vasárnap, január 05, 2014

én

néha nehéz őszintének lenni. pedig egyszerűbb lenne, és átláthatóbbak lennénk. de nem esik jól, ha mások is megtudják, amit mi. hogy igazából nem is vagyok hithős, nem vagyok "tigris anya", nem vagyok minta-feleség és háziasszonynak is elég gyengécskének bizonyulok. persze ezt leírhatom és valaki azt mondhatja: milyen szerény, az Úr áldja meg! ez nem szerénység, ez igazság.

szárad a padló, melegszik a túró, mosott edények halomba rakva és még mindig van, amit nem mostam meg. még mindig sikerült kompromisszumot kötni... úgysincs már meleg víz, majd holnap megcsinálom...  és halogatom, teszem-veszem a dolgaimat, és evickélek a forgatagban, sokszor összecsapnak a fejem felett a hullámok, fuldoklok a mosatlanban, a szennyes és már kimosott ruhában.

 de jó lenne végigtáncolni a lakáson és csak megérinteni valamit, ami koszos és tiszta lenne... vagy valamit, ami nincs a helyén és a helyére repülne... a fazakat és az megtelne finom, meleg levessel... de jó is lenne...  de jó lenne hálásnak lenni! de jó lenne megtalálni a szépet, aminek lehet örülni, mert van, csak meg kell látni, ahhoz szem kell és szív kell. Lélek kell.

amíg nem volt eltörve a kezem, olyan nehéz volt mosogatni, nagy edényeket, tenni-venni, úgy untam! aztán meg kellett lássam, milyen bal kézzel mosogatni, milyen úgy fogni meg valamit, hogy fáj és akárhogy vigyázok, a gipsz bele vág oda is,ahol amúgy nem kéne fájjon. aztán, mikor megszabadultam tőle, mintha játék lett volna! vigyázva fogtam meg mindent, de ment, mint a karikacsapás! amikor hálátlan vagyok, mindig eszembe jut, milyen is volt.

mostanában kincső nagyon rosszul alszik. éjszakánként 2-3 órát fent vagyunk, próbálunk visszaaludni, és panaszkodunk: ő rám, hogy miért nem vagyok mellette, hogy fogjam a kezét, hogy "szúrja" valami, én meg rá, hogy miért nem alszik, hogy nem férek tőle, fáradt vagyok, mindjárt kelni kell, stb. jól elvagyunk mi ketten. és ujra csak a panasz, a hálátlanság, a fáradtság, hogy nappal is keresem mikor tudok egy kicsit lefeküdni, csak egy kicsit. közben a munka gyűl, az elvárások nőnek.

száraz csontok hevernek mindenütt. kiszáradva, tehetetlenül élek: élsz, de halott vagy. és van remény a halott csontoknak is, mert össze tudnak állni, ha Ő SZÓL. várom, kérem, remélek, mert nem értem, hanem önmagáért csodát tesz, feltámasztja a népét, Lelket önt beléjük. Lelket! és akkor nem nehéz hálásnak lenni, meglátni a szépet, nem nehéz végigtáncolni a lakáson és talán magától (legalábbis úgy tűnik) helyére kerül minden. békesség a ricsajban is, a gyerek-háborúban is, ahol én leszek az egyetlen túlélő, mert rajtam nem fog az ő fegyverük.. Lélek! ének a sírók vigasztalására, simogatás a fájdalom csillapítására. van elég, nem fogy el, nem szárad ki egyetlen szeretet-tank sem, mert van, ami megtöltse: Lélek!

de jó lenne...

abigél

3 megjegyzés:

kilike írta...

Annyira szívemből szóltál! Nem vagy egyedül a harcaiddal, köszönöm az őszinteséged!

Salomé írta...

De szepen emgfogalmaztad ezeket a gondolatokat, erzeseket. En is sokszor igy erzek, fut a haz, teszek veszek egesz nap es estere nagyon elfaradok. Testileg es agyilag. A gyerekekben tul sok az energia, bennem keves a turelem, a lelki ero. Nekem is kell a Lelek.
Amugy babat varok, 18 hetesen.

Az Ur legyen Mindened.
Adina

Timi írta...

Szia! Örülök, hogy hallok felőled, felőletek:) Örülök, hogy megfogalmaztad ezeket az ismerős gondolatokat:)
Ha iskolás segítségre lenne szükséged szívesen segítek, ha kell valami, mi is most írjuk a félévi felméréseket. A neten is sok hasznos oldalt találtam.
Mikor találkozunk? Nem jöttök felénk?

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/nyelvtan-2-osztaly/az-u-u-u-u-a-szavakban-es-a-szavak-vegen/az-u-u-u-u-a-szoban-es-a-szovegen

http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=mcsop&a=257356

http://segedanyag.vajdaiskola.hu/napkozis%20jatekok%20es%20gyakorlok/Napi%28s%29%20gyakorlo%203.o.%20I.%20f%C3%A9l%C3%A9v.pdf

http://gyakorolj.hu/oktato/elsomagyar.php