A család már alszik és nekem jól esik kicsit csendben lenni. Sok rendezni valóm van, írogatni leveleket, blogot, olvasgatni, gondolkozni. Most nem vagyok álmos... Zajlik az élet, sok tennivaló kívül-belül, de néha meg kell állni is.
Jó meleg van itt, ropog a tűz, a fiúk kórusban horkolnak, nekem zúg a fejem. Keveredik az advent, a bevásárlóközpont kommersz adventje, a rengeteg megmaradt mikulás-csoki képe, a díszek, amiket nem veszünk meg, mert vagy nekem nem tetszenek, vagy Zolinak, vagy amúgy is giccsesek és szóba sem jöhetnek. A sok félkész sütemény a polcon, dobozba zárt finomságok, minden kész van 3 perc alatt: se sütni, se főzni nem kell, sem kínlódni vele, sem időt szánni rá, szeretetet, imádságot. Instant karácsony. Hol van még karácsony... Nálam már ott csüng a kicsi dísz az ablakban, két gyertya ég: Krisztus második adventusza, az életembe jövetele. Életemben élete. Talán ez a legboldogabb advent-hét. A jelen adventje. A Krisztus ittléte. S én mégis csak tervezek, mindig előre, másnapot, jövő hetet, karácsonyt, szilvesztert, jövő nyarat. Pedig itt kéne élni, ebben a hétben, mert Krisztus második adventje eljött, s azóta itt van velem, bennem, jelenemben. A csendben, a forgatagban, a gyereksírásban, meg nem gyulladt tűzben, esőben, sárban is.
Nagyon örülök, mert Edi és Zsuzsa úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Eddig együtt éltek, mint férj és feleség, úgy ismeri őket mindenki, de papírjuk és áldásuk nem volt hozzá. Isten elvégezte bennük... intézgetik a papírokat, karácsonyra meglesz az egész, meghívtuk, legyen nálunk az ünnepi ebéd, s talán ünnepi istentisztelet is. Első hívő esküvő Sárpatakon. Nem nagyszerű?
A női kör kicsit akadozik, egyszer nem volt áram az egész faluban, nem jöttek csak 3an. Jó volt, gyertyafénynél csináltuk az adventi koszorút az imaháznak, csak akkor voltunk bajban, mikor aztán láttuk is, hogy mit remekeltünk...:) Következő héten beteg voltam, én nem mentem, most nem hirdettük meg vasárnap, de nem is baj, mert aztán jutott eszembe, hogy holnaptól javítják a kocsit, úgysem tudnék menni. Nem tudom, hogy lesz aztán, lehet jövőre marad, hogy elkezdjük a tanulmányt. Addig kell gyűjtsek erőt, bátorságot, gondolatokat.
Abigél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése