néhányan akik kezdik komolyabban venni Krisztus követését, és örülök amint nézem hogyan működik a Lélek az életükben. az evangelizáció óta kétnaponta gyűlünk össze sárpatakon. sok lenne a tennivaló ott is, meg itt a ház körül is de még mindig vacakol a vállam. ma valami foghúzást is meg kell ejteni, hogy tudjak aludni is éjszaka. a legszükségesebb dolgok azért nem maradnak el, Ő ad erőt, amennyi kell.

itt egy kis kitérővel elmondanám mi történt két hete szombaton. nagyon tanulságos.
ígértem valami szegeket az egyik szegény család házépítéséhez, de valahogy mindig itt felejtettük. ezért délután, mikor nem volt annyi dolgom elugrottam érte. visszafelé indulva, a házunktól vagy 2-300 méterre, az első kanyarban összetalálkoztunk a szomszéd opeljével. a baleset elkerülhetetlen volt, főleg a rossz látási viszonyok okozta rövid távolság miatt. mindkét autó bal fele megsérült az én jobb felemmel egyetemben. nem volt túl nagy a  sebesség, nekem kb 30-40, a szomszédé se lehetett sokkal több, de összeadva ... kicsit félrekaptuk a kormányt, fékezés is volt de hatástalan az elég frissen szórt kavics miatt.

itt két dolog jut eszembe amiért hálás vagyok:
- be volt kötve a biztonsági övem. nem szoktam bekötni csak mikor kiérek az aszfalthoz, de most valami sugallatra induláskor bekötöttem. így is megsínylettem valamennyire de úgy néhány bordám biztos bánta volna.
- kitettem a hangfalat sárpatakon. a hátamnál volt és az ütközésnél a jó kis súlyával nekem ütődött volna.

valahogy nehezen hazajöttem de az ágyból csak abi segítségével tudtam felkelni. pár telefonhívás (hála Istennek volt aki helyettesítsen) aztán gondoltam pihenek kicsit ha már így van. de nem tudtam, minden bajom volt, és a számítógép is zavart. ahelyett hogy kikapcsoljam betettem ezt: let god arise. csak mászkáltam a szobában és sírtam az örömtől. milyen hatalmas Isten az Élő Úr! tudtam hogy Sárpatakon van a helyem. imádkoztam és éreztem hogy erő árad belém, elmúlt a fájdalmam. talpra szöktem és szinte futva kimentem a házból. vettem egy vasrudat amivel megegyengettem kicsit a kocsit, hogy ne súroljon annyira a kereke. a gumiban volt egy vasszilánk de ha nem piszkáltam nem engedett le. füstölt a kerék, még az ablakot is le kellett engedjem. de félútig elvitt. onnan egy autó vitt tovább amint kiszálltam. sárpatakon gyalog folytattam. futva. soha nem éreztem olyan jól magam. mikor odaértem már a prédikáció ment. kint elég zajosak voltak, de sikerült megoldani. egész végig csak egy dolgot akartam: Istent minél inkább felmagasztalni. elmondtam milyen nagy dolgokra képes az Úr mindenki életében, és hogy az Ő ereje elégséges. nagyon jó este volt. áldott legyen az Ő neve!

mikor az utolsó emberek is hazamentek, csak az őrök maradtunk (ti. egész héten ott aludtam pár emberrel) és lassan a fájdalom is visszatért. azóta is kísér, és emlékeztet. az autót eladjuk, kifizetjük a szomszédot, nem mintha hibásnak érezném magam de ha mindenképp hibás kell legyen valaki akkor vállalom. ezt tanította a mester. és boldogok vagyunk ha ezt megtesszük. a biztosítás és a kocsi sem az én nevemen van és nem akarok terhelni senkit. maradt még néhány módja annak, hogy sárpatakra járjak: gyalog, biciklivel, lóháton, busszal, alkalmival. ebből lehet válogatni.

azon a héten derült ki, hogy két hónapon belül költöznünk kell, ugyanis nem adják többé bérbe azt a helyiséget ahol eddig gyűltünk. vagy találunk egy másik házat vagy építünk. habár építeni elég késő van de nem lehetetlen. az itteni módszerekkel meg nem is túl költséges. van is egy eladó telek a szerbia telep közepén. 1800 ron és alkudható. edi is épp most építkeznek, közben körtvélyfáján és abafáján is építkezés van. ha így marad az állapotom akkor csak fél vállról tudom venni ezeket a dolgokat. de a lelkieket vállalni akarom, mindkét vállammal. még jó hogy nem egy vállalat alkalmazottja vagyok mert leváltanának. de milyen kegyelmes a mi Urunk!

békesség minden istenfélőnek
zoltán