február, hol a nyár?

még az iskolában tanultuk ezt a kis elbeszélést, és mindig eszembe jut ilyenkor, februárban. így várom én is a tavaszt és visszaszámolok, már csak egy hónap, kettő és koppány egy éves lesz, és akkor tavasz lesz és kint fog majd lépegetni ő is (remélhetőleg). addig is marad a kocka, kifestő, gyurma és még kitudja mi minden, hogy hamarabb teljen a nap: 

 néha szultán is megmozgatja elgémberedett izmait:

 de mindig bizakodunk:

most csak hárman vagyunk a kicsikkel, zoli a nagyobbakkal kiskapuson van, ott szolgált ma este. mi is mentünk volna, de koppány megint betegeskedik, igaz, zoli is, de most menni kellett, a jó Isten ad neki erőt míg szolgál, aztán meg valahogy hazajön.:) volt egy kis lazítás, amíg nem volt olyan hideg és mindenki rendbe jött, még ha csak 1-2 hétre is, ezért is hálás vagyok. meg azért is, mert a szigorú tél néha megenyhül. ilyenkor nagymosást tartok és most újra várom a jobb időt, a vezeték megint megfagyott.zoli örül a télnek, mert a szerbiában mindenki otthon van, csak az erdőbe mennek fáért, ezért-azért, nagyon jól lehet beszélgetni. engem kicsit hiányolnak arrafelé, kicsit ironikusan is megnyilvánult egyiküknél mikor ott voltam. de most nem tehetek mást, nekem itthon kell lennem (nem mindig könnyebb, de sokszor igen). vannak új megmozdulások és nagyon örülünk  ennek, zoli minden délután ott van, mikor teheti és igyekszik lelkigondozni a friss megtérteket.

egyik fontos feladatunk itt úgy érezzük, hogy megvédjük a gyerekeket az anyjuktól. ma este jutott ez eszembe, és durvának tűnhet. sajnos még nem sikerült senkit megállítani, aki igazán akarta bántani a gyermekét. ma újra rám nehezedik és tudom, többet kellene imádkozzak ezért. egyik legnehezebb próba egy frissen megtért nőnek, ha terhes lesz, főleg ha már vannak gyermekei.  nem véletlen ez és az Úr adjon kegyelmet.

gondolkodom egy internetes kismama-kör létrehozásán, még nem tudom, hogy lehetne, de érzem magamon és másokon is látom, hogy kellene, olyanoknak, akik nehezen mozdulnak ki otthonról.

a múlt héten mezőcsáváson volt zoli edivel, ott is a cigányok közt hirdették az Istent. vannak érdeklődők, visszavárják őket, még ezen a héten szeretnének elmenni újra. nyáron közel van, keresztül pár dombon, de most kocsival mennek, vásárhelyre és onnan tovább.(még itt van nálunk egyik gernyeszegi testvér kocsija).

hálás vagyok, hogy zoli tud hozni fát a szekérrel, teljesen ingyen és olyan meleget csinálunk, amilyet tudunk:) és hálás vagyok ezért a kályháért: sárpatakon mi csináltattunk nagyon meg voltunk vele elégedve, de most úgy tűnik, ez még annál is jobb.:)

abigél