november elseje. számunkra azért volt nagy jelentősége ennek a napnak, mert most először merészkedett fel gerzon a lóra. (meg én is) nagy dolog ez neki, mert eléggé félős gyermek, a lótól irtózott, csak messziről hősködött. aztán olvasgattam a lovas terápiáról a sérült gyerekek körében és az jutott eszembe, hátha a dadogáson is segítene. miért ne próbáljuk ki. fizetni nem kell érte, a szultán mindig kéznél van. s most eljött a nagy nap. nagyon bátor volt: elmentek tejért, ott leszálltak, visszaültek, mindenféle érdekes dolog volt. bár a szultán nem egy nyugodt természet, ő is jól viselkedett.
mindeközben zalán keresett egy biztonságos helyet:)) aztán meg nagy kiabálások közt szaladt utánuk, hogy csáne, meg gyí, meg ilyesmi... :))
abigél
4 megjegyzés:
de jo... en egzsyer ultem lovon eletemben, de meg kiprobalnam parsyor... :)
Én is félnék felülni. Gerzon egy hős!!!
ügyes nagyon Gerzonka..:D én is ki akarom próbálni milyen lehet lovon ülni...:D
na, gyere hozzank:) nagyon jo erzes amugy. nagyon kenyelmes, megnyugtato, stb. foleg ha jo a lo es nem akar lelokni a hatarol...:)) de a szultan nem ilyen:)
Megjegyzés küldése