jános testvérünk

jános (bal oldalt a kenyérrel), az ebéd amit készített és a vendégeink

nagyjából fél éve hallottam róla. dél koreából jött és szatmár megyében hirdeti az evangéliumot annyi ideje mint mi maros megyében. azelőtt sárospatakon volt fél évet. három éve tért meg a Mindenhatóhoz (ebből a három évből két évet kűlmisszióban töltött) otthon mesterszakács volt egy szöuli jappán étteremben, nagyon jól keresett de megértette, hogy ez nem sokat ér. a gyülekezete szakácsnak küldte, hogy segítse az itteni missziót. mostanában azonban inkább emberek tanításával foglalkozik. csodálkoztam, hogy milyen jól át tudja adni az üzenetet a cigányoknak (pedig a magyar nyelv egyiküknek sem anyanyelve). írott, video és hang anyagokkal szolgál, és hozott nekünk is ezekből amit tovább vagy kölcsön adhatunk másoknak. nagyon sok magyar éneket tud és nálam jobban énekel. megtérése előtt rövid ideig volt felesége, de most 37 évesen úgy érzi, hogy az Isten szolgálatában teljes életet élhet. (amúgy meg imádkozik a feleségéért, hogy majd együtt legyenek a mennyek országában)

aki ezeket elolvasta hajlamos lehet azt gondolni, hogy valami szuperhősről beszélek. pedig egyáltalán nem. hotzün (jános) egy átlagos ember, átlagos képességekkel, frissen megtért hívő, friss hittel, kevés ismerettel de annál odaszántabb egyszerű élettel. valószínűleg nem az ottan gyülekezet elitjéhez tartozik (azokat sokkal nehezebb helyekre küldik, és nem főként főzni) és mégis a Megváltó gyönyörű kegyelméről beszél az egész lénye. számomra nagyon megszégyenítő az ahogyan él, szolgál, beszél. dicsőség Istennek érte! az Ő kegyelméből együtt tölthettünk egy hetet. beszélgettünk, imádkoztunk, énekeltünk, gyülekezetben meg a "szerbiában" voltunk, ettünk, utaztunk és még sok minden mást tettünk együtt. tanultam új dogokat és sokmindent eszembe juttatott az Úr ő általa.

sokszor szégyenkeztem a magam meg az egész európai keresztyénség nevében. elkeserít a lustaságom, kényelem szeretetem, anyagiasságom, gőgöm, közömbösségem amiből még az utóbbi szinte másfél év sem tudott kinevelni. de küzködök ellene. (mert semmi sem állhat közém és a Szerelmes Isten közé csak a saját hitványságom.) mesélte, hogy mikor észak koreába küldenek valakit misszióba, ő és családja alá kell írják, hogy vállalják azt a kockázatot, hogy megölik. és a legtöbben nem térnek vissza. a családjukat viszont a gyülekezet eltartja. akár az őskeresztyének idejében. sokat imádkoznak, böjtölnek, adakoznak és szolgálnak minden elképzelhető módon. naponta vannak Istentiszteletek, ima alkalmak, és egész vasárnapokat töltenek a közösségben családostól. a jános családjában is többen meg vannak térve.

a cigányoknak is tanítja az engedelmességet, a tizedet (és vannak akik komolyan is veszik), és szeretné minél hamarabb kiküldeni őket misszióba más cigányok közé. Krisztus Urunk áldja és erősítse meg őket, hogy áldás legyenek még sokaknak. nehézségek, kemény, pártütő szívek is akadnak de a feladat ugyanaz: tanúskodni Isten kegyelmének az evangéliumáról.

andrás testvérem szerint a puszta tény, hogy a világ másik végéről ide jött Istent szolgálni már önmagában is többet mond mint bármi ami szavakban kifejezhető. számunkra prófétai aktus. egyébként dél korea küldi ki évente a legtöbb misszionáriust amerika után. az a tűz ami innen indult ki valamikor és eljutott ázsia keleti partjáig, most arra van rászorulva, hogy a legtávolabbi helyekről hozott lánggal legyen ismét meggyújtva. (ez is andrástól van) de milyen kegyelmes Ő aki megteszi! bárcsak lángolnánk mi is és ne csak hitvány konkolyokként szívnánk Isten csodás világának az éltető erőit!

(mert náluk egyszerűen és világosan úgy tanítják, hogy aki: nem adja a tizedet (legalább), hetente csak egyszer-kétszer van ott a gyülekezetben és akkor sem szolgál semmivel (nem takarít, főz, tanít vagy más egyéb), kritizál, viszálykodik, nem engedelmes a vezetőknek, nem énekel együtt a gyülekezettel, nem jár közben másokért (más szóval nem terem) az nem egyéb mint konkoly. a búza pedig, az ellentéte)

köszönöm a Mesternek ezt az elmúlt hetet! az ábrahámos sárpataki dialektusú adaptáció a végső stádiumba érkezett. ezen a héten remélhetőleg meglesz az ellenőrzés és aztán jöhet a szerkesztés és nyomtatás. abi is ezen a héten akar szülni, remélem kibírja csütörtökig. akkor megyünk dáviddal felülvizsgálatra. kacsintgatunk valami nagyobb autó felé, csak ne lenne drágább mint amennyiért eladjuk a kicsit. de annak is eljön az ideje, ha el kell jöjjön. marad a régi kicsi leptop, ami a "kisbutus" nevet viseli immár lassan 4 éve mióta másod(vagy ki tudja hányad)kézből hozzánk került. jobban megy mint valaha es míg ki nem leheli a processzorját addig nem is kell más. ezzel is legyőztünk egy kísértést! mi(minden) maradt még?!

zoltán

rakok majd pár képet is