hát így. most már legalább tudom, hogy valaki olvassa is a blogot:)))
Áldás békesség.
Abigél
csütörtök, november 25, 2010
a mese vége
ma délelőtt történt, hogy eljött a kislányok nagyapja a testvérükkel és szépen, kedvesen megkérdezte, hogy mennek haza velük? (ostorral a kézben, hogy talán én jobban féltem, mint a kicsik:) )a kicsilány mondta hogy igen, aztán mikor azt kérdezték, hogy marad-e azt mondta igen... a nagyobbik először nem akart, aztán csak belement. én igyekeztem kerülni a cirkuszt, és csak annyit kötöttem a lelkére, hogy vegye ki a gyógyszert, amit tegnap felírtak nekik... aztán hogy mit tesz vele, az ő dolga. talán itt a mese vége. vagy folyt.köv.? kitudja. mi készen állunk. talán Isten próbára tett, mint ábrahámot. őt úgy. hogy el akarta (?) venni a gyermekét, minket meg úgy, hogy még adott egy hétre kettőt. nem volt könnyű, de tanultunk sokat, edződtem... sokat. aki ismert régen, el nem tudja képzelni, ki is ez a zoli felesége. vagy azt mondjak, hogy ő irányít és én nem állok a sarkamra. igen, ilyet is hallottam. de az igazság az, hogy nagyon sokat változtam pár év alatt. soha nem gondoltam volna, hogy ennyi gyerekem lesz. karrierről álmodoztam, és még a gondolattól is irtóztam, hogy én valaha a tanügyben dolgozzak. és bár nem vagyok tanító, mégis tanítok, sőt, egyre merészebb terveim, gondolataim vannak ezzel kapcsolatban. utálós voltam, és most meg olyan hajmeresztő dolgokat megteszek, hogy beszelni se jó... nem mondom, hogy egyszerű. de hát mi az? a keskeny út sem olyan sima. de nem olyan keskeny, hogy ne legyen ott a legfőbb támasz, segítő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Szeretem olvasni a bejegyzeseteket. Egy hos vagy elottem. En nem tudnam ezt csinalni. Az Ur adjon minden percre erot neked, nektek.
Olyan ismeros amit irsz!De az Urral minden lehetseges!
maresz, ebbe most ne menjunk bele... amugy kolcsonadod anyukadat? :)) ha akarod, elmondom, miert dontottunk igy:
1. egy nagymama koru nem tud a loval banni, lehozni, felvinni, szenat szeresztenia padlasrol.
2. fat vagni se tud, se tuzet rakni.
3. miutan en (Abi) fel ejjel nem aludtam, es veletlenul kene delutan egy ora pihi, AKKOR kell a segitseg es nem az, hogy jaj, de elfaradtam, megyek, lepihenek.
4.az ilyeneknek mind van unokaja, gyereke, vagy eleg baja ahhoz, hogy nem tudjon vallalni meg marara.
5. nem jutott eszunkbe senki, aki potencialis segitseg lenne. csak meg egy fiatal lany, (szinten munka nelkuli...)es asszem nem kell reszletezzem, milyen nehez maros megyeben munkat talalni. szoval meg folytathatnam. a fiu meg segit zolinak az imahazat befejezni es aztan megy DOLGOZNI.
Megertelek. Nalunk is altalaban volt meg valaki az 5 gyermeken kivul. :) Isten nyitja es csukja az ajtokat, es az o utjai titokzatosak. Sok erot nektek.
Nem adom kölcsön, mert neked is van anyukád, és anyósod is:))).
Nekem, már csak édesanyám van, akiért nagyon hálás vagyok! Ő sokat segít(ett) nekünk, és a sógornőmnek is. Ezért csak akkor jön hozzánk, amikor "elengedik". De mindig volt egy kedves nénink (a szomszéd néni, majd 1 testvérnő), akikkel szívesen elmaradtak a gyerekeink. Most már ritkán bízzuk őket rájuk, de még mindig ragaszkodnak hozzájuk.
Nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy mit látnak a szomszédok: ki jár nálunk (férfi vagy nő - ez akkor fontos, amikor csak egyikünk van itthon), mikor jön, mikor megy, mit csinál, kire bízzuk a gyerekeinket, stb., stb. Kisvárosban lakunk, nem falun, mégis kíváncsiak az emberek, rákérdeznek dolgokra, és még pletykálni is tudnak...
Tudom, tudom, a ti helyzetetek más egy kicsit...
Megértelek téged, köszönöm, hogy leírtad. Az Úr legyen veletek!
zoltan irok. bocsanat maresz, de muszaj volt eltavolitsam az elso 2 megjegyzest. nekem rosszul esett. orulok hogy vannak ilyen segitokesz fiatalok, kar, hogy keves. kar, hogy a nagyszulok nem tudnak es valoszinu nem is akarnak tobbszor jonni felenk. amit abi irt az tapasztalatbol van. a pletykak meg nem erdekelnek, sem egyhazon belul sem kivul, akinek annyi esze van az magara vessen. a testveri szeretet meg tobbet er mint az emberek rosszindulata. ha meg krisztusrol is pletykaltak, mi mint tanitvanyok mire szamitsunk. stb stb
8 évig én voltam segítség egy családban, előbb 2, majd 4 gyerek mellett. Reméltem, hogy majd visszakapom, de elköltöztünk.:) Azóta ígéret van segítségre, de mikor szükség lenne rá, akkor épp nem alkalmas... Azért (is) szerettem volna 21 évesen szülni, hogy az én gyerekeimnek ne legyenek ilyen problémái. De 12 évet "késtem" ebben is. Bár a túl fiatal nagymama sem jó, mert az dolgozik. A gyerekek meg lehet, hogy messze laknak. Nem jó ez sehogy! Én is átmennék néha hozzátok segíteni (nem a ló körül!), és Debórát is beadnám megőrzésre, de túl nagy a "közbevetés". Így hát az ideális megoldások helyett ott is, itt is be kell érni az elérhetővel. Kitartás Hugi!
Csodálom azt, amit az Úrért vállaltok és igen, olvasom bejegyzéseitek, imádkozom értetek! Nagyon fontos amit Isten végez általatok - nem sokan vállalnak ilyesmit - de fontosabb szerintem, amit Isten végez bennetek. Hálás vagyok az Úrnak értetek!
Megjegyzés küldése