képek

kölcsön kaptuk az ancsa fényképezőgépét, most van egy pár újabb képünk, ezt szeretném megmutogatni. itt volt zoli tata, meg márta mama, hoztak nekünk hintát, nagyon édesek benne... csak lenne már meleg!
ezt, meg a következőt, a telefonommal készítettem. van kertkapunk, remélem, így nem tud majd gerzon elcsángálni...a háttérben az ott sáromberke. alatta meg a maros, a kertünktől pár száz méterre.



itt volt bernard kabaro.nagyon örültünk neki. kiváncsi voltam, hogy mi, szőkék, meg ő egy képen hogy mutatunk? hát így: (zalán nincs elragadtatva...)

Abigél

március

zalán jár. most már elég ügyesen és bátran, nagyon élvezzük, de talán ő még jobban. keresztül szeli a konyhát, néha leül, de fel is áll. gerzon szeret az útjába állni, hogy aztán ketten essenek el, kacagnak.

gerzonnak a kedvenc szava hogy DE. a "nem szabad, ne csináld, ne így, ne úgy" egyetlen válasza, hogy de. nem számít, ha fordítva is húzza fel a cipőt, inkább jár úgy egy darabig, hogy aztán mikor nem látjuk, megcserélje. haragszom Évára, jól elszúrta... az én kedves, aranyos kisfiam egyre több bűnt fog elkövetni, ahogy nő és nem tudok mit tenni, csak imádkozom és remélem, hogy egyszer, ha megkérdezik tőle: "nem akarod Jézust követni?" majd azt mondja: DE! :)

kezdem feladni a reményt, hogy valaha is lesz házi orvosunk itt a megyében. ugyanis ha az ember más megyébe költözik, ki kell vegye az összes papírt a CAS-tól és átvigye abba a megyébe, ahovament. mintha más országba, vagy kontinnensre mentünk volna. eleinte úgy tudtuk, hogy csak egy személyivel kell menni. aztán megtudjuk, hogy kell kérvény is. aztán, hogy kell egy írásos indoklás vagy mi. aztán üzenik, hogy mindkét orvotól kell írás, hogy igenis onnan ide jöttünk, megvagyunk, nem vesztünk el. azt hiszem, mi is úgy fogunk csinálni, mint a cigányok: ha van valami bemennek a sürgősségre, de az okosabbak kihívják a mentőt, így elkerülik a sorban állást és egyéb komplikációkat. (mi is megbetegítettük zalánt, míg vártunk az orvosra a gyerek klinikán...) megtanulok imádkozni gyógyulásért lassanként.

mostanában egyre több betlehemi gyuli taggal beszélgettem, jól esett, hogy imádkoznak értünk, nem felejtenek el. kedves testvéreim, hiányoztok és remélem, hamarosan meglátogathatunk.

jön a tavasz és egyre szebb lesz itt minden. zoli hozott csemetéket, virágokat, elültette, levágta a sok száraz, elburjánzott ágat, már nagyon várom, hogy zöldüljenek, virágozzanak. hosszú volt a tél, nagy volt a sár. Mondja a szomszéd, hogy hosszú távra tervezünk... hát igen is meg nem is. az ember nem magának ültet fát... van itt egy testvérgyülekezetes fiatal család, lehet már említettük. tegnap elmentunk az erdőre 3 gyerek, meg a 2 anyuka. jó volt. nagyon örülök nekik, testvérek vagyunk.

és most bekapcsolom gerzonnak a Mémót.
Abigél

apa

hadd mutassam be Gerzon fiunk újabb alkotását (júniusban lesz 3 éves). vagyis két alkotását, mert bal oldalon is van egy, kicsit el kell fordítani a fejünket, hogy jól lássuk. ez apa. az álló alak is apa, de szerintem az jobban hasonlít Gerzonra. mondjuk ő sem csinál minden nap ilyen rajzokat, csak néha, mikor megszállja az ihlet, vagy valami hasonló. akkor hirtelen leül rajzolni, csendben koncentrál és a végén felkiált: apa! (ebben az esetben)

van még egy, ez önarckép, mondta hogy "ÉN!"
ehhez nincs mit hozzáfűzzek.
Abigél

kinn a Bárány...

lassan fél éve lesz, hogy itt vagyunk sárpatakon. sok dolog történt és mégis olyan álomszerű az egész. ha öt évet leszünk itt, akkor nemsokára megvan az első tized. túl sok látható eredmény nincsen és mégis ez a leg értelmesebb dolog amit tehetünk.

kezdem azzal, hogy a lányaink leléceltek egy szép fagyos reggelen. csak úgy, szó nélkül. mire felébredtünk csak hűlt helyüket találtuk. az ok: még nem egészen világos, azóta sem sikerült beszélni velük, csak úgy üzengetünk egymásnak. valószínűleg idának más elképzelései vannak az életről és erzsikét is magával vitte. sokmindent mondanak az emberek de nem tudom mi az igazság. az anyjuk és edi is beletörődtek. azóta több helyen is megfordultak, de nem féltem őket, a túlélés mesterei. csak kár értük. mert néha elég sokba kerül az ilyen túlélés.

egyenlőre nem költözünk. megnéztük a házat de egyikünknek sem tetszett. közben a szomszédok is csinálták a feszültséget. (még kisebb dulakodás is volt köztük. velem meg elég csúful perlekedtek. állítólag árvaházat akartam ott csinálni cigány gyerekeknek. aznap felhívták a jelenlegi házunk gazdáját bejelentve, hogy már kölözködünk.) burjánzik a gonoszság. nem csak szerbiában de idelent is.

közben több felé is jártunk evangelizálni. útban hazafelé beugrottunk gardnerékhez is. (ők a wykliffe munkatársai és cigány nyelvre fordítanak) tőluk kaptam néhány jó kis anyagot (irott, audio és video formában) és ezeket készülök kipróbálni. tölük tudtam meg azt is, hogy pál atya (egy sárpataki származásu pap, akinek az édesanyjától hordjuk a tejet) már lefordította a helyi dialektusra a márk evangéliumát és a kis kátét. ez újabb lelkesedéssel töltött el. még nem sikerült pontosan beazonosítani a helyi dialektust. az általam talált nyelvleckék többsége lovári nyelvjárásban van amit nemigen értenek a helybeli cigányok. többször is mondták hogy úgy beszélek mint a sátorosok.

egyenlőre ennyit írok. mutatok még néhány képet. itt van nálunk ancsa. ő készítette ezeket

kint tartottuk az istentiszteletet mivel bent hidegebb volt (kájha nélkül maradtan egy kis időre)

mindig vannak akik csak messziről szemlélődnek (ha bent vagyunk valahol akkor az ajtónál, ablaknál. így nagyobb biztonságban érzik magukat) de előbb-utóbb bekapcsolódnak

egy kis mozgás, hogy meg ne fázzanak

játék: elég nehéz volt betartatni a szabályokat, de nagyon élvezték még a nagyobbak is

alig tudtuk abbahagyni. mikor vége lett a gyerekek még sokáig velünk maradtak

ezután még behívtak egy házhoz ahol ismént alkalmunk volt dícsérni Istent
egyik szombaton volt egy meccsünk is a gernyeszegi junior csapattal. azóta is emlegetik az itteniek és alig várják, hogy ismét vigyem őket valahova focizni.

hamarosan melegebb idők jönnek és még több alkalmuk lesz kint foglalkozni a gyerekekkel. én nem akartam túlságosan belemenni a gyerekmunkába, de Isten így hozta, és Ő a főnök.
még most sem látom át a dolgokat de bízok abban aki mindent átlát. övé a dicsőség örökké!
zoltán