itt van újra

a sátoros evangélizáció ideje:) ma kezdődött, egyelőre nincsenek fennakadások, megjött a sátor, alakul az áramellátás is. a váradi csapat délelőtt kezdett a gyerekekkel. én itthonról drukkolok, imádkozom és állom a sarat:) azon gondolkoztam, hogy jó dolog ez a blogozás, egyrészt. mert ott van a másik oldala is, hogy találkozom egy tényleg rég látott ismerőssel, és azzal fogad: ja, olvastam a blogon, vagy, igen, már láttam a képeket. megspórolok egy csomó beszédet, de nem látom a meglepettséget az embereken. rossz dolog ez? nemtudom. nagyon szeretek telefonálni és biza jobban esne ha valaki felhívna és úgy érdeklődne, mi újság velünk, nem pedig úgy, hogy elolvassa a híreket. már 2éve szokom ezt a légkört, hogy nincs körülöttem annyi ember (felnőtt ember:) ). néha nagyon klassz, máskor meg hiányzik.

munka van bőven, abból nem fogyunk ki. egyenesben van a kapunk, a fásszín is, már fa is van benne valamennyi. köszi mindenkinek a segítséget: itt volt apósom, a váradiak is segítettek, meg a szomszéd bácsi is.

képeket azért nem nagyon teszünk mostanában, mert elromlott mind a 4 usb csatlakozó a gépen, így meg elég nehéz keépeket közzétenni. nem lehetetlen, csak csomó munka van vele.

amúgy minden rendben, a fiúk aranyosak, gerzon megint nem dadog, remélem, ezúttal így is marad. zalán megint nem pelusos, és hát épp itt az ideje, mert nemsokára kezdődik az óvoda, ha sikerül, szereném ha menne ő is. a picik... dávid adja a ritmust, hintáztatja magát a székében, de nem mutat hajlandóságot egyébb dolgokra. gondoltam, szerezhetnénk egy járókát, úgy talán rájönne, hogy kell állni, járni, kicsit fejlesztené. a többieknek nem volt, több rosszat hallottam róla, mint jót. de egy próbát megér. koppány mosolygós, mint zalán volt, és mindent úgy és akkor tesz, mint a "nagykönyvben" meg van írva:)

holnap jön anyukám segít egy kicsit, nagyon várom.

olvastam egy cikket egy baba patika magazinban, hogy a 4 éves gyerek elkezdett félni a haláltól és ezt kérdezgette az anyjátó, hogy milyen az, mi van akkor ha valaki meghal. az anyja meg zavarba jött és elkezdett zagyválni mindenfélét hogy lehet újjászületik kislány formájában és lesz egy másik anyikája, testvérei. a gyerek bepánikolt, erre az anyuka bölcsen azt tanácsolta, hogy imádkozzon, mert Istennél minden lehetséges, ha nem akar kislány lenni, imádkozzon érte, hogy ne legyen. majd megtanította a miatyánkot, amit a gyerek kicsit átírt, odatette a végére, hogy "és kérlek, hogy ne kislányként szülessek majd! Ámen" nagyon felkavart ez és kiakadtam, sajnáltam a gyerekeket. milyen bizonytalanságban nőnek fel! a szülő, az egyetlen tekintély, aki mindent tud, mindent meg tud tenni, akire mindig lehet számítani ebben az egy dologban csődöt mond. elkezd vakarózni, hebegni-habogni, és a gyerek hirtelen ott áll válasz nélkül, támasz nélkül egyedül az élet nagy kérdésével és nincs aki választ adjon. szeretnék meggyőződést, hitet átadni, hogy a gyerekeim ne kelljen féljenek semmitől... egyedül Istentől.