Hála Istennek megvolt a Sárpataki sátoros evangelizálás is. Volt munka elég, de hála Istennek munkások is voltak. Még a gyerekek is igyekeztek kivenni mindenből a részüket és nagyon ügyesen segítettek (kivéve mikor éppen láb alatt voltak). A cigány missziós alapítvány sátra ismét jól fogott, és Csabával meg az angliai fiatalokkal könnyű volt ki-be csomagolni is. Közben sikerült szénázni is, ha a kazlunk kész lesz, jöhet a tél. Abigél is bekapcsolódott sárpatakon a nőknek szervezett alkalmakon. Vasárnap János és Attila a keresztség által tanúskodtak Krisztusban való hitükről. Különleges alkalom volt ez sokunk számára. A múlt héten az itthoni tennivalók mellett sikerült Aradon és Váradon is megfordulnunk. A nagy fiúkkal mentünk, akik nagyon élvezték az együtt utazást és az új helyeket és embereket. Örültem, hogy sikerült becsöppenjünk a Betlehemi testvéreink közé is egy kis időre. Ma már a hargitai táborban vagyunk a családdal, néhány erdélyi, pár amerikai testvérünkkel, és több mint 60 maros megyei fiatallal. Malvin és Gilda otthon mi pedig itt próbálunk helyt állni, Isten segítségével. Kemény hétnek nézünk elébe, de annak aki bennünk lakik ez nem jelent gondot.
béke legyen mindenkivel
zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése