mindenféle

Nem mintha nem lenne elég élmény és eseménydús az élet, mégis vannak időszakok, amikor nem jön az "ihlet" az íráshoz. ilyenkor csak megnézem, kivel mi van, átnézem az érdekesnek tűnő képeket az ismerőseim adatlapján, olvasgatok hasznos vagy haszontalan cikkeket és ennyi. raktározok. néha hirtelen minden nehéz, összecsapnak a hullámok a fejem fölött, olyankor bánt a legkisebb szó vagy a szó hiánya is. máskor meg könnyű, és laza az élet... már nem tudom, melyik a jobb...

az elmúlt 2 hónapban volt még egy szülinapunk: Kincső lett egy éves, megtanult járni és szorgalmasan gyakorolja ezt a tudását. hangutánzó szavakat is kezd mondogatni, de inkább hallgat vagy mutogat. (túlzottan kifejező a mimikája)

egy évesen

voltunk Szatmár megyében, a rokonoknál meg Kőszegremetén is. nagyon jó volt nekünk ott, kikapcsolódtunk, remetén dolgoztunk is sokat, de legalább sokat voltunk zöldben.

fát ültetnek

sok jó gyermek kis helyen is elfér. de ha rosszak, akkor bajosan:)

volt benne egy váradi villámlátogatás is, ami sajnos nagyon rövid volt, mert hamarabb haza kellett jöjjünk, mint terveztük.

zoli volt a mozgássérülteknek rendezett reménység konferencián, ahol lelkileg mindig feltöltődik. most is egy tolókocsis bácsit gondozott és szolgált így is, meg szóval is.

benne volt az is, hogy vártunk haza Edi testvérünket a börtönből.  de nem jött. aztán megint vártuk, és megint nem jött. aztán azt mondta, amit nekik is mondtak, hogy most már biztos... és akkor sem jött. mert fellebbezett az ügyészség. még nem járt le a büntetése, de mivel jó fiú volt :) hamarabb elengedik. a tbc miatt Jilavara vitték és onnan elég nehezen engedik haza... várja a törvényszék döntését, hogy jöhet-e vagy sem... imádkozunk érte, nagyon nehéz neki, és a családjának is, aki nem támogatja semmilyen szinten.

Gerzon befejezte az ovit, ősszel iskolás lesz. részt vettem kicsit a szerep (ballagás) körüli előkészületekben  megismertem pár szülőt, sajnos, hogy csak most, mikor már a vége felé közeledünk...  vegyes érzések kavarognak mindegyikünkben: nekem, hogy milyen nótákat tanultak az oviban, meg hogy iskolás lesz a nagyfiam, zalánban, hogy "egyedül" marad az oviban (de ott lesz koppány meg dávid), gerzon meg azt hiszem, várja hogy ne a kicsikkel legyen mindig... nagyon elegánsak voltak az ünnepségen, de szokásunkhoz híven, elfelejtettünk gépet vinni:).

ja, majdnem elfelejtettem a legérdekesebbet, hogy azt hiszem, eltört az orrom. vagyis hogy kincső befejelt. egy pár percig nagyon fájt, aztán csak két nap múlva, de akkor folyamatosan és az egész fejem. most már javul, nem is olyan dagadt, de orvoshoz nem mentem, mert úgysem tudnak csinálni vele sok mindent.

egy másik érdekesség, hogy 90%-ban mosható pelenkát használok. elsősorban anyagi megfontolásból, de a környezetszennyezés miatt is, vagy az egészségre gyakorolt káros hatás miatt is... kaptam jó nedvszívó anyagokat, varrunk is egy bugyipelenkát



már, de szeretnék még varratni, hogy legyen mindegyiknek megfelelő amelyiknek és ameddig kell.