Dohi család Marossárpatakon (ill. Pókában)

újra bukarest

2012-02-11T16:52:00.000+02:00

itt írtam róla, kicsit személyesebb formában, most nem tudom újra leírni ugyanezt.
ami azóta van, hogy egyre nehezebben bírjuk, dávid is ott, én is itt. érzem, hogy már nehéz sokféle munka... lényegében majdnem mind. még 10 hét.
kitartás, erő, csoda. erre van szükségünk minden nap.
Béke.
abigél

dávid itthon

2012-01-25T11:28:00.000+02:00

sokan érdeklődnek, ezért írok egy kicsit dávidról.
egy elég komplikált műtéten esett át, amit csak ott bukarestben csinálnak az országban, mivel glaukómája (régies nevén zöldhályog) volt a jobb szemén. ez azt jelenti, hogy a benne felgyűlő folyadék nyomja szét a szemet. ha nem csinálnak vele valamit, elveszti a látását. már szemmel láthatólag nagyobb volt a jobb szeme. most valami szelepet építettek bele a szemébe, ami elvezeti a plussz folyadékot. ennyit értettem meg én az egészből :)) amit látok, hogy sokat szenvedett a gyerek, 4óránként csepegtetünk most is 3 féle cseppet, nagyon nehezen tűri. elég sokat sír, az is baj, hogy ott csak vele foglalkozott zoli itt meg nincs meg ez a körülmény. a többiek is néha az útjába állnak, elveszik a játékát, satöbbi... nem könnyű az élete:)) első éjjel szerintem rémálmai is voltak, mert sokat sírt még álmában is. most jobban alszik, kicsit.
február elején felülvizsgálat, addig is maradnak a cseppek meg az imák.
lassan kellene ráállni a szobatisztaságra nevelésre, koppánynál már elkezdődött a folyamat, de dávid lemaradt. tanítjuk őket enni, ez is egy nagy feladat tavaszig, míg jön a kicsi.
kérem az imatámogatást, hogy gyógyuljon, meg hogy legyen türelmünk hozzá, bölcsesség megkülönböztetni a "szimpla" hisztit a valódi szükségektől.
Abigél

bukarestből

2012-01-21T21:31:00.000+02:00

Már szerda reggel óta bent vagyunk Dáviddal a Bukaresti szemészeti klinikán, és úgy néz ki, hogy leg korábban csak hétfő reggel mehetünk haza. Jól megvagyunk, a helyzethez képest. Dávid a szemcseppeket, és a szúrós dolgokat leszámítva nagyon élvezi. Mindenkinek az ölébe próbál kéredzkedni, hogy onnan kapcsolgathassa a villanyt. Sokat játszik, mászkál, magyaráz (meglepően sokat), énekel és jókat eszik és alszik. Hálásan köszönöm a segítséget, mindazoknak akik támogatják a családunkat, hogy ezáltal mi is segíthessünk Dávidnak és másoknak is. A műtétek ugyan ingyenesek de minden hozzávalót meg kell venni, és ez nem kevésbe kerül. De örülök, hogy ilyen jó dolgokra is lehet költeni a pénzt. Nekem az itteniekkel való beszélgetlésen kívül (hétvégén alig vagyunk páran), egy motivációs tanácsadási kézikönyv és Dosztojevszkij "Félkegyelmüje" javítgatja a látásomat. A kórház szomszédságában van egy kocsma ahol van vezeték nélküli net és voltak olyan kedvesek, hogy megadták a hozzáférési kódot. Néha kintről hallatszanak valami nagy zúgások, gondolom a tiltakozók tömegének a moraja. Abigél, apósom és a három szőke otthon maradtak, és még egy idejig meg kell legyenek nélkülem, de úgy néz ki hasznosan töltik az időt.

A gyülekezetekben is elég nélkülözhető vagyok és remélem hamarosan teljesen az leszek, és nélkülem is legalább olyan jól vagy lehet még jobban meglesznek. Tudom, furcsának tünhetnek ezek a szavak egyesek számára, de ezt így tanítják és én is teljes mértékben egyetértek, hogy önnállóságra kell nevelni az embereket, így van ez a családban de a gyülekezetben is. Azért jól esik ha a sárpatakiak, vagy a csávásiak, vagy más testvérek ragaszkodnak hozzám, én is szeretem őket és bizonyos mértékig ragaszkodom hozzájuk, de ez az természet rendje. És a család is meg a gyülekezet is természetesen kell fejlődjön, különben ha megpróbálják magukhoz kötni az emberek a testi vagy lelki gyerekeiket az csak éretlen jellemeket vagy jobb esetben lázadást eredményez. (a szolgalelküség és a szolgai lelkület összeférhetetlen, nem termi ugyanaz a lélek, aki érti, értse!)

Nem is emlékszem hirtelen, hogy mikor írtam utóljára, de valamikor karácsony előtt lehetett. Elég furcsa decemberünk volt: sok feszültség a családban, sokmindent meg kellett beszélni, sok tennivaló a misszióban, és kevés hó, kevés csend, kevés meghittség. Az egyik legjobb alkalmunk a kántállás volt. Néhány gernyeszegi és sárpataki fiatallal voltunk sárpatakon, galambodon és csáváson. Úgy nézett ki hogy nagy meglepetést okoztunk és sok örömet tudtunk vinni néhány embernek. Voltak aki menet közben csatlakoztak is hozzánk egy darabig. A szilvesztert otthon töltöttük a családdal, csak úgy, felhajtás nélkül. Sikerült a besztercei börtönben lévő fiúknak (Florin, Edi, Csaba, Lehel és Bobi, ha név szerint akar valaki imádkozni értük) is küldeni egy-egy kis csomagot a sárpataki gyülekezetünk részéről. Ezek a fiúk és az itthoni családjaik egyre inkább kezdenek közel kerülni a Mindenhatóhoz. De kár, hogy Leventét (aki az aradi börtönben van, és nagyon érdekes körülmények között ismertem meg és kezdtünk el levelezni) nem tudom egyenlőre meglátogatni. Ezek az emberek egy cseppet sem rosszabbak mint én vagy mint bárki más, és nagy szükségük van arra az Igazságra ami(aki) szabaddá tud tenni mindenkit aki megismeri. Szeretek szolgálni feléjük, és főleg Levente által (akit még soha nem is láttam) sokmindenre tanít engem a Mindenható.

Hála különböző szervezetek és gyülekezetek segítségének több helyen is sikerül karácsonyi vagy karácsony utáni csomagokat adni a gyerekeknek (Csávás, Sárpatak, Jára és még csinádra is jutott pár). Sárpatakon a Prokids cafe alapítvány lábbeliket hozott a szerbiai gyerekeknek, több mint 200 gyerek kapott belőle, és egy jó kis gyerekprogramot is élvezhettek, hála Istennek érte (jóllehet a szabadban tartottuk meg mivel a kicsi imaházunk elégtellenek bizonyult ilyen célra). Csáváson a kolozsvári fiatalok tanúskodtak a megváltóról szóba és tettben, az Úr Krisztus áldja meg őket ezért! Meglehetősen zökkenőmentesen zajlottak mindezek az alkalmak, ezért is ismét hála!

Az év első hetében megpróbáltam elintézni néhány olyan tennivalót amiré évközben előreláthatólag kevés időm lesz. Rokonlátogatás, az autó átnézése, pockolása, mellett sikerült a Wykliffe-nek is besegíteni kicsit azzal a két cigány nyelvű felméréssel amit máramaros megyében készítettünk. Velem volt Gerzon és Zalán is az utazásban amit nagyon élveztek, kivéve hazafelé amikor zalán sokat hányt. Jó volt kicsit jobban megismertetni a fiúkkal a rokonságunknak az újvárosi részét, akik nagyon kedvesen fogadtak, jóllehet köztük szintén különcnek számítok. Gyerekkoromtól a mai napig mindig kilógtam a sorból (de csak azok szemében akik "sor"-ban gondolkodnak), hol a nemzetiségem, hol a származásom, hol a jellemem, hol a foglalkozásom vagy a céljaim miatt. Itt a kórházban is én vagyok az egyetlen apuka (a gyerekek inkább az anyjukkal vagy a nagyanyjukkal jönnek), és gyakran az egyetlen erdélyi vagy az egyetlen magyar. Vajon mért akarja mindenki (beleértve magamat is), hogy a többiek egyre jobban hasonlítsanak rájuk? (miért nem tanítom dávidot románul, kérdezik egyesek; miért szeretem a cigányokat, kérdezik mások; miért nem úgy imádkozolo mint mi, kérdik; miért gyűlülködünk annyit, kérdem én) – ez egy kicsit szájbarágósra sikerült, de így hagyom.

Másokhoz képest nagyon szép telünk van. Decemberben és még most is van hó. A fiúk és mi is nagyon élvezzük. A póni is egyre ügyesebben húz szekeret és szánt is. A szultánt szinte megöltük egymást az erdőn, ő megsebesült de remélem nem lesz komoly baja. Kissebb gond van a költözés körül, többet kérnek mint amenniről eleinte szó volt, de remélem valahogy megoldódik. Dávid látása remélhetőleg egyre jobb lesz, sokat fejlődött minden téren, sok örömünk telik benne. Voltunk nőgyógyásznál, kisebb gondok vannak de nem vészes, a gyermek neme kétséges. Tervezzük a nyári táborokat és azon kívül is sok munka vár ránk. A jövő héten eldől, hogy meg tudjuk-e venni azt a házat óvodának vagy sem. Elég nehéz évnek nézunk elébe, de a munkával együtt megsokasúl az erő is, vagy legalább az ész.

Sok az aratnivaló, kevés az arató, kérjétek velünk együtt az aratás urát, de magatokat se kíméljétek. Elsősorban emberek kellenek, olyanok akik készek tenni is valamit, nem nagy tettekről van itt szó, egyszerű, kicsi, hétköznapi Krisztusi tettekről.

béke legyen mindenkivel

zoltán

feleség nélkül

2011-11-29T04:40:00.000+02:00

ma jön haza a kedves az idén esedékes rokonlátogatásból. csütörtök óta gerzonnal és zalánnal hármasban legény életet élünk. ahoz képest elég jól boldogulunk, igaz hogy négy napig paszulylevesen élünk és a mosóporral is spórolunk :) de élvezzük. mindenüvé együtt megyünk, sokat beszélgetünk, dolgozunk, tanulunk (a napokban afrika állatai a téma, ausztrália és ázsia után ez jön). gyülekezetbe is együtt mentünk, és sokat énekeltünk is együtt, most tanuljuk azt, hogy "minden időben áldom...". főleg az oroszlános része tetszik a fiúknak, azt egyből felfogták és meg is jegyezték. voltunk fáért is az erdőn, ami mindig nagy élmény. sajnos bedöglött a csempekályhánk, és eddig minden tudományom csődöt mondott ebben, de remélem hamarosan sikerül megoldani, mert így nehezen üzemeltethető. jó látni, hogy nemcsak a börtönben lévő fiúk kezdenek Istenhez közeledni, hanem az itthonmaradt családtagjaik is, remélem, hogy ez nem marad meg csak az érdek szintjén. sok nyomorúság van de néha félve segítek, nehogy helyettük törjem fel a tojáshéjat (mint a csirkénél). nagyon várjuk már a havat, na meg a beígért pónit (amit édesapám szerzett a fiúknak, abigél és az én nagy örömömre)

a hétvégén volt egy kis bográcsozás a kertünkben. andrás diákja, gernyeszegi és sárpataki fiatalok, ez volt a felállás. a cél: kapcsolatépítés, evangélium megosztása, tartalmas időtöltés.

ki lehetett élni a felgyülemlett feszültséget, anélkül, hogy kárt tegyenek egymásban. mindenki nagyon élvezte, még gerzonék is.

andrással összemértük az erőnket. ez a gyülekezeti konfliktuskezelésnek egy alternatív formája :) csak ajánlani tudom. az igazság az, hogy adtak is de kaptam is : D

természetesen az evés is fontos része az eféle alkalmaknak. mindenki hozzájárult valamivel és ez benne a szép.

voltak akik először lőttek íjal. mindenki nagyon élvezte.

páran csak kemény unszolásra ültek fel a szultánra, főleg miután látták miket művelt velem. hiába, nincs megjáratva. az egyik fiúval szinte elragadt, de hála Istennek enm lett semmi baj. a lányoknak is erősödött az önbizalmuk kb 100 méter után.

de az íjász párbajt élveztük a legjobban (kivéve talán andrást akinek az egyik vessző szinte eltörte az újját). ezt most próbáltuk először a fiatalokkal, de nagyon megragadta őket.

aztán a szoba melegében még beszélgettünk, énekeltünk egy keveset. úgy gondolom mindenkiben megmaradt valami amit majd érdemes beépíteni. este hármasban tábotüzeztünk, talán utóljára az idén. még mi is csodálkoztunk azon, hogy még ilyenkor téleni is lehet kint ilyen foglalkozásokat végezni (nem mondom hogy nem fáztunk egy kicsit, de még így is élvezhető volt minden)

szóval jön a kedves. alig várom. nem a munkája hiányzik - mert nekünk is megy a mosogatás, takarítás, főzés, stb. - hanem ő maga. olyan jó lehet együtt megöregedni, még ha néha bosszúsággal is jár.
béke legyen mindenkivel
zoltán

olyan szép

2011-11-22T01:23:00.002+02:00

bőven van körülöttünk csodálni való, gyönyörű ez az ősz! kb. három hete, hogy van autónk (tóth attila nekünk ajándékozta a dáciát, mivel ő vett másat) a szultánnak így kevesebb szerep jút, de a hétvégén együtt voltunk csáváson, és a tüzifa dolgában is hasznát veszem. voltunk egrespatakon házas hétvégén (ez egy fajta lelki gyakorlat volt, olyan csendes napok) a gernyeszegiekkel és néhány barátunkkal. úgy néz ki jót tett többek házasságának, beleértve a mienket is. közben édesanyámék vigyáztak a fiúkra meg az állatokra.

van egy csomó kiskutyánk (8ból egyet eladtunk és kettő oda van ígérve) és nehezen akad gazdájuk, pedig hirdettük több helyen a neten. ez itt a reklám helye: http://8ovtcharka.blogspot.com/ szegény dalmát csontig rágták. a börtönmisszióban is kezdek nagyobb szerepet vállalni, és úgy néz ki, hogy lesz valami a sárpataki cigány óvodából is.

tavasszal szeretnénk elköltözni pókából, lehetőleg közelebb gernyeszeghez és sárpatakhoz, főleg azért, hogy abinak legyen segítsége a szülés után. úgy néz ki, hogy a gyes lejárta után is folytathatjuk ebben az iramban a missziót, mivel Isten gondoskodott támogatókról. a héte kell menjek dáviddal bukarestbe (még nem útlevéllel) és addig anyósom itt van abiékkal. miután hazajövök abi kap 3 nap szabadságot és ha Isten is úgy akarja elugrik kicsit szatmárra. addig a nagyfiúkkal hármasban tartjuk a frontot. van dolgunk elég. hála Istennek!

béke legyen mindenkivel

zoltán

cím nélkül

2011-10-20T04:04:00.001+03:00

már több mint egy hónapja készülök erre a bejegyzésre de valahogy nagyon nehezen akar összejönni. sokminden történt a nyáron,
a nomád táborról már írt abi, de még az előtt egy hetet szeben mellett töltöttünk ötvenegynéhány sárpataki cigány gyerekkel. a szokásos amerikai vezetők mellett (a teleios alapitvány állta a költségeket) volt három cigány és három magyar segítő is (magamat is beleértve). nem volt zökkenőmentes a hét, de sok területen felülmúlta a várakozásainkat. járványveszély miatt fertőtlenítéssel kezdtük (egy abafáji gyerek valami fertőző kórt kapott el, ő nem volt a táborban csak olyanok akik kapcsolatba léptek vele). aztán jött a szokásos tetűírtás, ami a tábori személyzet és saját lelki békénket szolgállta, és némiképp a tetveket is megtizedelte.

voltak fegyelmi gondok is (mint az már szokásos) csak nem azokkal akikre számítottam. a képen látható jóska barátom a busszról való leszállást követő negyed órában már meg is kóstolta a mogyorót (vagyis a vesszejét). voltak akik az eddigi években gondot okoztak az idén viszont meg se kellett dorgáljam. mások a tőlük megszokott módon, fegyelmezetten és engedelmesen viselkedtek, és ráadásul lelkesen is. a nagyobb lányok sok fejtörést okoztak, próbáltam szép szóval, különféle elterelő hadműveletekkel de végül csak a vessző segített. ennek az lett az eredménye, hogy néhány szülő ígérte számomra a verést. az egyiket aki erősen fenyegetőzött meglátogadtam egy jókora husánggal és kínáltam, hogy verjen meg vele, mert nem ütök vissza. de addigra alábbhagyott a harci kedve és tán még meg is szégyelte magát.

a kissebb lányokkal nem volt sok gond, de már ők is elég veszélyesek tudnak lenni ha beindúlnak. könnyen adódtak konfliktusok, de velük még lehet értekezni, nem úgy mint a legtöbb szerbiai (ez még mindig sérpatak) asszonyokkal. ezeknek a kislányoknak sokkal jobban megy a sorban állás mint a szüleiknek.

sok izgalmas, kreatív tevékenységben vehettek részt a gyerekek. számomra érdekes volt hogy a nagyobb fiúk is milyen szívesen rajzolnak, gyúrmáznak, festegetnek. emellett volt ének, angol nyelv tanulás, bibliai történetek, jelenetek előadása, szervezett játékok, az elmaradhatatlan fotbal, fürdés, kirándulás és tábortűz.

a túra első szakaszán mindenki részt vett és a már emlékezetes forrástól a csapat nagy része visszafordúlt (a kicsik, a gyengék, a gyávák és a lusták) vezetők kíséretével.

de volt kilenc vakmerő fiú akik, nem tudva hogy mire vállalkoznak, andrással és velem elindúltak a csúcs felé. eleinte lelkesen, majd fogakat összeszorítva haladtak a vezetésünk alatt. többször is készek voltak feladni, volt hogy bátorítottuk, volt hogy fenyegettem őket, és nem hiába.

sikerült kihozni belőlük azt amiről még ők maguk sem hitték, hogy képesek. olyan magasra jutottak el, ahová a szerbiából kevesen (az is lehet, hogy senki ezidáig). ez a csúcs majdnem 2300 m magas és gyönyörű kilátást biztosít. igaz, hogy áztunk, fáztunk, éheztünk, izomlázunk volt, de megérte! nem csak a látványért, hanem főleg az életre szóló leckéért.

voltak vendégeink is, három nagyváradi gyülekezetből akik segítettek az itteni munkában. a cigány gyülekezetből jött testvéreinkkel a körzetben több helyen is koncertet, és evangelizációt szerveztünk. sárpatak, gernyeszeg, csávás és abafája, ezek azok a települések ahol hallani lehetett őket amint a Megváltót dícsérték énekben és prózában (sajnos csak ez a kép került elő, ez abafáján készült). majd sátoros evangelizáló hét volt sárpatakon, néhány betlehemi fiatal segítségével. a sátorbontás napján még egy keresztség is volt (szidi gernyeszegről, akinek a rokonsága jórészt sárpataki). aztán mezőcsáváson szolgáltunk egy héten keresztül a belvárosi gyülekezet fiataljainak egy kicsiny de lelkes csoportjával.

azóta is folyik a rendszeres gyerekalkalom azokkal a gyerekekkel, és ha nem is olyan nagy létszámban de vannak akik eljönnek hallgatni az evangéliumot a felnőttek közül is. itt szombatonként vannak istentiszteleteink és amennyire időnk engedi krivács zoltán barátommal hétközben is meglátogatunk némelyeket.

nem tudok látványos eredményekről beszámolni de vannak akik közelebb kerültek Istenhez, néhányan úgy néz ki megtértek, de az idő és a nehézségek majd megmutatják, hogy kibe mi ill. ki lakik. másokat egy rövid, hírtelen fellángolás után alig lehet látni, de a munka nehezét és hathatós részét továbbra is a Mindenható végzi. edi testvérem már tavasz óta a börtönben van, de nem haszontalanúl, mert ott is igyekszik Krisztusról tanúskodni. van is kinek, jónéhány sárpataki, abafáji, maros megyei cigány férfinak van szüksége Megváltóra. van aki ott tért meg a börtönben és vannak akik keresik az Urat. Isten kegyelméből alkalom nyílt arra is hogy több rabnak is beszélhessek Krisztusról és mikor a szemükbe néztem tudtam, hogy nem vagyok jobb náluk. még a börtönben is gyönyörű lehet az élet Istennel. ott is leginkább azok szenvednek akibe még maradt valami emberi de azok is keresik leginkább a szabadulást

sajna még most sem készült el a játszóterünk pedig hamarosan itt a tél. nem tudtunk elég időt rászánni és valahogy mindig második helyre szorult a fontossági listán. a telkek telekelése is egy patthelyzet amire nem látok jelenleg lehetőséget. valahogy nagy nehezen ki lett vakolva kivülről is az imaház (nagy része) és a fás szín is közel van végleges formájához. az idén majdnem hogy több homokot loptak el az imaház mellől mint amennyit felhasználtunk. a kapu is meg van véve csak nincs aki meghegessze mivel abafáján az imrus hegesztő gépjét lopták el az imaházból (más értékes portékával egyetembe). elkeserítő dolgok és mégsem csüggedünk el, mivel mi csak szolgák vagyunk, és Övé az ország, hatalom, dicsőség!

a csláddal voltunk nagyváradon is pár napot, iza sógornőm esküvőjének a kapcsán. jó volt ápolni a közösséget néhány ottani testvérünkel is (kár, hogy nem volt idő többekkel többet együtt lenni, de bízunk benne, hogy maj lesz rá egy örökkévalóság). voltunk abival néhány napot nyaralni is, egy robogós túra formájában. és itthon is párszor sátoroztunk, piknikeztünk az erdő mellett, a kert végében.

a gyerekek is sokat fejlődnek. dávid és koppány olyanok mint az ikrek, dávid sokat tanul koppánytól (főleg beszélni) és többnyire jól egyeznek egymással. a nagyok (gerzon és zalán) együtt járnak óvodába (mikor nincsenek meghülve) és nekünk is nagy segítséget jelentenek, nem csak itthon hanem az erdőn is mikor fát kell gyüjteni. nem tudom, hogy említettük-e már, hogy várjuk az ötödiket (májusra). mivel ez a negyedik szülés a gyes nem jár többé de a mi szerető gazdánk mindennel ellát amire csak szükségünk van. ha megszületik kincső vagy árpád lesz a neve (legalűbbis eddig úgy áll). sikerült némi zöldséget, gyümölcsöt eltenni télire külön féle formákban és a tüzifa dolgában sem állunk rosszul (noha fűtés támogatást nem kapunk mivel kulákok vagyunk ti. van egy láncfűrészünk). Istenünk kegyelméből szénánk, szalmánk is van elég és még egy kis zab is kerül az üzemanyagra szánt pénzből. sajnos a robogónk lerobbant és nem kaptam még hozzá alkatrészt de a motorozás télvíz idején amúgy sem használ a reumás izületeimnek.

megkölykedzett a dalma (a sándor brúnójától), és a 10 ből 9 él. szeretnénk őket értékesíteni (2 kivételével aminek már van gazdája) de amennyire lehet nem csak elpotyázni mivel mindkettő törzskönyves közép ázsiai juhász. nem érdekel a profit csak a befektetés egy része térüljön meg. ha valakit érdekel lehet szólni amíg a készlet tart (ez volt a reklám helye)

a hétvégén a váradi cigány gyülekezetben konferenciázunk néhány környékbeli testvérünkkel

a jövő hét is sok tennivalóval szolgál de lassan csak beáll a tél és remélhetőleg több idő lesz a személyes kapcsolatokra, beszélgetésekre, levelezésre, olvasásra

Jézus Krisztus kegyelem mindenkivel

zoltán

2011-08-15T15:34:00.000+03:00

ma egy kicsit pihenünk, ezért gondoltam, írok egy keveset, mert nem nagyon lesz időm aztán.

itt táboroztunk

zoli meg andrás testvérünk szerveztek egy tábort (főleg andrás) amely csak fiúknak szólt. multikulturális nomád tábor volt a hivatalos megnevezés, de ez úgy nézett ki, hogy voltak árvák, cigányok, magyarok és románok is.

főzászló

27en voltunk összesen, igen, én is ott lehettem, a kicsi fiúkkal. nagy kiváltság volt ez nekem, nagyon jól éreztem magam. az egész olyan csoda volt, ahogy kialakult minden: a táborhely (nyárádszereda mellett), tiszta ingyen, az élelem, amit reformátusok, katolikusok, adventisták adományoztak, meg nem is tudom, milyenek még:)

reggeli áhítat és megbeszélés

egy nap kijött a közeli faluból egy bácsi, kérdezte, hányan vagyunk. mondom neki, mire ő mondja, hogy a felesége akar nekünk sütni fánkot, s csak azért kérdi. délután hozták is mindketten, másnap meg egy üstnyi gulyást, házi kenyérrel. aznap szabad napom volt:)) (a fiúk meg ettek egy jót:))) )
a fiatalok mindenféle férfias dolgokkal foglalkoztak (íjászat, ostorfonás, csattogtatás, lovaglás, birkózás, fa- és vízhordás, éjjeli táborőrzés, éneklés, imádkozás).

ostorfonás (nem is olyan egyszerű)

Íj-lövészet

a technika! ne csak a zaj legyen!

lovaglás

mi is kipróbáltuk

néhány fogást kirpóbáltak

érdekes látni, hogy jön helyre az önbizalmuk egy-egy foglalkozás után. mintha kinyíltak volna a szívek, csomó gátlás és feszültség eltűnt. én mindezt csak kívülről néztem és csodálkoztam. nagyon kell ez a mai fiúknak. mindenki nagyon boldogan és elégedetten ment haza, barátságok kötődtek és úgy látom, egyik-másik Istenhez is közeledett.

Krisztusban nincs székely, román, magyar vagy cigány! (itt már kevesebben voltak)

nem lehet elég korán kezdeni...

ahogy haza jöttünk, másnap kezdődött a sátoros evangelizáció sárpatakon, most az imaház udvarán, ugyan csak a cigánymisszió alapítvány sátrával. segítség az utolsó pillanatban került, 3 fiatal jött váradról. kemény hét volt, sátrat kellett őrizni, talán ez volt a legnehezebb, nem lehetett lazítani. erről nem tudok nagyon sokat írni, mert csak vasárnap voltam ott, a bemerítésen. egy gernyeszegi lányt merítettek be, sárpatakiak még nem voltak készen. most többen imádkoztak, remélem, jobban oda szánják magukat. nagyon szépen, tisztán szólt az ige. ma várjuk a váltást, 5en jönnek a váradról a nagy gyülekezetből, és holnaptól mezőcsáváson fognak sót szórni, sátor nélkül, szabadban.. imádkozunk jó időért is.

most nagyjából ennyi. továbbra is kérem az imatámogatást, és önkéntesek is segíthetnek akármikor.
abigél

megyünk...

2011-07-11T23:41:00.000+03:00

...remélem, hogy nem tönkre.
pár hete voltak nálunk a váradi cigány gyülekezetből robiék (összesen 7 testvérünk) és segítettek a környéken evangelizálni (énekkel és tanúságtételekkel). együtt voltunk gernyeszegen, abafáján, sárpatakon és csáváson. együtt hívtuk az embereket Krisztushoz. voltak akik kifejezték Isten felé való közeledésüket. ugyanazon a hétvégén gyergyóban is szólt az örömhír a cigányoknak (mi is besegítettünk kicsit).
ezen a héten mi utazunk váradra (remélhetőleg kedden) mivel szombaton érmihályfalván lesz iza sógornőmnek az esküvője. vasárnap reggelre vissza kell érjek mert indulunk a sárpataki gyerekekkel a táborba. kb 50 gyereket viszünk az idén, sokan el vannak utazva és így könnyebb volt a válogatás. míg váradon leszünk szeretnénk pár ismerőst meglátogatni, hosszú a lista, ha valaki kimarad ne legyen harag. néhány istentiszteletre is el szeretnénk menni és remélem lesz alkalom mélyebb beszélgetésekre, a szokásos hogy vagytok-ok mellett.
nehéz hétvégénk volt, pénteken és szombaton szénáztunk (sikerül felgyüjteni a sokszor agyonázott de végre megszáradt szénánkat), szultán és én is eléggé leszerepeltünk.
készülünk andrással egy nomád táborral tizenéves fiúk számára. egy részük árvaházból, mások a szerbiából, a többiek meg innen-onnan. remélem ott jobbak leszünk, szultán is meg én is.
krivács zoliék nagy segítségünkre vannak az itthoni teendőkben és a misszióban is amíg el vagyunk menve. az utóbbi hetekben gyakran aludtak nálunk és ilyenkor ritkán feküdtünk le éjfél előtt. de megérte.
gerzon belejött a biciklizésbe (talán már tulzásba is viszi). zalán nagyon szeret nekem segíteni. dávid is sokat járkál és rettenetesen szerett kapukat, ajtókat nyitogtatni. koppány felfedezte magának az udvar minden zegét-zugát, és szerfelett rajong a szultánért.
nagyjából ennyi
béke legyen mindenkivel
zoltán

Képek (kérésre:) )

2011-06-05T19:46:00.000+03:00

ma egyik barátunk, réti atti üzente, hogy írjunk már. németországban dolgozik még két hétig és érthető, hogy hiányzik neki egy kis hazai. szóval most részben miatta lett ilyen sürgős, hogy tegyek fel képeket.
amikor nagyon sok dolog történik, akkor van legkevesebb időnk írni. így volt ez májusban is. rengeteg program, vendég, kertészkedés, miegymás. ezekről egy pár kép következik.

készül a játszótér, igaz, hogy nagyon lassan (de biztosan)

vendégek voltak usából, közös ifit tartottunk a kertünkben a régeni meg a gernyeszegi fiatalokkal (lelki-test táplálék volt bőven)

koppány szelídíti a lovát

egy kiállításon a maros megyei nonprofit szervezetek mutatkoztak be vásárhely központjában, köztük a marossárpataki ujjászületés egyesület.

lovas programok sem maradnak el

biológia órán :)

a szultán megbízható társ a misszióban (missziló)

volt vakolás az imaházban, belül készen van:)

elindultak a kicsik, dávid ügyesebben, de koppány sem marad el

közben lassacskán készül az üzemanyag télire a lónak

utaznak a kertbe

ezt muszáj volt betegyem:) réti levi és tünde a hargitán

voltunk a házaspáros csendesnapon:))

ők is (ez a kolozsvári csapat)

ők is

(az ex-szilágyi lányok) ez a kedvenc képem. egyrészt mert személyesen is ismerhetek párat, mert az anyukájuk, rózsika néni nagyon nagy hatással volt rám (meg az erdélyi baptizmusra:) ), és mert annyira egyformák:)))

a végére egy nagyon nyugalmas kép:)

abigél

cigánymisszió

2011-05-11T01:57:00.002+03:00

az utóbbi időben több alkalmam adódott beszélni erről a témáról (sárpatakon kívül is) a kövesdombi és a cserealjai református gyülekezetben, CE csendes napon, és nemrég a bólyai liceumban. hál Istennek ezekért a lehetőségekért amikor róla tanúskodhatok.

de mi is valójában a cigánymisszió, vagy csak úgy magában a misszió? Krisztus Urunk azt mondja, hogy "tegyetek tanítványokká", meg, hogy "lesztek nékem tanúim". igazából a kettő egy és ugyanaz. aki Őt követi azt lehet követni. sokat gondolkodom azon, hogy mennyire követem Őt, hogyan lehetnék jobb követője, de a kihívások ami elé az élet állít meg is adják a feleletet. "úgy szeressétek egymást....", meg "abból látja meg a világ...", meg "új parancsolatot...". hát erről szól a cigánymisszió (és úgy általába véve a misszió). közvetíteni, bemutatni, beleélni ebbe a világba azt a szeretetet amit az Örökkévaló (áldott legyen a neve) közölt az Ő Egyszülöttjében. ennek sokféle megnyilvánulása van (valaki úgy fejezte ki hogy a szeretet találékony, vagy ha jobban tetszik kreatív). az éhezőnek, egy darab kenyér; a bánatosnak, vigasztaló szó, ölelés, együtt sírás, hallgatás; de hadd ne kelljen magyaráznom, hiszen aki akarja, tudja. és ha valaki tudja és teszi is az boldog. piszkos munka ez, lábmosás. de Istennél a nagyságnak nincsen másik útja. és azért jó lenne felnőni, eleget gyermekeskedtünk.

élveztem amit kiváltott a téma (főleg az a része, hogy cigány) egyik-másik középiskolás csoportban. feljöttek a megszokott sablonos gondolatok, előítéletek, no meg a genetika. érdekes, hogy a szerbiában (ti. sárpatakon) azokkal a cigányokkal van a legtöbb baj akik származásuk és kinézetük alapján is székely-cigányok (a legtöbb bűnöző ebből a családból származik, ez dávidunknak a családja). ők parajdról származnak, a gyerekek jó része szőke és a széles pofacsont, meg a jellegzetes testalkat egyáltalán nem cigány vonás. a virtuskodásuk, keménységük és más megnyilvánulásuk is elüt az átlagos sárpataki cigányokétól. de nem mintha jobb volna. ...sőt! egy másik érdekesség az, hogy a leg szegényebb (és minden ami vele jár) sárpataki cigány családnak a gyerekei majdnem mind szőkék és kék szeműek. tudni való hogy a helyi arisztokratáknak (szándékosan nem írom, hogy nemesek) sok cigány asszonnyal volt dolguk, de a parasztok se maradtak ki ebből. hogy is van hát? helyi szinten a legkevesebb ún. cigány-génnel bírók a legzűrösebbek és legtrehányabbak. és ez tény. vagy ennek nincs köze a genetikához? vagy pont azért?

számomra közömbös ez a kérdés, csak érdekességként említettem. ami ebből is kiderül az a mi képmutatásunk, felszínességünk, amit a cigányokban is nagy előszeretettel megkritizálunk. az ilyesmi számára is meg kellene halni, hogy végre teljesen Krisztusnak élhessünk!

mi, ill. ki ad erőt szeretni? mert senki se mondja, hogy nem nehéz!
zoltán

mindennapjaink

2011-05-04T00:08:00.002+03:00

az elmúlt hetek nagyon zsúfoltak voltak nekünk: családból látogattak meg minket, igaz ők inkább segítettek, mint vendégeskedtek, aztán volt egy holland csoport is, majdnem egy hetet, aztán itt a nagyhét és újabb vendégek jöttek (a barátnőm, aki gyógyszereket hozott ausztriából és egy részét ki is osztotta), régebbi és újabb ismerősök, és apukám, aki velünk ünnepel. volt még közben egy nap imaházvakolás is, és közben a mindennapi teendők (már amennyire idő jutott).

annak azért nagyon örülök, hogy kezdek bele jönni. nem terhelt le nagyon, már természetes, hogy többet főzök, és vagy itt esznek, vagy sem. de általában itt ettek (a hollandok például). írok egy kicsit róluk, illetve a projektjükről: egy nappali tanuló központot szeretnének felépíteni és aztán fenntartani. most minden jel arra utal, hogy ez a szerbiában lesz, aminek nagyon örülök. rég látjuk már ennek szükségét, de nem volt rá mód. cigány óvoda lehetne benne, iskola utáni ebéd és tanulás a gyerekekkel, felnőtt képzés, stb. mind ehhez ember kell, most ezért imádkozunk. a holland testvérekkel nagyon kellemes időt töltöttünk, megbarátkozunk. persze hogy bizalom kell mindkét fél részéről, ha egy ilyen dologba bele vágunk.

a gyümölcsös teljesen kivirágzott, most olyan gyönyörűszép itt minden, hogy azt nem lehet lefényképezni, azt látni és érezni kell. virágos fák, illat, kakukk és rigók és társaik. az emberi zajok majdnem teljesen hiányoznak. nagyon megnyugtató. a fiúk ma tatával szinte egész délután a tűz mellett ültek, játszottak, tisztára, mintha kiránduláson lennénk. csak a patak hiányzik, apa szerint :)
abi

en is irok par dologrol. sokminden kimaradt mostanaban a blogbol, de a napjaink nagyon mozgalmasak voltak. mar reg volt de meg kell emlitsem, hogy nagyon jol sikerult a cigany nok konferenciaja, sarpatakrol es csavasrol is voltak jonehanyan. az egesz csaladunk is ott lehetett, a ferfiakkal foztunk es az udvaron beszelgettunk. ugyancsak aprilisban elmehettem a barnabas kor egrespataki talalkozojara majd a ciganymisszios alapitvany felevi megbeszelesere mihalyfalvara. ezeknek az ideje alatt edesanyam es anyosom segitettek abigelnek. jo elore meg kellett szervezni de osszejott.

sikerult felszantani a kiskertet is, a szomszed segitsegevel. egy reszet lucernaval vetettem be, okulva a tavalyi evbol mikor kiderult, hogy a nyari taborozasok nem kedveznek a kapas novenyeknek. a lucerna viszont mindig jol jon. most az eso utan eleg jol nez ki a kiskertunk is.

keszulnek a szerbiai jatszoter szamara az eszkozok. gyergyoi cigany testvereink ebbe is besegitettek,

es az imahaz korul is hasznos munkat vegeztek. a belso vakolas is megvan nagyjabol, es az udvaron is alakulnak a dolgaink

de a legjobb resze az ittletuknek a kozos szabadteri istentisztelet volt. zsolt ba harmonikazott es predikalt, a bajszos testvereink krisztus kegyelmerol tanuskodtak, mi pedig veluk orultunk.

csavasra is jarogatok rendszeresen, tobb-kevesebb erdeklodes kozepette.

a hetvegen a gernyeszegi fiatalok is elkisertek gyalog csvasra. gerzon is velunk volt es meglehetosen jol birta a kb. 15 km-es gyalogturat.

andrassal es lacival jo beszelgeteseink voltak mostanaban is. ok ugyesen szerkesztik az egyesuletunk lapjat csak en vacakolok.

egyutt voltunk a csaladjainkkal majalisozni a kertunben

es itt voltak a gernyeszegi fiatalok is. nagyon jo volt egyutt lenni, csak en kellett lelepjek sarpatakra.

a holland reformatus testvereink akikkel egyutt szeretnenk a sarpataki napkozi otthont felepiteni hoztak magukkal par dolgot amit a kornyekbeli szegenyebb csaladoknak fogunk szetosztani

gyerekfoglalkozast is tartottunk egyutt. foleg a gyerekekre voltak kivancsiak mert ertuk akarjak felepiteni azt az epuletet, aminek a hosszu tavu mukodteteset is ok allnak.

korulvezettem oket a szerbiaba es sokat beszelgettunk egyutt az itteni helyzetrol es a jovobeli lehetosegekrol.

nagyheten temettek davidnak a nagymamajat. egy kislanya maradt arvan es nehany unokaja is nehez helyzetbe kerult akiket o nevelt. koztuk davidnak a ket nagyobbik testvere is andrada es bobi.

a szerbiai gyerekek ugyesen segitettek az imahaz udvaranak es a leendo jatszoternek a takaritasaban. hatra vannak a papirmunkak (telekeles, stb.), a kerites es felszereles elkeszitese. remeljuk a legjobbakat.

kozben zajlik a kortvelyfaji es abafaji imahazak epitese. ott is elkel a segitseg meg a korzetben ahova attila nehezebben er el az epitkezesek miatt. kaptam kolcson egy autot is (sajnos 15L felett fogyaszt szazon, ugyhogy nemigen veszem igenybe) es egy robogot (amit a heten kell vizsgaztatni, es remelhetoleg jovo heten lesz szamja is) es igy varhatoan megno valamelyest a hatosugaram. azert a szultant nem vonom ki forgalombol hiszen fuvarozni es csavasra menni meg mindig o a leg hatekonyabb.

a gyulekezetben sok gond van mostanaban. edit vegul eliteltek a 6 evvel ezelotti dolgaiert es 3 ev 2 honapot kapott aminek a letolteset mar el is kezdte. egyenlore nagy veszteseg ez a gyulekezetunknek hiszen o volt a leg eretteb es leg aktivabb szerbiai testverunk, es az egyetlen cigany gyulekezeti tagunk is sarpatakon. de remeljuk, hogy hosszu tavon megis nyereseg a gyulekezetnek, ha majd meg jobban megerosodve, tapasztaltabban, erettebben ter haza. vannak paran akik elestek de vannak olyanok is akik megerosodtek az elmult idoszakban.

en elegge kehes vagyok, sokat kohogok (mar volt ilyen ket eve is) de azert allom a sarat, es amikor tehetem igyekszek pihenni kicsit. jo csendben is lennni es jo varni az O szabaditasara.

zoltan

még egy év

2011-04-03T17:38:00.000+03:00

úgy néz ki, hogy meghosszabbítjuk a szerződést a ház tulajdonosával, ahol lakunk és még egy évig itt lakhatunk. így már kicsit jobban tudunk tervezni, legalább még egy évre. persze itt a földön semmi sem bíztos, de az ember tervez.

anyósomék segítettek veteményezni, ill. ő veteményezett, zoliék ástak, anyu még virágokat is ültetett az udvarra, remélem, még szebb lesz itt nálunk.

köszönjük a támogatásokat, csomagot, kisebb-nagyobb meglepetéseket, segítségeket.

segítségek: sára és az apukája.

egy kis pihenés a munka után

szükségünk lenne emberekre, megint, ha netalán valaki épp munka nélkül van, főleg fiatalemberek, v idősebbek is: vakolni kéne az imaházat, meg a játszóteret megépíteni. megvan a faanyag, már csak össze kell szerelni a hintákat, ilyesmit.

abigél

tavaszodunk

2011-03-24T09:46:00.001+02:00

mostanában egyre csak tavaszodik nálunk is, kezdek én is kicsit helyre jönni. voltak nehezebb napjaim is meg jobbak is. kicsit rám tört a magány: egy jó ideje nem voltam sehol, ide se nagyon jött senki, volt, mikor zoli sem volt itthon, és bár pihenni próbáltam (a nagyobb fiúkat elvitte magával), nem sikerült. míg váradon éltünk, nem is gondoltam volna, hogy még ez is tud nehéz lenni: csendes, nyugodt környezetben, nagy területen, ahol a gyerekek kedvükre szaladgálhatnak. hát igen, a kísértő megtalálja a módját, hogy végezzen jó munkát. még itt is.

ez a kis szalonna- és miegymás sütő helyünk

hogy tavaszodik, igyekszünk kicsit rendbe rakni a házunk táját. zoli kicsit rendbe rakta a gyümölcsöst, sok fát ki kellett vágni, azok azóta bejöttek a fásszínbe:) a kertben még nem csináltunk semmit, nem is tervezünk nagy dolgot, be kell lássuk, hogy nincs ki csinálja nagyban... sem én, sem zoli.

a gyerekek jól vannak, semmi nagy gond nincs, egyedül annyi a gond, hogy dávidot kell majd vigyük fizioterápiára, időben elég nehéz lesz megoldani, de készülnek jönni a nagymamák, lehet akkor ejtjük meg (két hétig minden nap).

jövő héten lesz a szülinap, zalán lesz 3, koppány egy éves, 29.én. nem készülünk felhajtással, nem szeretnénk erre szoktatni őket (meg az a tapasztalat, hogy ilyenkor nem sikerül úgy ünnepelni, ahol kell), de emlékezünk, hálát adunk, és csodálkozunk.

szombaton női csendesnap lesz gernyeszegen, környékbeli (főleg cigány) nők számára. már nagyon várom, érthető okokból :) meg azért is, mert itt lesz Bonnie Parker.

gerzon alkot

tábortűz

a szerbiában a dolgok mennek, néha nagyon jól, máskor meg rosszabbul. vannak nagyon stabil emberek is, meg kevésbé szilárdak. zoli tanítja őket, előkészíti a bemerítésre őket. hangos bibliából az igeverseket kiírja cd-re, hogy aki nem tud olvasni, az is tudja megtanulni őket, egyedül is. (lejátszója majdnem mindenkinek van, ha más nem, telefonról meghallgathatja)

abigél

nézőpont kérdése

2011-03-01T02:28:00.000+02:00

ma sokadjára hagyott cserben a láncfűrész, a szultán eltörte mindkét rúdját a szekérnek, a bokám is eléggé fáj, de azért minden rendben. a múlt héten megjártam dáviddal bukarestet (kivették a varrást, jól van), hazafelé kitörtem a kölcsön kocsi egyik szemét (koccanás), sikerült jól meghüljek, két napig feküdtem, itthon meg a kutya (bubu) megette az egyik tyúkot, de nem panaszkodok. a megmaradt tyúkok ma négyet tojtak, nem ütöttem agyon se a bubut, se a szultánt ma (kegyelem, a lélek munkálkodik), a kehességem nem ragályos, kocsi helyett (visszaadtam) még megvan a bicikli meg a ló, tűzifánk is van.

nemrég voltunk két református gyülekezetben ahol a cigány misszióról kellett beszélni, megismertünk néhány testvért, köztük lelkészeket is. szintén múlt héten az erdély tv-tól voltak nálunk egy riport kapcsán.

közben andráséknál folytatódnak a közösségi alkalmak, a bibliát tanulmányozzuk, jókat beszélgetünk, sokszínű társaságban. időközben lett egy missziós blogunk (http://keresztenymisszio.blog.hu/), ezt főként andrás és laci testvéreim viszik előre, jó lehetőség ez is a bizonyságtételre. az egyesületünk által kiadott lap (amit eddig egy alkalommal, nem túl nagy példányszámban nyomtattunk ki) is ugyanezt a célt szolgálja és már voltak pozitív visszajelzések is.

felkerestek egy holland alapítványtól és szeretnének egy napközit építeni a szerbia telepen, partneri kapcsolatban velünk, a tárgyalások még folyamatban vannak. a játszótér dolga is folyamatban van, több időre lenne szükségem a folyamatok előkészítéséhez. az időjárás enyhültével folytatódhat az imaház építése, ti a vakolás és effélék. a kerti munkákhoz is ideje lenne hozzá kezdeni, de honnan lesz mindenre idő és erő. valószínű ezeket fogom leginkább elhanyagolni.

a héten szeretnénk megejteni a helyi cigány dialektusra adaptált ábrahámos anyag írásellenőrzését, ami után jöhet a nyomtatás. a továbbiakban az egész ábrahám történet (amit edivel lefordítottunk csak át kell nézni) és a galata levél a cél. lassan befejeződik a vezető képző tanfolyamunk, jövő héten kábáruék tanítanak.

hétvégén ha minden jól megy hazaugrok (valószínű gerzonnal és zalánnal) édesapáméknak segíteni a disznóvágáson. abival nekünk inkább kecskehúsra fáj a fogunk, le is vágom ha sikerül venni egy bakot. addig meg jó a káposztás puliszka is.

nemrég vettük észre, hogy a környékünkön a tavaly nyáron frissítette a google a műholdas felvételeket. fentről egész másként látszanak a dolgok. így a mi életünk, szolgálatunk is.

ez itt a "szerbia", ugye látszik, hogy hol kezdődik

itt folyik a munkán k egy része

az útvonal ha lóháton közelítem meg a "szerbiát"

"itt lakom, látod, ez az a ház"

"nyomot hagytunk", tisztán kivehető hogy itt élünk

a szultán télen is jól üzemel (még ha csúszkál is kicsit)

őzek az erdőben

befejezésként pár kép a gyerekekről:

koppány és a hagyma

dávid falatozik

az építőkocka a kedvencük

zsiráf

béke legyen mindenkivel
zoltán

növekedés

2011-02-24T13:04:00.000+02:00

ezt tapasztalom mostanában a szerbiai misszióban. és nem csak számbeli, mert ennél sokkal fontosabb a lelki növekedés. ennek számtalan jelei vannak: szenvedélyektől szabadulnak meg, bűnöket vallanak meg, hittel elfogadják a kegyelmet, bűnbocsánatot, közbenjárnak imádságban egymásért, segítik egymást, tanúbizonyságot tesznek Krisztusról, vágynak lelki táplálékra, közösségre, próbákat állnak ki, és sok gyakorlati megtapasztalásuk van Istennel. hat nagyobb család van, amelyikből többen is keresik az Urat, járnak közösségbe és rendszeresen látogatjuk őket. ezek ha tehetik elmennek abafájára és gernyeszegre is, ott voltak az evangelizációs alkalmakon, és otthonaikban is spontán módon tartanak összejöveteleket, imádkozásokat. sokat segítenek a bibliai filmek, hangos bibliák, zenék, mivel nagy részük írástudatlan. hála a mindenhatónak nem egyedül kell végezzem a munkát, mivel edi és andrás (aki immár hivatalosan a gyülekezetünk tagja) testvéreim is sokat segítenek, a látogatandó családokat felosztottuk magunk között, hogy senki se maradjon ki.jövő héttől szeretném megkezdeni a felkészítést a keresztségre amit a nyár vége felé szeretnénk megtartani szabadtéri vagy sátoros evangelizálással összekötve. lesznek nehézségek is mert sokan mennek el tavasztól más helyekre dolgozni. közben elkezdtem egy családot látogatni a hozzánk közeli mezőcsáváson, ami kocsival több mint egy óra (körbe kell menni és átszelni Marosvásárhely városát) de lóháton alig több fél óránál (ha nem sietek), mivel csak itt van a dombon túl. előreláthatólag sok tennivalónk lesz az idén, de ha az Úr kegyelmes lesz hozzánk lesz segítségünk is.
Uram küldj aratókat a te aratásodba! ámen
zoltán

ujdonságok

2011-02-14T22:56:00.000+02:00

egy ideje nem írtunk. ennek több oka van. nem volt ki:) zoli beteg volt. nagyon sokáig bírta, míg itt mindenki meg volt fázva, ő állta a sarat. eddig. most már ő is jobban van, még nem ereje teljében, de így is működik a gépezet. nagyon elmaradt a munkáival, fa, széna hordás, meg azok az apróságok, amik nekem fontosak inkább, de meg lehet élni nélkülük is. :) de most nem ez a lényeg. a szerbiában megy a munka, és emberek jönnek Istenhez, ki lassabban, ki gyorsabban. nagyon örülünk ennek. gernyeszegen evangelizáció volt egész mult héten, ott is mozgolódnak, amennyire én tudom, a cigányok. Isten lát a szívekbe csak.

bővült a sárpataki közösség most már formálisan is. andrás, zoli barátja csatlakozott a gyülekezethez, de már egy jó ideje nagy segítség itt zolinak. akármi van, ez a betegség, vagy más dolgok, andrás ott van és helyettesíti, máskor meg erősítik egymást. az ilyen kapcsolatok nagyon sokat jelentenek nekünk, a misszióban könnyű elkeseredni, vagy elcsúszni: a támasz jól jön.

van egy tervem, ami most úgy látszik, meg is valósulhat: gyógyszerekkel segíteni az embereket és egészségügyi tanácsokkal. már gondolkoztam ezen, hogy lehetne ez, írtam egy gyógyszerész barátnőmnek, hogy imádkozzon és gondolkozzon. az eredmény: összeszed egy csomó gyógyszert, támogatóktól, patikáktól és eljön kiosztani. kezdetnek ez lenne és más missziós szervezettel szeretném folytatni hosszú távon is. nekem nincs ilyen képesítésem, én csak itthon képzem magam a gyerekeken:)) de érzem a szükségét és látom. orvoshoz nem járnak, ha nagy a baj, kijön a mentő és annyi. olvasni nem tudnak, de ha tudnának is: egy betegtájékoztatót megérteni románul nem kis teljesítmény egy magyarnak is. és sok a hiedelem a gyerekek körül, a tisztaság hiánya, sorolhatnám. ha lennének ilyen alkalmak is, elmagyarázni, mi hogy működik, milyen betegségek, élősködők vannak, hátha jobban odafigyelnének. persze más is kéne: gyereknevelés, gazdálkodás, anyagi dolgok.

tudjuk, a lelkiek fontosabbak ezeknél és nem szeretném egy percig sem, hogy elterelődjön figyelmünk a célról: bizonyságot tenni Isten hatalmáról, kegyelméről.

abigél

február, hol a nyár?

2011-01-31T23:40:00.000+02:00

még az iskolában tanultuk ezt a kis elbeszélést, és mindig eszembe jut ilyenkor, februárban. így várom én is a tavaszt és visszaszámolok, már csak egy hónap, kettő és koppány egy éves lesz, és akkor tavasz lesz és kint fog majd lépegetni ő is (remélhetőleg). addig is marad a kocka, kifestő, gyurma és még kitudja mi minden, hogy hamarabb teljen a nap:

néha szultán is megmozgatja elgémberedett izmait:

de mindig bizakodunk:

most csak hárman vagyunk a kicsikkel, zoli a nagyobbakkal kiskapuson van, ott szolgált ma este. mi is mentünk volna, de koppány megint betegeskedik, igaz, zoli is, de most menni kellett, a jó Isten ad neki erőt míg szolgál, aztán meg valahogy hazajön.:) volt egy kis lazítás, amíg nem volt olyan hideg és mindenki rendbe jött, még ha csak 1-2 hétre is, ezért is hálás vagyok. meg azért is, mert a szigorú tél néha megenyhül. ilyenkor nagymosást tartok és most újra várom a jobb időt, a vezeték megint megfagyott.zoli örül a télnek, mert a szerbiában mindenki otthon van, csak az erdőbe mennek fáért, ezért-azért, nagyon jól lehet beszélgetni. engem kicsit hiányolnak arrafelé, kicsit ironikusan is megnyilvánult egyiküknél mikor ott voltam. de most nem tehetek mást, nekem itthon kell lennem (nem mindig könnyebb, de sokszor igen). vannak új megmozdulások és nagyon örülünk ennek, zoli minden délután ott van, mikor teheti és igyekszik lelkigondozni a friss megtérteket.

egyik fontos feladatunk itt úgy érezzük, hogy megvédjük a gyerekeket az anyjuktól. ma este jutott ez eszembe, és durvának tűnhet. sajnos még nem sikerült senkit megállítani, aki igazán akarta bántani a gyermekét. ma újra rám nehezedik és tudom, többet kellene imádkozzak ezért. egyik legnehezebb próba egy frissen megtért nőnek, ha terhes lesz, főleg ha már vannak gyermekei. nem véletlen ez és az Úr adjon kegyelmet.

gondolkodom egy internetes kismama-kör létrehozásán, még nem tudom, hogy lehetne, de érzem magamon és másokon is látom, hogy kellene, olyanoknak, akik nehezen mozdulnak ki otthonról.

a múlt héten mezőcsáváson volt zoli edivel, ott is a cigányok közt hirdették az Istent. vannak érdeklődők, visszavárják őket, még ezen a héten szeretnének elmenni újra. nyáron közel van, keresztül pár dombon, de most kocsival mennek, vásárhelyre és onnan tovább.(még itt van nálunk egyik gernyeszegi testvér kocsija).

hálás vagyok, hogy zoli tud hozni fát a szekérrel, teljesen ingyen és olyan meleget csinálunk, amilyet tudunk:) és hálás vagyok ezért a kályháért: sárpatakon mi csináltattunk nagyon meg voltunk vele elégedve, de most úgy tűnik, ez még annál is jobb.:)

abigél

hol a cica??

2011-01-23T16:11:00.000+02:00

tobb erot, ...

2011-01-23T03:43:00.003+02:00

sokminden tortent a napokban. jo alkalmaink voltak a szerbiaban es a kornyeken: beszelgetesek, imadkozasok, eneklesek. itthon sikerult uzembe helyezni a mosogepet, apad a szennyes hegy. zalannak elmult a sebe es a hasmeneses jarvanynak is ugy nez ki hogy vege. a hules ellen is harcolunk es latszolag jo uton vagyunk.abigellel is jokat beszelgettunk mostanaban. megvasaroltuk a jatszoternek valo telket a szerbiaban. feladat van eleg, ido es ero annal kevesebb, igyekszunk a legfontosabbakra osszpontositani.
zoltan

vizualisan:

esti hancurozas

istvanek csaladja (istvanka mar lefekudt)

cuja es dzsilda nalunk voltak

vezeto kepzes gernyeszegen

miklosek (sarmasagrol) is meglatogattak minket

gyerek alkalom

aztan a felnottekkel is

sutotok

a forrasnal (vizert)

koppany orome

betegségek

2011-01-21T17:18:00.001+02:00

nagyjából azóta, hogy szatmárról hazajöttünk, koppány folyamatosan beteg. meghűlés mindenféle nehézséggel mindenféle variációban. nagyjából azóta nem alszom egy jót. lassan kezdem megszokni és minden apró lehetőségnek örülök. na de a koppány betegsége nem maradt meg nála, átragadt dávidra is, már 2szer, és a nagyobbak is már másodjára köhögősödnek meg azóta. közben a héten utolért egy gyomorrontás is, aminek a rossz oldalait főleg az anyukák tudják. figyeltem, gerzon mennyit tud még kiadni, mikor kell vinni. már 2 hete ez megy: vajon kit, mikor kell vinni kórházba. Istennek hála, eddig nem volt szükség rá, volt még itthon pipa, légzéskönnyitésre (koppány), meg lázcsillapító is. az az igazság, hogy még ilyet tényleg nem láttam, hogy valakinek 40 fok fölött legyen a láza (dávid)... borogattunk és imádkoztunk. dávidot a héten kellett volna vinni bukarestbe kivenni a varratot a szeméből, de mivel beteg lett, nem tudtunk menni, február végére kaptunk új időpontot.

nagy vonalakban erről szól az életem. várok és várok. van, amikor könnyebb, de általában nagyon nehéz várni. "légy csendben és várj az Úrra..."

abigél

szilagysagban

2011-01-13T13:21:00.000+02:00

a mult hetvegen szilagysagban voltam toth attilaval. sarmasagon hirdettuk az iget, attilaek a sogora eljegyzesen voltak en meg haza ugrottam egy keves idore a szuleimhez. a hugommal sikerult elmenjunk kovesdre is vasarnap reggel. kozben abigel itthon volt a fiukkal es ket keresztyen lany is segitett neki a gernyeszegi gyulekezetbol. halasak vagyunk nekik. reg nem volt ilyen jo otthon lenni, jokat beszelgettunk, imadkoztunk es mindharom este egyutt voltunk sarmasagon a gyulekezetben. jo volt talalkozni kis ottoekkal is, meg mas szilagysagi ismerosokkel. orultem latva a cigany testvereket es istenkeresoket is az esti alkalmakon. kozben sarpatakon folytatodott az imahet. minden este osszegyultunk hazaknal imadkozni a hit kulonbozo jellegzetessegein elmelkedve. penteken es szombaton andras es edi folytattak a buzditast. vasarnap ejjel jottem haza de nem maradt el a gyerekalkalom es a felnott istentisztelet sem, zozoek is itt voltak es besegitettek. az utazas elegge megviselt, es a het elejen harom napig emejegtem, hanyingerem volt, de hala Istennek mara elmult. sok a tennivalo a haz korul es a misszioban is, vannak uj erdeklodok, Isten munkalkodott addig is mig el voltam menve. jo azt tudni, amire efraim altal is emlekeztetett a Mindenseg Ura, hogy ez az o munkaja, az o emberei, es nelkulunk is el tudja erni az O celjait mindenki eleteben. ez olyan megnyugtato a sok joves-menes kozepette. a heten abafajan evangelizacio van, szombaton pedig folytatodik a vezeto kepzes, borzasi pal fog ismet tanitani.
kegyelem es bekesseg mindenkinek
zoltan

hála, hála

2011-01-04T13:01:00.002+02:00

az ünnepek környékén túl sok volt a nyüzsgés és alig sikerült elcsendesedni. pedig nagy szükség van rá. ismét eltelt egy év, a második amit az itteni szolgálatban töltünk. mennyi minden történt az idén is?! sok okunk van a hálaadásra.

- 2010 elején derült ki, hogy dávid nem lát (valamikor januárban, akkor volt 2 hónapos), kivizsgáltattuk, imádkoztunk és vártuk, hogy mi lesz mivel műteni még nem lehetett

- nem fuvaroztam többet, mivel szükség volt rám itthon, abigél nagy hassal és 3 gyermekkel nehezen boldogult egyedül. ez kevesebb pénzt jelentett, de több időt a családommal. azonban Isten gondviselésének hála nem szűkölködtünk semmiben 2010ben sem, sőt.

- március végén megszületett koppány fiunk, abigélnek nem volt könnyű szülés (a 3 közül a legnehezebb) de vele olt a Mindenható és így mindketten egészségesek voltak. hatalmas örömöt éltem át, egy újabb ajándékot kaptunk mennyei Atyánktól.

- aznap, mikor koppány született, derült ki, hogy más albérletet kell keresnünk. imádkoztunk és több mint egy hétig keresgéltünk, míg végül a községen belül ugyan, de más faluban, pókába kaptunk egy házat, ahol most is lakunk. hálásak vagyunk a házigazdákért, akik nagyon kedvesek és megértőek, és a gyönyörű helyért. abigél azt mondta, hogy még sehol nem érezte magát ilyen jól.

- Szeben mellett részt vehettünk annak a táborhelynek a kibővítésében ahol már második éve táboroztunk a sárpataki gyerekekkel. sajnos nem tudtam mindig ott lenni, főleg dávid miatt, így attilának nehezebb volt, de míg ő odavolt helyettesítettem abafáján és a körzetben. nehezen ugyan, de felépült az épület, és sokat tanultunk belőle

- Teremtőnk irgalmából összejött a szükséges pénz a dávid műtétéhez, és pár nap múlva észre lehetett venni, hogy sikerült a műtét. dávid lát! ha nem is tökéletesen, de lát. és ennek sok következménye volt, sokat fejlődött ennek a hatására. sokkal vidámabb, önállóbb, érdeklődőbb, bátrabb lett. azóta még kétszer meg lett műtve, és még ezután is szükség lesz beavatkozásokra de bízunk Istenben. sok jó kapcsolat is kialakult a bukaresti utak során, és sok lehetőség adódott a Krisztusról való tanúságtételre.

- a táborhét a gyerekekkel nagyon jó volt. miden szempontból. andrás és edi is ott voltak segítőként, és ők meg a többi segítők is sokat fejlődtünk ez által. az esős idő ellenére túrázni és tábortüzet készíteni is volt lehetőségünk. a gyerekek is sok élménnyel gazdagodva tértek haza, néhányan életükben először bűnt vallottak és átélték az Istennel való kapcsolatnak a felszabadító erejét

- sárpatakon sikerült felállítani egy sátrat amiben egy héten keresztül délelőtt gyerekeket tanítottunk a váradi fiatalok segítségével, délután pedig minden este más-más igehirdető szólta az örömhírt. sokan hallhatták az evangéliumot, néhányan reagáltak is rá, sajnos, hosszabb távú eredmény kevés van, de így is megérte. ez is egy volt a célkitűzések közül, és közelebb vitt az itteni szolgálatunk betöltéséhez.

- az evangelizálós hét végén balesetet szenvedtem, az autónk összetört, de az Úr megőrzött, sőt, erőt adott, hogy folytassuk amit elkezdünk és ez is bizonyság volt a sárpatakiak előtt számomra pedig egy erőteljes megtapasztalása az Ő erejének.

- úgy jött ki a lépés, hogy autó nélkül maradtunk de még előtte kaptunk andrástól ajándékba egy lovat (a szultánt) és azóta szekeret is sikerült venni hozzá, így nem maradtunk teljesen helyhez kötve, jóllehet a hatósugár leszűkült de vannak más lehetőségek a közlekedésre aminek sok áldása van. autó híján több pénz jutott más, fontos dolgokra

- ugyancsak azon a héten derült ki, hogy el kell költöznünk arról a helyről ahol az összejöveteleket tartottuk. mivel nem találtunk más, erre a célra megfelelő helyet, csak az maradt, hogy építsünk egy imaházat. találtunk egy erre a célra megfelelő föld területet, majd sok segítséggel sikerült felépítsük az imaházat. többen is támogattak pénzzel és munkával, és nekünk is adott erőt az Úr a feladathoz. még abafáján és körtvélyfáján is tudtunk valamit segíteni az ottani imaházak építésében. ők is segítettek sárpatakon. ákosról (szatmár megye) is volt segítségünk, de legjobban édesapám és apósom segítségének örültem.

- részt vehettünk családostól egy ifjúsági héten a hargita táborban, ami szolgálat és nyaralás is volt egyben. sok jó beszélgetésben és közös istentiszteletben volt ott részünk

- karácsonykor meglátogattak minket a kolozsvári fiatalok és a gyerekeknek hoztak ajándékokat, a szegényebb családoknak pedig élelmet. aradról is meg más helyekről is kaptunk ruhákat és egyéb segítségeket a szegényebbek számára

- gernyeszegen sikerült elindítsunk egy vezető képzést amin sárpatakról is részt vesznek hárman

- kaptunk egy kecskét (lejla), néhány majorságot és a nyulaink is szaporodtak. a kertben az esős év és a költözés miatti kései veteményezés ellenére sokminden termett. gyümölcsből bőven jut másoknak is, szénánk is lett, és tűzifából sincs hiány.

- fürdőszobánk is van meg mosógépünk (noha nem üzemképes mivel elfagyott a pompa, tavasszal az lesz, de így is jó mert nem kell kint mosni és stb.)

- van egy egyesületünk amivel a sárpataki közösséget szeretnénk segíteni. még kezdetleges de reméljük beindul jobban. kiadtunk egy újságot is, és szeretnénk a cigány negyedbe egy játszóteret létesíteni. kecskéket is akarunk adni azoknak akik készek foglalkozni vele, azzal a feltétellel, hogy az első fajzást tovább adják. vesszőt is akarunk ültetni ami önfenntartó tevékenység lenne és a terméket a közösségben értékesítenénk.

- többen is imádkoznak értünk (van akikről tudunk és van akikről nem, Krisztus Urunk áldása mindnyájukkal), bátorítanak minket, és anyagilag is támogatják a szolgálatunkat (szatmárról, hadadból, perecsenyből, váradról, aradról, kolozsvárról, és székelyföldről is, bocsánat ha kihagytam valakit, az Úr fizesse jóságukat)

sok minden lenne még, de ennyi jut most eszembe, ha belegondolok minden nap egy-egy csoda, kegyelmes volt hozzánk a mi Urunk, vétkeztünk is sokat, de kegyelme naponta megújult rajtunk, ő végezte bennünk minden jónak az akarását és az erőt is tőle kaptuk a véghezvitelre. tudom, sokkal többet is tehettünk volna, de ezért is hálás vagyok, és 2011ben is Őt akarom, ill. akarjuk.
zoltán

vége

2011-01-02T13:41:00.000+02:00

vége az ünnepeknek. nagyon gyorsan teltek, volt benne sok jó,vendégek Kolozsvárról, ajándék a szegényeknek, és nekünk.beköltöztünk az imaházba, igaz, nincs még egészen kész, vakolás borítás hiányzik, de kályha már van, nem fáznak... zoli mondja, elég sokan jöttek az ünnep alatt, előtte kicsivel és utána, lehet az újdonság miatt is. vendégségben is voltunk Régenben. hozzánk inkább csak utána jöttek, és bárki meglátogatott, megengedtük, hogy szánkózzanak a fiúkkal:)) volt, aki élt a lehetőséggel, volt, aki csak csendben fagyoskodott:)

nagyon szép itt a tél, igaz, most mindenütt sok a hó, és nagyon hideg van. végül is ennek van az ideje. zoli jól felszerelkezett a télre, még a szekéren sem fázik, csak szegény szultán ló... sajnáltuk is párszor.

sokminden kavarog a fejemben, szívemben, ezekről most nem írok. csak sajnálom, hogy hallom, milyen nagy hideg van a szívekben, és talán dermesztőbb, mint ez, ami kint van.

most csak ennyit.

Boldog új évet, és gazdag lelki gyümölcstermést kívánok.

abigél

utazások

2010-12-14T11:22:00.002+02:00

el voltunk menve. előbb szatmár megyében voltunk. meglátogattuk a mamákat és a dédiket. ő a zoli nagymamája:

Ő meg az enyém. van dédunokája bőven, már nagyon számon se tudja tartani... karácsonykor lesz 90 éves.

hasonlítok rá? eléggé. de ahogy telik az idő, egyre jobban fogok:)

koppány meg dávid játszanak mindkettő kezd mászni, de még elég ritkán és csak ha nagyon el akarnak érni valamit. legjobb még mindig ülve (dávidnak állva:) ).

a nagyobbak a legóval próbálkoznak... de még nem nekik való.

és ott volt a nővérem a kicsi debórával. tele volt a ház velünk:)

aztán haza jöttünk és még aznap indultunk bukarestebe, a már rég várt kotrollra. kíváncsi voltam, mi történik dáviddal, minden rendben van-e. és... sürgősen meg kellett operálni. az egyik szemén glaukóma, a másik meg... nem tudom, de tény, hogy azt is megműtötték. nem így készültünk, de kialakult a szállás meg az anyagiak, minden. hála Istennek és az ő angyalainak:) hazafelé jövet mintha más éghajlati övbe értünk volna: Busteniben ez a látvány fogadott:

és ez:

aztán itthon várt a munka, gyerekek, a mieink és a szerbiaiak:

itt éppen kekszet kaptak

a tél azóta is tart nálunk is, kicsit készületlenül ért, sokat voltunk távol.
most a gyerekek betegek, meg én is, valami vírusos dolognak tűnik, ugyanazok a tünetek. nagyon nehezen viseljük és már nagyon várom a végét. az udvarunkon nagyon klasszul lehet szánkózni:))csak nem tudjuk élvezni ahogy lehetne, a betegségek miatt. na, de hátha elmúlik már.
Abigél

a mese vége

2010-11-25T22:29:00.000+02:00

ma délelőtt történt, hogy eljött a kislányok nagyapja a testvérükkel és szépen, kedvesen megkérdezte, hogy mennek haza velük? (ostorral a kézben, hogy talán én jobban féltem, mint a kicsik:) )a kicsilány mondta hogy igen, aztán mikor azt kérdezték, hogy marad-e azt mondta igen... a nagyobbik először nem akart, aztán csak belement. én igyekeztem kerülni a cirkuszt, és csak annyit kötöttem a lelkére, hogy vegye ki a gyógyszert, amit tegnap felírtak nekik... aztán hogy mit tesz vele, az ő dolga. talán itt a mese vége. vagy folyt.köv.? kitudja. mi készen állunk. talán Isten próbára tett, mint ábrahámot. őt úgy. hogy el akarta (?) venni a gyermekét, minket meg úgy, hogy még adott egy hétre kettőt. nem volt könnyű, de tanultunk sokat, edződtem... sokat. aki ismert régen, el nem tudja képzelni, ki is ez a zoli felesége. vagy azt mondjak, hogy ő irányít és én nem állok a sarkamra. igen, ilyet is hallottam. de az igazság az, hogy nagyon sokat változtam pár év alatt. soha nem gondoltam volna, hogy ennyi gyerekem lesz. karrierről álmodoztam, és még a gondolattól is irtóztam, hogy én valaha a tanügyben dolgozzak. és bár nem vagyok tanító, mégis tanítok, sőt, egyre merészebb terveim, gondolataim vannak ezzel kapcsolatban. utálós voltam, és most meg olyan hajmeresztő dolgokat megteszek, hogy beszelni se jó... nem mondom, hogy egyszerű. de hát mi az? a keskeny út sem olyan sima. de nem olyan keskeny, hogy ne legyen ott a legfőbb támasz, segítő.

hát így. most már legalább tudom, hogy valaki olvassa is a blogot:)))

Áldás békesség.

Abigél

kilenc

2010-11-25T01:22:00.004+02:00

késő este van. mind a 6 (igen hat) gyerek mélyen alszik. ritka jó pillanat. ma reggel sárpatakon voltunk szekérrel (2 hete vettük, jól megy, még nincs teljesen kifizetve) az orvosnál. nincs semmi komoly csak kisebb hűlés, pár rutin vizsgálat, de az utazás annál nagyobb élmény volt, ugyanis szekérrel mentünk. abit magam mellé ültettem a bakra, a hat gyereket pedig hátra, alattuk szalma fölöttük két nagy esernyő (enyhén csepergett). izgalomban nem volt hiány (szultán egyre jobb a szekérhúzásban de még kicsit szertelen) de minden simán ment. meglátogattunk két (illetve egy nagyobb) családot, és abigél barátnőjét. találkoztunk néhány emberrel a "szerbiából", elintéztünk pár ügyet és jöttünk is haza. itthon, miután kicsit megmelegedtünk, levágtuk a kövérebbik tyúkot, én meg nekiálltam ismét víz vezetéket szerelni (ez már a sokadik alkalom, hogy felvettem a harcot a csepegő csövekkel, de még most sem biztos a végső győzelem). ha minden igaz, holnap abi az új mosógépjével (a héten vettük a rég erre a célra megspórolt, imaházba belefektetett majd visszatérített pénzből) moshat a kezdetleges kis fürdőszobánkban (a költségek nagy részét levontuk a lekbérből, így csak az időnk egy része ment rá) ami még nincs véglegesen kész de talán soha nem is lesz olyan mint a jobb sorsú kollégái. de hagyjuk ezeket az unalmas dolgokat, inkább egy másik mesét mondok

ez ma volt

és ez is

két hete szombaton, a gyerekalakalmon beszól derbi (a 8 év körüli, ügyes, sok beszédű, iskolába egy ideje nem járó, sárgított hajú kisfiú), hogy az édesanyja (a 2 hónapja szabadult, azóta újraházasodott, volt férjét börtönben tudó, dávidunk nagynénje akit találóan kancsinak neveznek de az igazi neve tünde) szeretne beszélni velem. ...így kezdődött. gyerekalkalom után el is indultam tibikével (a 10 év körüli, csendes, segítőkész, istenfélő, iker kisfiú az ediék szomszédjából), hogy lássuk mi lesz ebből. tibike kérdezi tőlem, hogy vajon mit akar a kancsi. én rávágom, hogy vagy kérni akar valamit (valami szívességre gondoltam, mert pénzt sosem kért tőlem), vagy pedig szeretné, hogy imádkozzunk érte. a kisfiú rám néz, és azt mondja, hogy biztos azért hív, hogy "vegyem el" a gyerekeit (ami azt jelenti, hogy neveljem én). így is volt. kicsi köntörfalazás után kibökte, hogy szeretné, hogy a két kislány, pirit (6éves, gerzontól alacsonyabb, volt velünk a táborba és a rendes neve mária) és szidóniát (3éves és kb1,5nek néz ki, alig beszél, főleg magyarul) fogadjuk magunkhoz 3 hónapra, mert próbálnak valami munkát keresni és a nagyszülők nem akarják nevelni (bonyolult, nem részletezem, de az tény hogy nem volt rózsás a gyereke helyzete). nem ígértem csak azt, hogy megkérdezem Istent és a kedvesemet. mind az jutott eszembe, hogy "ha valaki tudna jót cselekedni és nem teszi, bűne az annak". csak azt nem tudtam még, hogy miként adagoljam abinak a dolgot. miként hazaértem, láttam, hogy a kedvesem jókedvű, jó napja volt. bele is vágtam a közepébe, es elmondtam, hogy én úgy képzeltem, hogy hívunk valakit segítségnek erre az időszakra. abi egyből belement és azon töprengtünk, hogy ki vállalná el ezt a feladatot és miután elvetettünk pár lehetőséget beugrott istván aki volt már párszor sárpatakon a gyülekezetben és jelenleg egy ismerősénél lakott és munkát keresett. másnap meg is kérdeztem tőle, hogy elvállalná-e és egyből igent mondott. gerzon és zalán is bevállalta a lányokat és minden nap megkérdezték, hogy mikor jönnek már a kislányok. kicsit elő kellett készíteni a terepet, ágyat javíottunk, matracokat hoztunk, ruhákat válogattunk. múlt héten, csütörtökön, miután egész nap edi házán dolgoztunk, a szekérrel hazafelé jövet beugrottunk tündéékhez (kancsi) és felvettük a két kislányt. lassan egy hete, hogy kilencen vagyunk, de eddig nem volt semmi komoly gond. igyekszünk áldás lenni, példát mutatni (bele lehet vágni, ha Isten lehetőséget ad), tanulni és ez által is Ő hozzá közelebb kerülni. van aki szerint őrültség, de szerintem őrültség lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, mert még itt sem ad minden nap az Úr ilyet. benne bízunk, és tudom, hogy van értelme annak amit teszünk.
zoltán

csatolok pár novemberi képet:

evés

mindenki amit tud

a babával még az evés is könnyebb

finom az alma

alvás :)

munka

áhitat

jól sikerült sorozat szidóniáról

ősz mifelénk

a fiúkkal

Gerzon tatával

munkában

2010-11-14T15:51:00.000+02:00

haladunk, lassan a dolgainkkal előre, reméljük, nem csak azzal, ami szemmel látható, hanem a lelki dolgokkal is.

az imaházra tető került, főleg a zoli szüleinek köszönhetően, akik bontott anyagot (teljes tetőszerkezetet) adtak nekünk, kamiont béreltünk, elhozattuk. apósom meg két másik ákosi testvér jött segíteni az ittenieknek. az Úr adta az áldást, a jó időt, a haladást. a többi dolgot már rosszabb időben is el lehet végezni.

itthon meg sikerült bevezetni a vizet, a mocskosabb, nehezebb része már megvan, még valami apróság hiányzik és két év után újra lesz fürdőszobánk. egy kicsit kényes kérdés ez nekünk, mert látjuk, hogy van, akinek még háza sincs, a vizet messziről kell hordja. mégis főleg én sürgettem ezt a dolgot. remélem, könnyebben fogok boldogulni a mosással, mosogatással, gyerekek fürdetésével, szobatisztaságra neveléssel... hála legyen Istennek.

az edi (első és eddig egyetlen gyülekezeti tag a szerbiából) házai is épül lassan, a héten azon is tető lesz, nehezen, mert ahogy dolgozik, csak úgy, apránként tud venni hozzá dolgokat. edi (meg istván, egy másik komoly érdeklődő is) sokat segített az imaháznál, hanyagolta a munkáját, kevesebb pénze volt, elhalasztotta a saját kis házának befejezését, hogy előbb az imaház legyen meg. zoli is segít neki a héten.

tervek, kihívások vannak, abból nem fogyunk ki. bölcsességre van szükségünk. köszönjük a támogatást, az imákat.
Abigél

nagy nap

2010-11-03T11:46:00.003+02:00

november elseje. számunkra azért volt nagy jelentősége ennek a napnak, mert most először merészkedett fel gerzon a lóra. (meg én is) nagy dolog ez neki, mert eléggé félős gyermek, a lótól irtózott, csak messziről hősködött. aztán olvasgattam a lovas terápiáról a sérült gyerekek körében és az jutott eszembe, hátha a dadogáson is segítene. miért ne próbáljuk ki. fizetni nem kell érte, a szultán mindig kéznél van. s most eljött a nagy nap. nagyon bátor volt: elmentek tejért, ott leszálltak, visszaültek, mindenféle érdekes dolog volt. bár a szultán nem egy nyugodt természet, ő is jól viselkedett.

mindeközben zalán keresett egy biztonságos helyet:)) aztán meg nagy kiabálások közt szaladt utánuk, hogy csáne, meg gyí, meg ilyesmi... :))

abigél

vonattal

2010-10-28T00:37:00.001+03:00

az elmult het elegge faraszto volt mindnyajunk szamara. epitkeztunk. kortvelyfajan segitettunk a fundamentumnal sarpatakon pedig falaztunk. volt jo sok segitseg, keves aki ertett is hozza, de a jo szandek nem hianyzott. eletemben eloszor en is raktam a falat, es ahhoz kepest eleg jol sikerult. lassan haladtunk, foleg amiatt, hogy a hasznalt teglak egy resze torott a nagyja pedig betonos volt, de valami jo eros anyaggal amit alig tudtunk lekopacsolni. hetvegere elegge padlora kerultem. erzelmileg. ugy ereztem, hogy nem vagyok jo semmire, elment a kedvem az egesztol. olyan jo volt erezni az O kozeledeset abigelen es edin keresztul, es vasarnapra mar ismet jartam, meg nem a vizen, de legalabb a szarazon.

hetfon gerzonnal elutaztunk a nyugati reszre, aradon es temesvaron voltunk. koran keltunk, jo sokat vonatoztunk (a buszon mindketten rosszul vagyunk), a villamost is kiprobaltuk, testverekkel talalkoztunk, beteget latogattunk, imadkoztunk, beszelgettunk, jatszottunk, busultunk es orultunk, eltunk. gerzon mar egy honapja hajtogatja, hogy ha nagy lesz markologepet fog vezetni. ezert nem akar ovobacsi lenni mert akkor nem vezethet markologepet. a vonatbol is racsodalkozott nehany peldanyra, jobban tetszett neki meg a gozmozdonynal is. es lass csodat: aradon kapott egy jatek markologepet. nagyon orul neki. almaban sem gondolta volna, hogy ilyen hamar teljesul a vagya.

az elmult 3 ev alatt, mig volt kocsink, alig ultem vonaton. el is felejtettem, hogy az milyen jo. pedig hogy szerettem regen vonatozni! sok szep emlek fuzodik hozza es most felelevenedett, foleg az az erzes. szavakban ki sem tudom fejezni mit jelent nekem a vonatozas, mar-mar valami spiritualis ateles jellege van szamomra. sokat tanultam vonatozas kozben az eletrol, onmagamrol, az emberekrol es sokszor szolitott meg Isten is vonatozas kozben. nehany meghatarozo elmeny ma is eleven bennem. kozben tudtam olvasni, elmelkedni es jokat beszelgetni gerzonnal es masokkal is. jovo heten is vonattal fogok utazni bukarestbe, davidot viszem felulvizsgalatra, mar alig varom.

az eletem is sokmindenben a vonatozasra hasonlit. szeretek elni, elvezem, izgalmas, sokminden tortenik, szinte folyamatos a mozgas, van mit nezni, min gondolkodni. sok ismeretlenbol lesz ismeros, egy idore. otthon erzem magam a vilagban, akarcsak a vonaton. de ha megerkezek, gyorsan lepattanok. neha csatlakozasra kell varni, az allomas is otthon, de az is ideiglenes. minden ossze van kotve mindennel. sokminden eszembe jut errol, de nem tudom leirni.

fojtatjuk az epitkezest. ha befejeztuk johet a furdoszoba. a tel a sarkunkat harapdalja. van eleg tuzifa. tobb ido lesz egyutt lenni. jon a lelek nyara

zoltan

megigért képek

2010-10-25T10:36:00.000+03:00

emeletesen

5 évesen:)

hármasban

így születnek az erdészek... nem lehet elég korán kezdeni:)

puszi

Koppány meg Zalán

2010-10-22T00:17:00.000+03:00

Imaház
ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők... építkezünk. na nem én, én csak itthonról drukkolok:) nem mondanám, hogy nincs áldás, de nem megy olyan könnyen, mint gondoltuk. ott kezdődött, hogy azt mondtuk, nem várunk tovább senkire, se mesterre, mert nagyon eltelt az idő... aztán esett az eső- nagyon- sokat. megjöttek apukámék (apósom, apa meg három testvér Ákosról, köztük Erzsi, aki nekem segít, csak nekem:)) ) és láss csodát, elállt az eső, kisütött a nap is néha és én itthon áldottam az Urat, hogy ilyen csodát tett. haladtak is jól a munkával. ma is, de fogy a lelkesedés. reméljük, holnap a fal fel lesz húzva, s tető... hm, az még lenne csudajó, ha már fent lenne.

Vendégek
ma meglátogatott Borzási István tv a vendégeivel. örültem nekik:) érdekes volt, h zoli szólt, tíz perc múlva ott vagyunk. most megláthattam, hogy tíz perc és két asszony csodákra képes:)) ugyanis mikor hívott a ház felfordítva, az ágy matrac nélkül, a pulyka félig megpucolva, játékok, itt mosott ruha, ott meg szennyes... palacsinta sütésre vár... aztán, mire megjöttek, elég sokminden rendjén volt...:D készült is pár kép (háttérben a ruhaszárítóval:)) ) ilyen izgalmakban van részem...

Fogacskák
egy ideje dávid és koppány versenyezenk. előbb dávidnak volt egy foga, aztán koppánynak is. aztán dávidnak még egy, s koppány se maradt el tőle. biza most a versenyben koppány vezet, ma estére kibujt a felső foga is. egyelőre egy, de jön a másik is. keserves. nurofen, zsibbasztó, babapiskóta...

képek később.
abigél

4-3

2010-10-11T21:31:00.000+03:00

négyből három már alszik, a negyedik itt tekergeti magát piszkálja a számítógépet. ez koppány:) rég nem írtunk, egyrészt mert nem történt semmi említésre méltó, másrészt meg nem volt időnk. alma-körte levet gyártottunk, nagyban. még a tavaly adták az ötletet az ifjabb Erdőék és íme, lett elég gyümölcs, hogy megcsinálhassuk. ha valaki kíváncsi, jöjjön el egy kóstolóra:)

másik érdekesség, hogy kaptunk egy emeletes kiságyat. ha lesz alkalmam, lefényképezem. dávid azért élvezi, mert nagyon jól tud benne dobolni, koppány meg azért nem, mert megszokta hogy mellettem van. azért mondtam neki, jobb lesz ha átszokik, mert ez hosszú távon nem működik. lesz még egy emeletes ágy is a nagyobbaknak, csak az még nincs összeszerelve.

nagy évfordulók ideje az október nálunk. most volt 2 éve, hogy ideköltöztünk és pénteken lesz 5éve, hogy összeházasodtunk. hogy repül az idő! el se hinném, ha nem látnám a kis olajfacsemetéket: ) készülünk egy kicsit ünnepelni (ez kicsimamának szól:) ...

a végére meg egy imatémám van: zalánnak már azóta, hogy ide költöztünk, van valami kiütés a kezén, lábán. csúnya, kellemetlen, viszketős, stb. mindenfélét olvasok, próbálgatok, hogy tejallergia, vagy más? nem tudom. egyszer igaz hogy elmúlt egy tejmentes diétától, de aztán vissza jött. és nem szabadulunk tőle. lehet neurodermatitis, vagy epeféreg... de eldöntöttem, hogy nem fogok többet rágódni a dolgon. és olvasgatás helyett imádkozni fogok. ha tényleg neuro... akkora lelkének-testének van szüksége gyógyulásra. kérem, imádkozzanak érte. most egy allergén-szegény diétát kezdünk, ami nagyjából rizs-, krumpli-, cukkini-, hús-, málélisztből áll. aztán tanulok én is kreatívkodni ezekből. a családnak is tetszik. két nap... eddig nem nehéz, de két hétig...

az imaházépítés áll, mester nem jelentkezett, csak hétfőtől. addig zoli készíti a terepet: anyagokat odavinni, stb.
abigél

picikről

2010-09-29T14:25:00.000+03:00

tegnap voltunk orvosnál a kicsikkel, egy gernyeszegi testvérünk kocsijával, míg ők vigyáztak a nagyobbakra. rutinvizsgálatok voltak, egyiknek sincs csípőficama és a neurológus is meg volt elégedve dáviddal. 4hónaposan még jobban le volt maradva, reflexei nem működtek megfelelően. most tíz hónaposan kb 8 hónaposnak felel meg, ami nem nagy lemaradás. ilyen akár melyik nem ilyen hátránnyal indult gyermeknél előfordulhat. kicsit mozgékony, le kell kötni és adni neki vitaminokat. ennyi. az is igaz, hogy a jobbik formáját adta. de nagyjából így látom én is. ami meglepő, hogy koppánynak az egyik lába kicsit merev és a lábfejek nem túl erősek, ami a járásnál gond lehet. viszont csak kicsi tornát javasolt, semmi extra. nekem azért furcsa ez, mert itt romániában az ilyen vizsgálatokat normális esetben nem végzik el. van a gyereknek egy orvosa, ha annak valami furcsa, akkor esetleg elküld neurológushoz, viszont kicsi apróságok nemigen tűnnek fel. az egész az anyukára van bízva. ha valamit nem csinál, vagy nem jól, a gyerek, akkor "ez ilyen"... a nagyobbaknál nem voltunk ilyen vizsgálatokon, fejlesztésen, pedig nem ártott volna, gerzonnal főleg. az egészségügy helyzetét mutatja az is, hogy koppány mióta megvan, még nem kapott oltást, most kapta meg a 2hónaposnak való oltásokat, és a BCGre remény sincs. lehet hogy ez így jobb, erősebb lesz az immunrendszere, vagy "hulljon a férgese"-politikát alkalmaznak... van ember úgyis elég... vagy??

keresünk mestert az imaházépítéshez. hívő körökben sincs nagyon jelentkező, a gond az, hogy fizetni nem nagyon tudunk. bontott téglából, sárral rakott falak lesznek, ezt kéne megcsinálni, úgy, hogy tartson egy pár évig. ha valaki tud alkalmas embert, várjuk a jelentkezést. segédmunkás akad, csak le kell vezetni az egészet. 2-3napról lenne szó.

abigél

hétpróba

2010-09-22T00:46:00.007+03:00

hétpróbások vagyunk mi ketten szultánnal. abi annál sokkal több... de azért mi is igyekszünk. a minap például zuhogó esőben jöttünk haza sárpatakról éjszaka. mikor először felültem a hátára (vagy 4 hónappal ezelőtt) akkor is éjszaka kellett haza jöjjünk sárpatakról de úgy, hogy ő addig még nem mászkált éjszaka, én pedig még nem ültem a hátán (más ló hátán se sokat). akkor mindentől félt, én meg csak tőle féltem, mivel próbált megszabadulni attól aki őt ilyen kellemetlenségekbe keveri bele. hálistennek nem járt sikerrel. ... azóta sem ... még... de jól összeszoktunk. kölcsönösen hatunk egymásra, tanulunk egymástól. de külön-külön is sok mindenre képesek vagyunk. ma például valaki elengedte a kertünkből és leszaladt sárpatakig. nem is hittem el mikor a szerbiai gyerekek mondták, hogy a szultán leszaladt a faluba. hiszen én biciklivel jöttem és a ló otthon legelészik a kertben. ezt hittem addig míg nem hívott andrás. emellett az én biciklis és gyalogos utaim nem sokat jelentenek. csak az szól mentségemre, hogy minden nap le kell gyűrjem a balesetem maradványait a testemben.

szeretjük a kihívásokat, mindig izgalmas a kezdet

egyikünk sem könnyen tágít az elképzelésétől

általában azért az történik amit én akarok

és előbb vagy utóbb mindketten elégedettek vagyunk

ma kiástuk a fundamentumot, és ha a Mindenható velünk lesz, holnap be is öntjük. édesapám nagyjából megjavította a kocsit amit el is adtam már neki, hogy kifizethessem a szomszédot. sándor barátom is segített az áskálódásban és közben a családjaink és a kutyáink is építették a kapcsolataikat egymással.

nem szeretem az építkezést de nem maradt más megoldás. költöznünk kell, nincs hova, úgyhogy építkezünk. alacsony költségvetéssel. remélem ez összehozza az embereket, mert csak így érdemes. jól jön minden segítség. a gyerekek mindig ugrásra készek, öröm látni. remélem kerül majd kőműves is és minden kialakul idejében. abigél is sokat segít, támogat, biztat. megegyeztünk, hogy a pénzünkből annyit fektetünk bele amennyi csak kell, hogy még tél beállta előtt be legyen fejezve.

a héten lesz az ítélet kihirdetése az edi ügyében. lehetséges, hogy fellebbezni fogunk. kár lenne hogy lecsukják, most mikor kezd egyenesbe kerülni a családjuk. és a misszióban is nagy segítség. imádkozunk. legyen meg az Ő akarata.
zoltán

ez a finom nyulunk volt

"ni mit tudok!"

gyönyörű pókai református templom

épül a kicsi sárpataki imaházunk

ez még augusztusban készült de muszáj volt feltegyem

(hozzá jövök én mindig haza, így sok mindent kibírok)

hírek

2010-09-20T15:57:00.002+03:00

nagy újság van itt nálunk. imaházat fogunk építeni a szerbiában. az volt a gond, hogy azt a termet, amit eddig béreltünk, nem adják ki többé, gondok is voltak vele, szóval költözni kell. csak épp nem tudtuk, hova... aztán zoli körbenézett kiadó, eladó házak, telkek után és talált is egy párat. végül is, ami a legjobb helyen van, azt vettük meg, nem épp a legolcsóbb, de nem is drága. egyszóval a telek megvan, már csak el kell kezdeni építeni, meg be is kell fejezni a fagyok előtt. kaptunk bontott téglát, a többi is folyamatban van. zoli jobban el tudná mesélni, de ő eléggé elfoglalt, elment mert holnap kellene önteni az alapot. jövőbeli terveink közt szerepel másik telek megvétele, ami ezzel szomszédos, a telkek parkosítása, játszótér, sportpályák kialakítása. ilyesmi nincs a szerbiában, de igazság szerint még sárpatakon se...

mi a család jól vagyunk, kicsit nehéz, hogy esős idő van, de a gyurma lefoglalja a nagyokat több órára:)). dávid nehéz két heten van túl, első héten hasmenése volt, másodikon kemény hűlése... most már elég jól van, leállunk a gyógyszerekkel is. koppánynak jön a foga. nem nagyon zsémbes, csak harapós és kevesebbet alszik, mint eddig. remélem, hamar megszabadul:)

nagyjából ennyi.

köszönjük az imákat meg a támogatásokat!

abigél

család

2010-09-13T23:02:00.002+03:00

kicsit csonka most a család, legalábbis itt pókában, mert a nagyfiúk zolival elmentek mamáékhoz. hétvégén meg gernyeszegen voltak, csak a fiúk, egy kicsit már kezdenek hiányozni. elég sok mindent csináltam ma és még pihentem is. hihetetlen: mikor egy gyerekem volt, úgy éreztem, nincs időm semmire, kettővel úgyszintén. most sincs ez másként, viszont mikor elmegy kettő, úgy érzem, fel tudnám forgatni a világot:) kicsi játék, etetés, aztán jöhet a munka:))
tegnap itt voltunk a református templomban. nagyon szép, barátságos templom van itt, és nem csak a templom az: megismerkedtünk a lelkész házaspárral és megláthattuk, vannak nekünk itt is testvéreink és szinte abba sem tudtuk hagyni a beszélgetést. ennek nagyon örülök és hálás vagyok.

akik közelebb állnak hozzám, tudják, mennyit töröm a fejem dávidon, a fogadott fiúnkon. figyelem minden nap, néha nagyon elszomorodok, máskor meg keresem és meglátom azokat a dolgokat, aminek örülhetek, egy-egy mosoly, valami új dolog, amit megtanul. nem tudom, mennyit lát. úgy néz ki, hogy nem lát tisztán. ha meg tisztán lát, akkor meg nem érdekli, amit lát. tárgyakkal jól elvan, forgolódik az ágyában, viszont úgy tűnik az élőlények hidegen hagyják. nem mondom, hogy semmi baj, minden OK. de szeretjük akármi lesz is. csak sokszor próbára tesz ő is, de inkább a sátán, aki ha nem talál mást, vele kísért. jövő héten tényleg el kell kezdjük a fejlesztést, neurológushoz, gyógypedagógushoz járni, csak nagyon gyengének érzem magam. sokat olvasgatok a neten ilyesmikről és csodálom azokat az anyukákat, akik saját gyerekük gyógypedagógusai, egész nap kemény munkával, kemény idegzettel és nagy szeretettel próbálják kihozni a maximumot a gyerekükből. tegnap tanulta meg dávid, hogy ha megfogom a lábát, felüljön, olyan drakulásan:)) nagyon aranyos és azt hiszem, nemsokára megtanul majd mászni is, csak rá kell jöjjön, hogy a popót is és a fejét is fel kell emelnie egy-időben:)) csak többet, sokat kéne vele foglalkozni. és hamar feladja. és sajnos én is...

minden anyukának most téma az iskola-óvoda kezdés. hát nekem is. nagyon szeretnének menni, zalán is rá van hangolódva, most egy kicsit eltolódik a dolog, csak csütörtökre érnek vissza. csak még nem tudjuk, hogy oldjuk meg a szállítást. kicsit messze van az ovi, kb. 2,5km. mostanában ezen morfondírozunk zolival, remélem, kitalálunk majd valami okosat. már várom kicsit, szerintem jó hatással lenne rájuk. ha meg nem lehet másképp, itthon kell megoldjuk. érdekel ez az otthonoktatós dolog is, de nem érzem magam felkészülve erre... még:) meg nem is tudom romániában meg lehet-e ezt hivatalosan csinálni. a magyar dolgokkal inkább tisztában vagyok:)

most se ló, se kecske, csak egy pár nyúl, meg a két kicsi. nagyon jól ki kell használjam ezt a kis szabad időt... :)
és a végére egy kis vidámság:

abigél

képek az evangelizációs hétről

2010-09-08T11:01:00.002+03:00

beszélgetés

hallgatóság egy része

Amaro Del együttes

a legszegényebb ház kívülről

és belülről (5-6 gyerek él itt)

abi

kézzel lábbal szívvel szájjal ...

2010-09-07T16:31:00.000+03:00

gyönyörű az ősz. vasárnap este a szultánon hazajövet csodálkoztam rá újból. egy zergét is láttunk. főleg azért örültem neki mert tábitáról volt szó a gyülekezetben és vasárnap reggel kelemen dorkász csínytevéseit figyelhettem besztercén. valamiért ez az ősz más mint a többi. sokminden történt már az elmúlt napokban is de a java még hátra van. vannak néhányan akik kezdik komolyabban venni Krisztus követését, és örülök amint nézem hogyan működik a Lélek az életükben. az evangelizáció óta kétnaponta gyűlünk össze sárpatakon. sok lenne a tennivaló ott is, meg itt a ház körül is de még mindig vacakol a vállam. ma valami foghúzást is meg kell ejteni, hogy tudjak aludni is éjszaka. a legszükségesebb dolgok azért nem maradnak el, Ő ad erőt, amennyi kell.

itt egy kis kitérővel elmondanám mi történt két hete szombaton. nagyon tanulságos.
ígértem valami szegeket az egyik szegény család házépítéséhez, de valahogy mindig itt felejtettük. ezért délután, mikor nem volt annyi dolgom elugrottam érte. visszafelé indulva, a házunktól vagy 2-300 méterre, az első kanyarban összetalálkoztunk a szomszéd opeljével. a baleset elkerülhetetlen volt, főleg a rossz látási viszonyok okozta rövid távolság miatt. mindkét autó bal fele megsérült az én jobb felemmel egyetemben. nem volt túl nagy a sebesség, nekem kb 30-40, a szomszédé se lehetett sokkal több, de összeadva ... kicsit félrekaptuk a kormányt, fékezés is volt de hatástalan az elég frissen szórt kavics miatt.

itt két dolog jut eszembe amiért hálás vagyok:
- be volt kötve a biztonsági övem. nem szoktam bekötni csak mikor kiérek az aszfalthoz, de most valami sugallatra induláskor bekötöttem. így is megsínylettem valamennyire de úgy néhány bordám biztos bánta volna.
- kitettem a hangfalat sárpatakon. a hátamnál volt és az ütközésnél a jó kis súlyával nekem ütődött volna.

valahogy nehezen hazajöttem de az ágyból csak abi segítségével tudtam felkelni. pár telefonhívás (hála Istennek volt aki helyettesítsen) aztán gondoltam pihenek kicsit ha már így van. de nem tudtam, minden bajom volt, és a számítógép is zavart. ahelyett hogy kikapcsoljam betettem ezt: let god arise. csak mászkáltam a szobában és sírtam az örömtől. milyen hatalmas Isten az Élő Úr! tudtam hogy Sárpatakon van a helyem. imádkoztam és éreztem hogy erő árad belém, elmúlt a fájdalmam. talpra szöktem és szinte futva kimentem a házból. vettem egy vasrudat amivel megegyengettem kicsit a kocsit, hogy ne súroljon annyira a kereke. a gumiban volt egy vasszilánk de ha nem piszkáltam nem engedett le. füstölt a kerék, még az ablakot is le kellett engedjem. de félútig elvitt. onnan egy autó vitt tovább amint kiszálltam. sárpatakon gyalog folytattam. futva. soha nem éreztem olyan jól magam. mikor odaértem már a prédikáció ment. kint elég zajosak voltak, de sikerült megoldani. egész végig csak egy dolgot akartam: Istent minél inkább felmagasztalni. elmondtam milyen nagy dolgokra képes az Úr mindenki életében, és hogy az Ő ereje elégséges. nagyon jó este volt. áldott legyen az Ő neve!

mikor az utolsó emberek is hazamentek, csak az őrök maradtunk (ti. egész héten ott aludtam pár emberrel) és lassan a fájdalom is visszatért. azóta is kísér, és emlékeztet. az autót eladjuk, kifizetjük a szomszédot, nem mintha hibásnak érezném magam de ha mindenképp hibás kell legyen valaki akkor vállalom. ezt tanította a mester. és boldogok vagyunk ha ezt megtesszük. a biztosítás és a kocsi sem az én nevemen van és nem akarok terhelni senkit. maradt még néhány módja annak, hogy sárpatakra járjak: gyalog, biciklivel, lóháton, busszal, alkalmival. ebből lehet válogatni.

azon a héten derült ki, hogy két hónapon belül költöznünk kell, ugyanis nem adják többé bérbe azt a helyiséget ahol eddig gyűltünk. vagy találunk egy másik házat vagy építünk. habár építeni elég késő van de nem lehetetlen. az itteni módszerekkel meg nem is túl költséges. van is egy eladó telek a szerbia telep közepén. 1800 ron és alkudható. edi is épp most építkeznek, közben körtvélyfáján és abafáján is építkezés van. ha így marad az állapotom akkor csak fél vállról tudom venni ezeket a dolgokat. de a lelkieket vállalni akarom, mindkét vállammal. még jó hogy nem egy vállalat alkalmazottja vagyok mert leváltanának. de milyen kegyelmes a mi Urunk!

békesség minden istenfélőnek
zoltán

sokkkk

2010-08-29T22:33:00.008+03:00

"-szia kicsim. leomlott az újfalui imaház.

-igen, nekünk meg összetört a kocsink."

így hangoztt a vasárnap reggeli telefonbeszélgetésem apával.

az imaházból por se maradt, legalább a mi autónknak nem lett túl nagy baja. összeütköztek a szomszéddal. kb 300méterre tőlünk. zolinak megrándult a válla, elég nehezen mozgott, már megszerveztük a helyettesítést az istentiszteleten, mikor Isten erőt adott neki, felkelt és nagy örömmel elment sárpatakra. most úgy van, hogy mi kell fizessünk, ami nagyon rosszul esik, főleg az, hogy zolit hibáztatják. végül is megnyugodtam Isten akaratában és várom, hogy mi lesz a vége a dolognak. akik Istent szeretik, minden javukra van. hiszem és kiváncsi vagyok, megint milyen csodát fogunk átélni. az Úr adta, az úr elveheti, ha úgy tetszik neki, végül is ez csak vas. eleget énekeltük a nyáron a hargitán: te adsz és elveszel... áldott legyen az Úr neve... ugyanez érvényes az imaházra. sajnálom Krisszéket, meg a gyülekezetet, egyrészt, másrészt meg nagy lehetőség tanulni: szeretetet, odafigyelést, egymásra és Istenre. mert Ő nem kézzel csinált templomban lakik.

jól telt az evangelizáció, a gyerekek jobbak voltak mint a tavaly, a váradiak jobban bírták a gyűrődést (ezt ők mondták), és nagyon sokan voltak. egyik délelőtt, mikor az Amaro Del együttes szolgált, ott voltam én is a gyerekeink nagyrészével. hát nagy élmény volt, most nem akarok reklámot csinálni nekik, de örülök, hogy élőben is hallhattam őket. szóval eltelt. hosszú volt, a fiúknak is hiányzott apa, én kemény támadásokat kaptam, de Istennek hála azért, hogy Ő nem hagyott el. Segítségem is volt végig, előbb anyukám, aztán kicsimama:)

megkaptam pár nyáron készült képet melitől, ezzel teszem változatossá a sok dumát:)

az evangelizációról még nem kaptam meg a képeket, de következik az is.

Abigél

itt van újra

2010-08-23T17:46:00.004+03:00

a sátoros evangélizáció ideje:) ma kezdődött, egyelőre nincsenek fennakadások, megjött a sátor, alakul az áramellátás is. a váradi csapat délelőtt kezdett a gyerekekkel. én itthonról drukkolok, imádkozom és állom a sarat:) azon gondolkoztam, hogy jó dolog ez a blogozás, egyrészt. mert ott van a másik oldala is, hogy találkozom egy tényleg rég látott ismerőssel, és azzal fogad: ja, olvastam a blogon, vagy, igen, már láttam a képeket. megspórolok egy csomó beszédet, de nem látom a meglepettséget az embereken. rossz dolog ez? nemtudom. nagyon szeretek telefonálni és biza jobban esne ha valaki felhívna és úgy érdeklődne, mi újság velünk, nem pedig úgy, hogy elolvassa a híreket. már 2éve szokom ezt a légkört, hogy nincs körülöttem annyi ember (felnőtt ember:) ). néha nagyon klassz, máskor meg hiányzik.

munka van bőven, abból nem fogyunk ki. egyenesben van a kapunk, a fásszín is, már fa is van benne valamennyi. köszi mindenkinek a segítséget: itt volt apósom, a váradiak is segítettek, meg a szomszéd bácsi is.

képeket azért nem nagyon teszünk mostanában, mert elromlott mind a 4 usb csatlakozó a gépen, így meg elég nehéz keépeket közzétenni. nem lehetetlen, csak csomó munka van vele.

amúgy minden rendben, a fiúk aranyosak, gerzon megint nem dadog, remélem, ezúttal így is marad. zalán megint nem pelusos, és hát épp itt az ideje, mert nemsokára kezdődik az óvoda, ha sikerül, szereném ha menne ő is. a picik... dávid adja a ritmust, hintáztatja magát a székében, de nem mutat hajlandóságot egyébb dolgokra. gondoltam, szerezhetnénk egy járókát, úgy talán rájönne, hogy kell állni, járni, kicsit fejlesztené. a többieknek nem volt, több rosszat hallottam róla, mint jót. de egy próbát megér. koppány mosolygós, mint zalán volt, és mindent úgy és akkor tesz, mint a "nagykönyvben" meg van írva:)

holnap jön anyukám segít egy kicsit, nagyon várom.

olvastam egy cikket egy baba patika magazinban, hogy a 4 éves gyerek elkezdett félni a haláltól és ezt kérdezgette az anyjátó, hogy milyen az, mi van akkor ha valaki meghal. az anyja meg zavarba jött és elkezdett zagyválni mindenfélét hogy lehet újjászületik kislány formájában és lesz egy másik anyikája, testvérei. a gyerek bepánikolt, erre az anyuka bölcsen azt tanácsolta, hogy imádkozzon, mert Istennél minden lehetséges, ha nem akar kislány lenni, imádkozzon érte, hogy ne legyen. majd megtanította a miatyánkot, amit a gyerek kicsit átírt, odatette a végére, hogy "és kérlek, hogy ne kislányként szülessek majd! Ámen" nagyon felkavart ez és kiakadtam, sajnáltam a gyerekeket. milyen bizonytalanságban nőnek fel! a szülő, az egyetlen tekintély, aki mindent tud, mindent meg tud tenni, akire mindig lehet számítani ebben az egy dologban csődöt mond. elkezd vakarózni, hebegni-habogni, és a gyerek hirtelen ott áll válasz nélkül, támasz nélkül egyedül az élet nagy kérdésével és nincs aki választ adjon. szeretnék meggyőződést, hitet átadni, hogy a gyerekeim ne kelljen féljenek semmitől... egyedül Istentől.

ha nem széna, szalma

2010-08-18T00:24:00.002+03:00

most értettem meg jobban ennek a mondásnak a jelentését. szénát akartunk kaszálni a tegnap andrás kaszáló gépével (ami egy rosz felének az egyik rosz fele - aki érti, értse) de az felmondta a szolgálatot még a leg elején. de kiderült, hogy a főút mellett nagyon jó gazos zabszalmát lehet gyűjteni és édesapámmal (ti. itt van nálunk pár napot) hoztunk is két fuvarral. lesz mit rágjon a kecskénk.

nagy a kísértés, hogy belemenjünk mindenféle dologba ami nem a mi feladatunk. könnyű meg is érvelni, hogy miért kell mi azt tegyük: megélhetés, ahhoz értünk, sikerélmény, azt szeretjük csinálni, azzal vagyunk megszokva, stb. de valójában menekvés, mellékút, vagy ilyesmi.

de az Úr gondoskodik az üres hálókról.

hála az üres hálókért, elromlott gépekért, döglött állatokért, gazos kertekért, sikertelen vállakozásokért, stb.!

jobb lenne a jót otthagyni a legjobbért, de ha nem megy, jön a segítség

aki érti, értse

béke mindenkinek

zoltán

szinte elfelejtettem:

jövő héten sószóró ill. gyerek hét és sátoros evangelizáció sárpatakon (szerbiában, a mocsáron ha minden jól megy). érdemes imádkozni és még lehet jelentkezni önkéntesnek (néhányan visszamondták a váradiak közül) aki akar jönni szóljon. csak az utat kell állni, a többit megoldjuk.

a környéken lesz az amaro del is, még folynak a tárgyalások, hogy miként tudnának kijönni ide is

xxxi

2010-08-07T23:20:00.002+03:00

31 lettem. ...nagy hirtelen. kissebb számadás..., bűnbánat..., nagy hála, öröm.... érdemes élni!

hargitán voltunk. ...előadtam. abigél próbált pihenni. a fiúk magukat adták. kölcsönösen szolgáltunk, mindenki mindenki felé. jó volt.

pár ismerőst meglátogattunk. gyors volt, de emlékezetes.

voltunk bukarestbe dáviddal felülvizsgálaton. kissebb gondok..., csepegtetünk..., aggódni semmi ok.

itthon minden rendben. alig 3 napja érkeztünk de vannak új kapcsolatok. tégy Uram engem áldássá...!

többet fogok imádkozni másokért. meglett a régi füzetem. csak tátogok...

mérföldkő a szolgálatomban: ma először tanítottam cigányul az igét "dake varekon mange szolgalinel, pala mande te avel..." örültünk. még a gyermek is megérti!

készülünk a sátoros evangelizálásra, sószóróra, amaro Del koncertre.

itt víz, máshol tűz, de belül mégis béke van.

járjatok békével!

zoltán

képek

2010-07-21T23:04:00.008+03:00

nyár van, nyár... sok a munka, de azért jól vagyunk, gyülnek a képek, szépen lassan. a fiúk nőnek, a szüleik öregszenek, a nyulak fialnak, a bogarak zümmögnek :) mindenki a dolgát végzi. várjuk a vendégeket, jönnek is. itt volt Zalán, neki is tetszik Koppány... voltak rokonok is meglátogatni, segíteni, de képet nem csináltam sajnos.

Dávid kezd felnőni a korához, aranyos, kötekedő, itt éppen Koppánnyal szórakozik, aki nem nagyon értékeli:) szereti a testközelséget, de már lát annyira, hogy mosolyogjon ha megállunk a kiságy mellett.
Szultán és Zoltán. Van már kis szénánk is, pár napig csak készült az eső, így a Dohi lányok segítségével sikerült megszárítani és behozni.

ez meg elég rossz minőségű, de látható, Dávid hogy közlekedik a konyhában. nem hagyja magát ő sem.:))

abi

szultan, leila es mas csodak

2010-07-01T23:50:00.005+03:00

megvolt a gyerektabor a sarpataki gyerekekkel. koszonet mindazoknak akik barmilyen modon segitettek, es tudom, hogy a jutalom sem marad el. igaz, hogy tobbnyire esett, de nagyon jo hetunk volt. minden szempontbol. a vege fele erzodott, hogy kezdenem kicsit maskepp imadkozni, beszelni a gyerekek. barcsak lenne folytatasa itthon is. penteken Isten kegyelmebol kirandulas es tabortuz is volt.

azota volt egy kozos alkalmunk amin beszamoltunk a taborozasrol es erre meghivtuk a szuloket is de sajnos alig nehanyan jottek el, es eleg gyenge okokat hoztak fel mentsegkent. de jo sok gyerek lejott erre is a kulturotthonba es meg kolozsvarrol is volt par vendegunk.

ezzel remelhetoleg lezarult szamunkra a nyar nehezebbik fele. meg egyszer fel kell menjunk bukarestbe daviddal (jovo het elejen) hogy kivegyek a varratot es remeljuk egy ideig nem kell majd arra mennunk. ha minden igaz egy hetet hargitan toltunk ifi heten. ezzel meglesz a cslad nyaralasa is (maskepp itthon nyaraltunk volna). addig az allatokat rabizzuk masokra - hala Istennek van kikre. es tervezunk meg egy nyari misszios hetet is itt sarpatakon. remeljuk osszejon.

az eddigiekben a haz korul alig sikerult valamit mozditani. eleinte a kiskertre majd a szenara osszpontositottam. a sok eso mindkettonek betett. mikor jo ido volt nem voltam itthon, mikor meg itthon voltam szinte minden nap esett. kb 1 hektar szenam rothadt el. de meg van honnan kaszalni, csak lehessen megszaritani.

a lovunkrol sultanrol mar irt abi. azota lett egy kecskenk is, amit leilanak neveztem el (eddig ordognek hivtak de az nekem valahogy nem tetszett). meg csak par napja van nalunk de mar a kezembol eszik. a teje miatt tartjuk, remelem jol fog majd, foleg gerzonnak (asztmas hajlamai vannak) es zalannak (tejallergias, azt mondjak a kecske tej jo). kismacskat is kaptunk, meg vele is baratkozunk. remelem nem tepik szet a kutyak (sok kutya atjar hozzank, foleg ejszaka de nappal is). a nyulakbol ketto megdoglott (1 nagy es 1 kissebb) de remelem nem pusztulnak ki. pulykaink is vannak csak el kell hozni oket szoporrol. summazva: kesz allatkert lesz itt nalunk.

van azert jo is ebben a sok esoben. sok a gomba. es mivel kozel hozzank az erdo, eleg fel ora es maris megvan az ebednek vagy reggelinek valo. lohatrol meg kulonosen jol latszik, hogy merre van gomba, csak akkor kell leszalni, mikor mar a legjobb helyen vagyok. a vihar sok szaraz agat, fat tort le. remelem sikerul beszelnem az erdesszel, hogy engedje hozzak telire valot. a szomszed keszsegesen kolcson adja a szekeret es a szultan allitolag ugyesen huz.

alakulo felben van egy egyesulet ami sarpatak fejlodeset szolgalna. sajnos keves az onzetlen ember, kevesen hiszik, hogy erdemes valami jot tenni masokert. egy unios program keretein belul tobben kivalthatjak a kosarfonoi engedelyuket (pfa romanul), kepzeseket szerveznek majd azoknak akik szeretnenek valami mesterseget tanulni es oklevelet adnak aki mar ert valamihez.

edinek is lesz engedelye csak sajnos mostanaban keves a vesszo es napszam se sok van. ezert eleg gyengen elnek a napokban a szerbiaban. de lassan ismet hasznalhato lesz a vesszo es beindul a nyuzsges. sokan kulfodon kerestek munkat de van aki rafazott es haza kellett jojjon es meg adossaga is maradt. mindezek ellenere a legtobb sziv megis kemeny marad. remelem a gyerekek nem lesznek mind olyanok mint a szuleik.

ugy nez ki, hogy meg fogjuk kapni a gyest koppany utan. ma sikerult beadni az utolso hianyzo papirt. david papir ugyeiben meg nincs valtozas, mi megtettuk a mi reszunket, varjuk, hogy a hivatalos szemelyek lepjenek.

igen sokat irtam, de tobbnyire csak nyers informaciokat. a lenyeg ezek mogott van. a kissebb-nagyobb csodak, a gondviseles amit folyamatosan tapasztalunk, a szolgalat orome, a szepseg ami korulvesz minket. ezekrol en nem is tudok irni. de mind itt van, erezzuk es orulunk neki. meg sokminden homalyos de tudom kit talalunk a homalyon tul is.

zoltan

szülinap

2010-06-25T19:21:00.006+03:00

alszik az ünnepelt:)

koppány

kicsi mama kicsi, vagy koppány nagy? :)

dávid ül már

most ennyi:)

Abigél

itthon

2010-06-21T22:51:00.005+03:00

elkezdődött a tábor, végül a gernyeszegiek közül tudtak jönni még ketten segítségnek, utolsó pillanatig vártunk máshonnan is. de végül kialakult. minden rendben megy eddig, imádkozunk értük tovább. szombat estére jönnek haza.

megszaporodtunk. Szultán hozzánk költözött Sárpatakról. Még barátkozunk... :)) mármint Szultán és én. Zolival jól vannak. amint látszik is.

tengap váratlan meglepetésben volt részem, meglátogattak Vásárhelyről ismerős fiatal házasok. nagyon örültem, épp jókor jöttek, mikor épp kezdtem belemerülni a keserűségbe. Gondol rám az Úr.
Abigél

2010-06-10T19:03:00.010+03:00

gyorsan telik az idő itt Pókában. sok munkank van, nem tudtunk írni blogot, de már rászántam magam, meg a fényképezgetésre is. olyan szép itt minden, nem is gondoltam, hogy valaha is ilyen helyen fogok lakni. teljesen mas lesz itt az ember, ahogy a dombokat nézi. elég csak felnmenni a kertbe, máris megnyugszom, derűsebben látom a világot. talán ezért is olyan barátságosak az itteniek. síkságon csak a munkát látjuk, a házat, kertet, rossz utat, port, egymást. dombon viszont messzebb látunk: a mező színeit, hullámzó búzaföldet, madarakat, virágokat apró munkásaokat, ahogy kaszálnak, gyűjtik a szénát, s örülünk, ha látjuk, leértek, itt vannak, kész vannak. hűs szél ereszkedik a kázak közé, erdő illatát hozza, így a munka sem olyan nehéz már.

a kertünk le van kaszálva, én is terítettem a szénát, forgattam egy-egy kicsit, inkább csak a széna illat kedvéért. volt segítség bőven:

Zoli újra Bukarestben van Dáviddal, megint megoperálták, most lett esedékes a műtét második szakasza. múlt héten elkisértem őket, akkor vették ki az előző műtét után a varratokat. szeretünk együtt utazni, jó sokat lehet beszélgetni, közös élmények, emlékek. csak hát elég fárasztó főleg neki, meg költséges is. közben meglátogattuk a Kis családot, ahol megpihenhettünk, ők meg babázhattak:

nem gondoltuk, hogy ilyen hamar lesz ez a másokik műtét, múlt héten szóltak, hogy vissza kell menjenek. most itt volt anyukám segíteni (ezért is vagyok ilyen derűs:) )

Koppány is vidám, itt éppen mamával beszélgetnek:)

jövő héten remélhetőleg itthon lesz Zoli is, aztán kedződik a TÁBOR :) 21-28ig lesznek Szeben mellett a gyerekek. kb 60an, és még lehet jelentkezni segítőnek. fiatalokat, fiatal házasokat várunk, nem kell tanítsanak, vagy ilyesmi, csak gyerekekkel kell aludni, rendet tartani, kísérni a csoportokat a foglalkozásokon, barátkozni velük, bizonyságot tenni, játszani és bemutani Kriszust. Ennyi az egész:)

Jézus élete c. ének a szerző előadásában:

A fiúk kint az utcán énekelik a Sűrű erdő mélyén kezdetű éneket:)) megyek én is beszállok:)

Abigél

növünk

2010-05-24T22:28:00.005+03:00

egy hét telt el a műtétek óta és Dávid szemmel láthatóan fejlődik. nem csak figyelmesebb, igyekszik fixen tartani a szemét (eddig össze-vissza járt), hanem megfogja a játékokoat, teszi egyik kezéből a másikba és kezd fordulni is oldalra, hasról hátra. körbenéz a szobában, forgatja a fejét, pedig eddig mind egy irányba nézett, eléggé el is laposodott emiatt a kis feje. szóval rohamosan fejlődik és nem sokára utol éri magát, azt hiszem, elvégre már 6 hónapos.

csak négyen, borzosan...

mi is jól vagyunk, a többiek. Koppány is gyorsan nő, figyelmes, kezdi már ő is mondogatni a magáét és ami a legcsodálatosabb, hogy vagy 2 hete végig alussza az éjszakát. nagyon hálás vagyok ezért. így is sokszor vagyok fáradt, valami olyan fáradtsággal amit nem éreztem eddig: a lábam mintha cserben akarna hagyni. ilyenkor jól jön a szoptatás, kis pihenés, mikor lehet. nehéz összehangolni, hogy mindenki egyszerre aludjon. ezt nem panasznak szántam, csak azért írom, hogy reális legyek és a rólam alkotott kép is közelítsen a valósághoz.

ma nagynénémék látogattak meg, nagy áldozat volt már csak az utazás is, de nagyon jól esett, köszönöm. meg a többit is :) most is vendégeket várok, Váradról barátainkat. Zoli közben elment Szeben mellé a táborba építkezni és elvitte Gerzont is. remélem, jó lesz mindegyikünknek ez a kis változás. hiányzott már neki nagyon az apja és kicsit elege lett belőlem. most se ovi, se utazgatások, mint eddig, megunhatta már. 3 hét mulva kezdődik a táborozás, addig kész kell legyen az épület, amin most dolgoznak, ez is imatéma.

kicsit koszos, kicsit ijedt :)

Abigél

Dávid lát!

2010-05-18T16:06:00.005+03:00

röviden ennyi:) fokozatosan vesszük észre, hogy figyel ránk, forgatja a fejét, nézegeti a kezeit és néha játszik is ezzel-azzal. nagyon örülünk és hálásak vagyunk Istennek a csodáért, hogy elvihettük műtétre és hogy sikerült is. azt reméljük, hogy ezután sokkal gyorsabban fog fejlődni más dolgokban is, amikben eddig el volt maradva, pl a mozgása. még nem tudjuk, hogy milyen mértékben lát, mennyire élesen, de azt hiszem, ez még javulni is fog idővel.

Istené a dicsőség!

Abigél

megvolt

2010-05-10T19:33:00.002+03:00

csak röviden: megműtötték egyik szemét, holnap kiengedik, ma éjjel zoli vele van. a következő műtétet csütörtökön végzik, jó minél hamarabb, így mondták. legalább nem kell két utat megtegyenek. szóval zoli pénteken várható haza... tovább imádkozunk, a sikeressége ezután derül ki. többet most nem tudunk.

Abigél

2-4-6

2010-05-09T21:43:00.006+03:00

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen. Zsoltárok k. 128.

(a képen a gernyeszegi, harminc egynéhány tagú gyülekezet gyermekei)

ma kettős gyerekbemutatás volt a gernyeszegi gyülekezetben. Koppányért és Dávidért imádkoztunk, áldást kértünk életükre, családunkra és a gyülekezetünk családjaira . Attila, a pásztor, a fenti zsoltárt olvasta fel, ezzel bíztatott minket. nem vagyunk mi méltók az Isten áldására, erre a boldogságra, csak bízunk Benne, hogy ad kegyelmet nekünk.

most, hogy Zoli nem volt itthon a mult héten, rájöttem, mennyire nagy szükségünk van rá. bár végig volt segítségem, a fiúkkal nem volt könnyű dolgom. nagyon hiányzott Gerzonnak apa, többször sírt is, máskor meg csak dúlt-fúlt én meg csak próbálkoztam kezelni a helyzetet, imádkoztam bölcsességért... meg imádkoztunk, hogy érjen haza minél hamarabb. haza is jött, de ma délután elvitte Dávidot Bukarestbe.

ezért is volt megható ez a gyerekbemutatás, mert tudtuk, hogy holnap operálják, az egész gyülekezet sírva imádkozott, hogy sikerüljön a műtét, és a jövőjéért. hisszük, hogy Istennek különleges terve van a számára. szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott minket, hogy kifizethessük a műtétet: fiatalok, idősek, magyarok, cigányok segítettek, meg a gyülekezetünk minden tagja. köszönjük! Isten fizesse vissza. még egy rendőr is támogatott, aki nem rótta ki a büntetést... :)) még hátra van a másik operáció, amit szintén nem támogat a biztosító, csak csekélységgel. de Isten eddig is gondoskodott mindenről, és tudjuk, ez után is teszi majd.

holnap még írok a fejleményekről.

Abigél

életjel

2010-05-06T11:05:00.012+03:00

megvagyunk!
eddig is megvoltunk, csak épp nehezen lehetett elérni minket. tegnap kötötték be a telefont meg a netet, és már gondoltam, megírom, hogy nem vesztünk el. az új számunk +40 0265 435 979.

az elmult két hét nagyon mozgalmas volt, költözéssel, be-kipakolással telt, takarítás, takarítás és takarítás. lassan már kezd látszani az eredmény, de még mindig nem mondhatom, hogy kész vagyunk. próbálom otthonossá tenni új lakásunkat és szokjuk a helyet. nagyon szép itt nálunk, várom a vendégeket, ha valaki erre jár a nyáron, benézhet hozzánk. domboldalban lakunk, felfelé van a kert, a gyümölcsös, aztán a telek végében az erdő. ez a kilátás a kertből, kapálás közben az ember így megpihenhet:)
mi is kimentünk kicsit a gernyeszegi fiatalokkal a Maros partra a munka ünnepén pihenni:
a nagy hír, hogy hétfőn műtik Dávidnak az egyik szemét Bukarestben, Zoli megy vele, úgyhogy lehet imádkozni érte, sikerüljön és az Úr nyissa meg a szemét.Márta mama kedvére babázhatott ezen a héten, itt voltak a szüleim, míg Zoli el volt menve Szeben mellé a táborba építkezni.ez a tornác, benti képeket ezután fogok készíteni.

Koppány nagyon gyorsan nő, néha mosolyog arra, aki ölben tartja. itt Zoli tatával:
Most ennyi.
Abigél

holnap lesz

2010-04-18T10:03:00.005+03:00

a nagy nap! tegnap kipakolták a házat, ahova menni fogunk, holnap meg megpróbálunk beköltözni. lehet, nem lesz olyan egyszerű, hogy egy nap alatt befejezzük, de meglátjuk. nagyon jó segítő csapatot kaptunk, hála az Úrnak, hogy mindenütt vannak testvéreink, akik élik az ígét, hogy jobb adni, mint kapni. mi mostanában nagyon sokat kapunk, az Úr asztaláról eszünk, így mondta valaki a héten...

mindenki jól van, fel vagyunk dobva, a sok várakozás után felszabadultunk. zoli minden nap több fuvart vitt Pókába, sokszor elvitte a nagyobb fiúkat is, persze ők nagyon élvezik ha mehetnek. a kicsik jól vannak, Dávid mintha nem sírna annyit, éjszaka is jól alszik, csak enni kel fel. Koppány gyorsan nő és már tudja a jogait :) leginkább ő segít nekem pihenni, lefog, nehogy valami rosszat csináljak (h túl sokat cipekedjek vagy ilyesmi).

képem sajnos még nincs, de ha már nem lesz olyan felfordulás, készítek párat. addig is senki ne csodalkozzon, ha nem fog tudni elérni minket, mert mobil jel csak a kertben van, vezetékes telefon meg nem lesz csak jövő héttől, ezzel együtt jön majd az internet. addig is pár új képet teszek a legkissebbekről:

Koppány

Dávid szenved

Költözunk

2010-04-13T17:29:00.004+03:00

hála a Mindenhatónak találtunk egy helyet ahová mehetünk. igaz, hogy nem itt van Sárpatakon, hanem a község egy másik falujában (Póka), de nincs túl messze és gyönyörű helyen van. a ház is tágasabb, jó nagy udvar, gazdasági épületek, hatalmas gyümölcsös és a kert végében kezdődik az erdő. pont nekünk találták ki. reméljük a penésszel sem lesz gond és ha minden jól megy lesz kecskénk is és ezzel is harcolunk majd a fiúk asztmás hajlamai ellen. mindez nagyon szépen hangzik, de még előttünk áll a költözés. a leendő házigazdáink nagyon rendesek, megkedveltük őket és már a papírokat is elkezdtük intézni. hála Istennek a személyigazolvány csináltatása is könnyűnek ígérkezik. csak egy aláírás Sanyi bácsitól a rendőrségen, pár másolat, egy igazolás a polgármesteri hivataltól és kész is. nem kell sehová sem menni, nem kell előre bejelenteni az elvesztést, nem kell feleslegesen várni (a rémhírekkel ellentétben). nem a leg alkalmasabb időszak a költözésre de nem ez nem a mi kezünkben van.

közben építkezünk. szeben mellett azt a táborhelyet nagyobbítjuk ahol a tavaly is voltunk a gyerekekkel. minden önkéntes jelentkezőt szívesen látunk. az utat, szállást és élelmet biztosítjuk. ez egy nagyon jó szolgálati lehetőség, aki tud szánni az idejéből legalább egy hetet (hétfőtől-szombatig) bármikor egészen június közepéig az jelentkezzen. (0265338053 -romtelecom, 0726343127 - baptifon, vagy 0743668370 - orange). előre is köszönjük mindenkinek. az idén is ott fogunk táborozni az abafáji és sárpataki gyerekekkel (egy-egy hetet) csak előbb el kell készüljünk.

dáviddal kellene menni bukarestbe szemműtétre de sajnos sehol nem találom az anyját. ugyanis az ő beleegyezése is szükséges mivel eddig még nincs véglegesítve a nevelőszülőség. remélem valamikor előkerül és hamarosan el tudunk menni. mostanában nagyon nyűgös, jönnek a szemfogai (csodálkoztunk de az orvos szerint van ilyen) de ettől eltekintve szépen fejlődik.

abigél is gyógyulgat, koppánnyal már voltak kint pókában megnézni a házat. próbálom minél többet szabaddá tenni azzal, hogy elviszem a fiúkat (vagy legalább egyiket, de van hogy hármat is), igyekszem lebeszélni minden nagyobb szabású tervéről, és igyekszem többet itthon lenni, és segíteni amit csak tudok. nagy áldás számunkra az itteni ismerőseink, testvéreink akik étellel is segítenek. nem mintha nem főznék szívesen de az nem lenne ilyen finom :)

béke legyen mindenkivel
Jézus Úr, Király
(idéztem egyik kedvenc énekemből)
zoltán

u.i.
azok számára akiknek nem egészen világos miért is kell elköltözzünk itt leírom még egyszer:
- főleg dávid miatt szükségünk van maros megyei papírokra, hogy hivatalosan is nevelő szülői lehessünk (ezt követeli a törvény) és fedezve legyünk a hivatalok előtt. el lehetne intézni másképpen is de ez az egyenes út és a szociális munkások időnként ellenőriznek, úgyhogy nincs kibúvó. ha ez meglenne most nem kellene az anyja után kutassak és az a kicsi gyerekpénz sem jönne rosszul.
- mivel elveszítettük a papírjainkat a nagy felfordulásban ezért mindenképp szükség van újakra és ha már itt vagyunk akkor szóljanak ide (az ún. flotánt csak egy évig érvényes)
- abigélnek a gyest (koppány után) sem tudjuk elintézni papírok nélkül
- a jelenlegi gazdáink (számunkra ismeretlen és ép ésszel felfoghatatlan okok miatt) nem voltak hajlandóak megengedni, hogy a jelenlegi címre készíttessünk iratokat (ezt sem megbeszélni, sem idejében személyesen közölni nem voltak hajlandóak). és mivel a fent említett érvek elég nyomósak, eltekintve minden kellemetlenségtől amivel a költözés jár szükségessé vált ez a lépés.
- ugyanakkor tudjuk (és ezzel kellett volna kezdjem), hogy minden a javukra van azoknak akik Istent szeretik és az Ő végzése szerint hivatalosak, és a jelenlegi helyzet sem kivétel ez alól. sőt, már előre dicsőítettük is a Teremtőt, mindazért a jóért amit készít számunkra ezzel is. még nem értjük minden oldalát a dolognak de már sok minden nyilvánvaló, és a későbbiekben még több minden kiderül. nem mondom, hogy néha nem csüggedtünk el, volt hogy szomorúan jöttem haza miután jónéhány nemleges választ kaptam (több mint 10 házat néztem meg csak itt Sárpatakon, néhányat Pókakeresztúron és végül Pókában kötöttünk ki míg találtunk egyet).
de közben sok emberrel ismerkedtem meg, sok mindent tanultam és kiderült az is, hogy kibe mi lakik. na ez jó hosszúra sikeredett! béke

egy pár kép

2010-04-10T18:53:00.008+03:00

hol vagy anya?

valahonnan ismerlek

... kis helyen is ...

te meg ki vagy?

hétköznap

a kicsikék

nem lehet elég korán kezdeni...:)

szöveget később írok.

Abigél

itthon

2010-04-04T18:32:00.004+03:00

Hála Istennek, minden rendben ment az első napokban és haza jöhettünk. a fiúk már nagyon vártak és nekem is hiányoztak. miután megérkeztünk, Zalán még vagy tízszer felkiáltott: szia anya! aztán jött a baba nézegetés, testrészek megnevezése és rájöttünk, ő is ember, megvan mindene, olyan kicsi, mint Dávid. :)

Koppány is szeret anya mellett, anya ölében lenni, de legalább a közelében, sohasem lehet tudni, mikor van szükség rá... anya azért legyen kéznél...:)

néhány technikai adatot írok, nő olvasóim kedvéért, minket szokott érdekelni az ilyesmi. a tényleges vajúdás kb. 4 óra lehetett, míg reggel 9kor megszületett Koppány 4o5o grammal. én gondoltam, hogy nem kicsi, úgy éreztem, de az orvosok nem voltak rákészülve. nehéz volt, mindenkinek, de végül épségben megúsztuk és nem történt nagyobb baj. a baba jól volt és van azóta is és én is helyre jövök, csak pár hétig feküdnöm kell. a haja inkább vörösbe hajlik, nagyon csodálkoztam, mikor megláttam, kacagtam volna, de nem tudtam:) a többiek sötét hajúak voltak sokáig... hihetetlen, hogy Koppány teljesen más, egyedi, és mégis hasonlít a testvéreire. de nem lehet hasolnítgatni őket.

házcsere ügyben semmi jó hír, vagy 1o házat megnézett Zoli, egyik sem kiadó, inkább eladó, amelyik meg esetleg kiadó lenne, az ilyen mint ez: nem rendezett a tulajdonviszony, nekünk meg szükségünk van papírokra, amik arra a címre szólnának. szóval lehet imádkozni, mi is tesszük, mert nagyon-nagyon sürgős lenne az egész. kíváncsi vagyok, az Úr mit tud, amit mi nem, mert ugye nála kész van a megoldás, csak mi nem látjuk. de várjuk...

Abigél

megszületett!

2010-03-29T23:56:00.005+03:00

hétfő reggel jött világra Koppány, a harmadik (Dáviddal negyedik) fiúnk. hatalmas öröm töltött el egész nap. még az sem sokat változtatott ezen, hogy éppen ma derült ki, hogy új albérletet kell keresnünk. (ismét felvillant az emberben lakó gonoszság)

Abigél és Koppány is jól vannak (a körülményekhez képest), elég nehéz szülés volt, de Isten mindenről gondoskodott. megérkeztek apósomék és ma éjel már a fiúk is itthon alszanak. Dávidra még vár néhány vizsgálat de az biztos, hogy kell járjak vele gyógytornára (egy kicsit le van maradva a mozgásban).

elképesztően gazdagok vagyunk!

csudálatos dolog ez a kegyelem!

zoltán

jó várni...

2010-03-26T21:04:00.008+02:00

az az igazság, hogy én nem szeretek várni. nem is kellett sokat várjak életemben, amit kitaláltam, elég könnyen, hamar megkaptam. ha mégis kellett egy kicsit várjak, azt nagyon nehezen viseltem. most, hogy mindenkit meg főleg magamat felkészítettem arra, hogy a kicsi babánk hamar meg fog születni (idő előtt), meg kell tanuljak várni. a terhesség utolsó heteit nagyon jól viseltem, hála Istennek, és bár mindent megtettem, (szándékosan) amit a könyvekben írnak, hogy ne tegye a kismama, nem történt semmi, "csak" annyi, hogy egyre több erőt kaptam mindenféle munkámhoz. és most várok.

dávidot még nem tudtuk vinni orvoshoz, bár hirtelen nagyon megnőtt, a neurológust nem kapjuk el, s addig a szemészetre sem biztos, hogy érdemes vinni. reméljük, hamarosan megoldódik a dolog. nagyon szépen fejlődik, kicsi gyömöszölni való kis szumó harcos, aki minden csikolásra, öltöztetésre, simogatásra legalább egy mosollyal válaszol, de van, hogy hangosan kacag. elalvás előtt egy sort kínlódik, nyöszörög, altatja magát (most is), de elég nyugodt gyerek, ahhoz képest.

hihetetlen, de zalán csak most tölti a két évet. nagyosabban viselkedik, szépen beszél és mindent utánoz. mehetne ő is oviba, de még baj van a pelus körül.

gerzon ujra kezdte az ovit, apa viszi es hozza. ezzel együtt meg van nőve, a gondolkodása is, a rosszaságai, a beszólásai is. találkozunk a csúnya szavakkal, de megbeszéltük, hogy Isten a csúnya szívre haragszik, azért szomorú, ha idegesek, haragosak vagyunk, ha nem szeretjük a másikat.

a héten megvolt az első családi piknik kint az udvaron. ez metszés ideje körül szokott lenni, egyúttal elégetjük a galyakat, sütünk szalonnát és anyát megkíméljük a főzéstől :) szóval mindenki örül. hálásak vagyunk ezért az udvarért, nagy segítség nekem, meg a jó idő is, de főleg a kettő együtt.

jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig...

Abigél

jános testvérünk

2010-03-15T02:18:00.004+02:00

jános (bal oldalt a kenyérrel), az ebéd amit készített és a vendégeink

nagyjából fél éve hallottam róla. dél koreából jött és szatmár megyében hirdeti az evangéliumot annyi ideje mint mi maros megyében. azelőtt sárospatakon volt fél évet. három éve tért meg a Mindenhatóhoz (ebből a három évből két évet kűlmisszióban töltött) otthon mesterszakács volt egy szöuli jappán étteremben, nagyon jól keresett de megértette, hogy ez nem sokat ér. a gyülekezete szakácsnak küldte, hogy segítse az itteni missziót. mostanában azonban inkább emberek tanításával foglalkozik. csodálkoztam, hogy milyen jól át tudja adni az üzenetet a cigányoknak (pedig a magyar nyelv egyiküknek sem anyanyelve). írott, video és hang anyagokkal szolgál, és hozott nekünk is ezekből amit tovább vagy kölcsön adhatunk másoknak. nagyon sok magyar éneket tud és nálam jobban énekel. megtérése előtt rövid ideig volt felesége, de most 37 évesen úgy érzi, hogy az Isten szolgálatában teljes életet élhet. (amúgy meg imádkozik a feleségéért, hogy majd együtt legyenek a mennyek országában)

aki ezeket elolvasta hajlamos lehet azt gondolni, hogy valami szuperhősről beszélek. pedig egyáltalán nem. hotzün (jános) egy átlagos ember, átlagos képességekkel, frissen megtért hívő, friss hittel, kevés ismerettel de annál odaszántabb egyszerű élettel. valószínűleg nem az ottan gyülekezet elitjéhez tartozik (azokat sokkal nehezebb helyekre küldik, és nem főként főzni) és mégis a Megváltó gyönyörű kegyelméről beszél az egész lénye. számomra nagyon megszégyenítő az ahogyan él, szolgál, beszél. dicsőség Istennek érte! az Ő kegyelméből együtt tölthettünk egy hetet. beszélgettünk, imádkoztunk, énekeltünk, gyülekezetben meg a "szerbiában" voltunk, ettünk, utaztunk és még sok minden mást tettünk együtt. tanultam új dogokat és sokmindent eszembe juttatott az Úr ő általa.

sokszor szégyenkeztem a magam meg az egész európai keresztyénség nevében. elkeserít a lustaságom, kényelem szeretetem, anyagiasságom, gőgöm, közömbösségem amiből még az utóbbi szinte másfél év sem tudott kinevelni. de küzködök ellene. (mert semmi sem állhat közém és a Szerelmes Isten közé csak a saját hitványságom.) mesélte, hogy mikor észak koreába küldenek valakit misszióba, ő és családja alá kell írják, hogy vállalják azt a kockázatot, hogy megölik. és a legtöbben nem térnek vissza. a családjukat viszont a gyülekezet eltartja. akár az őskeresztyének idejében. sokat imádkoznak, böjtölnek, adakoznak és szolgálnak minden elképzelhető módon. naponta vannak Istentiszteletek, ima alkalmak, és egész vasárnapokat töltenek a közösségben családostól. a jános családjában is többen meg vannak térve.

a cigányoknak is tanítja az engedelmességet, a tizedet (és vannak akik komolyan is veszik), és szeretné minél hamarabb kiküldeni őket misszióba más cigányok közé. Krisztus Urunk áldja és erősítse meg őket, hogy áldás legyenek még sokaknak. nehézségek, kemény, pártütő szívek is akadnak de a feladat ugyanaz: tanúskodni Isten kegyelmének az evangéliumáról.

andrás testvérem szerint a puszta tény, hogy a világ másik végéről ide jött Istent szolgálni már önmagában is többet mond mint bármi ami szavakban kifejezhető. számunkra prófétai aktus. egyébként dél korea küldi ki évente a legtöbb misszionáriust amerika után. az a tűz ami innen indult ki valamikor és eljutott ázsia keleti partjáig, most arra van rászorulva, hogy a legtávolabbi helyekről hozott lánggal legyen ismét meggyújtva. (ez is andrástól van) de milyen kegyelmes Ő aki megteszi! bárcsak lángolnánk mi is és ne csak hitvány konkolyokként szívnánk Isten csodás világának az éltető erőit!

(mert náluk egyszerűen és világosan úgy tanítják, hogy aki: nem adja a tizedet (legalább), hetente csak egyszer-kétszer van ott a gyülekezetben és akkor sem szolgál semmivel (nem takarít, főz, tanít vagy más egyéb), kritizál, viszálykodik, nem engedelmes a vezetőknek, nem énekel együtt a gyülekezettel, nem jár közben másokért (más szóval nem terem) az nem egyéb mint konkoly. a búza pedig, az ellentéte)

köszönöm a Mesternek ezt az elmúlt hetet! az ábrahámos sárpataki dialektusú adaptáció a végső stádiumba érkezett. ezen a héten remélhetőleg meglesz az ellenőrzés és aztán jöhet a szerkesztés és nyomtatás. abi is ezen a héten akar szülni, remélem kibírja csütörtökig. akkor megyünk dáviddal felülvizsgálatra. kacsintgatunk valami nagyobb autó felé, csak ne lenne drágább mint amennyiért eladjuk a kicsit. de annak is eljön az ideje, ha el kell jöjjön. marad a régi kicsi leptop, ami a "kisbutus" nevet viseli immár lassan 4 éve mióta másod(vagy ki tudja hányad)kézből hozzánk került. jobban megy mint valaha es míg ki nem leheli a processzorját addig nem is kell más. ezzel is legyőztünk egy kísértést! mi(minden) maradt még?!

zoltán

rakok majd pár képet is

búcsú

2010-03-01T22:25:00.003+02:00

ma este búcsúzom a számítógéptől. kicsit átszervezzük itt a dolgokat, egy íróasztallal kevesebb lesz a házban és remélhetőleg, egy kisággyal több. :) marad a zoli régi, lestrapált laptopja, amin már egy hete dolgozik, hogy valahogy menjen. de megérte, azt hiszem, menni fog:) pár napra megint egyedül maradok, zoli szatmárra, váradra megy, talán gerzonnal. remélem, izgalommentes lesz ez a pár nap és nem most jön az, amikor menni kell...

dávid kapott ma két oltást, elég jól viselte, kicsi sírás-nyöszörgés után mindenkit levett a lábáról a mosolyával. mindenki elégedett, szépen fejlődik, olyan igazi baba, kedves, puszilnivaló, jó húsos:) és lehet csikolni, amitől hangosan kacag. ja, és kaptunk bébi ételt, hála érte! nagyon szereti és remélem, jót tesz neki, pótolja a hiányait.

a nagyfiúk élvezik a tavasz első fuvallatait, folyton kint lennének, tesznek-vesznek, segítenek az apjuknak. gerzon picit dadog. néha jobban, máskor kevésbé. nem tudom, mitől függ, de néha vicces, máskor nehéz... zalán ügyesen mond mindent, nem mindenki érti, néha én sem, de mondatokat szerkeszt, ragoz, stb. nem könnyű a magyar nyelv, ez újból kiderül: pl az "apa helyéje" nagyon logikusnak tűnik, de nem így van... szóval tanulgatunk.

edit megint nem zárták be, még egy hónappal elhalasztották a dolgot, azt mondja az ügyvéd, öregek lesznek, mire ítéletre kerül a sor. 14évesen bűnöztek... most 20. ez egyrészt jó, mert addig is itt van, aktív a gyülekezetben is, a családjában is.

más hírünk nem nagyon van, telnek lassan a hétköznapok... nem a mi erőnkkel, az Úrral, és nem magányosan. köszönünk mindent!
Abigél

szociális mosoly:)

2010-02-20T12:34:00.004+02:00

már alig vártam, hogy írhassak, és főleg, hogy feltehessem ezt a képet! ezen a héten nagy dolgok történtek, mert dávid megnyugodott elég sokáig elszórakoztatja magát és főleg: MOSOLYOG. van, hogy csak úgy magának, de a fenti kép úgy készült, hogy szólítottam, beszéltem hozzá és így reagált. mondanom sem kell, nagyon aranyos, és nagyon jól esik nekem, mert végre van valami visszajelzés a részéről.

az eredmények se nem jók fölöttébb, se nem rosszak nagyon, voltak betegségek, amik már nem aktívak, antitestek vannak a szervezetében, és vannak hiányok: kalcium, vas és protein. mintha alultáplált lenne, így mondta valamelyik orvos. de hát nem az, ez látszik is rajta:) baj van itt is a bürokráciával, de kibírjuk és megalázzuk magunkat... a szívorvos áprilisra adott időpontot, szóval nem megy minden olyan simán. a szemészeten azt mondták, ha eléri a 6 kg-ot, vigyük, mert megműtik. az még vagy 3 hét. ha minden jól megy.

ez múlt vasárnap készült, nagy szánkó-túrán voltak a fiúk az apjukkal.

felmentek a szerbiába is, itt erzsikével pózolnak.

továbbra is kérjük az imatámogatást. kb 3 hét múlva esedékes a pici születése, mondanom se kell, hogy már nem itt jár a fejem...:)

Abigél

katarakta

2010-02-15T16:22:00.002+02:00

most egy szomorú hírt kell leírjak és nem is tudom, hogy fogjak hozzá... mint már sokan olvasóink, barátaink közül értesülhettek innen vagy onnan, a kicsi Dávid, fogadott fiunk, nem lát. mindkét szemére vak. veleszületett szürke hályog van mind a két szemén (katarakta), a bal oldalon egyáltalán nem érzékeli a fényt, a jobb oldalon lát valamit, csak fényt, ezért van az, hogy folyton a lámpát nézi. sejtettük, hogy baj van, ahogy egyre csak telt az idő és nem láttunk semmi fejlődést a kommunikációt illetően, nem volt szemkontaktus egy pillanatra sem. aztán elvittük orvoshoz és megmondták, amitől tartottunk. egy méhen belüli fertőzés eredménye ez, amit az anya az első 3 hónapban szenvedhetett el. most kivizsgálják, nem-e károsodott más szerve, agya, idegrendszere, illetve hogy nincs-e más maradandó fertőző betegsége. most már értjük, miért olyan kis félős, szorongó, sírós, miért csak az nyugtatja meg, ha testközelben van, ha fogjuk a kezét és semmi más.
elméletileg akár meg is lehetne operálni, nem sok jóval biztatnak, de bízni azért lehet, egyedül Istenben, aki bármilyen bajt, betegséget, bármikor meg tud gyógyítani. lehet, nem akkor, mikor mi elképzeljük, és lehet, teljesen szokatlan módon.

most imatámogatásra van szükségünk, a kicsinek nagyon nehéz, nagyon sok vizsgálat és további fájdalmak várnak rá és reméljük, nem lesz hiábavaló. van egy csomó "ha": ha lesz legalább 6 kg, megműtik, ha nincs más baja, ha nem károsodott nagyon a szemfenék, akkor talán valamennyire...

holnap meg pénteken még kell menni vele, akkor többet fogunk tudni. majd írok.
Abigél

megint

2010-02-03T21:39:00.004+02:00

és újra én írok (abi). csuda jó dolgom van már második napja, mert zoli elvitte a fiúkat az édesanyjához, péntekig ott lesznek. hihetetlen, milyen felüdülés csak egy gyerekkel foglalkozni. (ill. másféllel, a kicsi "töbörcsök" nagyon aktívan kíván részt venni az életemben, nem lehet figyelmen kívül hagyni őt sem) szóval pihenek ezerrel. itt ülök egész nap a gép előtt és ezen dolgozom:
http://sites.google.com/site/kosarpatak/
egyelőre ez a cím, ez is marad egy darabig, aztán keresek valami jó tárhelyet, ott lesz egy oldal, ami majd ide irányít. de egyelőre csak innen lehet megnézni. a minőség nem olyan profi, én sem vagyok az, minden diploma meg iskola ellenére sem. sajna. ez egy egyszerű kis oldal azért főleg, hogy támogassuk az itteni cigányságot, akiknek van szakmájuk, szorgalmuk, tehetségük, de kevés lehetőségük, hogy megmutassák, és értékesítsék.

hétvégén házas hétvége, ún. felejthetetlen hétvége volt, vásárhelyen, kedves régi ismerősök, barátok voltak az előadók. honvágyam lett a betlehem gyüli iránt, mikor hallottam zsigát meg gyöngyikét énekelni. jó volt beszélgetni, megmutatni, hol élünk most. kaptunk tanácsokat házasságot, gyereknevelést illetően és reméljük, még jobban elmélyül a kapcsolatunk zolival, hogy ellen állhassunk mindenféle bajoknak, kísértéseknek.

rólam annyit, hogy lassan nehezedik a terhesség, de még majdnem 2 hónapot ki kell húzni, imádkozunk is, hogy ne siessen meglátni a napocskát. amúgy is még nem sok látnivaló van, tavasszal lesz az igazi, akkor kell jöjjenek a gólyák....:) a fiúkról most nem írok. aranyosak, kedvesek, okosodnak minden nap.

a fenti képen zoli válogatja a vesszőt, próbálkozik a kosár fonással.
dávid nyűglődik, zavarja a "múzsámat" ...

Abi

abi ír

2010-01-11T21:06:00.003+02:00

ez nagy szó, mostanában nem nagyon volt időm írni, de most itt van Zoli anyukája meg a húga, most ők vannak a fiúkkal.
nem mondom, gyors az élet nálunk, de korántsem olyan vészes, mint ahogy gondoltam. jól elvagyunk, bár Dávid sokat nyűgösködik, mégsem kezdek őszülni, vagy ilyesmi. Istennek tulajdonítok minden erőt, de nála van erő elég, mindenre, amire kell. a mosással nem boldogulok, változatlanul, de arról nem ők tehetnek... :) szóval amennyire féltem meg féltettek mások az egésztől, annyira nem vészes az egész helyzetem. persze tanulni kell nekem a türelmet, elhallgatni a sírást, a fiúknak meg meg kell tanulni várni és nem követelőzni. mindegyik lecke elég nehéz. Dáviddal az van, hogy sokat görcsöl a hasa, még mindig, pedig már 2 hónapos lesz, a nagykönyvek meg azt írják, hogy 3 hónapig tart ez a görcsölős időszak... hát kíváncsi vagyok. sokszor még fényes a bőr a hasán, olyan kis puffadt. és köldöksérve van, de megtanított a doktor bácsi, mit csináljak vele:)
Zalán mindent utánoz, mindent mond utánunk, sokszor csak a szótagok száma meg a szavak dallama olyan, mint a mi szavainknak, de próbálkozik és ez nagyon aranyos. szeret írni, de még nem döntötte el, jobb, vagy bal kezes lesz. sokszor minden vonal után átteszi a ceruzát egyik kezéből a másikba.
Gerzon mindent tanul, szívja magába a sok infót, szavakat, kifejezéseket, mondásokat. próbálgatja, mit lehet és mit nem. van, hogy tiszteletlen másokkal, simán kiküldi a szomszéd bácsit, nem rossz szándékkal, de tetszik neki egy mondat, amit kitalált, vagy hallott és kipróbálja. aztán szomorúan viseli a következményeket...:)
újra előkerült az Akaratos gyerek c könyv...:))

hétvégén evangelizáció. amugy nagyon szépen haladnak a dolgok a misszió körül, nagyon tetszik, örülök, hogy látom Isten munkáját. tegnap felmehettem istentiszteletre én is. nagyon jó hangulatban, sokan is voltak, őszinte imádságok, változott életek. Zoli a lelki gondozással foglalkozik inkább és ő is csak csodálkozik, mi minden történik erre felé.

köszönünk minden imát, segítséget, bébiszitterkedést és mosást:)
abigél

jobb adni mint kapni?

2010-01-08T22:56:00.012+02:00

...nyilván attól függ mit. keresztyénként pofont jobb kapni, kenyeret meg jobb adni. mégsem sikerül ez mindig így... nem is annyira a pofonokra értem.

mostanában alkalmunk volt sok mindent adni is meg kapni is, hála mások bőkezűségének, szeretetének (személyek, csoportok, alapítványok) hiszen adni is csak abból tudunk amit kaptunk (és mi az amit így vagy úgy ne kaptunk volna?). itt meg is köszönöm mindenkinek, ha még eddig más formában nem tettem volna. mindenféle segítség nagyon jól jött, nekünk is meg az itteni embereknek is.

a tél elég nehéz időszak sokak számára. nemigen veszik a kosarakat, nehéz a vesszőt beszerezni, a szállítással is gondok vannak. a költségek ellenben ilyenkor a legnagyobbak, főleg a hideg miatt. az itteniek azt mondják, hogy ilyenkor az emberek "le vannak húzódva", vagyis meg vannak alázkodva, nem szökdösnek annyit, kevesebb a buli, ivás, stb. így ebben a rosszban is van valami jó.

talán nem is kell mondanom, hogy az esetek többségében, ha adtunk valamit az sok konfliktust szült. az ittlétünk első évében úgy döntöttem, hogy nem adunk semmit (még ajánlották is, hogy küldenek ruhákat, karácsonyi csomagokat). most viszont úgy éreztem, hogy elég régiségem van ahhoz, hogy ebbe is belevágjak. vállaltam a közvetítő szerepét és az azzal járó nehézségeket. ilyenkor látszik meg igazán, hogy mi lakik az emberekben (néha valósággal ijesztő), és itt elsősorban a felnőttekről van szó.

ezen a héten ima alkalmakon veszünk részt. nagyon élvezem ahogy az itteniek imádkoznak. főleg cigányul. (90%át már értem) ismét volt időnk gép mellé ülni edivel, és ha így megy jövő hét elején befejezzük ábrahám történetének az adaptálását (fordítását). a héten is volt tárgyalása de az ítélethozatal február elsején lesz. az ügyvéd szerint mindenképp bezárják csak az a kérdés, hogy mennyi időre. jövő hét második felében istentiszteleteket tartunk a kultúrotthonban (evangelizálás). várjuk és kérjük az áldást. a gernyeszegen szervezett karácsonyi koncertre (a Kvint énekelt) eljött egy férfi, akinek nagyon megtetszett a dolog és azóta rendszeresen jön az alkalmakra. a családja nagy örömére azóta nem iszik és a cigarettáról is lemondott. a felesége is nagyon nyitott az Isten dolgai iránt. csak ámulok, hogy mik történnek. bárcsak sok csodának lennénk még a szemtanúi az idén is.
áldott új esztendőt.
zoltán

ezt a "mikulás" hozta (Magyarországról). természetesen elmagyaráztam a hagyomány eredetét

karácsonyi csomagok pár nappal karácsony után. hála Istennek mindenkinek jutott akik eljöttek az alkalomra

aztán felmentünk a "mocsárra" (ott a leg szegényebbek)

és még mindig maradt néhány amit haza szállítottam azoknak akik nem tudtak eljönni

ruha is volt bőségesen (veszekedés is miatta).
nem mindegyik módszer válik be, de próbálkozunk

Túlélni a karácsonyt

2009-12-26T21:54:00.003+02:00

ez volt a napokban a legfőbb célkitűzésünk. valahonnan összeszedtünk egy kis náthát. előbb abi bukott ki. karácsony szombatján lázasan feküdt meg kóválygott, a sütésfőzés abbamaradt, a gyerekek rosszalkodtak, én meg lelkiismeret furdalással mentem gernyeszegre istentiszteletre. az esténk elég csendes volt, elkészítettem az egyik kedvenc ételemet: túrós puliszkát, és miután megvacsoráztunk, fogadtuk a kántásokat gernyeszegről, majd énekeltünk néhány karácsonyi éneket és lefeküdtünk. éjszaka én is belázasodtam, és első napján többnyire az ágyat nyomtam. abi kicsit jobban volt de nehezen tartotta a frontot. déltájt meglátogattak néhányan a "szerbiából", segítettek kicsit a ház körül, majd beszélgettünk és imádkoztunk. az éjszakánk elég pocsék volt de ma a gyerekeket átvállalták mária néniék gernyeszegről, és így nyugodtan betegeskedhettünk. gerzon és zalán is betegek de elég jól viselik.

elég pocsék napok voltak és még korán sincs vége. de azért volt jó oldala is:
- abi nem tudta tulzásba vinni a készülődéseket (csak 2 féle süti, hús csak első napján sült meg de nem tudom mikor eszünk belőle, a fa még most sincs teljesen feldíszítve pedig alig 60 cm)
- sokat voltam együtt a családdal, évek óta először nem voltam kántálni, igaz, hogy lázasan félrebeszéltem, de legalább itthon voltam
- lehetőség adódott másoknak, hogy felénk szolgáljanak, mi nem tudtunk betegeket, árvákat, özvegyeket látogatni, de meglátogattak minket többen is (hála érte Istennek), és ételünk is lett bőven
- nem vittük túlzásba az evést (szenteste óta ma este ettem először egy keveset)
- nem volt semmiféle rohangálás: gyülekezetekbe, szerbiába, családokhoz, stb.
és lehet, hogy más haszna is van, egyenlőre ennyi

de még nincs vége. harmadnapját is megtartjuk, és a gyerekekkel terveztünk egy előadást gernyeszegen. remélem összejön, velem vagy nélkülem.
békés karácsonyt és áldott új évet!
zoltán

balesetek

2009-12-14T00:22:00.006+02:00

...mi mást mondhatna az ember mint hogy: "az Úr csodásan működik"
mostanában sokat utazom. meglett az utánfutó amiről abi írt és azzal szállítom a fiúknak a kosarakat. nyilván fizetnek érte, de nekem nem anyagilag éri meg, ez is lehetőség, és még milyen jó...
biztosra veszem, hogy fentről jött az ötlet. utazás közben a kocsi imádság házává válik, és dicséretek meg az örömhír hangzanak. ha lesz időm még majd részletezem. ez azonban azzal jár, hogy kevesebbet vagyok itthon (nem a szerbiai emberekkel, azokkal többet, hanem a családdal), és gyakran igen kimerült vagyok (van, hogy hajnali 3-kor indulunk és előfordul, hogy csak éjfél körül érünk haza). már az elején úgy indultam, hogy hetente nem több mint 3 fuvart vállalok és ezek között legyen legalább egy nap kihagyás. az elmúlt 2 hét mégis zsúfoltra sikerült, missziós találkozó, majd személyes ügyek és disznótor fejelte meg a megszokott utazás adagomat.

így jött össze, hogy pénteken hajnalban (remélem ezt anyámék nem olvassák), karácsonyi csomagokkal zsúfolásig megrakott utánfutóval, a két fiammal a hátsó ülésen, hazafelé jövet, miután több ízben megálltan pihenni, Lekence környékén belefutottam a sáncba. nem aludtam el! csak egy zsebkendő után nyúltam ami a másik széken volt, és mire észbe kaptam már megtörtént. vagy 20 métert mentünk a sárban, majd valahogy megállt a kocsi. 1 percnél alig ültünk ott többet, mert épp jött egy kocsi ami ki is húzott. hálaadással indultam tovább az úton. a kocsinak csak a műanyag részei sérültek (legalábbis csak azt vettem eddig észre).

szombaton este a falu elején elütötték edinek az egyik sógorát és még két fiút súrolt az autó. a sofőrt kis híján agyon ütötték a hálás rokonok. én is kis híján kaptam. hála Istennek senkinek sem tört csontja, az orvosok szerint maradandó károsodás sem várható.

ki a hibás? mindenki ezt kérdezi. mintha ez lenne a legfontosabb. meglátni Isten kegyelmét, dicsérni őt és jó belátásra térni - ezért van mindez.
zoltán

októberben készült, de nagyjából most is ez van

a fuvarozás mellett segítek az eladásban is

ez a legfrissebb Gerzon alkotás, a szerző szerint "apa és anya", hát nem gyönyörű?!

dávidról (is) bővebben

2009-12-06T00:57:00.001+02:00

rég nem írtam. nyár óta. abi valahogy próbálta helyettem tartani a frontot ebben is. elfáradtam. mondhatni padlót fogtam. én is csodálkoztam az egészen, mert semmi valós oka nem volt. de valahogy összejött. néha annyira, hogy élni sem volt kedvem. a dolgomat igyekeztem rendesen végezni de csak a leg lényegesebb feladatokra szorítkozva. szívesen mondanám, hogy túl vagyok rajta, de még mindig van néhány pocsék napom. de sok örömet is találok az életben, a szolgálatban, a családban és újabban a kicsi dávidban is. a héten el voltam utazva, és egyszer csak a kocsiban ülve mintha éreztem volna azt a bizonyos savanykás tejszagot, ami a kicsiket lengi körül és hirtelen úgy elkezdett hiányozni ez a csöppség...

(itt csak ásít)

bejött hozzánk egy ismerősünk és megkérdezte, hogy járt nálunk a gólya? rávágtam, hogy nem az, hanem a csóka. dávid ugyanis vérbeli cigány gyerek. mindig is szerettem volna 1-2 cigány gyereket a családunkba, de nem tudtuk mikor ön majd el az ideje. most úgy néz ki, hogy eljött. mikor még az édesanyja méhében volt, már akkor beszéltünk abival a sorsáról, és felmerült bennünk, hogy talán jó lenne ha mi nevelnénk. azóta a családjuk sorsa sokkal rosszabbra fordult. az apát 4 év börtönre ítélték. a házukat az apa szülei eladták (aprópénzért). a 19 éves anyukának dávid a harmadik gyereke és három gyerekkel senki nem fogadta be őt. a nagyobbakat be akarta adni állami gondozásba a kicsit pedig ott akarta hagyni a kórházban. erről sikerült lebeszélni és most a két nagyobbik egy-egy nagyszülőnél a kicsi pedig nálunk van. hogy ez végeleges vagy ideiglenes megoldás-e azt csak Isten tudja. minden esetre mi vállaljuk, hogy neveljük ameddig ismét helyreáll a család, vagy ha kell, ameddig megnősül. :) a papírmunka folyamatban van, egyenlőre nevelőszülei leszünk. aztán majd meglátjuk.

a fiúk nagyon szeretik és abigélre meg rám is jó hatással van. leírhatatlan érzés a kezemben tartani és érezni hogy feltör belőlem, hogy: "fiam". igen, mert minket is, akik idegenek és Istentől távol voltunk, Krisztus által fiaivá fogadott, és ő mondta, hogy aki befogad egyet a kicsik közül, őt magát fogadja be. micsoda megtiszteltetés! micsoda öröm! és még ha üres kézzel is jön, elég ha csak megáldja a kis kenyerünket, halunkat és máris több van mint elég.

sokan intenek, okítanak, de ehhez nem (csak) ész kell, hanem szív (is). látni annak lánynak (nőnek) a könnyeit, ismerve a család helyzetét, és ismerve Istent, nem lehetett másképp tenni. kerestem valós lehetőségeket de csak ez volt és ennek örültem a legjobban. ilyen ajándék nem mindennap adatik. váradon még a tömbházunk előtti kóbor kutyák is rántott csirkét hagytak parlagon de itt sok gyerek fekszik le éhesen.
itt a helyünk!
zoltán

Dávid

2009-12-03T20:49:00.000+02:00

legutóbbi bejegyzésünk óta sok minden történt, tél volt akkor aztán volt tavasz is, ősz is. nem tudom, mi volt, de éppen a gólya erre járt, házunk felett elejtette kicsi csomagját:) bocsi, éppen gyerekverseket olvasgattam az előbb:)) szóval megjött közénk Dávid, nagyon hirtelen, váratlanul. olyan pici gyermek, akit senki sem vállalhatott, egy nehéz, szomorú 9 hónap után született, picikén, de életerősen. ma 2 hetes, folyton csak eszik, meg alszik, hízik, erősödik, szépül, simul ki az arca, megnyugszik. szóval egy darabig köztünk marad, és reméljük, szeretetet, és Isten jelenlétét érzi most is és ezután is a családban.
mást hiába kérdeztek, nem tudom, hogy lesz, mi lesz, vele, velem, velünk. Isten angyalokat küld hozzám, nem hagyja hogy feladjam, elkeseredjek, mikor nehéz.

mostanában készülődünk karácsonyra, díszítgettema házat, magyaráztam a fiúknak, hogy is vannak a dolgok:) aztán készülődünk a szerbiai gyerekekkel, meglátjuk, összejön-e egy kis műsor, amivel el lehet érni a szülőket is. hátha megértenék a lényeget a kicsik is, nagyok is.

kicsit betegek vagyunk, hülések, nem akar elmúlni nálam se, most zoli bírta legtovább, de tegnap ő is már érezte e tüneteket.

ja, van csempekályhánk, hálásak vagyunk, nagyon jól megy, élvezzük a meleget, nincs nagy hőingadozás már, csak kicsi. ha valaki tudja, miért van nálunk penész és hogy szabaduljunk meg tőle végleg, az szóljon. :) köszi.

Abi

tél

2009-10-17T22:05:00.000+03:00

megjött a tél, azt hiszem, majdnem mindenütt, kicsit havazott is, kemény fagy volt az éjjel. amit tudtunk, megmentettünk, amit nem, az meg lefagyott. így járt pórul szegény muskátli is a kút tetején. nagyon szép volt a nyáron, nem tudtuk neki meghálálni...
hoztunk még fát, nagyon jó melegeket csinálunk itt, úgy érzem, megtanultam tüzet rakni. hiába, jó tanárom volt:) azért van egy kis segítség is, tűzgyújtó folyadék, valami...
ma körzeti női csendesnap volt gernyeszegen, megtelt az imaház nőkkel, nagyon jó alkalmunk volt. az előadás is jó volt, a nehézségeinkről és hogy hogy éljük meg, aztán meg egy kicsit a keresztyén házasságokról, hogy csináljuk, hogy jó legyen. :) zalán feltűnően jól viselkedett, egész nap velem volt. gerzon meg zolival itthon. ja, az első témáról a konklúzió: csak úgy lehet kibírni minden nehézséget, ha nem azokra nézünk, hanem egyedül Jézusra. így lehet szűkölködni is, bővölködni is. a második téma lényege számomra, hogy sokat imádkozzunk a párunkért és vele is. és ha valakin akarok változtatni, az én legyek... nem a másik, vagy a körülmények.
holnap hálaadó nap lesz ugyancsak gernyeszegen.
most nagyjából ennyi.
abigél

azóta

2009-10-07T22:54:00.000+03:00

zoli haza jött egy hetes távollét után, nagyon vártuk, mindenki... hozott egy utánfutót, aminek gerzon nagyon örül, imádkozott is érte sokat, hogy érjen haza apa meg az "után futó" :)
csak közben beteg lett gerzon. hűlés, egyre rosszabbodó köhögés, légzési nehézségek, végül hétfőn a sürgősségen kötöttünk ki, ahol nem olyan sürgősen, sok harc, ima, sírás, meg telefonhívás után megvizsgálták és megállapították, hogy gyengébb asztmás rohama van. végül haza engedtek, mert van nekünk is itthon aeroszol szerkentyű, itthon kevergetem a cuccot és 6óránként szipókázza nagy hősiesen. ma kontroll vizsgálat, röntgen, stb. a helyzet csak kicsit jobb. nem sokkal. lehet imádkozni, Istenünk hatalmas, az asztmánál is, meg mindennél hatalmasabb. közben itthon küzdünk a penész ellen, készülünk a télre, mikor újra elő fog jönni. zalán is furcsán szuszog, meghűlt, köhög is kicsit. szóval így. orvoshoz járunk, talán előbb kellett volna, Isten tudja... tudom, hogy jó kezekben vagyunk és hogy nem véletlen semmi, de tanulnunk kell. Isten vezetett ehhez a dokinőhöz is, nagyon profinak néz ki, tudom, h nem ő gyógyítja meg, de azért nem árt egy jó doki:)

nagyjából ennyi. sok itthoni munka vár, őszi dolgok, készülődünk. hosszú a tél... 2x olyan hosszú, mint a nyár:))
Abigél

apróhirdetés

2009-10-02T22:45:00.000+03:00

bocsi, h ezzel zavarom a kedves olvasót, de albérlőt keresünk a váradi lakásunkba, ahol nagyon boldogok voltunk, de ez csak utána derült ki...:))) minden esetre szép 3 évet töltöttünk ott, remélem, másnak is jól jön majd. szóval:
kiadó 2 szobás, bútorozott lakás váradon, csendes helyen, kevesebb mint 10 percre az állami egyetemtől. kaputelefon, rds tel és internet bekötve, 650 ron-ért. akit érdekel, szóljon, ill. adjátok tovább. koszi.
abi

rég 2

2009-09-24T20:27:00.001+03:00

az előző bejegyzést nem tudtam folytatni, szó nélkül abba hagytam, hát most pótolom. újdonságokról még annyit, hogy Gerzon óvodás lett. Nem zökkenőmentes a dolog, de nem vészes. vele kapcsolatban másik újdonság, hogy nagyon ügyesen bukfencezik, persze nem én tanítottam neki:)) sokat beszél, hangosan, kicsit hibásan, trehányul, ami nálam azt jelenti, hogy amit tudna is mondani, lusta kimondani rendesen. de általában megértem, aztán az óvó néni kösse fel...:)) bár lehet, hogy vele nem túl sokat kommunikál. múltkor kérdeztem mit csinált az oviban:
-játszottál?
-nem!
-akkor mit csináltál?
-hát tat ott áll én. (csak ott álltam)
szóval így. meg ott van ez az érdekes idegen mondatszerkezet. de örülök, mert nem húzódik vissza. Zalán növöget, huncut meg minden. már nem olyan stresszesen anyás. kezd beszélgetni, sajnos inkább Gerzontól tanulgatja a hangokat.
a kis névtelen meg 14 hetes és nagyjából csak annyit tudunk róla, hogy létezik és várjuk, mire Zalán 2 éves lesz.

fejlemények a misszióban is vannak, egyre több érdeklődő van, akik látszólag a semmiből jönnek elő, de kiderül, hogy nyáron a missziós alkalmak valamelyikén hallottak valamit, ami megfogta őket. egy jó pár gyerek kezdte most az iskolát, két magyar első osztály indult, persze cigányokkal nagyrészt, de egyelőre nagyon nagy a lelkesedés, reméljük, kitart pár évig, és a tél nem hűti le őket.

(ez még a nyaraláson készült)

egyelőre ennyi. még írok, ha eszembe jut valami.
Abigél

rég

2009-09-22T20:26:00.001+03:00

rég volt a nyaralás... mindketten sajnáljuk, hogy eddig nem írtunk, nem csak azért, mert elfoglaltak voltunk, hanem kicsit hanyagok is. meg időnk se volt:) legutóbb az volt, hogy voltunk egy hetet hazai tájakon, disznó vágás, a gyerekek és nagyszülők nagy örömére. ebbe a látogatásba sok minden bele fért bár néhány rokon meglátogatása elmaradt. sajnos. viszont (ez nagy hír) szereztünk egy kutyát, aki a Dalma névre hallgat, vagy inkább nem hallgat. aztán reméljük, sikeül egymásra hangolódni. ha nem sikerül, az elég nagy baj lenne, mert egy méter magas és 60kgos döggel nehezen bánnék el (ilyesmi lesz, ha megnő). szóval meg kell nevelődjön. egyelőre olyan ugribugri, papucsba lépő, papucsszaggató, karmolászó kiskutya.
Abi

nyaralunk?

2009-08-17T10:37:00.001+03:00

vagy legalább megpróbáljuk. erős a kísértés hogy most, ahogy megyünk Parajdra a sóbányába (főleg a fiúk miatt de nekem sem árt és viszünk magunkkal egy asztmás kislányt is innen sárpatakról), elugorjak még ide-oda missziózni. de hála Istennek itt van Abi és lebeszélt arról, hogy vigyem a projektort meg néhány keresztyén filmet. pihenni is kell! kell a szábbát.
múlt héten itt volt a váradi Betlehem, gyülekezetből egy fiatalokból álló csoport akik segítettek a misszióban. elég kemény hetünk volt. délelőttönként gyerekmunka (70-120 gyerekkel), estefelé meg a nagyobbakat próbáltuk elérni de akkor is főként a gyerekek jöttek. volt jézus film (magyarul és cigányul), volt eső, volt tábortűz, sok éneklés, ige, játék, stb.
még mindig sokat köhögök, gyakran berekedtem, de a Mindenható mindenhez adott erőt. megvolt Edinek a polgári esküvője (aug. 6) amit egy kisebb ünnepség követett a mi udvarunkon. hála Istennek volt segítségünk is a főzésben. tegnap megvolt a tagfelvétel és a minden jól megy 30.án Edi megkeresztelkedik. azon a héten evangelizáció lesz amit Attilával, a Gernyeszegi gyülekezettel, meg a cigány missziós alapitvánnyal közösen szervezünk. innen sárpatakról is szeretnénk minden este busszal átvinni embereket.
most ennyi jút eszembe. képeket nem tudok feltenni mert sietünk
béke legyen mindenkivel
zoltán

2009-08-17T10:37:00.000+03:00

tábor-mámor

2009-07-30T16:58:00.000+03:00

Hála a Mindenhatónak sikerült a sárpataki és a sáromberki gyerekekkel elmenni táborozni a Fogaras tövébe, Szebentől nem messze. Nagyon jó hetet töltöttünk együtt. Hála azoknak akik a tábort fenntartják és támogatják, hogy ingyenesen működhessen, hála azoknak akik a többi költségeinkben támogattak, és hála azoknak akik kétkezi munkájukkal, különböző szolgálatokkal és/vagy imával segítettek. 42 gyereket tudtunk elvinni, 11-en (ill.9-en miután az amerikai lányok elmentek) voltunk segítők a tábor személyzetén kívűl. Nem voltunk összeszokva és mégis jól működött a tábor. Az utolsó este, a tábortűznél többen bűnbánatra indultak, de másokat is magával ragadott a hangulat. Énekeket, történeteket tanultunk, kézimunkáztunk, játszottunk, fürödtünk, kirándultunk és jókat ettünk. Sok gyereknek nagy élmény volt, főleg azoknak akik még soha nem voltak ilyen messze, vagy soha nem ittak kakaós tejet, stb. Sok tehetséges gyerek van az itteniek között csak nehezen tudnak kibontakozni, lehetőség kellene nekik. Az aranymondásokat is ügyesen tanulták. Remélem, hogy jó talajra talál bennük Isten ígéje.

Már előtte egy héttel betegeskedtem, köhögtem, héha elgyengültem, de nem volt idő leállni. Mióta hazajöttek Ediék intenzíven folyik a munka a "szerbiában". Szabadtéri filmvetítéseket tartottunk, házi istentiszteleteket, és kissebb hitvitára is sor került. Ezt az utóbbit nem igazán kedveltem de úgy néz ki, hogy még ennek is megvolt a haszna. A táborban sem sikerült meggyógyulnom, sőt, rosszabbul lettem, néha fuldokoltam, elment a hangom és a fiúk is elkapták. Szebenben a gyerekkórházban megtudtuk, hogy influenza járvány van, pár gyereknek még begyulladt a torka de semmi komoly. Mire hazaértünk elkezdtük Timivel (a GyEK munkatársa) a nyári bibliahetet a sárpataki cigány gyerekek között. Első nap 52őt, második nap 83at számoltam. A szabadban tartjuk az alkalmakat, a kézimunkát egyáltalán, és a játékot is alig tudjuk kivitelezni. Sokan alig tudnak magyarul és a fegyelem megtartása sem egyszerű. Tegnap kiderült, hogy valami nyhébb tüdőgyulladásom van és a második sorozat antibiotikumot szedem. Abigél is fájlalja a torkát és enyhe láza van. Hála Istennek még itt van Ancsa és ő is segít itthon, meg a gyerekmunkában. Zozó Attilának segít Abafáján, ahol szintén gyerekbibliahét van. Edi kihallgatáson van, lehetséges, hogy letartóztatják valami régi ügyért amit most próbálnak felgöngyölíteni.

Összefoglalva: zajlik az élet, akadnak nehézségek, de az Úr velünk van, ahogy megígérte. 7.-én jön a Váradi Betlehem gyülekezeteből egy csoport fiatal akik majd besegítenek az itteni misszióba. 10.-én Edi és Zsuzsa összeházasodnak (reméljük addig nem zárják el). A hónap végén pedig szabadtéri evangelizáció és keresztség lesz gernyeszegen, ahova Sárpatakról is megyünk jónéhányan. Mindezekhez nyilván szükségünk van Urunk kegyelmére és testvéreink imáira.

Béke legyen mindenkivel
zoltán

nethiány, bőségzavar

2009-07-17T21:43:00.000+03:00

hol is kezdjem... rég nem írtunk, mert egyrészt nagyon nagyon zsúfolt napjaink, heteink voltak mostanában, másrészt meg azért, mert a zsúfolt napok vége felé elromlott valami és nem volt se netünk, se telefonunk. ez azért volt jó, mert alkalmam volt megismerkedni az egyik nővel az utcából, akinek van internet hozzáférése, le kellett töltsek valamit, ezért kérezkedtem be hozzá, és nem zavart el, sőt! :)

zsúfolt napok úgy kezdődtek, hogy itt volt zolinak az édesanyja, meg egy szatmári ismerősünk, aztán a gernyeszegi fiatalok kirándultak egyet hozzánk:
volt vagy 5 sátor felhúzva. nagyon élvezték ők is, meg mi is.
aztán az én szüleim jöttek, hoztak egy új ablakot nekünk, aminek nagyon örülök, egyszerűbb lesz mosni, szép és egy picit nagyobb is, mint a másik. az ablakról nincs képem, viszont van a pihenő időről:
a pavilon a kedvenc helyem, bár a fák árnyékában hűvösebb van... a lenti képen gerzon butáskodik:)
ja, nagy nyiratkozás volt, mindkét kisfiú nagyfiú lett, rövid hajjal már nem babák...(ilyen, mikor zalán diós laskát eszik... a desszert lehetne a "diós zalán mosolyogva")
közben megérkezett Bonnie is (remélem, jó írom, ha nem, majd zoli kijavítja:) és ellátogatott hozzánk is, volt sok megbeszél(get)nivaló:
aztán még voltak Krivács Zoliék is, de ők már szinte haza jönnek.
szóval, bőség volt, vendégekben, jó alkalmakban, ételben, italban. közben elkezdett teremni a paszuj, (fuszujka, bab),a tök, meg az uborka is, én meg hálásan szedegetem le őket, teszem el, hogy télen se szűkölködjünk.
egy delutan a varosban setaltunk, hogy kicsit kikapcsolódjunk:

zoli kicsit betegeskedik, nagyon köhög, főleg éjjel, reméljük rendbe jön. sok dolga lenne és nagyon fárasztja a köhögés meg a nem alvás. (igen, mindenféle gyógyszert és teát megpróbáltunk)

jövő héten megyünk a gyerekekkel a táborba, lehet ezért imádkozni, még nem tudjuk, hogy viselkednek ilyen helyzetben meg azt sem, hogy ki hogy viselkedunk...szeretnénk jó példát mutatni minden téren, és szorgosan vetni a magot, hátha egyszer, ha későn is , mint a mi kertünk, elkezd teremni. azután való héten meg gyerek biblia hét lesz a faluban is meg szerbiában is, külön, aztán meg a betlehemi fiatalokat várjuk hogy "szórják a sót" itt a cigányok közt, missziós hét lesz. És aztán talán elmegyünk valahova...:)

Abigél

jég

2009-07-01T00:11:00.001+03:00

jön a vihar

a jég megpaskolja a kiskertünk egy részét.

örülnek. (grimaszolnak)

zalán mamával pucolja a zöldpaszujt (babot, fuszujkát)

a nagyfiú... rajtakaptuk olvasás közben...

forró

2009-06-18T22:05:00.000+03:00

lassan telnek egymás után a napok. mióta haza jöttem, zalán meghűlt, csalókás idő, stb. lényeg hogy megint nagyon magas láza volt. nagyon sajnáltam. hála Istennek, már jobban van, ma már nem volt láza, csak a többi kellemetlen tünet. nemrég gyógyultak ki a láz-hasmenés-hányás című bajból, és most megint. aggódom értük, ezzel együtt mindenféle gonosz gondolat is jön. egyik se jó, tanulom Isten elé hozni ezt is, meg őket is.

vasárnap beiktatták az új sárpataki lelkészt, és mi, természetesen ott voltunk. az egész pereputty. csak a cumi hiányzott és megegyeztünk, legközelebb, ha nem találjuk, itthon hagyjuk a gyermeket is:) reméljük, jobb lesz ez az új pap, mint az előző, bár senki sem tud mindenkinek megfelelni... az már gyanús lenne. Isten áldja meg, és használja ebben a sötét faluban. velünk, ill zolival egyidős lehet.

zoli ma váradon volt, volt egy kis elintézni valója, most várom haza.
kb ennyi.
abigél

u.i. a képen zalán csak alszik egy offroados kirandulaskor

találkozások

2009-06-12T22:05:00.000+03:00

találkoztam egy háromgyerekes anyukával, aki egyedül kísérte gyermekeit. le a kalappal, hogy azok hogy viselkedtek...
találkoztam az érzéssel, hogy nincs föld a talpam alatt, a félelemmel, amit Gerzon minden alkalommal átél, ha hirtelen vesszük ölbe.
találkoztam az érzéssel, hogy Isten odateszi az ujját a repülő alá, ez megnyugtatott.
találkoztam a felhőkkel. bár ez a találkozás eléggé megrázó volt (nem is hittem volna, hogy a felhők ilyen döcögősek, milyen puhának tűnnek!)
találkoztam krisszékkel, zoltiékkal, akiknek nagyon örültem. ők a testvéreim.
találkoztam barátnőimmel, akiket legalább 4 éve nem láttam. velük ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha semmi se változott volna. egy-egy férj, gyerekek itthon? "semmiség...":)
találkoztam Michael W Smittel, már ez nem is találkozás. láttam, leginkább a kivetítőn, és hallottam, és fogadtam én is az áldást, amit közvetített közönsége felé.
találkoztam Istennel, és ezt nem tudom elmagyarázni.
találkoztam gabusékkal, akinek a második kérdése az volt: van barátnőd? (hogy legyen kivel megosztanom terheimet, ha lennének:) )
találkoztam pesti emberekkel és egy margittai nővel, aki figyelmes volt, hogy bizonytalankodunk a villamoson és készséges volt. kedves. egyből gondoltuk (adinával), hogy nem pesti.
találkoztam sok-sok kedves emberrel, akiket nagyon szeretek, köztük márti, aki befogadott.
köszönök mindent.
Abi

lélek - ofród - anyjuk

2009-06-11T00:19:00.000+03:00

látjátok milyen gyorsan telik az idő, már 9 hónapja itt vagyunk sárpatakon. ennyi idő kell ahhoz is, hogy egy megtermékenyült petesejtből születésre kész ember legyen. ember! 90 év (többnyire kevesebb) és nem marad belőle még egy élő sejt sem. és a lélek?

ezeken is elgondolkodtam a napokban, főleg miután részt vettünk egy "teokratikus szertartáson", amit mifelénk temetésnek hívnak. ezzel több embert ismertünk meg a szomszédságból mint az utolsó fél év alatt. szemmel láthatólag értékelték részvét(el)ünket.

szombaton rekord mennyiségű gyerek volt sáromberkén, ezen a hétvégén pedig mini focibajnokság lesz gernyeszegen. ott lesznek a sárpatakiak, abafáiak, gernyeszegiek és sáromberkiek is. utána pedig szeretnénk egy közös gyermekistentiszteletet. milyen jó, hogy a focipája pont az imaház mellett van?!

bosszant, hogy az anyagi világ olyan könnyen megzavarja a lelkemet. csak úgy hömpölyögnek a fejemben a felszines gondolatok (kert, pénz, kutya, fa, széna, stb.) pedig egy a szükséges dolog, és milyen jó is az?! kint az erdőn, a szabad ég alatt hamarabb feldereng.

voltunk ott is, autóval. izgalmas volt, látványos és tanulságos. majd mutatok pár képet. voltunk pár közeli faluban és láttuk az ottani cigányokat is. láttunk egy wellnessz szállodát is. érdekes kontraszt:)

örülök, hogy összejött abigélnek a kiruccanása. (budapesten van egy koncerten) három napra ment el és remélem sok jó élménnyel tér haza. én sem panaszkodhatok, igazából vártam, hogy kicsit kipróbáljam magunkat (hogy miként boldogulunk a fiúkkal). talán ezek után megértőbb leszek abival :) az is nehezíti a dolgot, hogy mindketten betegek: gerzon hányik, zalánnak meg megy a hasa. kegyetlen hőség volt az utóbbi két napban és a ma esti családlátogatás sem ment a legjobban (zalán kibukott a vége felé).

azért nagyszerű dolog szülőnek lenni! igazán fontosnak érezheti magát az ember, és van értelme is annak amit tesz. ma este gyakoroltam a lábmosást, ha melegebb lett volna a víz még élvezték volna is. hálás vagyok amiért a fiúk ilyen jól viselik anyjuk távollétét, és örülök, mert így még közelebb kerülünk egymáshoz. azért tudom, és örülök is neki, hogy abit senki nem pótolhatja számukra. számomra sem :)

zoltán

jól esett, Uram!

2009-06-04T23:42:00.000+03:00

voltam ma a vásáron. érdekes volt, érdekes beszélgetésekkel. csak kicsit szomorúan jöttem haza látva a sok bűnt. csak Szentlélek tud segíteni lelki vakságunkon. érik a szamóca az erdőben, és minden olyan gyönyörű! Urunk dicsőségére emlékeztet minden ami körülvesz (kivéve a vadászgépeket, elég alacsonyan szálltak ma és ocsmány hangjuk van). a szomszédban virrasztáson voltam. lassan vége a gernyeszegi angol kurzusnak, a lányok hűségesen tanítottak, néha én is besegítettem. ancsa is itt van egy hete, nagyon jól fogott és a gyerekek is élvezték. megyek mert fázik az asszonykám
zoltán

öntözünk

2009-05-25T21:14:00.000+03:00

esőhiány van errefelé is. volt valamennyi (ezért hála) de a szél s a nap hamar kiszárította a földet. ...hiába, az öntözés nem az igazi. látszik is, pedig minden este teszem. az eső pótolhatatlan. vetettem, van amit kétszer is. házi mag, bolti, de a föld inkább a gyomot támogatja. de még az is elég vérszegény. lelki téren is hasonló az ábra. vetünk. jut a magból ide is oda is. de kelni nem akar. öntözni? imával, könnyel, böjttel, vérrel? kell, de nem elég. az eső, az az igazi. az uborkát még márciusban elvetettem, de csak a minap dugta ki fejét a kérges föld alól. piszkálni nem mertem - és de jól tettem - mert mi van ha hajt, csak még nem látom. a vakond túr, felforgat. a csiga, levéltetű rág, lyuggat. a vihar, jég tördel, szaggat. de még a hajszálak is parancsszóra várnak, s maguktól nem hullanak. minden rendben halad
áldott pünkösdöt mindenkinek
zoltán

bajban

2009-05-15T22:22:00.000+03:00

kicsi Gerzon bajban van. ez a magyar nyelv... GÁZ. hogy is tanuljon meg az ember beszélni, ha ugyanaz a szó mindenfélét jelenthet?? most publikálok néhány érdekesebb mondatot. már ami eszembe jut.
-gerzon, mondjad: fagyi!
-(gondolkozik)FA GYÍ! (mindkét szót nyomatékosan hangsúlyozva, majd elszalad, egy kicsi bot van a kezében és kiabál: GYÍ GYÍ, FA GYÍ!)

régebb megdöglött az egyik kiskutya, a Kicsibubu nevezetű.
-a kicsibubu meghalt.
-a titibubu hal! (meghalt=hal lett belőle? hm...)

-gerzon hall?
-én hal!
-hm???

és persze a Mémó (Némó) is hal. tehát mi is van a halakkal?? mindenki hal? vagy mi? :)
eztán meg az is baj, ha valaki nem tud kimondani egy csomó mássalhangzót. így a tető, a tetü, a kettő is nagyon hasonlítanak és anyuka legyen a talpán aki kibogozza.
a kakukk madár úgy tesz, hogy: tatut, a kukucs tutucs, a koszi az töti (ezt szeretem a legjobban... ha nem kér több kaját vagy nem akar többet rajzolni, azt mondja: töti anya! ), a kaka az tata. :P

abigél

dúl a tavasz

2009-05-11T12:31:00.000+03:00

néhány képet szeretnék mutatni (fordított időrendi sorrendben)
idővel írok majd valamit mindegyikhez. addig is beszéljenek a képek önmagukért
Varga Józseffel (a tasnádi cigány gyülekezetből) beszélgetünk útban a szerbiába ahol a lányáék is laknak (náluk voltak látogatóban)

a fiúkkal (Edi, Florin, Bobi) beszélgettünk, tanácskoztunk. azóta ediék ismét határon túl dolgoznak. hála Istennek van munkájuk.

burjánzik a gyom, le lett kaszálva de újból esedékes

május elsején kiruccantunk a gernyeszegi ifivel. próbáltuk zozót megtanítani repülni. csekély eredménnyel...

a lányok munkája sokkal többet ért

de szép hajuk van! a lónak már csak volt. azóta Gerzon megnyírta

a remeti hegyiházból az Avas hegység és az Avas medence egy része. mert Kinga (Abigél huga) eljegyzése mellett még erre is volt időnk. de csak úgy, hogy másfél nap alatt szájba vágtunk mindent.

Gerzon a szőlőben, háttérben a ház.

Zalán élvezte a háti kosárban

itt már Szekeresen rágja valamelyik pórul járt majorság lábát

Szatmáron is nagyon jól elvoltak. alig néhányszor vágódtak el a betonon

fékezhetetlen a kíváncsiságuk a kicsiknek

a Maros parton egyik szombaton. volt ott még néhány fiatal pár, gyerekkel és anélkül. zolival nem vártuk meg a végét, siettünk sáromberkére a gyerekekhez. a kajáról lemaradtunk de a javáról nem

mindig akad tennivaló az udvaron. néha alig tudom leállítani őket

ismét sokan elmentek Magyarországra dolgozni, köztük Edi is
de az élet azért zajlik és ez is új kapcsolatok építésére serkent
zoltán

már május

2009-05-04T20:54:00.000+03:00

azért ez durva, hogy havonta két bejegyzést sikerül összehoznunk...
a szerbiai háború nem tartott sokáig, nagy békülés lett belőle, hála Istennek. Edi most először élte át, milyen igazán bocsánatot kérni és megbocsátani, ezáltal felszabadulni, megszabadulni a félelemtől és boldogan Istent dicsérni. azóta is vannak kisebb konfliktusok, de általában csak kisebb (női) civakodások.
nálunk egyre szebb minden, a fák elvirágoztak, nagyon szép volt, most, mintha más udvar lenne. minden zöld, meg virág is van jó néhány.itt a képen zoli csinál spaliert a szőlőnek, ill fiatalítja a szőlőt.egy hétig el voltunk utazva, a hugomnak volt az eljegyzése szatmáron, útba ejtettük váradot is,elintézni az egészségügyi dolgainkat, meg hát egy csomó barátot kellett meglátogassunk, de nem sikerült mindenkit, sajnos. kalandos utazásunk volt, mert kolozsvártól váradig 3 gumidefektünk volt, egy éjszakát a kocsiban töltöttünk. a gyerekek elég jól aludtak, főleg gerzon, de nekünk nagyon fárasztó volt. aztán váradon még szerelőnél is voltunk, kicseréltek valamit, de még mindig kopog valami valahol... reméljük, nem esik szét... most rájöttünk arra is, hogy váradról szatmárra elég két óra akkor is, ha csak max 80 km/h-val megyünk :)) pótkerékkel, folyton imádkozva, hogy ne történjen semmi baj. meg aztán abban is bíztunk, hogy azon az útvonalon sok ismerősünk van, valaki csak befogadott volna minket... :))de nem kellett hála Istennek.

hálásak vagyunk a barátokért, minden egyes kedves szóért, szállásért, ételekért, útravalóért, fasírtért, krumplilevesért, ananászért. Legyen jutalmatok bőséges a Mennyben.

Abigél

húsvét harmadnapja

2009-04-15T01:58:00.000+03:00

...igen az. szilágysági gyökereimet nem tudom (és nem is akarom) megtagadni. jó volt attilával a minap együtt énekelni, hogy "ö él, ö él", azzal a sarmasági "é"-vel. (né naná béka - de azt hallani is kell) ma focimeccs volt. az abafáiakat hoztuk ide sárpatakra és nagyon jól sikerült a dolog. utána énekek, bizonyságok, ima, és végig jó hangulat. az este már egészen más volt. ediék sírva telefonáltak, kitört a háború a szerbiában. már a tegnap is sejtettem, hogy ez lesz, csak nem gondoltam, hogy így. akiket másodnapján vittünk gernyeszegre imaházba, azoknak a családjaik kerültek harcba és velük együtt a cigányság jó része. két mentőautó ment be és árom álarcosokkal megrakott kocsi jött ki vásárhelyről. a testi sérülések nem súlyosak, de néhányat elvittek és attól félek még lesznek utórezgések. engem is megfenyegettek mivel segítettem ediéknek bejútni a kórházba a testvéréhez. de annyira aggaszt mint a kutyák acsarkodása. megmarhatnak de attól még menni kell.
Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Él és teljhatalommal uralkodik!
zoltán

tavasz

2009-04-14T22:01:00.000+03:00

elég rég nem irtunk ide semmit... ennek egyszerűen csak annyi az oka, hogy nem volt időnk. kitavaszodott sárpatakon, egyre szebb itt minden. igyekeztünk egy kicsit rendbe hozni az udvart, meg a kertet, de azt hiszem, ennek még kellene pár év, már csak a csalán (csihány) kiirtása miatt is. veteményeztünk, szegény zoli megszenvedett az ásással, a helyen, ahol lett a kertünk, ház volt valamikor, valaki eléggé félre informált minket... hogy finoman fogalmazzak. szóval a ház alapjából a megmaradt kövek, téglák, stb egy csomóra kerültek, lett egy kis virágágyás az egyik fa tövén. voltak itt nárciszok, meg jázminok, gyöngyvirág, ezt is kitakarítottam kicsit, megérte, mert nagyon szépen virágoznak. alig várom, hogy virágozzanak a szilvafák, abból nagyon sok van itt. a csalánt kaszáljuk, és edződünk, zalán néha arra téved. leteszi a kezét aztán jobb esetbe csak nézi, hogy mi a csuda történt vele. ha súlyosabb a dolog meg sír... vígasztalhatatlanul. szeretnénk majd egy kerti partit szervezni, ha már zöldül egy kicsit, ha már a szőlő karókon lesz és nem a földön, és ha le lesz az egész kaszálva...

a húsvét nagyon jól telt, hála Istennek, imádkoztunk is ezért, hogy ne nyomtalanul tünjön el. itthon keveset voltunk, zoli szolgált régenben is, aztán másodnapján délután sikerült meglátogatni ("meglocsolni") a szomszédokat. jól el tudtunk beszélgetni, most volt idő rá, meg hangulat is, marasztaltak is, jól is éreztük magunkat. az egyik idős nénin már láttam, hogy más... derűs, szeretetteljes. két bottal jár, mégis olyan humoros, vidám. sokan járnak hozzá, vonzza az embereket. Istenfélő asszony. együtt énekeltük: "az Úr csodásan működik, de útja rejtve van..."

Abigél

képek

2009-03-23T22:46:00.000+02:00

kölcsön kaptuk az ancsa fényképezőgépét, most van egy pár újabb képünk, ezt szeretném megmutogatni. itt volt zoli tata, meg márta mama, hoztak nekünk hintát, nagyon édesek benne... csak lenne már meleg!
ezt, meg a következőt, a telefonommal készítettem. van kertkapunk, remélem, így nem tud majd gerzon elcsángálni...a háttérben az ott sáromberke. alatta meg a maros, a kertünktől pár száz méterre.

itt volt bernard kabaro.nagyon örültünk neki. kiváncsi voltam, hogy mi, szőkék, meg ő egy képen hogy mutatunk? hát így: (zalán nincs elragadtatva...)

Abigél

március

2009-03-12T12:08:00.000+02:00

zalán jár. most már elég ügyesen és bátran, nagyon élvezzük, de talán ő még jobban. keresztül szeli a konyhát, néha leül, de fel is áll. gerzon szeret az útjába állni, hogy aztán ketten essenek el, kacagnak.

gerzonnak a kedvenc szava hogy DE. a "nem szabad, ne csináld, ne így, ne úgy" egyetlen válasza, hogy de. nem számít, ha fordítva is húzza fel a cipőt, inkább jár úgy egy darabig, hogy aztán mikor nem látjuk, megcserélje. haragszom Évára, jól elszúrta... az én kedves, aranyos kisfiam egyre több bűnt fog elkövetni, ahogy nő és nem tudok mit tenni, csak imádkozom és remélem, hogy egyszer, ha megkérdezik tőle: "nem akarod Jézust követni?" majd azt mondja: DE! :)

kezdem feladni a reményt, hogy valaha is lesz házi orvosunk itt a megyében. ugyanis ha az ember más megyébe költözik, ki kell vegye az összes papírt a CAS-tól és átvigye abba a megyébe, ahovament. mintha más országba, vagy kontinnensre mentünk volna. eleinte úgy tudtuk, hogy csak egy személyivel kell menni. aztán megtudjuk, hogy kell kérvény is. aztán, hogy kell egy írásos indoklás vagy mi. aztán üzenik, hogy mindkét orvotól kell írás, hogy igenis onnan ide jöttünk, megvagyunk, nem vesztünk el. azt hiszem, mi is úgy fogunk csinálni, mint a cigányok: ha van valami bemennek a sürgősségre, de az okosabbak kihívják a mentőt, így elkerülik a sorban állást és egyéb komplikációkat. (mi is megbetegítettük zalánt, míg vártunk az orvosra a gyerek klinikán...) megtanulok imádkozni gyógyulásért lassanként.

mostanában egyre több betlehemi gyuli taggal beszélgettem, jól esett, hogy imádkoznak értünk, nem felejtenek el. kedves testvéreim, hiányoztok és remélem, hamarosan meglátogathatunk.

jön a tavasz és egyre szebb lesz itt minden. zoli hozott csemetéket, virágokat, elültette, levágta a sok száraz, elburjánzott ágat, már nagyon várom, hogy zöldüljenek, virágozzanak. hosszú volt a tél, nagy volt a sár. Mondja a szomszéd, hogy hosszú távra tervezünk... hát igen is meg nem is. az ember nem magának ültet fát... van itt egy testvérgyülekezetes fiatal család, lehet már említettük. tegnap elmentunk az erdőre 3 gyerek, meg a 2 anyuka. jó volt. nagyon örülök nekik, testvérek vagyunk.

és most bekapcsolom gerzonnak a Mémót.
Abigél

apa

2009-03-06T10:53:00.001+02:00

hadd mutassam be Gerzon fiunk újabb alkotását (júniusban lesz 3 éves). vagyis két alkotását, mert bal oldalon is van egy, kicsit el kell fordítani a fejünket, hogy jól lássuk. ez apa. az álló alak is apa, de szerintem az jobban hasonlít Gerzonra. mondjuk ő sem csinál minden nap ilyen rajzokat, csak néha, mikor megszállja az ihlet, vagy valami hasonló. akkor hirtelen leül rajzolni, csendben koncentrál és a végén felkiált: apa! (ebben az esetben)

van még egy, ez önarckép, mondta hogy "ÉN!"
ehhez nincs mit hozzáfűzzek.
Abigél