január

Kicsit gyorsan teltek a decemberi ünnepek. Ide-oda szaladtunk, kapkodtam a fejem. Kezdődött azzal, hogy alig értünk haza a disznóvágásról, kezdtük a sütést Zsuzsával, ez nem ment olyan gyorsan, mint ahogy számítottam. Aztán még szárítottam a hajam, mikor jöttek kántálni a fiatalok. Hát épp kész voltam, az asztal terítve, de a szívem még nem volt kész. Voltam én is kántálni, Ancsa addig vigyázott a fiúkra... Zalán nem volt hajlandó nélkülem aludni, megvárt éjjel 3ig. A karácsonyi menüből csak az ünnep után ettünk, hála a testvérek vendégszeretetének. Hamar eljött a szilveszter, közben még voltak vendégeink is. A szilveszterezés is érdekes volt, a fiaink végig ott ültek (amíg én bírtam), volt ott sok fiatal (vendégek is Besztercéről), kozépkorúak, meg idősebbek is. Sok játék, kacagás, lelki és testi ennivaló (utóbbi gyönyörűen tálalva). 5en voltak sárpatakról is velünk, nem tudom hogy érezték magukat, nem mindenki találta fel magát (főleg az olvasós játékokban).

Zalán és Gerzon szilveszterkor

A kicsikről csak annyit, hogy Zalán karácsony előtt volt rosszabbul, mandulagyulladása volt. Most Gerzon van rosszabbul, (ez azt jelenti, hogy mindketten betegek, csak az egyik jobban) nagyon köhög, szokásos, de nem lehet ezt megszokni. Készülünk Parajdra velük.

Hála Istennek, kezdjük kipihenni magunkat, új feladatok várnak ránk. Zoli meg a gernyeszegi fiúk berendezték a kicsi imaházat, szombaton már ott volt az istentisztelet, de erről majd Zoli részletesebben beszámol, én nem lehettem ott.

Abigél