Túlélni a karácsonyt

ez volt a napokban a legfőbb célkitűzésünk. valahonnan összeszedtünk egy kis náthát. előbb abi bukott ki. karácsony szombatján lázasan feküdt meg kóválygott, a sütésfőzés abbamaradt, a gyerekek rosszalkodtak, én meg lelkiismeret furdalással mentem gernyeszegre istentiszteletre. az esténk elég csendes volt, elkészítettem az egyik kedvenc ételemet: túrós puliszkát, és miután megvacsoráztunk, fogadtuk a kántásokat gernyeszegről, majd énekeltünk néhány karácsonyi éneket és lefeküdtünk. éjszaka én is belázasodtam, és első napján többnyire az ágyat nyomtam. abi kicsit jobban volt de nehezen tartotta a frontot. déltájt meglátogattak néhányan a "szerbiából", segítettek kicsit a ház körül, majd beszélgettünk és imádkoztunk. az éjszakánk elég pocsék volt de ma a gyerekeket átvállalták mária néniék gernyeszegről, és így nyugodtan betegeskedhettünk. gerzon és zalán is betegek de elég jól viselik.

elég pocsék napok voltak és még korán sincs vége. de azért volt jó oldala is:
- abi nem tudta tulzásba vinni a készülődéseket (csak 2 féle süti, hús csak első napján sült meg de nem tudom mikor eszünk belőle, a fa még most sincs teljesen feldíszítve pedig alig 60 cm)
- sokat voltam együtt a családdal, évek óta először nem voltam kántálni, igaz, hogy lázasan félrebeszéltem, de legalább itthon voltam
- lehetőség adódott másoknak, hogy felénk szolgáljanak, mi nem tudtunk betegeket, árvákat, özvegyeket látogatni, de meglátogattak minket többen is (hála érte Istennek), és ételünk is lett bőven
- nem vittük túlzásba az evést (szenteste óta ma este ettem először egy keveset)
- nem volt semmiféle rohangálás: gyülekezetekbe, szerbiába, családokhoz, stb.
és lehet, hogy más haszna is van, egyenlőre ennyi

de még nincs vége. harmadnapját is megtartjuk, és a gyerekekkel terveztünk egy előadást gernyeszegen. remélem összejön, velem vagy nélkülem.
békés karácsonyt és áldott új évet!
zoltán

balesetek

...mi mást mondhatna az ember mint hogy: "az Úr csodásan működik"
mostanában sokat utazom. meglett az utánfutó amiről abi írt és azzal szállítom a fiúknak a kosarakat. nyilván fizetnek érte, de nekem nem anyagilag éri meg, ez is lehetőség, és még milyen jó...
biztosra veszem, hogy fentről jött az ötlet. utazás közben a kocsi imádság házává válik, és dicséretek meg az örömhír hangzanak. ha lesz időm még majd részletezem. ez azonban azzal jár, hogy kevesebbet vagyok itthon (nem a szerbiai emberekkel, azokkal többet, hanem a családdal), és gyakran igen kimerült vagyok (van, hogy hajnali 3-kor indulunk és előfordul, hogy csak éjfél körül érünk haza). már az elején úgy indultam, hogy hetente nem több mint 3 fuvart vállalok és ezek között legyen legalább egy nap kihagyás. az elmúlt 2 hét mégis zsúfoltra sikerült, missziós találkozó, majd személyes ügyek és disznótor fejelte meg a megszokott utazás adagomat.

így jött össze, hogy pénteken hajnalban (remélem ezt anyámék nem olvassák), karácsonyi csomagokkal zsúfolásig megrakott utánfutóval, a két fiammal a hátsó ülésen, hazafelé jövet, miután több ízben megálltan pihenni, Lekence környékén belefutottam a sáncba. nem aludtam el! csak egy zsebkendő után nyúltam ami a másik széken volt, és mire észbe kaptam már megtörtént. vagy 20 métert mentünk a sárban, majd valahogy megállt a kocsi. 1 percnél alig ültünk ott többet, mert épp jött egy kocsi ami ki is húzott. hálaadással indultam tovább az úton. a kocsinak csak a műanyag részei sérültek (legalábbis csak azt vettem eddig észre).

szombaton este a falu elején elütötték edinek az egyik sógorát és még két fiút súrolt az autó. a sofőrt kis híján agyon ütötték a hálás rokonok. én is kis híján kaptam. hála Istennek senkinek sem tört csontja, az orvosok szerint maradandó károsodás sem várható.

ki a hibás? mindenki ezt kérdezi. mintha ez lenne a legfontosabb. meglátni Isten kegyelmét, dicsérni őt és jó belátásra térni - ezért van mindez.
zoltán

októberben készült, de nagyjából most is ez van

a fuvarozás mellett segítek az eladásban is

ez a legfrissebb Gerzon alkotás, a szerző szerint "apa és anya", hát nem gyönyörű?!

dávidról (is) bővebben

rég nem írtam. nyár óta. abi valahogy próbálta helyettem tartani a frontot ebben is. elfáradtam. mondhatni padlót fogtam. én is csodálkoztam az egészen, mert semmi valós oka nem volt. de valahogy összejött. néha annyira, hogy élni sem volt kedvem. a dolgomat igyekeztem rendesen végezni de csak a leg lényegesebb feladatokra szorítkozva. szívesen mondanám, hogy túl vagyok rajta, de még mindig van néhány pocsék napom. de sok örömet is találok az életben, a szolgálatban, a családban és újabban a kicsi dávidban is. a héten el voltam utazva, és egyszer csak a kocsiban ülve mintha éreztem volna azt a bizonyos savanykás tejszagot, ami a kicsiket lengi körül és hirtelen úgy elkezdett hiányozni ez a csöppség...

(itt csak ásít)

bejött hozzánk egy ismerősünk és megkérdezte, hogy járt nálunk a gólya? rávágtam, hogy nem az, hanem a csóka. dávid ugyanis vérbeli cigány gyerek. mindig is szerettem volna 1-2 cigány gyereket a családunkba, de nem tudtuk mikor ön majd el az ideje. most úgy néz ki, hogy eljött. mikor még az édesanyja méhében volt, már akkor beszéltünk abival a sorsáról, és felmerült bennünk, hogy talán jó lenne ha mi nevelnénk. azóta a családjuk sorsa sokkal rosszabbra fordult. az apát 4 év börtönre ítélték. a házukat az apa szülei eladták (aprópénzért). a 19 éves anyukának dávid a harmadik gyereke és három gyerekkel senki nem fogadta be őt. a nagyobbakat be akarta adni állami gondozásba a kicsit pedig ott akarta hagyni a kórházban. erről sikerült lebeszélni és most a két nagyobbik egy-egy nagyszülőnél a kicsi pedig nálunk van. hogy ez végeleges vagy ideiglenes megoldás-e azt csak Isten tudja. minden esetre mi vállaljuk, hogy neveljük ameddig ismét helyreáll a család, vagy ha kell, ameddig megnősül. :) a papírmunka folyamatban van, egyenlőre nevelőszülei leszünk. aztán majd meglátjuk.

a fiúk nagyon szeretik és abigélre meg rám is jó hatással van. leírhatatlan érzés a kezemben tartani és érezni hogy feltör belőlem, hogy: "fiam". igen, mert minket is, akik idegenek és Istentől távol voltunk, Krisztus által fiaivá fogadott, és ő mondta, hogy aki befogad egyet a kicsik közül, őt magát fogadja be. micsoda megtiszteltetés! micsoda öröm! és még ha üres kézzel is jön, elég ha csak megáldja a kis kenyerünket, halunkat és máris több van mint elég.


sokan intenek, okítanak, de ehhez nem (csak) ész kell, hanem szív (is). látni annak lánynak (nőnek) a könnyeit, ismerve a család helyzetét, és ismerve Istent, nem lehetett másképp tenni. kerestem valós lehetőségeket de csak ez volt és ennek örültem a legjobban. ilyen ajándék nem mindennap adatik. váradon még a tömbházunk előtti kóbor kutyák is rántott csirkét hagytak parlagon de itt sok gyerek fekszik le éhesen.
itt a helyünk!
zoltán

Dávid

legutóbbi bejegyzésünk óta sok minden történt, tél volt akkor aztán volt tavasz is, ősz is. nem tudom, mi volt, de éppen a gólya erre járt, házunk felett elejtette kicsi csomagját:) bocsi, éppen gyerekverseket olvasgattam az előbb:)) szóval megjött közénk Dávid, nagyon hirtelen, váratlanul. olyan pici gyermek, akit senki sem vállalhatott, egy nehéz, szomorú 9 hónap után született, picikén, de életerősen. ma 2 hetes, folyton csak eszik, meg alszik, hízik, erősödik, szépül, simul ki az arca, megnyugszik. szóval egy darabig köztünk marad, és reméljük, szeretetet, és Isten jelenlétét érzi most is és ezután is a családban.
mást hiába kérdeztek, nem tudom, hogy lesz, mi lesz, vele, velem, velünk. Isten angyalokat küld hozzám, nem hagyja hogy feladjam, elkeseredjek, mikor nehéz.

mostanában készülődünk karácsonyra, díszítgettema házat, magyaráztam a fiúknak, hogy is vannak a dolgok:) aztán készülődünk a szerbiai gyerekekkel, meglátjuk, összejön-e egy kis műsor, amivel el lehet érni a szülőket is. hátha megértenék a lényeget a kicsik is, nagyok is.

kicsit betegek vagyunk, hülések, nem akar elmúlni nálam se, most zoli bírta legtovább, de tegnap ő is már érezte e tüneteket.

ja, van csempekályhánk, hálásak vagyunk, nagyon jól megy, élvezzük a meleget, nincs nagy hőingadozás már, csak kicsi. ha valaki tudja, miért van nálunk penész és hogy szabaduljunk meg tőle végleg, az szóljon. :) köszi.

Abi