nagypénteki szülinapok

folyton emlékeztetem magam arra, hogy az ünnep nem hangulat. nem csak napsütéses, réten, virágos fák között lehet húsvétot ünnepelni. és valóban, ünnepelhetünk és boldog, áldott a húsvétunk.

nagypénteken volt zalán ötödik, koppány harmadik szülinapja. amikor születtek a gyerekek, mindig arra gondoltam, hogy az én szenvedésem semmi ahhoz képest hogy az Úr mit szenvedett értem. hogy olyan főpapunk van, aki minden fájdalmamat, betegségemet hordozta és Ő fog átvinni azon is. és átvitt. Istennek hála, hogy megszülettek és ilyen szép ajándékokat kaptam Tőle. most, hogy nagypéntekre esett a születésnapjuk, még hangsúlyosabb volt ez a gondolat számomra. tudták, hogy akkor van de csak másnap ünnepeltünk azt sem nagy felfordulással, csak csendesen. szeretnénk, hogy ne ajándékokon, evés-iváson legyen a hangsúly, de még elég nehéz elmagyarázni úgy, hogy megértsék. 

ajándék torta "Kicsimamától"

amilyen nehezen érkezik az idén a tavasz, olyan nehéz volt nekünk ez a tél vége, sokat betegeskedtek, egyik vírus jött, másik ment, egyik jobban volt, másik rosszabbul. Hála Istennek, nem kerültek kórházba, semmi komolyabb nem volt, a legnehezebb a kincső hosszas tüdőgyulladása volt, amíg végül rájöttek, mi a baja és hogy kell kezelni. dáviddal volt zoli bukarestben és megállapítottak, hogy bár az egyik szeme jól van, a másikat nem lehet megmenteni. Istennek van hatalma akkor is, ha az orvosok lemondanak róla. de így is hálásak vagyunk, mert lát és jól boldogul a világban. (az a szeme jó, amelyik befele áll)

kincső lassan igyekszik, hogy járjon, mindig szeretné, hogy menjen vele valaki. jó látni, hogy okosodik, fejlődik.és továbbra is nagyon vidám kislány.

a házibárány etetése:)

Abigél