dávidról (is) bővebben

rég nem írtam. nyár óta. abi valahogy próbálta helyettem tartani a frontot ebben is. elfáradtam. mondhatni padlót fogtam. én is csodálkoztam az egészen, mert semmi valós oka nem volt. de valahogy összejött. néha annyira, hogy élni sem volt kedvem. a dolgomat igyekeztem rendesen végezni de csak a leg lényegesebb feladatokra szorítkozva. szívesen mondanám, hogy túl vagyok rajta, de még mindig van néhány pocsék napom. de sok örömet is találok az életben, a szolgálatban, a családban és újabban a kicsi dávidban is. a héten el voltam utazva, és egyszer csak a kocsiban ülve mintha éreztem volna azt a bizonyos savanykás tejszagot, ami a kicsiket lengi körül és hirtelen úgy elkezdett hiányozni ez a csöppség...

(itt csak ásít)

bejött hozzánk egy ismerősünk és megkérdezte, hogy járt nálunk a gólya? rávágtam, hogy nem az, hanem a csóka. dávid ugyanis vérbeli cigány gyerek. mindig is szerettem volna 1-2 cigány gyereket a családunkba, de nem tudtuk mikor ön majd el az ideje. most úgy néz ki, hogy eljött. mikor még az édesanyja méhében volt, már akkor beszéltünk abival a sorsáról, és felmerült bennünk, hogy talán jó lenne ha mi nevelnénk. azóta a családjuk sorsa sokkal rosszabbra fordult. az apát 4 év börtönre ítélték. a házukat az apa szülei eladták (aprópénzért). a 19 éves anyukának dávid a harmadik gyereke és három gyerekkel senki nem fogadta be őt. a nagyobbakat be akarta adni állami gondozásba a kicsit pedig ott akarta hagyni a kórházban. erről sikerült lebeszélni és most a két nagyobbik egy-egy nagyszülőnél a kicsi pedig nálunk van. hogy ez végeleges vagy ideiglenes megoldás-e azt csak Isten tudja. minden esetre mi vállaljuk, hogy neveljük ameddig ismét helyreáll a család, vagy ha kell, ameddig megnősül. :) a papírmunka folyamatban van, egyenlőre nevelőszülei leszünk. aztán majd meglátjuk.

a fiúk nagyon szeretik és abigélre meg rám is jó hatással van. leírhatatlan érzés a kezemben tartani és érezni hogy feltör belőlem, hogy: "fiam". igen, mert minket is, akik idegenek és Istentől távol voltunk, Krisztus által fiaivá fogadott, és ő mondta, hogy aki befogad egyet a kicsik közül, őt magát fogadja be. micsoda megtiszteltetés! micsoda öröm! és még ha üres kézzel is jön, elég ha csak megáldja a kis kenyerünket, halunkat és máris több van mint elég.


sokan intenek, okítanak, de ehhez nem (csak) ész kell, hanem szív (is). látni annak lánynak (nőnek) a könnyeit, ismerve a család helyzetét, és ismerve Istent, nem lehetett másképp tenni. kerestem valós lehetőségeket de csak ez volt és ennek örültem a legjobban. ilyen ajándék nem mindennap adatik. váradon még a tömbházunk előtti kóbor kutyák is rántott csirkét hagytak parlagon de itt sok gyerek fekszik le éhesen.
itt a helyünk!
zoltán