 |
| a gyerekeink, karácsonykor |
meg kell valljam, kicsit féltem ettől a karácsonytól. ilyenkor többet megyünk imaházba, s ha mi nem is, zoli legalább 3 alkalommal. ha megyünk, a gyerekek miatt nehéz, ha itthon maradunk, akkor hiányzik nekem, a gyerekek meg nem lelik a helyüket. ráadásul egyik a másik után lettek betegek és még én is elkaptam, köhögtem, megállíthatatlanul. ez volt karácsony előtt 3 nappal. ekkor kértem telefonos segítséget, és meg is érkezett anyósom és ancsa, a zoli huga. hát mindenképp nagy könnyebbség nekem, ha jól lennék, akkor is. hát még így. voltunk gernyeszegen, régenben, sárpatakon. és itt jön, amit igazán le akartam írni:
a sárpataki gyerekek Moldovan Attila vezetésével megtanultak egy kis jelenetet, verseket, énekeket. előadták a gyülekezetben is, sárpatakon, és a sárpataki öregotthonban. mondhatom, csodálatos volt. hihetetlen! ezek a gyerekek 4 éve még 10 percig se tudtak csendben maradni, most meg fél órás műsort adnak elő rokkant, öreg vagy fogyatékos embereknek. csengett a hangjuktól az egész otthon! és ahogy andrás testvérünk mondta, végre eljött az idő, mikor ők adnak valamit, nem csak várnak, hanem szolgálnak is. az előadás után még volt igei üzenet is, áldás, és aztán a gyerekek is szóba álltak az emberekkel, még énekeltek meghallgatták őket. úgy láttam, nagyon nagy örömet szereztek ezzel sokaknak. hát nekem, és azt hiszem, zolinak is ez volt a karácsony fénypontja. nagyon nagy az igény, hogy menjünk még az öregotthonba, ahol értelmi fogyatékosok és mozgássérültek is vannak
Boldog karácsony utánt kívánok:) és áldott új évet!
Abigél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése