a szerbiai háború nem tartott sokáig, nagy békülés lett belőle, hála Istennek. Edi most először élte át, milyen igazán bocsánatot kérni és megbocsátani, ezáltal felszabadulni, megszabadulni a félelemtől és boldogan Istent dicsérni. azóta is vannak kisebb konfliktusok, de általában csak kisebb (női) civakodások.
nálunk egyre szebb minden, a fák elvirágoztak, nagyon szép volt, most, mintha más udvar lenne. minden zöld, meg virág is van jó néhány.itt a képen zoli csinál spaliert a szőlőnek, ill fiatalítja a szőlőt.
egy hétig el voltunk utazva, a hugomnak volt az eljegyzése szatmáron, útba ejtettük váradot is,elintézni az egészségügyi dolgainkat, meg hát egy csomó barátot kellett meglátogassunk, de nem sikerült mindenkit, sajnos. kalandos utazásunk volt, mert kolozsvártól váradig 3 gumidefektünk volt, egy éjszakát a kocsiban töltöttünk. a gyerekek elég jól aludtak, főleg gerzon, de nekünk nagyon fárasztó volt. aztán váradon még szerelőnél is voltunk, kicseréltek valamit, de még mindig kopog valami valahol... reméljük, nem esik szét... most rájöttünk arra is, hogy váradról szatmárra elég két óra akkor is, ha csak max 80 km/h-val megyünk :)) pótkerékkel, folyton imádkozva, hogy ne történjen semmi baj. meg aztán abban is bíztunk, hogy azon az útvonalon sok ismerősünk van, valaki csak befogadott volna minket... :))de nem kellett hála Istennek.hálásak vagyunk a barátokért, minden egyes kedves szóért, szállásért, ételekért, útravalóért, fasírtért, krumplilevesért, ananászért. Legyen jutalmatok bőséges a Mennyben.
Abigél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése