jó várni...

az az igazság, hogy én nem szeretek várni. nem is kellett sokat várjak életemben, amit kitaláltam, elég könnyen, hamar megkaptam. ha mégis kellett egy kicsit várjak, azt nagyon nehezen viseltem. most, hogy mindenkit meg főleg magamat felkészítettem arra, hogy a kicsi babánk hamar meg fog születni (idő előtt), meg kell tanuljak várni. a terhesség utolsó heteit nagyon jól viseltem, hála Istennek, és bár mindent megtettem, (szándékosan) amit a könyvekben írnak, hogy ne tegye a kismama, nem történt semmi, "csak" annyi, hogy egyre több erőt kaptam mindenféle munkámhoz. és most várok. 

dávidot még nem tudtuk vinni orvoshoz, bár hirtelen nagyon megnőtt, a neurológust nem kapjuk el, s addig a szemészetre sem biztos, hogy érdemes vinni. reméljük, hamarosan megoldódik a dolog. nagyon szépen fejlődik, kicsi gyömöszölni való kis szumó harcos, aki minden csikolásra, öltöztetésre, simogatásra legalább egy mosollyal válaszol, de van, hogy hangosan kacag. elalvás előtt egy sort kínlódik, nyöszörög, altatja magát (most is), de elég nyugodt gyerek, ahhoz képest. 

hihetetlen, de zalán csak most tölti a két évet. nagyosabban viselkedik, szépen beszél és mindent utánoz. mehetne ő is oviba, de még baj van a pelus körül. 

gerzon ujra kezdte az ovit, apa viszi es hozza. ezzel együtt meg van nőve, a gondolkodása is, a rosszaságai, a beszólásai is. találkozunk a csúnya szavakkal, de megbeszéltük, hogy Isten a csúnya szívre haragszik, azért szomorú, ha idegesek, haragosak vagyunk, ha nem szeretjük a másikat. 

 

a héten megvolt az első családi piknik kint az udvaron. ez metszés ideje körül szokott lenni, egyúttal elégetjük a galyakat, sütünk szalonnát és anyát megkíméljük a főzéstől :) szóval mindenki örül. hálásak vagyunk ezért az udvarért, nagy segítség nekem, meg a jó idő is, de főleg a kettő együtt. 

jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig... 

Abigél