személyesen

2007

nagy feladatot bízott rám zoli a múlt héten: a régi fényképeinket kell átválogassam,  és a felesleget letöröljem. hááát, mondhatom, nem könnyű feladat. 7-8 év nem is olyan sok idő, és mégis... de sok emlék összegyűlt, azt sem tudom, melyik képeket töröljem ki. barátok, rokonok, helyek, események, születések... s ahogy nézegetem a gyerekek képeit, rájövök, hogy még csak most születtek és máris, hogy megnőttek (főleg az elsőszülött). mennyire gyorsan telik az idő és sokmindenre csak úgy emlékszem, mintha most lett volna. aztán látom a képet, hogy milyen kicsi volt, mikor ez vagy az történt. aztán olvasgattam ezt a cikket és rádöbbentem, hogy igazából már csak 8-10 év az, ami maradt addig, míg el kell engedjük a nagyobbik fiúnkat. Ha Isten élteti, 16 éves korára kell tudnia az alapvető értékeket, kell tudjon dönteni és még nagyon sok fontos dolgot. úgy kell neveljem, hogy tudom, igazából már nagyon kevés időm van. valahogy nem tudom elmondani azt, ami bennem van. csak egy kis ízelítő ez... hihetetlenül hamar eltelik. "I turn around and you’re 16."-írja az említett cikkben. ezt errefelé így mondanák: kettőt fordulok és 16 éves vagy... 

2009

lánykörön az anya-lány kapcsolatról beszélgettünk, egy film kapcsán. nem is gondoltam volna, hogy mennyi sebet hordoznak egyesek már ilyen fiatalon. nem vagyok én felkészült erre a feladatra. sok harcom van, kísértésem. hozzákezdtem a lánykörökhöz, mert éreztem, hogy nagy az igény rá. aztán valahogy csökkent a látogatottság, de meg is értem, annyi program, esemény volt mostanában az ifi szervezésében. mire is van szükség akkor? igetanulmányra? ott vannak az ifik, felkészült tanítókkal... bulira? traccspartira? ott vannak a szánkózások, sütizések, stb. és újra és újra meg kell lássam, hogy egyikre sem. csak arra, hogy kibeszéljük magunkat, imádkozzunk egymásért, támaszt nyújtsunk, őszinte megértést, meghallgatást. a héten az egyik lány kértem hogy ma legyen a lánykör,  mert holnap nem tudna jönni. nagyon örültem. mégis csak van miért csinálni, kitartani. és ha nem is lenne... Isten a hűséget keresi. és remélem, nálam megtalálja.

Abigél