kincső-folytatás

három nap után haza engedtek a kórházból, már akkor nagyon jól éreztem magam, azóta csak egyre jobb:) kell is, mert helyt kell állni a mindennapokban, de Istennek hála, minden nagyon simán megy. volt segítségem is az első napokban, hetekben. előbb a zoli unokatestvére volt itt, aztán anyukám. nem is tudok elég hálás lenni azért, hogy ilyen hamar helyre jöttem, hogy kincső is nagyon ügyes, nincs vele sok baj, ha nyűglődik is kicsit, azt is csak úgy szolidan teszi, nehogy kétségbe essünk:) nagyon szépen fejlődik, már 4 kg.-ot nyom:) már kéne új képeket készítsek:)

a múlt hét nagyon zsúfolt volt, előbb egy vízszereléses nap, aztán jöttek holland testvérek, akik nem itt aludtak ugyan, csak nappal voltak itt közülük páran. zoli egész nap vagy velük volt, vagy bukarestben dáviddal.a hollandok közül az orvosok ingyenes szemvizsgálatokat tartottak a környéken (sárpatak, abafája, gernyeszeg), a többiek kétkezi munkával segítettek a sárpataki imaház környékén meg a mi portánkon is. nagyon sok áldást kaptunk rajtuk keresztül is. anyukám fáradhatatlanul főzött, "kicsimama" meg a gyerekekre vigyázott többször.

dávidnak kiszedték a varratokat, megint felírtak 3 féle cseppet, még mindig nem tudjuk, mennyire javul a jobb szem állapota, meg a látása. pici dolgokat is észre vesz, amit akar, főleg ételeket:) tehát nagy baj nincs. jól közlekedik, lépcsőn is, óvatosan, de nem szokott leesni, vagy elnézni lépcsőfokot.

minden téren csak hálát tudok mondani, a Jó Istennek különös gondja van ránk, rám.
most röviden ennyi:)
Abigél