hétfő, november 04, 2013

a folytatás

sajnos a folytatást nem sikerült megírjam, mert nagyon zsúfolt heteink voltak. meg vannak. de most pár napja nagyon lírai hangulatban vagyok, csak épp nem írtam le amit kigondoltam.
férjhez adtam a nagylányomat, aki néha anyukám volt, máskor testvérem, és mindig segítségem, barátom lett. egy kicsit meg is hatódtam, de ezt kevesen vették észre, igyekeztem titkolni... minden előkészületet úgy kellett végezni, hogy közben legyen idő meg erő csomagolni, de nem is tegyek be mindent, mert még vendégek, esküvő, és élni kell... így hát szokásunkhoz híven az utolsó pillanatban csomagoltunk össze. amit az utolsó 2 napon tettünk el, persze a legfontosabbakat, nem találtuk és teljesen elfelejtettük, hova is pakoltuk be, melyik dobozba. zolinak is volt néhány ilyen meg nekem is. ma megkerült a kutya gyógyszere is, amit egy hete nem adtunk, pedig minden nap kellett volna... ezennel ez az utolsó nagyon keresett dolog. vagyis nem: ma felfedeztem, hogy a leptopom töltőkábele sincs meg... de ez épp elviselhető hiány.

nagyon nehezen, szívszakadva váltunk el kedves testvéreinktől, napokig csak sírdogáltam, de amikor az utolsó este elbúcsúztattak minket, az nagyon nehéz volt. azt hiszem, ezentúl gyakrabban fogok írni, miattuk, hogy így talán nem felejtenek el és lehet egy olyan érzésem, hogy tartjuk a kapcsolatot.

szép itt remetén, főleg a múlthéten, amikor sütött a nap. dombok, hegyek mindenfelé. csak még nem nagyon volt időm kimenni az udvarról se. a ruhák nagyjából a helyükön vannak, a konyha is alakul, talán holnap este már ott vacsorázhatunk. voltunk csutkát gyüjteni is már. ja, hogy az meg mi? csutka = kóré= kóró= kukorica szár. hogy málé csutka vagy törökbúza kóré, esetleg tengeri akármi, azt mindenki válassza ki magának. egyébként ez az én nagy bajom mostanában: korántsem vagyok olyan magabiztos, mint eddig. mert ismerem azt a nézést... azt a bizonyosat, amikor mondasz valamit és a másik nem érti. (ez még mindig jobb, mint az, amikor mást ért) azt hiszem, mi már nem fogunk beolvadni a környezetbe, mindenhol, még itt is mindig csudabogarak leszünk, különcök. mondjuk ez nem is olyan nagy baj. csak tudjuk a megfelelő kifejezéseket jó helyen mondani... :) (amúgy ilyen cuccot még kaptunk is ma, ami össze volt kötve és mi csak haza kellett hozzuk, ezért nagyon hálásak vagyunk, elég nehéz vágni és szedni)

még nem említettem, hogy az összes gyerekünk, kivéve koppányt, himlősek. hólyagos himlősek. vagy hogy mondjam? bárányhimlősek. koppány mult héten volt, de mire kellett költözni már kiengedtem, mert száradt le róla lassan. gerzon rosszul van. rengeteg van rajta, de nem is eszik, nem is akar fent lenni, fekszik. kincsőn is sok van de nagyon csúnyák, nagyon pirosak. zalán, dávid alig-alig pettyes.
eddig folyon volt segítség a nagymamák személyében, meg még mások is a családból jöttek dolgozni. nem is lehetett volna anélkül, főleg most, hogy négy gyereket kell bent tartani.

vasárnap voltunk imaházban, meg templomban, ott is ért el a sírás. valaki gernyeszegről úgy inditott el, hogy arra gondoljak, hogy valakinek szüksége van rám, ránk, csak meg kell találni a helyemet, azt a személyt. ezt szeretném, hogy legyek készen erre. remélem, lesz még időm is, nem lesz mindig ilyen hajtás. persze, tőlem függ, mire van időm.
csutka

a líraiság ma elmarad, de nem baj, jó helyen vannak azok a gondolatok ott, ahol vannak,

abigél