Boci boci tarka

Szereti Gerzon ezt a dalocskát, mert bár nem sok értelme van, a befejező soraiban egy életre szóló tanácsra, mi több: életfilozófiára bukkant: "oda megyünk lakni, ahol tejet kapni". Már Váradon énekelgettem neki, és mondtam, hogy elköltözünk, de oda megyünk lakni, ahol lesz sok bu, meg tejecske. Egyből tetszett neki az ötlet, nem törődött semmivel, tudta, Apa jó döntést hozott. :))

Beszéltünk Zolival, hogy túl egyoldalú lesz a blogunk, ha csak a lelki oldaláról írunk... Mert nem csak lélek vagyunk, de test is, szeretjük a tejecskét, meg a szentiványi kiflit. Ez a kifli azért jelent nekünk sokat, mert réges régen, mikor még Zoli sulizott, és nem olyan régen, mikor én is :)) , akkoriban lehetett kapni egy fajta kiflit, ott a kispiacnál sütötték, és mindenki úgy hívta: "baton". Azóta, hogy elkerültem onnan a kispiactól és elpártoltam a "melc cu cacao" nevezetű kakaós csigához, nem ettem bátont. Nem is lehetett kapni. Sehol. De tényleg sehol. Aztán egy szép napon, mikor Sárpatakra költöztünk, bementem a házunkhoz legközelebb eső boltba, látom, van kifli, vettem én, de sejtelmem se volt, milyen értékes lett egyből az 50 banim: itt a BÁTON! Tőlünk 500 méterre, minden reggel, amikor csak akarok és elég korán sikerül eljussak a boltba. Hát így. Gyönyörű, meleg, édes-puha hely ez a Sárpatak!

A tej a szomszédból jön, 4x egy héten, rettenetes, de még így sem elég. Szerencsére a kakaó elfogyott (a kakaóról megint sokat mesélhetnék, mert Miklóséktól van, pont-fix olyan amilyet réges régen küldtek a csomagban Lassmannék), mert nagyon elhíznánk a sok édesség miatt... Vagy csak a fogunk menne teljesen tönkre.

Egy másik nagy öröm, hogy nagy udvarunk van, füves :), gyümölcsfás, reggelenként zúzmarás. Csak kicsit sajnálom Zolit, mert még nagyon sok munkája lesz vele, hogy igazán szép és rendezett legyen. De megoldja, mert szereti csinálni. Gerzon fél nap kint van, még így is, hogy elég hideg lett... Nehéz bent tartani. Rendesen összekeni magát, a szomszédok aztán csodálkoznak, szörnyülködnek, mindenki vérmérsékletétől függően, amikor látják, hogy kinyitja a kaput, és kibiciklizik az utcára. Aztán még én is el kell döntsem, hogy reagáljam. Arról szerencsére leszokott, hogy a homokdomb tetején üljön, most inkább a tűzifát hordja el a biciklivel vagy a kutyát kergeti. Mert hogy van már kutyánk is. A neve...holnap talán eldől, hogy marad-e a Bubu, amit Gerzon adott neki, vagy lesz egy kicsit magasabb rendű, a Penész (mondván, hogy "ha te nem lennél, meg a Penész...") Még meglátjuk, melyiket könnyebb kiabálni:)) A Kutyáról nem tudok képet mutatni, mert nem lehet normális képet készíteni róla... nincs olyan gyors gép... hát még fotós...:)

Mára ennyi, valahogy le kéne fektessem a csapatot:)

Abigél