kinn a Bárány...

lassan fél éve lesz, hogy itt vagyunk sárpatakon. sok dolog történt és mégis olyan álomszerű az egész. ha öt évet leszünk itt, akkor nemsokára megvan az első tized. túl sok látható eredmény nincsen és mégis ez a leg értelmesebb dolog amit tehetünk.

kezdem azzal, hogy a lányaink leléceltek egy szép fagyos reggelen. csak úgy, szó nélkül. mire felébredtünk csak hűlt helyüket találtuk. az ok: még nem egészen világos, azóta sem sikerült beszélni velük, csak úgy üzengetünk egymásnak. valószínűleg idának más elképzelései vannak az életről és erzsikét is magával vitte. sokmindent mondanak az emberek de nem tudom mi az igazság. az anyjuk és edi is beletörődtek. azóta több helyen is megfordultak, de nem féltem őket, a túlélés mesterei. csak kár értük. mert néha elég sokba kerül az ilyen túlélés.

egyenlőre nem költözünk. megnéztük a házat de egyikünknek sem tetszett. közben a szomszédok is csinálták a feszültséget. (még kisebb dulakodás is volt köztük. velem meg elég csúful perlekedtek. állítólag árvaházat akartam ott csinálni cigány gyerekeknek. aznap felhívták a jelenlegi házunk gazdáját bejelentve, hogy már kölözködünk.) burjánzik a gonoszság. nem csak szerbiában de idelent is.

közben több felé is jártunk evangelizálni. útban hazafelé beugrottunk gardnerékhez is. (ők a wykliffe munkatársai és cigány nyelvre fordítanak) tőluk kaptam néhány jó kis anyagot (irott, audio és video formában) és ezeket készülök kipróbálni. tölük tudtam meg azt is, hogy pál atya (egy sárpataki származásu pap, akinek az édesanyjától hordjuk a tejet) már lefordította a helyi dialektusra a márk evangéliumát és a kis kátét. ez újabb lelkesedéssel töltött el. még nem sikerült pontosan beazonosítani a helyi dialektust. az általam talált nyelvleckék többsége lovári nyelvjárásban van amit nemigen értenek a helybeli cigányok. többször is mondták hogy úgy beszélek mint a sátorosok.

egyenlőre ennyit írok. mutatok még néhány képet. itt van nálunk ancsa. ő készítette ezeket

kint tartottuk az istentiszteletet mivel bent hidegebb volt (kájha nélkül maradtan egy kis időre)

mindig vannak akik csak messziről szemlélődnek (ha bent vagyunk valahol akkor az ajtónál, ablaknál. így nagyobb biztonságban érzik magukat) de előbb-utóbb bekapcsolódnak

egy kis mozgás, hogy meg ne fázzanak

játék: elég nehéz volt betartatni a szabályokat, de nagyon élvezték még a nagyobbak is

alig tudtuk abbahagyni. mikor vége lett a gyerekek még sokáig velünk maradtak

ezután még behívtak egy házhoz ahol ismént alkalmunk volt dícsérni Istent
egyik szombaton volt egy meccsünk is a gernyeszegi junior csapattal. azóta is emlegetik az itteniek és alig várják, hogy ismét vigyem őket valahova focizni.

hamarosan melegebb idők jönnek és még több alkalmuk lesz kint foglalkozni a gyerekekkel. én nem akartam túlságosan belemenni a gyerekmunkába, de Isten így hozta, és Ő a főnök.
még most sem látom át a dolgokat de bízok abban aki mindent átlát. övé a dicsőség örökké!
zoltán