ma jön haza a kedves az idén esedékes rokonlátogatásból. csütörtök óta gerzonnal és zalánnal hármasban legény életet élünk. ahoz képest elég jól boldogulunk, igaz hogy négy napig paszulylevesen élünk és a mosóporral is spórolunk :) de élvezzük. mindenüvé együtt megyünk, sokat beszélgetünk, dolgozunk, tanulunk (a napokban afrika állatai a téma, ausztrália és ázsia után ez jön). gyülekezetbe is együtt mentünk, és sokat énekeltünk is együtt, most tanuljuk azt, hogy "minden időben áldom...". főleg az oroszlános része tetszik a fiúknak, azt egyből felfogták és meg is jegyezték. voltunk fáért is az erdőn, ami mindig nagy élmény. sajnos bedöglött a csempekályhánk, és eddig minden tudományom csődöt mondott ebben, de remélem hamarosan sikerül megoldani, mert így nehezen üzemeltethető. jó látni, hogy nemcsak a börtönben lévő fiúk kezdenek Istenhez közeledni, hanem az itthonmaradt családtagjaik is, remélem, hogy ez nem marad meg csak az érdek szintjén. sok nyomorúság van de néha félve segítek, nehogy helyettük törjem fel a tojáshéjat (mint a csirkénél). nagyon várjuk már a havat, na meg a beígért pónit (amit édesapám szerzett a fiúknak, abigél és az én nagy örömömre)
a hétvégén volt egy kis bográcsozás a kertünkben. andrás diákja, gernyeszegi és sárpataki fiatalok, ez volt a felállás. a cél: kapcsolatépítés, evangélium megosztása, tartalmas időtöltés.
ki lehetett élni a felgyülemlett feszültséget, anélkül, hogy kárt tegyenek egymásban. mindenki nagyon élvezte, még gerzonék is.
andrással összemértük az erőnket. ez a gyülekezeti konfliktuskezelésnek egy alternatív formája :) csak ajánlani tudom. az igazság az, hogy adtak is de kaptam is : D
természetesen az evés is fontos része az eféle alkalmaknak. mindenki hozzájárult valamivel és ez benne a szép.
voltak akik először lőttek íjal. mindenki nagyon élvezte.
páran csak kemény unszolásra ültek fel a szultánra, főleg miután látták miket művelt velem. hiába, nincs megjáratva. az egyik fiúval szinte elragadt, de hála Istennek enm lett semmi baj. a lányoknak is erősödött az önbizalmuk kb 100 méter után.
de az íjász párbajt élveztük a legjobban (kivéve talán andrást akinek az egyik vessző szinte eltörte az újját). ezt most próbáltuk először a fiatalokkal, de nagyon megragadta őket.
aztán a szoba melegében még beszélgettünk, énekeltünk egy keveset. úgy gondolom mindenkiben megmaradt valami amit majd érdemes beépíteni. este hármasban tábotüzeztünk, talán utóljára az idén. még mi is csodálkoztunk azon, hogy még ilyenkor téleni is lehet kint ilyen foglalkozásokat végezni (nem mondom hogy nem fáztunk egy kicsit, de még így is élvezhető volt minden)
szóval jön a kedves. alig várom. nem a munkája hiányzik - mert nekünk is megy a mosogatás, takarítás, főzés, stb. - hanem ő maga. olyan jó lehet együtt megöregedni, még ha néha bosszúsággal is jár.
béke legyen mindenkivel
zoltán
