Túlélni a karácsonyt

ez volt a napokban a legfőbb célkitűzésünk. valahonnan összeszedtünk egy kis náthát. előbb abi bukott ki. karácsony szombatján lázasan feküdt meg kóválygott, a sütésfőzés abbamaradt, a gyerekek rosszalkodtak, én meg lelkiismeret furdalással mentem gernyeszegre istentiszteletre. az esténk elég csendes volt, elkészítettem az egyik kedvenc ételemet: túrós puliszkát, és miután megvacsoráztunk, fogadtuk a kántásokat gernyeszegről, majd énekeltünk néhány karácsonyi éneket és lefeküdtünk. éjszaka én is belázasodtam, és első napján többnyire az ágyat nyomtam. abi kicsit jobban volt de nehezen tartotta a frontot. déltájt meglátogattak néhányan a "szerbiából", segítettek kicsit a ház körül, majd beszélgettünk és imádkoztunk. az éjszakánk elég pocsék volt de ma a gyerekeket átvállalták mária néniék gernyeszegről, és így nyugodtan betegeskedhettünk. gerzon és zalán is betegek de elég jól viselik.

elég pocsék napok voltak és még korán sincs vége. de azért volt jó oldala is:
- abi nem tudta tulzásba vinni a készülődéseket (csak 2 féle süti, hús csak első napján sült meg de nem tudom mikor eszünk belőle, a fa még most sincs teljesen feldíszítve pedig alig 60 cm)
- sokat voltam együtt a családdal, évek óta először nem voltam kántálni, igaz, hogy lázasan félrebeszéltem, de legalább itthon voltam
- lehetőség adódott másoknak, hogy felénk szolgáljanak, mi nem tudtunk betegeket, árvákat, özvegyeket látogatni, de meglátogattak minket többen is (hála érte Istennek), és ételünk is lett bőven
- nem vittük túlzásba az evést (szenteste óta ma este ettem először egy keveset)
- nem volt semmiféle rohangálás: gyülekezetekbe, szerbiába, családokhoz, stb.
és lehet, hogy más haszna is van, egyenlőre ennyi

de még nincs vége. harmadnapját is megtartjuk, és a gyerekekkel terveztünk egy előadást gernyeszegen. remélem összejön, velem vagy nélkülem.
békés karácsonyt és áldott új évet!
zoltán

balesetek

...mi mást mondhatna az ember mint hogy: "az Úr csodásan működik"
mostanában sokat utazom. meglett az utánfutó amiről abi írt és azzal szállítom a fiúknak a kosarakat. nyilván fizetnek érte, de nekem nem anyagilag éri meg, ez is lehetőség, és még milyen jó...
biztosra veszem, hogy fentről jött az ötlet. utazás közben a kocsi imádság házává válik, és dicséretek meg az örömhír hangzanak. ha lesz időm még majd részletezem. ez azonban azzal jár, hogy kevesebbet vagyok itthon (nem a szerbiai emberekkel, azokkal többet, hanem a családdal), és gyakran igen kimerült vagyok (van, hogy hajnali 3-kor indulunk és előfordul, hogy csak éjfél körül érünk haza). már az elején úgy indultam, hogy hetente nem több mint 3 fuvart vállalok és ezek között legyen legalább egy nap kihagyás. az elmúlt 2 hét mégis zsúfoltra sikerült, missziós találkozó, majd személyes ügyek és disznótor fejelte meg a megszokott utazás adagomat.

így jött össze, hogy pénteken hajnalban (remélem ezt anyámék nem olvassák), karácsonyi csomagokkal zsúfolásig megrakott utánfutóval, a két fiammal a hátsó ülésen, hazafelé jövet, miután több ízben megálltan pihenni, Lekence környékén belefutottam a sáncba. nem aludtam el! csak egy zsebkendő után nyúltam ami a másik széken volt, és mire észbe kaptam már megtörtént. vagy 20 métert mentünk a sárban, majd valahogy megállt a kocsi. 1 percnél alig ültünk ott többet, mert épp jött egy kocsi ami ki is húzott. hálaadással indultam tovább az úton. a kocsinak csak a műanyag részei sérültek (legalábbis csak azt vettem eddig észre).

szombaton este a falu elején elütötték edinek az egyik sógorát és még két fiút súrolt az autó. a sofőrt kis híján agyon ütötték a hálás rokonok. én is kis híján kaptam. hála Istennek senkinek sem tört csontja, az orvosok szerint maradandó károsodás sem várható.

ki a hibás? mindenki ezt kérdezi. mintha ez lenne a legfontosabb. meglátni Isten kegyelmét, dicsérni őt és jó belátásra térni - ezért van mindez.
zoltán

októberben készült, de nagyjából most is ez van

a fuvarozás mellett segítek az eladásban is

ez a legfrissebb Gerzon alkotás, a szerző szerint "apa és anya", hát nem gyönyörű?!

dávidról (is) bővebben

rég nem írtam. nyár óta. abi valahogy próbálta helyettem tartani a frontot ebben is. elfáradtam. mondhatni padlót fogtam. én is csodálkoztam az egészen, mert semmi valós oka nem volt. de valahogy összejött. néha annyira, hogy élni sem volt kedvem. a dolgomat igyekeztem rendesen végezni de csak a leg lényegesebb feladatokra szorítkozva. szívesen mondanám, hogy túl vagyok rajta, de még mindig van néhány pocsék napom. de sok örömet is találok az életben, a szolgálatban, a családban és újabban a kicsi dávidban is. a héten el voltam utazva, és egyszer csak a kocsiban ülve mintha éreztem volna azt a bizonyos savanykás tejszagot, ami a kicsiket lengi körül és hirtelen úgy elkezdett hiányozni ez a csöppség...

(itt csak ásít)

bejött hozzánk egy ismerősünk és megkérdezte, hogy járt nálunk a gólya? rávágtam, hogy nem az, hanem a csóka. dávid ugyanis vérbeli cigány gyerek. mindig is szerettem volna 1-2 cigány gyereket a családunkba, de nem tudtuk mikor ön majd el az ideje. most úgy néz ki, hogy eljött. mikor még az édesanyja méhében volt, már akkor beszéltünk abival a sorsáról, és felmerült bennünk, hogy talán jó lenne ha mi nevelnénk. azóta a családjuk sorsa sokkal rosszabbra fordult. az apát 4 év börtönre ítélték. a házukat az apa szülei eladták (aprópénzért). a 19 éves anyukának dávid a harmadik gyereke és három gyerekkel senki nem fogadta be őt. a nagyobbakat be akarta adni állami gondozásba a kicsit pedig ott akarta hagyni a kórházban. erről sikerült lebeszélni és most a két nagyobbik egy-egy nagyszülőnél a kicsi pedig nálunk van. hogy ez végeleges vagy ideiglenes megoldás-e azt csak Isten tudja. minden esetre mi vállaljuk, hogy neveljük ameddig ismét helyreáll a család, vagy ha kell, ameddig megnősül. :) a papírmunka folyamatban van, egyenlőre nevelőszülei leszünk. aztán majd meglátjuk.

a fiúk nagyon szeretik és abigélre meg rám is jó hatással van. leírhatatlan érzés a kezemben tartani és érezni hogy feltör belőlem, hogy: "fiam". igen, mert minket is, akik idegenek és Istentől távol voltunk, Krisztus által fiaivá fogadott, és ő mondta, hogy aki befogad egyet a kicsik közül, őt magát fogadja be. micsoda megtiszteltetés! micsoda öröm! és még ha üres kézzel is jön, elég ha csak megáldja a kis kenyerünket, halunkat és máris több van mint elég.


sokan intenek, okítanak, de ehhez nem (csak) ész kell, hanem szív (is). látni annak lánynak (nőnek) a könnyeit, ismerve a család helyzetét, és ismerve Istent, nem lehetett másképp tenni. kerestem valós lehetőségeket de csak ez volt és ennek örültem a legjobban. ilyen ajándék nem mindennap adatik. váradon még a tömbházunk előtti kóbor kutyák is rántott csirkét hagytak parlagon de itt sok gyerek fekszik le éhesen.
itt a helyünk!
zoltán

Dávid

legutóbbi bejegyzésünk óta sok minden történt, tél volt akkor aztán volt tavasz is, ősz is. nem tudom, mi volt, de éppen a gólya erre járt, házunk felett elejtette kicsi csomagját:) bocsi, éppen gyerekverseket olvasgattam az előbb:)) szóval megjött közénk Dávid, nagyon hirtelen, váratlanul. olyan pici gyermek, akit senki sem vállalhatott, egy nehéz, szomorú 9 hónap után született, picikén, de életerősen. ma 2 hetes, folyton csak eszik, meg alszik, hízik, erősödik, szépül, simul ki az arca, megnyugszik. szóval egy darabig köztünk marad, és reméljük, szeretetet, és Isten jelenlétét érzi most is és ezután is a családban.
mást hiába kérdeztek, nem tudom, hogy lesz, mi lesz, vele, velem, velünk. Isten angyalokat küld hozzám, nem hagyja hogy feladjam, elkeseredjek, mikor nehéz.

mostanában készülődünk karácsonyra, díszítgettema házat, magyaráztam a fiúknak, hogy is vannak a dolgok:) aztán készülődünk a szerbiai gyerekekkel, meglátjuk, összejön-e egy kis műsor, amivel el lehet érni a szülőket is. hátha megértenék a lényeget a kicsik is, nagyok is.

kicsit betegek vagyunk, hülések, nem akar elmúlni nálam se, most zoli bírta legtovább, de tegnap ő is már érezte e tüneteket.

ja, van csempekályhánk, hálásak vagyunk, nagyon jól megy, élvezzük a meleget, nincs nagy hőingadozás már, csak kicsi. ha valaki tudja, miért van nálunk penész és hogy szabaduljunk meg tőle végleg, az szóljon. :) köszi.

Abi

tél

megjött a tél, azt hiszem, majdnem mindenütt, kicsit havazott is, kemény fagy volt az éjjel. amit tudtunk, megmentettünk, amit nem, az meg lefagyott. így járt pórul szegény muskátli is a kút tetején. nagyon szép volt a nyáron, nem tudtuk neki meghálálni...
hoztunk még fát, nagyon jó melegeket csinálunk itt, úgy érzem, megtanultam tüzet rakni. hiába, jó tanárom volt:) azért van egy kis segítség is, tűzgyújtó folyadék, valami...
ma körzeti női csendesnap volt gernyeszegen, megtelt az imaház nőkkel, nagyon jó alkalmunk volt. az előadás is jó volt, a nehézségeinkről és hogy hogy éljük meg, aztán meg egy kicsit a keresztyén házasságokról, hogy csináljuk, hogy jó legyen. :) zalán feltűnően jól viselkedett, egész nap velem volt. gerzon meg zolival itthon. ja, az első témáról a konklúzió: csak úgy lehet kibírni minden nehézséget, ha nem azokra nézünk, hanem egyedül Jézusra. így lehet szűkölködni is, bővölködni is. a második téma lényege számomra, hogy sokat imádkozzunk a párunkért és vele is. és ha valakin akarok változtatni, az én legyek... nem a másik, vagy a körülmények.
holnap hálaadó nap lesz ugyancsak gernyeszegen.
most nagyjából ennyi.
abigél

azóta

zoli haza jött egy hetes távollét után, nagyon vártuk, mindenki... hozott egy utánfutót, aminek gerzon nagyon örül, imádkozott is érte sokat, hogy érjen haza apa meg az "után futó" :)
csak közben beteg lett gerzon. hűlés, egyre rosszabbodó köhögés, légzési nehézségek, végül hétfőn a sürgősségen kötöttünk ki, ahol nem olyan sürgősen, sok harc, ima, sírás, meg telefonhívás után megvizsgálták és megállapították, hogy gyengébb asztmás rohama van. végül haza engedtek, mert van nekünk is itthon aeroszol szerkentyű, itthon kevergetem a cuccot és 6óránként szipókázza nagy hősiesen. ma kontroll vizsgálat, röntgen, stb. a helyzet csak kicsit jobb. nem sokkal. lehet imádkozni, Istenünk hatalmas, az asztmánál is, meg mindennél hatalmasabb. közben itthon küzdünk a penész ellen, készülünk a télre, mikor újra elő fog jönni. zalán is furcsán szuszog, meghűlt, köhög is kicsit. szóval így. orvoshoz járunk, talán előbb kellett volna, Isten tudja... tudom, hogy jó kezekben vagyunk és hogy nem véletlen semmi, de tanulnunk kell. Isten vezetett ehhez a dokinőhöz is, nagyon profinak néz ki, tudom, h nem ő gyógyítja meg, de azért nem árt egy jó doki:)

nagyjából ennyi. sok itthoni munka vár, őszi dolgok, készülődünk. hosszú a tél... 2x olyan hosszú, mint a nyár:))
Abigél

apróhirdetés

bocsi, h ezzel zavarom a kedves olvasót, de albérlőt keresünk a váradi lakásunkba, ahol nagyon boldogok voltunk, de ez csak utána derült ki...:))) minden esetre szép 3 évet töltöttünk ott, remélem, másnak is jól jön majd. szóval:
kiadó 2 szobás, bútorozott lakás váradon, csendes helyen, kevesebb mint 10 percre az állami egyetemtől. kaputelefon, rds tel és internet bekötve, 650 ron-ért. akit érdekel, szóljon, ill. adjátok tovább. koszi.
abi

rég 2

az előző bejegyzést nem tudtam folytatni, szó nélkül abba hagytam, hát most pótolom. újdonságokról még annyit, hogy Gerzon óvodás lett. Nem zökkenőmentes a dolog, de nem vészes. vele kapcsolatban másik újdonság, hogy nagyon ügyesen bukfencezik, persze nem én tanítottam neki:)) sokat beszél, hangosan, kicsit hibásan, trehányul, ami nálam azt jelenti, hogy amit tudna is mondani, lusta kimondani rendesen. de általában megértem, aztán az óvó néni kösse fel...:)) bár lehet, hogy vele nem túl sokat kommunikál. múltkor kérdeztem mit csinált az oviban:
-játszottál?
-nem!
-akkor mit csináltál?
-hát tat ott áll én. (csak ott álltam)
szóval így. meg ott van ez az érdekes idegen mondatszerkezet. de örülök, mert nem húzódik vissza. Zalán növöget, huncut meg minden. már nem olyan stresszesen anyás. kezd beszélgetni, sajnos inkább Gerzontól tanulgatja a hangokat.
a kis névtelen meg 14 hetes és nagyjából csak annyit tudunk róla, hogy létezik és várjuk, mire Zalán 2 éves lesz.

fejlemények a misszióban is vannak, egyre több érdeklődő van, akik látszólag a semmiből jönnek elő, de kiderül, hogy nyáron a missziós alkalmak valamelyikén hallottak valamit, ami megfogta őket. egy jó pár gyerek kezdte most az iskolát, két magyar első osztály indult, persze cigányokkal nagyrészt, de egyelőre nagyon nagy a lelkesedés, reméljük, kitart pár évig, és a tél nem hűti le őket.

(ez még a nyaraláson készült)

egyelőre ennyi. még írok, ha eszembe jut valami.
Abigél

rég

rég volt a nyaralás... mindketten sajnáljuk, hogy eddig nem írtunk, nem csak azért, mert elfoglaltak voltunk, hanem kicsit hanyagok is. meg időnk se volt:) legutóbb az volt, hogy voltunk egy hetet hazai tájakon, disznó vágás, a gyerekek és nagyszülők nagy örömére. ebbe a látogatásba sok minden bele fért bár néhány rokon meglátogatása elmaradt. sajnos. viszont (ez nagy hír) szereztünk egy kutyát, aki a Dalma névre hallgat, vagy inkább nem hallgat. aztán reméljük, sikeül egymásra hangolódni. ha nem sikerül, az elég nagy baj lenne, mert egy méter magas és 60kgos döggel nehezen bánnék el (ilyesmi lesz, ha megnő). szóval meg kell nevelődjön. egyelőre olyan ugribugri, papucsba lépő, papucsszaggató, karmolászó kiskutya.
Abi

nyaralunk?

vagy legalább megpróbáljuk. erős a kísértés hogy most, ahogy megyünk Parajdra a sóbányába (főleg a fiúk miatt de nekem sem árt és viszünk magunkkal egy asztmás kislányt is innen sárpatakról), elugorjak még ide-oda missziózni. de hála Istennek itt van Abi és lebeszélt arról, hogy vigyem a projektort meg néhány keresztyén filmet. pihenni is kell! kell a szábbát.
múlt héten itt volt a váradi Betlehem, gyülekezetből egy fiatalokból álló csoport akik segítettek a misszióban. elég kemény hetünk volt. délelőttönként gyerekmunka (70-120 gyerekkel), estefelé meg a nagyobbakat próbáltuk elérni de akkor is főként a gyerekek jöttek. volt jézus film (magyarul és cigányul), volt eső, volt tábortűz, sok éneklés, ige, játék, stb.
még mindig sokat köhögök, gyakran berekedtem, de a Mindenható mindenhez adott erőt. megvolt Edinek a polgári esküvője (aug. 6) amit egy kisebb ünnepség követett a mi udvarunkon. hála Istennek volt segítségünk is a főzésben. tegnap megvolt a tagfelvétel és a minden jól megy 30.án Edi megkeresztelkedik. azon a héten evangelizáció lesz amit Attilával, a Gernyeszegi gyülekezettel, meg a cigány missziós alapitvánnyal közösen szervezünk. innen sárpatakról is szeretnénk minden este busszal átvinni embereket.
most ennyi jút eszembe. képeket nem tudok feltenni mert sietünk
béke legyen mindenkivel
zoltán

tábor-mámor

Hála a Mindenhatónak sikerült a sárpataki és a sáromberki gyerekekkel elmenni táborozni a Fogaras tövébe, Szebentől nem messze. Nagyon jó hetet töltöttünk együtt. Hála azoknak akik a tábort fenntartják és támogatják, hogy ingyenesen működhessen, hála azoknak akik a többi költségeinkben támogattak, és hála azoknak akik kétkezi munkájukkal, különböző szolgálatokkal és/vagy imával segítettek. 42 gyereket tudtunk elvinni, 11-en (ill.9-en miután az amerikai lányok elmentek) voltunk segítők a tábor személyzetén kívűl. Nem voltunk összeszokva és mégis jól működött a tábor. Az utolsó este, a tábortűznél többen bűnbánatra indultak, de másokat is magával ragadott a hangulat. Énekeket, történeteket tanultunk, kézimunkáztunk, játszottunk, fürödtünk, kirándultunk és jókat ettünk. Sok gyereknek nagy élmény volt, főleg azoknak akik még soha nem voltak ilyen messze, vagy soha nem ittak kakaós tejet, stb. Sok tehetséges gyerek van az itteniek között csak nehezen tudnak kibontakozni, lehetőség kellene nekik. Az aranymondásokat is ügyesen tanulták. Remélem, hogy jó talajra talál bennük Isten ígéje.

Már előtte egy héttel betegeskedtem, köhögtem, héha elgyengültem, de nem volt idő leállni. Mióta hazajöttek Ediék intenzíven folyik a munka a "szerbiában". Szabadtéri filmvetítéseket tartottunk, házi istentiszteleteket, és kissebb hitvitára is sor került. Ezt az utóbbit nem igazán kedveltem de úgy néz ki, hogy még ennek is megvolt a haszna. A táborban sem sikerült meggyógyulnom, sőt, rosszabbul lettem, néha fuldokoltam, elment a hangom és a fiúk is elkapták. Szebenben a gyerekkórházban megtudtuk, hogy influenza járvány van, pár gyereknek még begyulladt a torka de semmi komoly. Mire hazaértünk elkezdtük Timivel (a GyEK munkatársa) a nyári bibliahetet a sárpataki cigány gyerekek között. Első nap 52őt, második nap 83at számoltam. A szabadban tartjuk az alkalmakat, a kézimunkát egyáltalán, és a játékot is alig tudjuk kivitelezni. Sokan alig tudnak magyarul és a fegyelem megtartása sem egyszerű. Tegnap kiderült, hogy valami nyhébb tüdőgyulladásom van és a második sorozat antibiotikumot szedem. Abigél is fájlalja a torkát és enyhe láza van. Hála Istennek még itt van Ancsa és ő is segít itthon, meg a gyerekmunkában. Zozó Attilának segít Abafáján, ahol szintén gyerekbibliahét van. Edi kihallgatáson van, lehetséges, hogy letartóztatják valami régi ügyért amit most próbálnak felgöngyölíteni.

Összefoglalva: zajlik az élet, akadnak nehézségek, de az Úr velünk van, ahogy megígérte. 7.-én jön a Váradi Betlehem gyülekezeteből egy csoport fiatal akik majd besegítenek az itteni misszióba. 10.-én Edi és Zsuzsa összeházasodnak (reméljük addig nem zárják el). A hónap végén pedig szabadtéri evangelizáció és keresztség lesz gernyeszegen, ahova Sárpatakról is megyünk jónéhányan. Mindezekhez nyilván szükségünk van Urunk kegyelmére és testvéreink imáira.

Béke legyen mindenkivel
zoltán

nethiány, bőségzavar

hol is kezdjem... rég nem írtunk, mert egyrészt nagyon nagyon zsúfolt napjaink, heteink voltak mostanában, másrészt meg azért, mert a zsúfolt napok vége felé elromlott valami és nem volt se netünk, se telefonunk. ez azért volt jó, mert alkalmam volt megismerkedni az egyik nővel az utcából, akinek van internet hozzáférése, le kellett töltsek valamit, ezért kérezkedtem be hozzá, és nem zavart el, sőt! :)

zsúfolt napok úgy kezdődtek, hogy itt volt zolinak az édesanyja, meg egy szatmári ismerősünk, aztán a gernyeszegi fiatalok kirándultak egyet hozzánk:
volt vagy 5 sátor felhúzva. nagyon élvezték ők is, meg mi is.
aztán az én szüleim jöttek, hoztak egy új ablakot nekünk, aminek nagyon örülök, egyszerűbb lesz mosni, szép és egy picit nagyobb is, mint a másik. az ablakról nincs képem, viszont van a pihenő időről:
a pavilon a kedvenc helyem, bár a fák árnyékában hűvösebb van... a lenti képen gerzon butáskodik:)
ja, nagy nyiratkozás volt, mindkét kisfiú nagyfiú lett, rövid hajjal már nem babák...(ilyen, mikor zalán diós laskát eszik... a desszert lehetne a "diós zalán mosolyogva")
közben megérkezett Bonnie is (remélem, jó írom, ha nem, majd zoli kijavítja:) és ellátogatott hozzánk is, volt sok megbeszél(get)nivaló:
aztán még voltak Krivács Zoliék is, de ők már szinte haza jönnek.
szóval, bőség volt, vendégekben, jó alkalmakban, ételben, italban. közben elkezdett teremni a paszuj, (fuszujka, bab),a tök, meg az uborka is, én meg hálásan szedegetem le őket, teszem el, hogy télen se szűkölködjünk.
egy delutan a varosban setaltunk, hogy kicsit kikapcsolódjunk:

zoli kicsit betegeskedik, nagyon köhög, főleg éjjel, reméljük rendbe jön. sok dolga lenne és nagyon fárasztja a köhögés meg a nem alvás. (igen, mindenféle gyógyszert és teát megpróbáltunk)

jövő héten megyünk a gyerekekkel a táborba, lehet ezért imádkozni, még nem tudjuk, hogy viselkednek ilyen helyzetben meg azt sem, hogy ki hogy viselkedunk...szeretnénk jó példát mutatni minden téren, és szorgosan vetni a magot, hátha egyszer, ha későn is , mint a mi kertünk, elkezd teremni. azután való héten meg gyerek biblia hét lesz a faluban is meg szerbiában is, külön, aztán meg a betlehemi fiatalokat várjuk hogy "szórják a sót" itt a cigányok közt, missziós hét lesz. És aztán talán elmegyünk valahova...:)

Abigél

jég

jön a vihar

a jég megpaskolja a kiskertünk egy részét.




















örülnek. (grimaszolnak)


























zalán mamával pucolja a zöldpaszujt (babot, fuszujkát)

a nagyfiú... rajtakaptuk olvasás közben...

forró

lassan telnek egymás után a napok. mióta haza jöttem, zalán meghűlt, csalókás idő, stb. lényeg hogy megint nagyon magas láza volt. nagyon sajnáltam. hála Istennek, már jobban van, ma már nem volt láza, csak a többi kellemetlen tünet. nemrég gyógyultak ki a láz-hasmenés-hányás című bajból, és most megint. aggódom értük, ezzel együtt mindenféle gonosz gondolat is jön. egyik se jó, tanulom Isten elé hozni ezt is, meg őket is.

vasárnap beiktatták az új sárpataki lelkészt, és mi, természetesen ott voltunk. az egész pereputty. csak a cumi hiányzott és megegyeztünk, legközelebb, ha nem találjuk, itthon hagyjuk a gyermeket is:) reméljük, jobb lesz ez az új pap, mint az előző, bár senki sem tud mindenkinek megfelelni... az már gyanús lenne. Isten áldja meg, és használja ebben a sötét faluban. velünk, ill zolival egyidős lehet.

zoli ma váradon volt, volt egy kis elintézni valója, most várom haza.
kb ennyi.
abigél

u.i. a képen zalán csak alszik egy offroados kirandulaskor

találkozások

találkoztam egy háromgyerekes anyukával, aki egyedül kísérte gyermekeit. le a kalappal, hogy azok hogy viselkedtek...
találkoztam az érzéssel, hogy nincs föld a talpam alatt, a félelemmel, amit Gerzon minden alkalommal átél, ha hirtelen vesszük ölbe.
találkoztam az érzéssel, hogy Isten odateszi az ujját a repülő alá, ez megnyugtatott.
találkoztam a felhőkkel. bár ez a találkozás eléggé megrázó volt (nem is hittem volna, hogy a felhők ilyen döcögősek, milyen puhának tűnnek!)
találkoztam krisszékkel, zoltiékkal, akiknek nagyon örültem. ők a testvéreim.
találkoztam barátnőimmel, akiket legalább 4 éve nem láttam. velük ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha semmi se változott volna. egy-egy férj, gyerekek itthon? "semmiség...":)
találkoztam Michael W Smittel, már ez nem is találkozás. láttam, leginkább a kivetítőn, és hallottam, és fogadtam én is az áldást, amit közvetített közönsége felé.
találkoztam Istennel, és ezt nem tudom elmagyarázni.
találkoztam gabusékkal, akinek a második kérdése az volt: van barátnőd? (hogy legyen kivel megosztanom terheimet, ha lennének:) )
találkoztam pesti emberekkel és egy margittai nővel, aki figyelmes volt, hogy bizonytalankodunk a villamoson és készséges volt. kedves. egyből gondoltuk (adinával), hogy nem pesti.
találkoztam sok-sok kedves emberrel, akiket nagyon szeretek, köztük márti, aki befogadott.
köszönök mindent.
Abi

lélek - ofród - anyjuk

látjátok milyen gyorsan telik az idő, már 9 hónapja itt vagyunk sárpatakon. ennyi idő kell ahhoz is, hogy egy megtermékenyült petesejtből születésre kész ember legyen. ember! 90 év (többnyire kevesebb) és nem marad belőle még egy élő sejt sem. és a lélek?

ezeken is elgondolkodtam a napokban, főleg miután részt vettünk egy "teokratikus szertartáson", amit mifelénk temetésnek hívnak. ezzel több embert ismertünk meg a szomszédságból mint az utolsó fél év alatt. szemmel láthatólag értékelték részvét(el)ünket.

szombaton rekord mennyiségű gyerek volt sáromberkén, ezen a hétvégén pedig mini focibajnokság lesz gernyeszegen. ott lesznek a sárpatakiak, abafáiak, gernyeszegiek és sáromberkiek is. utána pedig szeretnénk egy közös gyermekistentiszteletet. milyen jó, hogy a focipája pont az imaház mellett van?!

bosszant, hogy az anyagi világ olyan könnyen megzavarja a lelkemet. csak úgy hömpölyögnek a fejemben a felszines gondolatok (kert, pénz, kutya, fa, széna, stb.) pedig egy a szükséges dolog, és milyen jó is az?! kint az erdőn, a szabad ég alatt hamarabb feldereng.

voltunk ott is, autóval. izgalmas volt, látványos és tanulságos. majd mutatok pár képet. voltunk pár közeli faluban és láttuk az ottani cigányokat is. láttunk egy wellnessz szállodát is. érdekes kontraszt:)

örülök, hogy összejött abigélnek a kiruccanása. (budapesten van egy koncerten) három napra ment el és remélem sok jó élménnyel tér haza. én sem panaszkodhatok, igazából vártam, hogy kicsit kipróbáljam magunkat (hogy miként boldogulunk a fiúkkal). talán ezek után megértőbb leszek abival :) az is nehezíti a dolgot, hogy mindketten betegek: gerzon hányik, zalánnak meg megy a hasa. kegyetlen hőség volt az utóbbi két napban és a ma esti családlátogatás sem ment a legjobban (zalán kibukott a vége felé).

azért nagyszerű dolog szülőnek lenni! igazán fontosnak érezheti magát az ember, és van értelme is annak amit tesz. ma este gyakoroltam a lábmosást, ha melegebb lett volna a víz még élvezték volna is. hálás vagyok amiért a fiúk ilyen jól viselik anyjuk távollétét, és örülök, mert így még közelebb kerülünk egymáshoz. azért tudom, és örülök is neki, hogy abit senki nem pótolhatja számukra. számomra sem :)

zoltán

jól esett, Uram!

voltam ma a vásáron. érdekes volt, érdekes beszélgetésekkel. csak kicsit szomorúan jöttem haza látva a sok bűnt. csak Szentlélek tud segíteni lelki vakságunkon. érik a szamóca az erdőben, és minden olyan gyönyörű! Urunk dicsőségére emlékeztet minden ami körülvesz (kivéve a vadászgépeket, elég alacsonyan szálltak ma és ocsmány hangjuk van). a szomszédban virrasztáson voltam. lassan vége a gernyeszegi angol kurzusnak, a lányok hűségesen tanítottak, néha én is besegítettem. ancsa is itt van egy hete, nagyon jól fogott és a gyerekek is élvezték. megyek mert fázik az asszonykám
zoltán

öntözünk

esőhiány van errefelé is. volt valamennyi (ezért hála) de a szél s a nap hamar kiszárította a földet. ...hiába, az öntözés nem az igazi. látszik is, pedig minden este teszem. az eső pótolhatatlan. vetettem, van amit kétszer is. házi mag, bolti, de a föld inkább a gyomot támogatja. de még az is elég vérszegény. lelki téren is hasonló az ábra. vetünk. jut a magból ide is oda is. de kelni nem akar. öntözni? imával, könnyel, böjttel, vérrel? kell, de nem elég. az eső, az az igazi. az uborkát még márciusban elvetettem, de csak a minap dugta ki fejét a kérges föld alól. piszkálni nem mertem - és de jól tettem - mert mi van ha hajt, csak még nem látom. a vakond túr, felforgat. a csiga, levéltetű rág, lyuggat. a vihar, jég tördel, szaggat. de még a hajszálak is parancsszóra várnak, s maguktól nem hullanak. minden rendben halad
áldott pünkösdöt mindenkinek
zoltán

bajban

kicsi Gerzon bajban van. ez a magyar nyelv... GÁZ. hogy is tanuljon meg az ember beszélni, ha ugyanaz a szó mindenfélét jelenthet?? most publikálok néhány érdekesebb mondatot. már ami eszembe jut.
-gerzon, mondjad: fagyi!
-(gondolkozik)FA GYÍ! (mindkét szót nyomatékosan hangsúlyozva, majd elszalad, egy kicsi bot van a kezében és kiabál: GYÍ GYÍ, FA GYÍ!)

régebb megdöglött az egyik kiskutya, a Kicsibubu nevezetű.
-a kicsibubu meghalt.
-a titibubu hal! (meghalt=hal lett belőle? hm...)

-gerzon hall?
-én hal!
-hm???

és persze a Mémó (Némó) is hal. tehát mi is van a halakkal?? mindenki hal? vagy mi? :)
eztán meg az is baj, ha valaki nem tud kimondani egy csomó mássalhangzót. így a tető, a tetü, a kettő is nagyon hasonlítanak és anyuka legyen a talpán aki kibogozza.
a kakukk madár úgy tesz, hogy: tatut, a kukucs tutucs, a koszi az töti (ezt szeretem a legjobban... ha nem kér több kaját vagy nem akar többet rajzolni, azt mondja: töti anya! ), a kaka az tata. :P

abigél

dúl a tavasz

néhány képet szeretnék mutatni (fordított időrendi sorrendben)
idővel írok majd valamit mindegyikhez. addig is beszéljenek a képek önmagukért
Varga Józseffel (a tasnádi cigány gyülekezetből) beszélgetünk útban a szerbiába ahol a lányáék is laknak (náluk voltak látogatóban)


a fiúkkal (Edi, Florin, Bobi) beszélgettünk, tanácskoztunk. azóta ediék ismét határon túl dolgoznak. hála Istennek van munkájuk.


burjánzik a gyom, le lett kaszálva de újból esedékes

május elsején kiruccantunk a gernyeszegi ifivel. próbáltuk zozót megtanítani repülni. csekély eredménnyel...


a lányok munkája sokkal többet ért


de szép hajuk van! a lónak már csak volt. azóta Gerzon megnyírta


a remeti hegyiházból az Avas hegység és az Avas medence egy része. mert Kinga (Abigél huga) eljegyzése mellett még erre is volt időnk. de csak úgy, hogy másfél nap alatt szájba vágtunk mindent.


Gerzon a szőlőben, háttérben a ház.


Zalán élvezte a háti kosárban



itt már Szekeresen rágja valamelyik pórul járt majorság lábát



Szatmáron is nagyon jól elvoltak. alig néhányszor vágódtak el a betonon



fékezhetetlen a kíváncsiságuk a kicsiknek




a Maros parton egyik szombaton. volt ott még néhány fiatal pár, gyerekkel és anélkül. zolival nem vártuk meg a végét, siettünk sáromberkére a gyerekekhez. a kajáról lemaradtunk de a javáról nem



mindig akad tennivaló az udvaron. néha alig tudom leállítani őket

ismét sokan elmentek Magyarországra dolgozni, köztük Edi is
de az élet azért zajlik és ez is új kapcsolatok építésére serkent
zoltán

már május

azért ez durva, hogy havonta két bejegyzést sikerül összehoznunk...
a szerbiai háború nem tartott sokáig, nagy békülés lett belőle, hála Istennek. Edi most először élte át, milyen igazán bocsánatot kérni és megbocsátani, ezáltal felszabadulni, megszabadulni a félelemtől és boldogan Istent dicsérni. azóta is vannak kisebb konfliktusok, de általában csak kisebb (női) civakodások.
nálunk egyre szebb minden, a fák elvirágoztak, nagyon szép volt, most, mintha más udvar lenne. minden zöld, meg virág is van jó néhány.itt a képen zoli csinál spaliert a szőlőnek, ill fiatalítja a szőlőt.egy hétig el voltunk utazva, a hugomnak volt az eljegyzése szatmáron, útba ejtettük váradot is,elintézni az egészségügyi dolgainkat, meg hát egy csomó barátot kellett meglátogassunk, de nem sikerült mindenkit, sajnos. kalandos utazásunk volt, mert kolozsvártól váradig 3 gumidefektünk volt, egy éjszakát a kocsiban töltöttünk. a gyerekek elég jól aludtak, főleg gerzon, de nekünk nagyon fárasztó volt. aztán váradon még szerelőnél is voltunk, kicseréltek valamit, de még mindig kopog valami valahol... reméljük, nem esik szét... most rájöttünk arra is, hogy váradról szatmárra elég két óra akkor is, ha csak max 80 km/h-val megyünk :)) pótkerékkel, folyton imádkozva, hogy ne történjen semmi baj. meg aztán abban is bíztunk, hogy azon az útvonalon sok ismerősünk van, valaki csak befogadott volna minket... :))de nem kellett hála Istennek.

hálásak vagyunk a barátokért, minden egyes kedves szóért, szállásért, ételekért, útravalóért, fasírtért, krumplilevesért, ananászért. Legyen jutalmatok bőséges a Mennyben.

Abigél

húsvét harmadnapja

...igen az. szilágysági gyökereimet nem tudom (és nem is akarom) megtagadni. jó volt attilával a minap együtt énekelni, hogy "ö él, ö él", azzal a sarmasági "é"-vel. (né naná béka - de azt hallani is kell) ma focimeccs volt. az abafáiakat hoztuk ide sárpatakra és nagyon jól sikerült a dolog. utána énekek, bizonyságok, ima, és végig jó hangulat. az este már egészen más volt. ediék sírva telefonáltak, kitört a háború a szerbiában. már a tegnap is sejtettem, hogy ez lesz, csak nem gondoltam, hogy így. akiket másodnapján vittünk gernyeszegre imaházba, azoknak a családjaik kerültek harcba és velük együtt a cigányság jó része. két mentőautó ment be és árom álarcosokkal megrakott kocsi jött ki vásárhelyről. a testi sérülések nem súlyosak, de néhányat elvittek és attól félek még lesznek utórezgések. engem is megfenyegettek mivel segítettem ediéknek bejútni a kórházba a testvéréhez. de annyira aggaszt mint a kutyák acsarkodása. megmarhatnak de attól még menni kell.
Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Él és teljhatalommal uralkodik!
zoltán

tavasz

elég rég nem irtunk ide semmit... ennek egyszerűen csak annyi az oka, hogy nem volt időnk. kitavaszodott sárpatakon, egyre szebb itt minden. igyekeztünk egy kicsit rendbe hozni az udvart, meg a kertet, de azt hiszem, ennek még kellene pár év, már csak a csalán (csihány) kiirtása miatt is. veteményeztünk, szegény zoli megszenvedett az ásással, a helyen, ahol lett a kertünk, ház volt valamikor, valaki eléggé félre informált minket... hogy finoman fogalmazzak. szóval a ház alapjából a megmaradt kövek, téglák, stb egy csomóra kerültek, lett egy kis virágágyás az egyik fa tövén. voltak itt nárciszok, meg jázminok, gyöngyvirág, ezt is kitakarítottam kicsit, megérte, mert nagyon szépen virágoznak. alig várom, hogy virágozzanak a szilvafák, abból nagyon sok van itt. a csalánt kaszáljuk, és edződünk, zalán néha arra téved. leteszi a kezét aztán jobb esetbe csak nézi, hogy mi a csuda történt vele. ha súlyosabb a dolog meg sír... vígasztalhatatlanul. szeretnénk majd egy kerti partit szervezni, ha már zöldül egy kicsit, ha már a szőlő karókon lesz és nem a földön, és ha le lesz az egész kaszálva...

a húsvét nagyon jól telt, hála Istennek, imádkoztunk is ezért, hogy ne nyomtalanul tünjön el. itthon keveset voltunk, zoli szolgált régenben is, aztán másodnapján délután sikerült meglátogatni ("meglocsolni") a szomszédokat. jól el tudtunk beszélgetni, most volt idő rá, meg hangulat is, marasztaltak is, jól is éreztük magunkat. az egyik idős nénin már láttam, hogy más... derűs, szeretetteljes. két bottal jár, mégis olyan humoros, vidám. sokan járnak hozzá, vonzza az embereket. Istenfélő asszony. együtt énekeltük: "az Úr csodásan működik, de útja rejtve van..."

Abigél

képek

kölcsön kaptuk az ancsa fényképezőgépét, most van egy pár újabb képünk, ezt szeretném megmutogatni. itt volt zoli tata, meg márta mama, hoztak nekünk hintát, nagyon édesek benne... csak lenne már meleg!
ezt, meg a következőt, a telefonommal készítettem. van kertkapunk, remélem, így nem tud majd gerzon elcsángálni...a háttérben az ott sáromberke. alatta meg a maros, a kertünktől pár száz méterre.



itt volt bernard kabaro.nagyon örültünk neki. kiváncsi voltam, hogy mi, szőkék, meg ő egy képen hogy mutatunk? hát így: (zalán nincs elragadtatva...)

Abigél