péntek, december 28, 2012

Karácsony után

a gyerekeink, karácsonykor 
meg kell valljam, kicsit féltem ettől a karácsonytól. ilyenkor többet megyünk imaházba, s ha mi nem is, zoli legalább 3 alkalommal. ha megyünk, a gyerekek miatt nehéz, ha itthon maradunk, akkor hiányzik nekem, a gyerekek meg nem lelik a helyüket. ráadásul egyik a másik után lettek betegek és még én is elkaptam, köhögtem, megállíthatatlanul. ez volt karácsony előtt 3 nappal. ekkor kértem telefonos segítséget, és meg is érkezett anyósom és ancsa, a zoli huga. hát mindenképp nagy könnyebbség nekem, ha jól lennék, akkor is. hát még így. voltunk gernyeszegen, régenben, sárpatakon. és itt jön, amit igazán le akartam írni: 

a sárpataki gyerekek Moldovan Attila vezetésével megtanultak egy kis jelenetet, verseket, énekeket. előadták a gyülekezetben is, sárpatakon, és a sárpataki öregotthonban. mondhatom, csodálatos volt. hihetetlen! ezek a gyerekek 4 éve még 10 percig se tudtak csendben maradni, most meg fél órás műsort adnak elő rokkant, öreg vagy fogyatékos embereknek. csengett a hangjuktól az egész otthon! és ahogy andrás testvérünk mondta, végre eljött az idő, mikor ők adnak valamit, nem csak várnak, hanem szolgálnak is. az előadás után még volt igei üzenet is, áldás, és aztán a gyerekek is szóba álltak az emberekkel, még énekeltek meghallgatták őket. úgy láttam, nagyon nagy örömet szereztek ezzel sokaknak.  hát nekem, és azt hiszem, zolinak is ez volt a karácsony fénypontja. nagyon nagy az igény, hogy menjünk még az öregotthonba, ahol értelmi fogyatékosok és mozgássérültek is vannak  

Boldog karácsony utánt kívánok:) és áldott új évet!
Abigél

hétfő, december 10, 2012

decemberben

tudtam, hogy rég nem írtunk semmit, de hogy ennyire!!! most egy pár szóban arról, mi minden történt mostanában itt.
volt egy házas hétvége a hargitán, az itteni körzet szervezésében, amerikai előadókkal.ők ugyan azok voltak, akik a tavaly, a résztvevők meg... voltak újak is, sokan, meg a tavalyi csapatból is . 20 házaspár volt meg néhány  gyerek. legtöbben azt mondták, nagyon jót tett a kapcsolatuknak. mi is volt mit tanuljunk, jó volt együtt lenni, gyerekek nélkül, elcsendesedni, sétálni a késő őszi hargitán.
aztán volt egy kisebb ifjúsági találkozó melyen a gernyeszegi, csávási, sárpataki fiatalok vettek részt és egy kicsit én is. ez egy új kezdeményezés, ismerkedési lehetőség, evangelizáció  remélhetőleg lesz még folytatás. közben a munka folyik az óvodánál, kerítést kellett csinálni, elindítani a fűtést, fát hozni, emésztőt betonozni, vízszerelést folytatni, csempézni. a tanítás rendszeresen megy, volt már szülőértekezlet is, és azt mondják, egyre ügyesebben a gyerekek.
voltunk az egész családdal a hargitán a bőjt és ima hétvégén, ahol elcsendesedtünk, kértük Isten vezetését az életünkben, és élveztük egymás társaságát. a gyerekek nagyon szeretik ott (végül is ki nem?) és nagy élmény volt nekik. mire haza indultunk már havazott.
a héten magyar állampolgárok (is) lettünk mind, kivéve a kicsi Dávidot, mivel ő még nincs a nevünkön.

ez időben a gyerekek jól vannak, a nagyok járnak oviba, a kicsik az itthoni oviba...ahogy ők mondják. voltak betegek is, egyszerre is, sorban is, a felső légúti betegségek mindenféle variációja ismerős már nekem. azt hiszem, joggal állíthatom, nagy gyakorlatom lesz :) most is egyik a másik után kezdi.

készülünk szatmárra, amit nagyon várunk, mert ott lesz a nővérem is. aztán szoporra is ellátogatunk, de szombatra haza szeretnénk jönni, ha Isten velünk lesz.

a legfrissebb képekből egy kis válogatás: