sokkkk

"-szia kicsim. leomlott az újfalui imaház.

-igen, nekünk meg összetört a kocsink."

így hangoztt a vasárnap reggeli telefonbeszélgetésem apával.

az imaházból por se maradt, legalább a mi autónknak nem lett túl nagy baja. összeütköztek a szomszéddal. kb 300méterre tőlünk. zolinak megrándult a válla, elég nehezen mozgott, már megszerveztük a helyettesítést az istentiszteleten, mikor Isten erőt adott neki, felkelt és nagy örömmel elment sárpatakra. most úgy van, hogy mi kell fizessünk, ami nagyon rosszul esik, főleg az, hogy zolit hibáztatják. végül is megnyugodtam Isten akaratában és várom, hogy mi lesz a vége a dolognak. akik Istent szeretik, minden javukra van. hiszem és kiváncsi vagyok, megint milyen csodát fogunk átélni. az Úr adta, az úr elveheti, ha úgy tetszik neki, végül is ez csak vas. eleget énekeltük a nyáron a hargitán: te adsz és elveszel... áldott legyen az Úr neve... ugyanez érvényes az imaházra. sajnálom Krisszéket, meg a gyülekezetet, egyrészt, másrészt meg nagy lehetőség tanulni: szeretetet, odafigyelést, egymásra és Istenre. mert Ő nem kézzel csinált templomban lakik.

jól telt az evangelizáció, a gyerekek jobbak voltak mint a tavaly, a váradiak jobban bírták a gyűrődést (ezt ők mondták), és nagyon sokan voltak. egyik délelőtt, mikor az Amaro Del együttes szolgált, ott voltam én is a gyerekeink nagyrészével. hát nagy élmény volt, most nem akarok reklámot csinálni nekik, de örülök, hogy élőben is hallhattam őket. szóval eltelt. hosszú volt, a fiúknak is hiányzott apa, én kemény támadásokat kaptam, de Istennek hála azért, hogy Ő nem hagyott el. Segítségem is volt végig, előbb anyukám, aztán kicsimama:)

megkaptam pár nyáron készült képet melitől, ezzel teszem változatossá a sok dumát:)

az evangelizációról még nem kaptam meg a képeket, de következik az is.

Abigél