munkában

haladunk, lassan a dolgainkkal előre, reméljük, nem csak azzal, ami szemmel látható, hanem a lelki dolgokkal is.

az imaházra tető került, főleg a zoli szüleinek köszönhetően, akik bontott anyagot (teljes tetőszerkezetet) adtak nekünk, kamiont béreltünk, elhozattuk. apósom meg két másik ákosi testvér jött segíteni az ittenieknek. az Úr adta az áldást, a jó időt, a haladást. a többi dolgot már rosszabb időben is el lehet végezni.

 itthon meg sikerült bevezetni a vizet, a mocskosabb, nehezebb része már megvan, még valami apróság hiányzik és két év után újra lesz fürdőszobánk. egy kicsit kényes kérdés ez nekünk, mert látjuk, hogy van, akinek még háza sincs, a vizet messziről kell hordja. mégis főleg én sürgettem ezt a dolgot. remélem, könnyebben fogok boldogulni a mosással, mosogatással, gyerekek fürdetésével, szobatisztaságra neveléssel... hála legyen Istennek.

az edi (első és eddig egyetlen gyülekezeti tag a szerbiából) házai is épül lassan, a héten azon is tető lesz, nehezen, mert ahogy dolgozik, csak úgy, apránként tud venni hozzá dolgokat. edi (meg istván, egy másik komoly érdeklődő is) sokat segített az imaháznál, hanyagolta a munkáját, kevesebb pénze volt, elhalasztotta a saját kis házának befejezését, hogy előbb az imaház legyen meg.  zoli is segít neki a héten.

tervek, kihívások vannak, abból nem fogyunk ki. bölcsességre van szükségünk. köszönjük a támogatást, az imákat.
Abigél