Karácsony után

a gyerekeink, karácsonykor 

meg kell valljam, kicsit féltem ettől a karácsonytól. ilyenkor többet megyünk imaházba, s ha mi nem is, zoli legalább 3 alkalommal. ha megyünk, a gyerekek miatt nehéz, ha itthon maradunk, akkor hiányzik nekem, a gyerekek meg nem lelik a helyüket. ráadásul egyik a másik után lettek betegek és még én is elkaptam, köhögtem, megállíthatatlanul. ez volt karácsony előtt 3 nappal. ekkor kértem telefonos segítséget, és meg is érkezett anyósom és ancsa, a zoli huga. hát mindenképp nagy könnyebbség nekem, ha jól lennék, akkor is. hát még így. voltunk gernyeszegen, régenben, sárpatakon. és itt jön, amit igazán le akartam írni: 

a sárpataki gyerekek Moldovan Attila vezetésével megtanultak egy kis jelenetet, verseket, énekeket. előadták a gyülekezetben is, sárpatakon, és a sárpataki öregotthonban. mondhatom, csodálatos volt. hihetetlen! ezek a gyerekek 4 éve még 10 percig se tudtak csendben maradni, most meg fél órás műsort adnak elő rokkant, öreg vagy fogyatékos embereknek. csengett a hangjuktól az egész otthon! és ahogy andrás testvérünk mondta, végre eljött az idő, mikor ők adnak valamit, nem csak várnak, hanem szolgálnak is. az előadás után még volt igei üzenet is, áldás, és aztán a gyerekek is szóba álltak az emberekkel, még énekeltek meghallgatták őket. úgy láttam, nagyon nagy örömet szereztek ezzel sokaknak.  hát nekem, és azt hiszem, zolinak is ez volt a karácsony fénypontja. nagyon nagy az igény, hogy menjünk még az öregotthonba, ahol értelmi fogyatékosok és mozgássérültek is vannak  

Boldog karácsony utánt kívánok:) és áldott új évet!

Abigél

decemberben

tudtam, hogy rég nem írtunk semmit, de hogy ennyire!!! most egy pár szóban arról, mi minden történt mostanában itt.
volt egy házas hétvége a hargitán, az itteni körzet szervezésében, amerikai előadókkal.ők ugyan azok voltak, akik a tavaly, a résztvevők meg... voltak újak is, sokan, meg a tavalyi csapatból is . 20 házaspár volt meg néhány  gyerek. legtöbben azt mondták, nagyon jót tett a kapcsolatuknak. mi is volt mit tanuljunk, jó volt együtt lenni, gyerekek nélkül, elcsendesedni, sétálni a késő őszi hargitán.
aztán volt egy kisebb ifjúsági találkozó melyen a gernyeszegi, csávási, sárpataki fiatalok vettek részt és egy kicsit én is. ez egy új kezdeményezés, ismerkedési lehetőség, evangelizáció  remélhetőleg lesz még folytatás. közben a munka folyik az óvodánál, kerítést kellett csinálni, elindítani a fűtést, fát hozni, emésztőt betonozni, vízszerelést folytatni, csempézni. a tanítás rendszeresen megy, volt már szülőértekezlet is, és azt mondják, egyre ügyesebben a gyerekek.
voltunk az egész családdal a hargitán a bőjt és ima hétvégén, ahol elcsendesedtünk, kértük Isten vezetését az életünkben, és élveztük egymás társaságát. a gyerekek nagyon szeretik ott (végül is ki nem?) és nagy élmény volt nekik. mire haza indultunk már havazott.
a héten magyar állampolgárok (is) lettünk mind, kivéve a kicsi Dávidot, mivel ő még nincs a nevünkön.

ez időben a gyerekek jól vannak, a nagyok járnak oviba, a kicsik az itthoni oviba...ahogy ők mondják. voltak betegek is, egyszerre is, sorban is, a felső légúti betegségek mindenféle variációja ismerős már nekem. azt hiszem, joggal állíthatom, nagy gyakorlatom lesz :) most is egyik a másik után kezdi.

készülünk szatmárra, amit nagyon várunk, mert ott lesz a nővérem is. aztán szoporra is ellátogatunk, de szombatra haza szeretnénk jönni, ha Isten velünk lesz.

a legfrissebb képekből egy kis válogatás:

Kisvirág Játszóház (Óvoda)

Isten kegyelméből sikerült elindítani a kicsi játszóházunk (óvodánk) működését. Amint többen is tudják az egyesületünk (Újjászületés Egyesület Marossárpatak) egy holland alapítvány segitségével sikerült megvegyen (sok huzavona, hercehurca és várakozás után) egy házat a Marossárpataki Szerbia cigánynegyedben amit gyorsan felújitottunk (amennyire lehetőségünk volt) és be is fogtunk a munkába. Egyenlőre önkéntesekkel működtetjük de hamarosan lesz hivatalosan is óvónénink meg egy ügyintézőnk. Addig is sok a tennivaló. Reméljük, hogy ez a játszóház betölti majd rendeltetését és tovább fog növekedni és fejlődni.

A nyarunk sem votl könnyű (9 vagy 10 ifi és gyerek tábori héttel) de az ősszel sem fogunk sokat tétlenkedni. Annyiban más ez, hogy most ismét Sárpatakon van a hangsúly. 21 gyerek van beiratkozva hozzánk, és sorra állítanak meg az emberek, hogy az ő gyereküket is vegyük be. Sajnos egyenlőre nincs rá lehetőségünk, még így is túl sokan vagyunk. Lehet, hogy ez a kezdeti lelkesedés el fog múlni, de akkor is nagy lehetőségek vannak ebben a munkában. Vannak olyan 4-5 éves gyerekek aki a nevüket sem tudják, nem beszélve arról hogy hány évesek, vagy hogy melyik a jobb kezük. Reméljük sikerül felkészítenünk őket az iskolára és majd az iskolás évek alatt is tudjuk támogatni őket a tanulásban.

Kérlek imádkozzatok ezért a szolgálatért (a gyerekekért, családjaikért, személyzetért, önkéntesekért) meg értem is, hogy legyen erőm, bátorságom és bölcsességem az előttem levő harcokhoz (főleg a papírmunkától meg a bürokráciától irtózom). Előre is köszönöm
zoltán

csodák

csodák, mert minden nap egy csoda. csoda, hogy van erő, minden nap megújul, még ha el is fáradunk, nem fáradunk bele. csak egy  nagyon kis ideig. a múlt héten már majdnem belefáradtam. de sikerült elmenni váradra, kedves barátaink esküvőjére, sok kedves ismerőssel találkozni, (akikkel nem sikerült, bocsánatot kérek, ti is kedvesek vagytok, de nagyon rövid volt az idő). nagyon keveset aludtunk, de nagyon sokat beszélgettünk, és igazán feltöltődtünk. megismerkedünk új emberekkel is, érdekes: többek közt vásárhelyiekkel is, váradon:)  megfordultunk a belvárosi gyülekezetben és a betlehemben is. csoda, hogy vannak testvérek, akikkel szerethetjük egymást távolságokon keresztül is.

egy másik csoda, hogy van autónk. egyik kedves testvérünktől kaptuk, csak úgy, mint derült égből...  nagyon hálásak vagyunk érte. valaki, akinek magyaráztuk, hogy hogyan is van nekünk kocsink, nagyon csodálkozott, hogy létezik ilyen "a mai világban"? hát igen. létezik. létezik szeretet és önfeláldozás a "mai világban" is. hála Neki.

most a közeli erdő mellett van egy tábor, zoli és andrás vezetik, a lovakat is ők vezetik, a gyerekek meg lovagolnak, és mindenféle érdekes dolgokat tanulnak. jövő héten az utolsó tábor az idén, oda úgy van, hogy mi is megyünk mind.

(most csak így, szárazon, fotó nélkül)
abigél

nyár van, nyár...

hol is kezdjem? sok írnivalóm van, de mikor ide ülök, teljesen elpárolog minden és egyszerre nem fontos semmi, ami annak tűnt.

vonaton, kényelembe helyezkedtünk

voltunk a Hargitán, ez a családnak kikapcsolódás volt, Zolinak viszont munka. igaz, a kellemesebb fajtából való. annak ellenére, hogy a fiatalok nagy része nem volt még gyülekezetben, fegyelmi problémák nemigen voltak. voltak viszont megtérések, komoly döntések, megújulások. én az előadásokon nem tudtam részt venni, csak délelőtt néhányszor és a csoportbeszélgetéseken. 

csoportunk

fordított

a gyerekek persze élvezték, főleg mikor ugrálhattak és mikor tatához mehettek.

a hargita után jött a sport hét, amikor 3-4 vendégünk volt végig, fordítók és résztvevők. nagytételben ment a főzés de Istennek hála volt mit a fazékba tenni. ilyenkor biza nagyon jól jön a segítség és örülök a zoli unokatestvérének, hogy itt van.

most már elmondhatom, hogy beindult a lánykör is, 2 alkalom volt eddig, de eztán heti rendszerességgel szeretnénk folytatni az új tagokkal is.nagyon nagy öröm hallani a bizonyságtételüket, megismerni ezeket a kedves lányokat. átlag életkor kb. 19 év. a gyerekeim kicsit nehezen alkalmazkodnak, mert bár ilyenkor itthon vagyok de nem jöhetnek hozzám. erre még kell találjunk valami jobb megoldást.

jövő héten lesz a szebeni gyerektábor, holnap már indulnak is.

a gyerekekről csak annyit, hogy jól vannak, egyre kevesebb pelus fogy és ez külön öröm.azt szeretném, hogy télre már csak kincsőt kelljen pelenkázni. ez is egy imatéma.

dávid is egyre okosabb, szépen beszél, lehet vele tárgyalni, nagyon aranyos és vicces. bár néha rájön valami és akkor megmagyarázhatatlanul sír és csak az én ölembe vágyik. sajna ez nagyon kevés ideig adatik meg neki.a héten kivizsgálják, miért folyik olyan sokat az orra, és talán a szemvizsgálatra is lehetőség lesz. nagy baj, hogy ha orvosi rendelőt lát, elmegy a kedve, egyből rájön, valami baj lesz. ekkor ordít egészen addig, míg kimegyünk... emiatt altatni vagy legalább kábítani kell, a szemvizsgálathoz, az meg nem egyszerű.

 kincső 3 hónapos, és folyton ülne, emelgeti a kis fejét, görnyedezik, nagyoskodik.

Abigél

hargitán

Hála Istennek megvolt a Sárpataki sátoros evangelizálás is. Volt munka elég, de hála Istennek munkások is voltak. Még a gyerekek is igyekeztek kivenni mindenből a részüket és nagyon ügyesen segítettek (kivéve mikor éppen láb alatt voltak). A cigány missziós alapítvány sátra ismét jól fogott, és Csabával meg az angliai fiatalokkal könnyű volt ki-be csomagolni is. Közben sikerült szénázni is, ha a kazlunk kész lesz, jöhet a tél. Abigél is bekapcsolódott sárpatakon a nőknek szervezett alkalmakon. Vasárnap János és Attila a keresztség által tanúskodtak Krisztusban való hitükről. Különleges alkalom volt ez sokunk számára. A múlt héten az itthoni tennivalók mellett sikerült Aradon és Váradon is megfordulnunk. A nagy fiúkkal mentünk, akik nagyon élvezték az együtt utazást és az új helyeket és embereket. Örültem, hogy sikerült becsöppenjünk a Betlehemi testvéreink közé is egy kis időre. Ma már a hargitai táborban vagyunk a családdal, néhány erdélyi, pár amerikai testvérünkkel, és több mint 60 maros megyei fiatallal. Malvin és Gilda otthon mi pedig itt próbálunk helyt állni, Isten segítségével. Kemény hétnek nézünk elébe, de annak aki bennünk lakik ez nem jelent gondot.
béke legyen mindenkivel
zoltán

elkezdődött

...ez a nyári időszak ami a zsúfoltsága miatt eléggé ilyesztőnek tünt.

hála a Mindenhatónak elég szépen alakulnak a dolgok eddig. itt van nálunk az unokatestvérem Malvin(ka) aki nagyon sokat segít itthon Abigélnek és nekem is. egy darabig köztünk lesz Dzsilda is, mivel az édesanyja (Zsusza, Edinek a felesége) el kellett menjen külföldre dolgozni, a kislány (12 éves) pedig nemrég jött ki a tüdőklinikáról (TBC-vel volt beutalva) négy havi kezelés után. ő is ügyesen segít a nagyoknak meg a kicsiknek.

múlt héten abafáján kellet segíteni az ottani gyerek és felnőtt alkalmakon, közben gyergyóban is megfordultunk, a héten pedig sárpatakon szolgálunk ugyanazzal az angol csoportal együtt akik abafáján is voltak. közeben sikerül valahogy lekaszálni (csápolni) pókában a lucernát, csak az nem világos, hogy miként lesz behozva. a sárpataki cigány óvoda ügyével helyben topogunk, valakinek nagyon nem tetszik ez a dolog. kaptam pár pofont mostanában (lelkileg és testileg is), megcsípett valami mérges rovar (amire hevesen válaszolt a szervezetem), jól leégtem a napon, stb. de ezek is megerősítenek abban a tudatban, hogy nem vagyunk egyedül és érdemes hinni (jó hogy van is Kiben).

sokminden volna ami elterelje a figyelmünket de én is azt mondom most, hogy "A gondot hagyom másra. Engem munka vár a kertben, Amíg egy fát ültetek..." amúgy ez az ákos bácsi más szavakkal ugyan, de kimondja azt amit mostanában egyre világosabban látok, sajnos még az egyház(ak)ban is. (ITT)
csatolok pár beszédes képet
meg tobb kép van (itt)
béke legyen mindenkivel
zoltán

itt lakunk, egy darabig

ha meg akarod nézni nagyobba kattints (ide)

Abigélnek nagyon tetszik ez a falu (és már nekem is kezd tetszeni), leánykorában mikor errefelé mentek a hargitára arról álmodott, hogy majd valamikor ezen a környéken fog lakni. és íme, beteljesült. nekem is így tetszett meg ő mikor még 20 éves voltam de álmodni se mertem hogy ő lesz majd a feleségem (vagy, hogy egyáltalán lesz családom, pláne nagy családom), és mégis beteljesült. Isten útjai... ugyebár?!
de még milyen szép lesz az a hely és milyen nagy az a család amibe Krisztus hív bennünket
eljön annak is az ideje, csak kitartás
egyedül Istené a dicsőség
zoltán

látni és ...

betűztem egy eseménynaptárt (főleg a közeli barátok és rokonok kedvéért, akik szeretnének meglátogatni vagy segíteni a nyár folyamán), de aki nagyobb formában szeretné látni kattintson IDE

sokmindenről lehetne ill. kellen írni de csak egy néhány dolgot említek: 

megvolt kincsőnek a bemutatása (a gernyeszegi imaházban). ez egyfajta szertartásos ima a gyerekért (azok számára akik még nem láttak ilyet). "floyd tata" vezette a szertartást, mi pedig nagyon élveztük, még kincső sem vette zokon. 

közben a nagyok (gerzon és zalán) elkezdtek óvodába járni. pár nap után már elment a kedvük (főleg a felkeléstől meg egy verekedős gyerektől) de ezt a hónapot végigvisszük. rendezgetjük a papírokat, remélem még ebben a hónapban meglesz minden. a kicsik is szépen fejlődnek, sokat beszélnek, csintalankodnak és néha nehezen viselik, hogy ők még "kicsik" (például a motorozáshoz)

a lejla (kecske) sokmindent elkövetett mig ki nem adtuk a nyájba, a kicsinyét elajándékoztuk (tibikének a szerbiába) a kost pedig majd levágjuk. a lovakkal is akadtak gondok (párszor elkötötték őket), nehéz megtalálni nekik a megfelelő legelő helyet, kellene kaszálni, stb. de azért minden megy a maga útján.

kincső azóta is szépen fejlődik, néha kicsit nyűgös de nincs sok baj vele. abigél is jól bírja magát, hála Istennek. többen is meglátogattak mostanában, főleg az itteniek, és hálásak vagyunk minden segítségükért, ajándékukért.

ez lenne az a ház ahová a cigány óvodát szeretnénk sárpatakon de sajnso még most sem sikerült megvenni mivel még nincsenek készen a papírok. borzasztó lassúsággal mennek errefelé az efféle dolgok. de eszünkben sincs meghátrálni

abigél írt az utóbbi bejegyzéssében a szemvizsgálatról. nagyszerű esemény volt. csak sárpatakon 230 gyereknek és felnőttnek vizsgálták meg a szemét a holland alapítvány munkatársai. szemüvegeket is adtak azoknak akiknek talált a méret a készletben levőkkével, a többieknek pedig majd póstán küldik el. több képet is meg lehet nézni a hollandok munkájáról ITT és ITT

próbáljuk tenni mi is a mi részünket. ma egy csávási kisfiúnak csináltattunk szemüveget (közösen krivács zoltánnal) aki másodikos és nem halad jól az olvasással mivel nem lát jól (rövidlátó). az édesapja börtönben van az anyja pedig napszámból tartja el a két gyereket (őt és az ötödikes nővérét). ez a történet azért érdekes mert miután kimentem csávásra a fiúcskáért (a zoli kocsijával), az úgy elfutott, hogy a többi gyerek is majdcsak egy óra múlva találta meg. az egyik okos azt hazudta neki, hogy meg akarjúk műteni a szemét, erre úgy megíjedt, hogy befutott az erdőbe. én már kezdtem mérgelődni, hogy próbálunk rajta segíteni ő meg elfut tőlünk. végül egy kis türelemmel és a többi gyerek segítségével (valóságos hajtóvadászatot szerveztek) sikerült kézre keríteni és bevinni a városba a kölyköt, aki a végén még élvezte is a szemvizsgálatot (meg a cukorkákat amit ott kapott). gyakran így menekülünk Isten kegyelme elől is, mivel valaki jól beoltott minket mindenféle hazugságokkal. pedig még egy-két szem műtét sem olyan rosz mint vakon élni

Krisztus pedig azért jött, hogy a vakok lássanak, és akik látnak, vakok legyenek (itt)

zoltán

kincső-folytatás

három nap után haza engedtek a kórházból, már akkor nagyon jól éreztem magam, azóta csak egyre jobb:) kell is, mert helyt kell állni a mindennapokban, de Istennek hála, minden nagyon simán megy. volt segítségem is az első napokban, hetekben. előbb a zoli unokatestvére volt itt, aztán anyukám. nem is tudok elég hálás lenni azért, hogy ilyen hamar helyre jöttem, hogy kincső is nagyon ügyes, nincs vele sok baj, ha nyűglődik is kicsit, azt is csak úgy szolidan teszi, nehogy kétségbe essünk:) nagyon szépen fejlődik, már 4 kg.-ot nyom:) már kéne új képeket készítsek:)

a múlt hét nagyon zsúfolt volt, előbb egy vízszereléses nap, aztán jöttek holland testvérek, akik nem itt aludtak ugyan, csak nappal voltak itt közülük páran. zoli egész nap vagy velük volt, vagy bukarestben dáviddal.a hollandok közül az orvosok ingyenes szemvizsgálatokat tartottak a környéken (sárpatak, abafája, gernyeszeg), a többiek kétkezi munkával segítettek a sárpataki imaház környékén meg a mi portánkon is. nagyon sok áldást kaptunk rajtuk keresztül is. anyukám fáradhatatlanul főzött, "kicsimama" meg a gyerekekre vigyázott többször.

dávidnak kiszedték a varratokat, megint felírtak 3 féle cseppet, még mindig nem tudjuk, mennyire javul a jobb szem állapota, meg a látása. pici dolgokat is észre vesz, amit akar, főleg ételeket:) tehát nagy baj nincs. jól közlekedik, lépcsőn is, óvatosan, de nem szokott leesni, vagy elnézni lépcsőfokot.

minden téren csak hálát tudok mondani, a Jó Istennek különös gondja van ránk, rám.
most röviden ennyi:)
Abigél

kincső

tegnap reggel 5 ora korul megszuletett kincső lanyunk. valamikor eljfel utan jelentkeztek az elso fajasok, abigel itthon vajudott (tanultunk az eddigiekbol) es 4 utan hivtuk ki a mentot, mikor mar kozel volt a szules. miutan bevittek abigelt fel oran belul meg is volt. fel kellett menjen gyalog a harmadikra, es ahogy abigel mondta,  kettot nyomott es kint is volt kincso. igaz, hogy majus elejen toltotte volna a 9 honapot, de egy nagy (3,5 kg) egeszseges kislanyunk van. hala a Mindenhatonak! abigelnek eddig ez volt a legkonnyebb szulese. nem igy terveztuk, de igy minden bizonnyal jobb is. edesanyam es a hugom pont itt vannak nalunk latogatoba (ugy volt, hogy jonnek segiteni mig daviddal bukarestbe vagyunk, de mivel david meghult nem mentunk bukarestbe, de edesanyam mivel nagyon rakeszult mindenkeppen eljott) es ok vigyaznak a gyerekekre es sokat segitenek a haz korul is. hala erte. voltak kissebb osszetuzesek a korhazi szemelyzettel de alapjaba veve nagyon kedvesek es segitokeszek. a regi szuleszeten amugy is nyugodtabb a tempo mint a megyei korhazban. 

csak hetfon akarjak kiengedni oket, de ott nem tudnak jol pihenni ugy hogy meg gondolkodunk azon, hogy hamarabb kijojjenek-e. koszonjuk mindenkinek a jokivansagokat es az imakat

beke

meg hozzateszek nehany kepet. amugy szombaton engedik oket haza. ma este sikerult megjavitani a vizmelegitot (miota maros megyeben vagyunk eloszor tudtam otthon melegvizzel zuhanyozni az este - nem rossz, varadon soha nem ertekeltem, de azert nem szeretnek tulsagosan hozzaszokni), es holnap meg egy kis rendrakas, es johetnek a lanyok. alig varjuk (a fiuk minden nap gyakran emlegetik oket)

ujsag

nehany kep a gernyeszegi hazunkrol. meg marcius vegen keszultek a telefonnal. a haz ket reszbol all, egy regebbi es egy ujabb reszbol. mi fokent a regit hasznaljuk mert az tagasabb. belulrol meg nincs befejezve a munka, de lassankent meglesz, ha nem is minden ugy ahogy szerettuk volna, de ha nem hajlik a vas, hajlunk mi. kicsi az udvar de eleg nagy kertunk van. a hatso udvaron sok munka volt, sem az istallo sem a fasszín nem volt kesz. sokan segitettek, koszonet erte mindenkinek. a lovaknak keszult egy kis karam, es sikerult mindent athozni pokabol es nagyjabol bepakolni. a kocsival mar nem tudok jarni, gondolkodom, hogy erdemes-e javitani (ti. februar vegen sarpatakon beleborultam egy patakba, nem sokkal azutan, hogy a besztercei bortonbol kitiltottak - mozgalmas idok...)

csavason nagyon jo helyet kaptunk a gyerekekkel es felnottekkel torteno istentiszteletek szamara az iskolaban. sajnos par het utan kitettek onnan a szurunket mivel par gyerek elkovetett valami csinyt. probaltam megteriteni a kart es jobb belatasra birni az igazgatonot de hajthatatlan volt. azota igeretet kaptunk a kulturteremre, de meg nem sikerult bevaltani ezert mult heten a sportteremben gyultunk. remeljuk hamarosan stabilizalodik a helyzet.

edi felesegenek a lanya, gilda bekerult a tudokorhazba mivel tbc-s, eleinte nagyon gyenge volt, de mar kezd helyrejonni. masok is betegek errefele es igyekszunk segiteni ahol tudunk. mi is eleg kehesek vagyunk de remenyunk van a gyogyulasra. 

nagyon orulok a ciganyokkal egyutt a tavsznak, jollehet meg ele hideg van errefele, foleg ejjel, de mar jol lehet biciklivel es loval is jarni. a kozlekedes eleg jo itt gernyeszegen, konnyu bejutni regenbe es vasarhelyre is.
hala Istennek van munka boven, csak tudjuk eldonteni, hogy mi a fontosabb
zoltan

itt

jelentem, sikeresen elkoltoztünk, immár gernyeszegiek vagyunk. minden rendben ment, ha nem is simán, és nem is minden a terv szerint.
azóta nagyjából a fiúk betegek, felváltva és egyszerre is, a hülés külömböző fajtáival és állapotaival. zoli is elég beteg, de azért teszi a dolgát, már amit muszáj. általában mindent muszáj. én készülgetek a nagy napra, testben és lélekben. dokihoz mentem a városba, sétálni a fiúkkal, látogatóba. persze olyanok vagyunk, mint valami sáskahad, ha mi megjelenünk, kő kövön nem marad. :)
most egyelőre ennyi.
Áldott ünneplést kívánok.
abigél

félig itt, félig ott

páran már tudják, költözködünk. eljött végre a várva várt tavasz, még ide is, pedig ide nehezebben érkezik. ehhez kötöttük a költözködés idejét, mert akkor már nincs hideg, nem kell annyi fa, és nincs annyi cipelni való. félig itt vagyunk, vagy inkább fizikailag inkább itt, gondolatokban, tervekben meg inkább ott. elég sok munka van, olyan is, amire nem számítottunk, de segítség is van sok, amire szintén nem számítottunk. 7-8 férfi, testvérek gyülnek össze minden nap, segítenek, önszántukból, ingyen, és még ők vendégelik meg egymást, zolit meg ha ott vannak a nagyobb fiainkat is. nekem csak arra van gondom, hogy minden nap legyen egy autónyi összecsomagolt dolog, amit elvihet reggel. remélem, hét végére már mi is ott leszünk, konyhával, ágyakkal.

velem sok jó dolog történik mostanában, sokat formál a Mester, de olyan jól esik, még ha fáj is néha. Újra talasztalom, hogy ez az egész nem csak mese, hanem valóság. hogy lehet kérni és kapni Lelket. éjjel nem tudok aludni. általában 2-3 órát vagyok fent. és olyankor annyira jó imádkozni, feltöltődni. csak reggel...mintha minden lelkesedés elszállna, mikor ébresztenek a gyerkőcök. mégis hálás vagyok Neki (most éjszaka van, lehet azért? :) )

minden nappal egyre nehezebb a terhesség, még van egy hónap legalább. de tudom, erőt fogok kapni minden naphoz és érzem is, hogy olyan dolgokat is meg tudok tenni, amiket nem is gondoltam volna. és még sokkal többet is lehetne, ha muszáj lenne. de jó, hogy nem muszáj:)) nagyon várom, hogy végre elrendeződjenek a dolgok az új lakásban, megtalálja minden a helyét és én is. hogy a kicsi is szép és biztonságos helyre érkezhessen.

legközelebb majd onnan (gernyeszegről) írok.

Abigél

együtt munkálkodva

kedden este sikerült hazaérnünk bukarestből, miután hétfőn újra megműtötték dávidot. ezek a szemműtétek eléggé próbára tesznek mindenkit, de szükségesek és reméljük hasznosak is. kerek egy hétig voltunk bezárva dáviddal abba a kórházba. bent olyan meleg volt mint a bányában, még rövidnadrágban is meg kellett szokni, kint pedig tombolt a tél. először a sok minusz, majd a több napig tartó havazás. de hála Istennek, mire kiengedtek már az utak is járhatóak voltak. egyik barátunknak, krivács zoltánnak a kocsijával mentünk, és alig tudtam kiásni a nagy hóból. azóta még megjártam kolozsvárt is, ugyanis bernard kabaru mwangi kenyai lelkész testvérünket kellett elhozni a repülőtérről. itt van a körzetben még 2 egyesült államokbeli lelkész is és a hétvégén a váradi cigány gyülekezetből is itt voltak robiék. szóval nagy sürgés-forgás van errefelé. abafáján és gernyeszegen párhuzamosan folyik az evangelizálás, voltunk csáváson is, és remélem sárpatakra is kijönnek páran. közben más helyekre is megyünk örömhírt mondani. adná a Mindenható, hogy legyen gyümölcse a munkának! közben egyesek keserű rágalmai is szomorítanak. nem is fájna ha nem mondanák magukat hívőknek. de az Úr hátha könyörül rajtuk is. kegyelmes az Isten! már eddig is eredményesnek látszik az evangelizálás. reméljük hosszabb távon is annak bizonyul.  

amúgy nagyon szép a tél errefelé. a tegnap mikor a szultánnal az erdőt jártuk ismét ámulatba ejtett a szépsége. és az a tiszta csend...! remélem a tavaszt már gernyeszegen fogjuk élvezni. máris sok munka ígérkezik (lelki munkára gondolok), de alig várom. 

 ilyen volt mikor megérkeztünk

 kicsit kimentem vásárolni, sok kicsi templomot találtam, mindenfélét

 így néztünk ki

 sikerült kiszabadítani

 a kosárcsapat segített a kórház körül

másnak is akadt dolga

kicsit bosszankodtam, mikor megmondták, hogy bent kell maradjunk mivel sok dolgom lett volna, de örültem mikor láttam, hogy nagyon jól mennek a dolgok nélkülem is. gernyeszegen voltak a csávási és a sárpataki fiatalok közül néhányan és egy jó kis közösségi napot töltöttek együtt. sárpatakon is és csáváson is meg lettek tartva az istentiszteletek. azonkívül örültem látva, hogy abi sem maradt segítség nélkül. amúgy meg ott is volt épp elég dolgom, olyasmik amiket máskor elhanyagoltam.
van bőven miért hálát adnunk, és sokakért kell könyörögni is

Kegyelem legyen mindenkivel

zoltán

újra bukarest

itt írtam róla, kicsit személyesebb formában, most nem tudom újra leírni ugyanezt.
ami azóta van, hogy egyre nehezebben bírjuk, dávid is ott, én is itt. érzem, hogy már nehéz sokféle munka... lényegében majdnem mind. még 10 hét.
kitartás, erő, csoda. erre van szükségünk minden nap.
Béke.
abigél

dávid itthon

sokan érdeklődnek, ezért írok egy kicsit dávidról.
egy elég komplikált műtéten esett át, amit csak ott bukarestben csinálnak az országban, mivel glaukómája (régies nevén zöldhályog) volt a jobb szemén. ez azt jelenti, hogy a benne felgyűlő folyadék nyomja szét a szemet. ha nem csinálnak vele valamit, elveszti a látását. már szemmel láthatólag nagyobb volt a jobb szeme. most valami szelepet építettek bele a szemébe, ami elvezeti a plussz folyadékot. ennyit értettem meg én az egészből :)) amit látok, hogy sokat szenvedett a gyerek, 4óránként csepegtetünk most is 3 féle cseppet, nagyon nehezen tűri. elég sokat sír, az is baj, hogy ott csak vele foglalkozott zoli itt meg nincs meg ez a körülmény. a többiek is néha az útjába állnak, elveszik a játékát, satöbbi... nem könnyű az élete:)) első éjjel szerintem rémálmai is voltak, mert sokat sírt még álmában is. most jobban alszik, kicsit.
február elején felülvizsgálat, addig is maradnak a cseppek meg az imák.
lassan kellene ráállni a szobatisztaságra nevelésre, koppánynál már elkezdődött a folyamat, de dávid lemaradt. tanítjuk őket enni, ez is egy nagy feladat tavaszig, míg jön a kicsi.
kérem az imatámogatást, hogy gyógyuljon, meg hogy legyen türelmünk hozzá, bölcsesség megkülönböztetni a "szimpla" hisztit a valódi szükségektől.
Abigél

bukarestből

Már szerda reggel óta bent vagyunk Dáviddal a Bukaresti szemészeti klinikán, és úgy néz ki, hogy leg korábban csak hétfő reggel mehetünk haza. Jól megvagyunk, a helyzethez képest. Dávid a szemcseppeket, és a szúrós dolgokat leszámítva nagyon élvezi. Mindenkinek az ölébe próbál kéredzkedni, hogy onnan kapcsolgathassa a villanyt. Sokat játszik, mászkál, magyaráz (meglepően sokat), énekel és jókat eszik és alszik. Hálásan köszönöm a segítséget, mindazoknak akik támogatják a családunkat, hogy ezáltal mi is segíthessünk Dávidnak és másoknak is. A műtétek ugyan ingyenesek de minden hozzávalót meg kell venni, és ez nem kevésbe kerül. De örülök, hogy ilyen jó dolgokra is lehet költeni a pénzt. Nekem az itteniekkel való beszélgetlésen kívül (hétvégén alig vagyunk páran), egy motivációs tanácsadási kézikönyv és Dosztojevszkij "Félkegyelmüje" javítgatja a látásomat. A kórház szomszédságában van egy kocsma ahol van vezeték nélküli net és voltak olyan kedvesek, hogy megadták a hozzáférési kódot. Néha kintről hallatszanak valami nagy zúgások, gondolom a tiltakozók tömegének a moraja. Abigél, apósom és a három szőke otthon maradtak, és még egy idejig meg kell legyenek nélkülem, de úgy néz ki hasznosan töltik az időt.

A gyülekezetekben is elég nélkülözhető vagyok és remélem hamarosan teljesen az leszek, és nélkülem is legalább olyan jól vagy lehet még jobban meglesznek. Tudom, furcsának tünhetnek ezek a szavak egyesek számára, de ezt így tanítják és én is teljes mértékben egyetértek, hogy önnállóságra kell nevelni az embereket, így van ez a családban de a gyülekezetben is. Azért jól esik ha a sárpatakiak, vagy a csávásiak, vagy más testvérek ragaszkodnak hozzám, én is szeretem őket és bizonyos mértékig ragaszkodom hozzájuk, de ez az természet rendje. És a család is meg a gyülekezet is természetesen kell fejlődjön, különben ha megpróbálják magukhoz kötni az emberek a testi vagy lelki gyerekeiket az csak éretlen jellemeket vagy jobb esetben lázadást eredményez. (a szolgalelküség és a szolgai lelkület összeférhetetlen, nem termi ugyanaz a lélek, aki érti, értse!)

Nem is emlékszem hirtelen, hogy mikor írtam utóljára, de valamikor karácsony előtt lehetett. Elég furcsa decemberünk volt: sok feszültség a családban, sokmindent meg kellett beszélni, sok tennivaló a misszióban, és kevés hó, kevés csend, kevés meghittség. Az egyik legjobb alkalmunk a kántállás volt. Néhány gernyeszegi és sárpataki fiatallal voltunk sárpatakon, galambodon és csáváson. Úgy nézett ki hogy nagy meglepetést okoztunk és sok örömet tudtunk vinni néhány embernek. Voltak aki menet közben csatlakoztak is hozzánk egy darabig. A szilvesztert otthon töltöttük a családdal, csak úgy, felhajtás nélkül. Sikerült a besztercei börtönben lévő fiúknak (Florin, Edi, Csaba, Lehel és Bobi, ha név szerint akar valaki imádkozni értük) is küldeni egy-egy kis csomagot a sárpataki gyülekezetünk részéről. Ezek a fiúk és az itthoni családjaik egyre inkább kezdenek közel kerülni a Mindenhatóhoz. De kár, hogy Leventét (aki az aradi börtönben van, és nagyon érdekes körülmények között ismertem meg és kezdtünk el levelezni) nem tudom egyenlőre meglátogatni. Ezek az emberek egy cseppet sem rosszabbak mint én vagy mint bárki más, és nagy szükségük van arra az Igazságra ami(aki) szabaddá tud tenni mindenkit aki megismeri. Szeretek szolgálni feléjük, és főleg Levente által (akit még soha nem is láttam) sokmindenre tanít engem a Mindenható.

Hála különböző szervezetek és gyülekezetek segítségének több helyen is sikerül karácsonyi vagy karácsony utáni csomagokat adni a gyerekeknek (Csávás, Sárpatak, Jára és még csinádra is jutott pár). Sárpatakon a Prokids cafe alapítvány lábbeliket hozott a szerbiai gyerekeknek, több mint 200 gyerek kapott belőle, és egy jó kis gyerekprogramot is élvezhettek, hála Istennek érte (jóllehet a szabadban tartottuk meg mivel a kicsi imaházunk elégtellenek bizonyult ilyen célra). Csáváson a kolozsvári fiatalok tanúskodtak a megváltóról szóba és tettben, az Úr Krisztus áldja meg őket ezért! Meglehetősen zökkenőmentesen zajlottak mindezek az alkalmak, ezért is ismét hála!

Az év első hetében megpróbáltam elintézni néhány olyan tennivalót amiré évközben előreláthatólag kevés időm lesz. Rokonlátogatás, az autó átnézése, pockolása, mellett sikerült a Wykliffe-nek is besegíteni kicsit azzal a két cigány nyelvű felméréssel amit máramaros megyében készítettünk. Velem volt Gerzon és Zalán is az utazásban amit nagyon élveztek, kivéve hazafelé amikor zalán sokat hányt. Jó volt kicsit jobban megismertetni a fiúkkal a rokonságunknak az újvárosi részét, akik nagyon kedvesen fogadtak, jóllehet köztük szintén különcnek számítok. Gyerekkoromtól a mai napig mindig kilógtam a sorból (de csak azok szemében akik "sor"-ban gondolkodnak), hol a nemzetiségem, hol a származásom, hol a jellemem, hol a foglalkozásom vagy a céljaim miatt. Itt a kórházban is én vagyok az egyetlen apuka (a gyerekek inkább az anyjukkal vagy a nagyanyjukkal jönnek), és gyakran az egyetlen erdélyi vagy az egyetlen magyar. Vajon mért akarja mindenki (beleértve magamat is), hogy a többiek egyre jobban hasonlítsanak rájuk? (miért nem tanítom dávidot románul, kérdezik egyesek; miért szeretem a cigányokat, kérdezik mások; miért nem úgy imádkozolo mint mi, kérdik; miért gyűlülködünk annyit, kérdem én) – ez egy kicsit szájbarágósra sikerült, de így hagyom.

Másokhoz képest nagyon szép telünk van. Decemberben és még most is van hó. A fiúk és mi is nagyon élvezzük. A póni is egyre ügyesebben húz szekeret és szánt is. A szultánt szinte megöltük egymást az erdőn, ő megsebesült de remélem nem lesz komoly baja. Kissebb gond van a költözés körül, többet kérnek mint amenniről eleinte szó volt, de remélem valahogy megoldódik. Dávid látása remélhetőleg egyre jobb lesz, sokat fejlődött minden téren, sok örömünk telik benne. Voltunk nőgyógyásznál, kisebb gondok vannak de nem vészes, a gyermek neme kétséges. Tervezzük a nyári táborokat és azon kívül is sok munka vár ránk. A jövő héten eldől, hogy meg tudjuk-e venni azt a házat óvodának vagy sem. Elég nehéz évnek nézunk elébe, de a munkával együtt megsokasúl az erő is, vagy legalább az ész. 

Sok az aratnivaló, kevés az arató, kérjétek velünk együtt az aratás urát, de magatokat se kíméljétek. Elsősorban emberek kellenek, olyanok akik készek tenni is valamit, nem nagy tettekről van itt szó, egyszerű, kicsi, hétköznapi Krisztusi tettekről. 

béke legyen mindenkivel

zoltán