csütörtök, október 28, 2010

vonattal

az elmult het elegge faraszto volt mindnyajunk szamara. epitkeztunk. kortvelyfajan segitettunk a fundamentumnal sarpatakon pedig falaztunk. volt jo sok segitseg, keves aki ertett is hozza, de a jo szandek nem hianyzott. eletemben eloszor en is raktam a falat, es ahhoz kepest eleg jol sikerult. lassan haladtunk, foleg amiatt, hogy a hasznalt teglak egy resze torott a nagyja pedig betonos volt, de valami jo eros anyaggal amit alig tudtunk lekopacsolni. hetvegere elegge padlora kerultem. erzelmileg. ugy ereztem, hogy nem vagyok jo semmire, elment a kedvem az egesztol. olyan jo volt erezni az O kozeledeset abigelen es edin keresztul, es vasarnapra mar ismet jartam, meg nem a vizen, de legalabb a szarazon.

hetfon gerzonnal elutaztunk a nyugati reszre, aradon es temesvaron voltunk. koran keltunk, jo sokat vonatoztunk (a buszon mindketten rosszul vagyunk), a villamost is kiprobaltuk, testverekkel talalkoztunk, beteget latogattunk, imadkoztunk, beszelgettunk, jatszottunk, busultunk es orultunk, eltunk. gerzon mar egy honapja hajtogatja, hogy ha nagy lesz markologepet fog vezetni. ezert nem akar ovobacsi lenni mert akkor nem vezethet markologepet. a vonatbol is racsodalkozott nehany peldanyra, jobban tetszett neki meg a gozmozdonynal is. es lass csodat: aradon kapott egy jatek markologepet. nagyon orul neki. almaban sem gondolta volna, hogy ilyen hamar teljesul a vagya.

az elmult 3 ev alatt, mig volt kocsink, alig ultem vonaton. el is felejtettem, hogy az milyen jo. pedig hogy szerettem regen vonatozni! sok szep emlek fuzodik hozza es most felelevenedett, foleg az az erzes. szavakban ki sem tudom fejezni mit jelent nekem a vonatozas, mar-mar valami spiritualis ateles jellege van szamomra. sokat tanultam vonatozas kozben az eletrol, onmagamrol, az emberekrol es sokszor szolitott meg Isten is vonatozas kozben. nehany meghatarozo elmeny ma is eleven bennem. kozben tudtam olvasni, elmelkedni es jokat beszelgetni gerzonnal es masokkal is. jovo heten is vonattal fogok utazni bukarestbe, davidot viszem felulvizsgalatra, mar alig varom.

az eletem is sokmindenben a vonatozasra hasonlit. szeretek elni, elvezem, izgalmas, sokminden tortenik, szinte folyamatos a mozgas, van mit nezni, min gondolkodni. sok ismeretlenbol lesz ismeros, egy idore. otthon erzem magam a vilagban, akarcsak a vonaton. de ha megerkezek, gyorsan lepattanok. neha csatlakozasra kell varni, az allomas is otthon, de az is ideiglenes. minden ossze van kotve mindennel. sokminden eszembe jut errol, de nem tudom leirni.

fojtatjuk az epitkezest. ha befejeztuk johet a furdoszoba. a tel a sarkunkat harapdalja. van eleg tuzifa. tobb ido lesz egyutt lenni. jon a lelek nyara

zoltan

2 megjegyzés:

iri írta...

Jo volt ezt olvasni!

melindula írta...

tenyleg "szep"...