itthon

Hála Istennek, minden rendben ment az első napokban és haza jöhettünk. a fiúk már nagyon vártak és nekem is hiányoztak. miután megérkeztünk, Zalán még vagy tízszer felkiáltott: szia anya! aztán jött a baba nézegetés, testrészek megnevezése és rájöttünk, ő is ember, megvan mindene, olyan kicsi, mint Dávid. :)



Koppány is szeret anya mellett, anya ölében lenni, de legalább a közelében, sohasem lehet tudni, mikor van szükség rá... anya azért legyen kéznél...:)

néhány technikai adatot írok, nő olvasóim kedvéért, minket szokott érdekelni az ilyesmi. a tényleges vajúdás kb. 4 óra lehetett, míg reggel 9kor megszületett Koppány 4o5o grammal. én gondoltam, hogy nem kicsi, úgy éreztem, de az orvosok nem voltak rákészülve. nehéz volt, mindenkinek, de végül épségben megúsztuk és nem történt nagyobb baj. a baba jól volt és van azóta is és én is helyre jövök, csak pár hétig feküdnöm kell. a haja inkább vörösbe hajlik, nagyon csodálkoztam, mikor megláttam, kacagtam volna, de nem tudtam:) a többiek sötét hajúak voltak sokáig... hihetetlen, hogy Koppány teljesen más, egyedi, és mégis hasonlít a testvéreire. de nem lehet hasolnítgatni őket.

házcsere ügyben semmi jó hír, vagy 1o házat megnézett Zoli, egyik sem kiadó, inkább eladó, amelyik meg esetleg kiadó lenne, az ilyen mint ez: nem rendezett a tulajdonviszony, nekünk meg szükségünk van papírokra, amik arra a címre szólnának. szóval lehet imádkozni, mi is tesszük, mert nagyon-nagyon sürgős lenne az egész. kíváncsi vagyok, az Úr mit tud, amit mi nem, mert ugye nála kész van a megoldás, csak mi nem látjuk. de várjuk...

Abigél