már több mint egy hónapja készülök erre a bejegyzésre de valahogy nagyon nehezen akar összejönni. sokminden történt a nyáron,
a nomád táborról már írt abi, de még az előtt egy hetet szeben mellett töltöttünk ötvenegynéhány sárpataki cigány gyerekkel. a szokásos amerikai vezetők mellett (a teleios alapitvány állta a költségeket) volt három cigány és három magyar segítő is (magamat is beleértve). nem volt zökkenőmentes a hét, de sok területen felülmúlta a várakozásainkat. járványveszély miatt fertőtlenítéssel kezdtük (egy abafáji gyerek valami fertőző kórt kapott el, ő nem volt a táborban csak olyanok akik kapcsolatba léptek vele). aztán jött a szokásos tetűírtás, ami a tábori személyzet és saját lelki békénket szolgállta, és némiképp a tetveket is megtizedelte.
voltak fegyelmi gondok is (mint az már szokásos) csak nem azokkal akikre számítottam. a képen látható jóska barátom a busszról való leszállást követő negyed órában már meg is kóstolta a mogyorót (vagyis a vesszejét). voltak akik az eddigi években gondot okoztak az idén viszont meg se kellett dorgáljam. mások a tőlük megszokott módon, fegyelmezetten és engedelmesen viselkedtek, és ráadásul lelkesen is. a nagyobb lányok sok fejtörést okoztak, próbáltam szép szóval, különféle elterelő hadműveletekkel de végül csak a vessző segített. ennek az lett az eredménye, hogy néhány szülő ígérte számomra a verést. az egyiket aki erősen fenyegetőzött meglátogadtam egy jókora husánggal és kínáltam, hogy verjen meg vele, mert nem ütök vissza. de addigra alábbhagyott a harci kedve és tán még meg is szégyelte magát.
a kissebb lányokkal nem volt sok gond, de már ők is elég veszélyesek tudnak lenni ha beindúlnak. könnyen adódtak konfliktusok, de velük még lehet értekezni, nem úgy mint a legtöbb szerbiai (ez még mindig sérpatak) asszonyokkal. ezeknek a kislányoknak sokkal jobban megy a sorban állás mint a szüleiknek.
sok izgalmas, kreatív tevékenységben vehettek részt a gyerekek. számomra érdekes volt hogy a nagyobb fiúk is milyen szívesen rajzolnak, gyúrmáznak, festegetnek. emellett volt ének, angol nyelv tanulás, bibliai történetek, jelenetek előadása, szervezett játékok, az elmaradhatatlan fotbal, fürdés, kirándulás és tábortűz.
a túra első szakaszán mindenki részt vett és a már emlékezetes forrástól a csapat nagy része visszafordúlt (a kicsik, a gyengék, a gyávák és a lusták) vezetők kíséretével.
de volt kilenc vakmerő fiú akik, nem tudva hogy mire vállalkoznak, andrással és velem elindúltak a csúcs felé. eleinte lelkesen, majd fogakat összeszorítva haladtak a vezetésünk alatt. többször is készek voltak feladni, volt hogy bátorítottuk, volt hogy fenyegettem őket, és nem hiába.
sikerült kihozni belőlük azt amiről még ők maguk sem hitték, hogy képesek. olyan magasra jutottak el, ahová a szerbiából kevesen (az is lehet, hogy senki ezidáig).
ez a csúcs majdnem 2300 m magas és gyönyörű kilátást biztosít. igaz, hogy áztunk, fáztunk, éheztünk, izomlázunk volt, de megérte! nem csak a látványért, hanem főleg az életre szóló leckéért.
voltak vendégeink is, három nagyváradi gyülekezetből akik segítettek az itteni munkában. a cigány gyülekezetből jött testvéreinkkel a körzetben több helyen is koncertet, és evangelizációt szerveztünk. sárpatak, gernyeszeg, csávás és abafája, ezek azok a települések ahol hallani lehetett őket amint a Megváltót dícsérték énekben és prózában (sajnos csak ez a kép került elő, ez abafáján készült). majd sátoros evangelizáló hét volt sárpatakon, néhány betlehemi fiatal segítségével. a sátorbontás napján még egy keresztség is volt (szidi gernyeszegről, akinek a rokonsága jórészt sárpataki). aztán mezőcsáváson szolgáltunk egy héten keresztül a belvárosi gyülekezet fiataljainak egy kicsiny de lelkes csoportjával.
azóta is folyik a rendszeres gyerekalkalom azokkal a gyerekekkel, és ha nem is olyan nagy létszámban de vannak akik eljönnek hallgatni az evangéliumot a felnőttek közül is. itt szombatonként vannak istentiszteleteink és amennyire időnk engedi krivács zoltán barátommal hétközben is meglátogatunk némelyeket.
nem tudok látványos eredményekről beszámolni de vannak akik közelebb kerültek Istenhez, néhányan úgy néz ki megtértek, de az idő és a nehézségek majd megmutatják, hogy kibe mi ill. ki lakik. másokat egy rövid, hírtelen fellángolás után alig lehet látni, de a munka nehezét és hathatós részét továbbra is a Mindenható végzi. edi testvérem már tavasz óta a börtönben van, de nem haszontalanúl, mert ott is igyekszik Krisztusról tanúskodni. van is kinek, jónéhány sárpataki, abafáji, maros megyei cigány férfinak van szüksége Megváltóra. van aki ott tért meg a börtönben és vannak akik keresik az Urat. Isten kegyelméből alkalom nyílt arra is hogy több rabnak is beszélhessek Krisztusról és mikor a szemükbe néztem tudtam, hogy nem vagyok jobb náluk. még a börtönben is gyönyörű lehet az élet Istennel. ott is leginkább azok szenvednek akibe még maradt valami emberi de azok is keresik leginkább a szabadulást
sajna még most sem készült el a játszóterünk pedig hamarosan itt a tél. nem tudtunk elég időt rászánni és valahogy mindig második helyre szorult a fontossági listán. a telkek telekelése is egy patthelyzet amire nem látok jelenleg lehetőséget. valahogy nagy nehezen ki lett vakolva kivülről is az imaház (nagy része) és a fás szín is közel van végleges formájához. az idén majdnem hogy több homokot loptak el az imaház mellől mint amennyit felhasználtunk. a kapu is meg van véve csak nincs aki meghegessze mivel abafáján az imrus hegesztő gépjét lopták el az imaházból (más értékes portékával egyetembe). elkeserítő dolgok és mégsem csüggedünk el, mivel mi csak szolgák vagyunk, és Övé az ország, hatalom, dicsőség!
a csláddal voltunk nagyváradon is pár napot, iza sógornőm esküvőjének a kapcsán. jó volt ápolni a közösséget néhány ottani testvérünkel is (kár, hogy nem volt idő többekkel többet együtt lenni, de bízunk benne, hogy maj lesz rá egy örökkévalóság). voltunk abival néhány napot nyaralni is, egy robogós túra formájában. és itthon is párszor sátoroztunk, piknikeztünk az erdő mellett, a kert végében.
a gyerekek is sokat fejlődnek. dávid és koppány olyanok mint az ikrek, dávid sokat tanul koppánytól (főleg beszélni) és többnyire jól egyeznek egymással. a nagyok (gerzon és zalán) együtt járnak óvodába (mikor nincsenek meghülve) és nekünk is nagy segítséget jelentenek, nem csak itthon hanem az erdőn is mikor fát kell gyüjteni. nem tudom, hogy említettük-e már, hogy várjuk az ötödiket (májusra). mivel ez a negyedik szülés a gyes nem jár többé de a mi szerető gazdánk mindennel ellát amire csak szükségünk van. ha megszületik kincső vagy árpád lesz a neve (legalűbbis eddig úgy áll). sikerült némi zöldséget, gyümölcsöt eltenni télire külön féle formákban és a tüzifa dolgában sem állunk rosszul (noha fűtés támogatást nem kapunk mivel kulákok vagyunk ti. van egy láncfűrészünk). Istenünk kegyelméből szénánk, szalmánk is van elég és még egy kis zab is kerül az üzemanyagra szánt pénzből. sajnos a robogónk lerobbant és nem kaptam még hozzá alkatrészt de a motorozás télvíz idején amúgy sem használ a reumás izületeimnek.
megkölykedzett a dalma (a sándor brúnójától), és a 10 ből 9 él. szeretnénk őket értékesíteni (2 kivételével aminek már van gazdája) de amennyire lehet nem csak elpotyázni mivel mindkettő törzskönyves
közép ázsiai juhász. nem érdekel a profit csak a befektetés egy része térüljön meg. ha valakit érdekel lehet szólni amíg a készlet tart (ez volt a reklám helye)
a hétvégén a váradi cigány gyülekezetben konferenciázunk néhány környékbeli testvérünkkel
a jövő hét is sok tennivalóval szolgál de lassan csak beáll a tél és remélhetőleg több idő lesz a személyes kapcsolatokra, beszélgetésekre, levelezésre, olvasásra
Jézus Krisztus kegyelem mindenkivel
zoltán
