találkozások

találkoztam egy háromgyerekes anyukával, aki egyedül kísérte gyermekeit. le a kalappal, hogy azok hogy viselkedtek...
találkoztam az érzéssel, hogy nincs föld a talpam alatt, a félelemmel, amit Gerzon minden alkalommal átél, ha hirtelen vesszük ölbe.
találkoztam az érzéssel, hogy Isten odateszi az ujját a repülő alá, ez megnyugtatott.
találkoztam a felhőkkel. bár ez a találkozás eléggé megrázó volt (nem is hittem volna, hogy a felhők ilyen döcögősek, milyen puhának tűnnek!)
találkoztam krisszékkel, zoltiékkal, akiknek nagyon örültem. ők a testvéreim.
találkoztam barátnőimmel, akiket legalább 4 éve nem láttam. velük ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha semmi se változott volna. egy-egy férj, gyerekek itthon? "semmiség...":)
találkoztam Michael W Smittel, már ez nem is találkozás. láttam, leginkább a kivetítőn, és hallottam, és fogadtam én is az áldást, amit közvetített közönsége felé.
találkoztam Istennel, és ezt nem tudom elmagyarázni.
találkoztam gabusékkal, akinek a második kérdése az volt: van barátnőd? (hogy legyen kivel megosztanom terheimet, ha lennének:) )
találkoztam pesti emberekkel és egy margittai nővel, aki figyelmes volt, hogy bizonytalankodunk a villamoson és készséges volt. kedves. egyből gondoltuk (adinával), hogy nem pesti.
találkoztam sok-sok kedves emberrel, akiket nagyon szeretek, köztük márti, aki befogadott.
köszönök mindent.
Abi