vasárnap, augusztus 29, 2010

sokkkk

"-szia kicsim. leomlott az újfalui imaház.
-igen, nekünk meg összetört a kocsink."
így hangoztt a vasárnap reggeli telefonbeszélgetésem apával.
az imaházból por se maradt, legalább a mi autónknak nem lett túl nagy baja. összeütköztek a szomszéddal. kb 300méterre tőlünk. zolinak megrándult a válla, elég nehezen mozgott, már megszerveztük a helyettesítést az istentiszteleten, mikor Isten erőt adott neki, felkelt és nagy örömmel elment sárpatakra. most úgy van, hogy mi kell fizessünk, ami nagyon rosszul esik, főleg az, hogy zolit hibáztatják. végül is megnyugodtam Isten akaratában és várom, hogy mi lesz a vége a dolognak. akik Istent szeretik, minden javukra van. hiszem és kiváncsi vagyok, megint milyen csodát fogunk átélni. az Úr adta, az úr elveheti, ha úgy tetszik neki, végül is ez csak vas. eleget énekeltük a nyáron a hargitán: te adsz és elveszel... áldott legyen az Úr neve... ugyanez érvényes az imaházra. sajnálom Krisszéket, meg a gyülekezetet, egyrészt, másrészt meg nagy lehetőség tanulni: szeretetet, odafigyelést, egymásra és Istenre. mert Ő nem kézzel csinált templomban lakik.

jól telt az evangelizáció, a gyerekek jobbak voltak mint a tavaly, a váradiak jobban bírták a gyűrődést (ezt ők mondták), és nagyon sokan voltak. egyik délelőtt, mikor az Amaro Del együttes szolgált, ott voltam én is a gyerekeink nagyrészével. hát nagy élmény volt, most nem akarok reklámot csinálni nekik, de örülök, hogy élőben is hallhattam őket. szóval eltelt. hosszú volt, a fiúknak is hiányzott apa, én kemény támadásokat kaptam, de Istennek hála azért, hogy Ő nem hagyott el. Segítségem is volt végig, előbb anyukám, aztán kicsimama:)

megkaptam pár nyáron készült képet melitől, ezzel teszem változatossá a sok dumát:)




az evangelizációról még nem kaptam meg a képeket, de következik az is.
Abigél

hétfő, augusztus 23, 2010

itt van újra

a sátoros evangélizáció ideje:) ma kezdődött, egyelőre nincsenek fennakadások, megjött a sátor, alakul az áramellátás is. a váradi csapat délelőtt kezdett a gyerekekkel. én itthonról drukkolok, imádkozom és állom a sarat:) azon gondolkoztam, hogy jó dolog ez a blogozás, egyrészt. mert ott van a másik oldala is, hogy találkozom egy tényleg rég látott ismerőssel, és azzal fogad: ja, olvastam a blogon, vagy, igen, már láttam a képeket. megspórolok egy csomó beszédet, de nem látom a meglepettséget az embereken. rossz dolog ez? nemtudom. nagyon szeretek telefonálni és biza jobban esne ha valaki felhívna és úgy érdeklődne, mi újság velünk, nem pedig úgy, hogy elolvassa a híreket. már 2éve szokom ezt a légkört, hogy nincs körülöttem annyi ember (felnőtt ember:) ). néha nagyon klassz, máskor meg hiányzik.
munka van bőven, abból nem fogyunk ki. egyenesben van a kapunk, a fásszín is, már fa is van benne valamennyi. köszi mindenkinek a segítséget: itt volt apósom, a váradiak is segítettek, meg a szomszéd bácsi is.
képeket azért nem nagyon teszünk mostanában, mert elromlott mind a 4 usb csatlakozó a gépen, így meg elég nehéz keépeket közzétenni. nem lehetetlen, csak csomó munka van vele.
amúgy minden rendben, a fiúk aranyosak, gerzon megint nem dadog, remélem, ezúttal így is marad. zalán megint nem pelusos, és hát épp itt az ideje, mert nemsokára kezdődik az óvoda, ha sikerül, szereném ha menne ő is. a picik... dávid adja a ritmust, hintáztatja magát a székében, de nem mutat hajlandóságot egyébb dolgokra. gondoltam, szerezhetnénk egy járókát, úgy talán rájönne, hogy kell állni, járni, kicsit fejlesztené. a többieknek nem volt, több rosszat hallottam róla, mint jót. de egy próbát megér. koppány mosolygós, mint zalán volt, és mindent úgy és akkor tesz, mint a "nagykönyvben" meg van írva:)
holnap jön anyukám segít egy kicsit, nagyon várom.

olvastam egy cikket egy baba patika magazinban, hogy a 4 éves gyerek elkezdett félni a haláltól és ezt kérdezgette az anyjátó, hogy milyen az, mi van akkor ha valaki meghal. az anyja meg zavarba jött és elkezdett zagyválni mindenfélét hogy lehet újjászületik kislány formájában és lesz egy másik anyikája, testvérei. a gyerek bepánikolt, erre az anyuka bölcsen azt tanácsolta, hogy imádkozzon, mert Istennél minden lehetséges, ha nem akar kislány lenni, imádkozzon érte, hogy ne legyen. majd megtanította a miatyánkot, amit a gyerek kicsit átírt, odatette a végére, hogy "és kérlek, hogy ne kislányként szülessek majd! Ámen" nagyon felkavart ez és kiakadtam, sajnáltam a gyerekeket. milyen bizonytalanságban nőnek fel! a szülő, az egyetlen tekintély, aki mindent tud, mindent meg tud tenni, akire mindig lehet számítani ebben az egy dologban csődöt mond. elkezd vakarózni, hebegni-habogni, és a gyerek hirtelen ott áll válasz nélkül, támasz nélkül egyedül az élet nagy kérdésével és nincs aki választ adjon. szeretnék meggyőződést, hitet átadni, hogy a gyerekeim ne kelljen féljenek semmitől... egyedül Istentől.

szerda, augusztus 18, 2010

ha nem széna, szalma

most értettem meg jobban ennek a mondásnak a jelentését. szénát akartunk kaszálni a tegnap andrás kaszáló gépével (ami egy rosz felének az egyik rosz fele - aki érti, értse) de az felmondta a szolgálatot még a leg elején. de kiderült, hogy a főút mellett nagyon jó gazos zabszalmát lehet gyűjteni és édesapámmal (ti. itt van nálunk pár napot) hoztunk is két fuvarral. lesz mit rágjon a kecskénk.
nagy a kísértés, hogy belemenjünk mindenféle dologba ami nem a mi feladatunk. könnyű meg is érvelni, hogy miért kell mi azt tegyük: megélhetés, ahhoz értünk, sikerélmény, azt szeretjük csinálni, azzal vagyunk megszokva, stb. de valójában menekvés, mellékút, vagy ilyesmi.
de az Úr gondoskodik az üres hálókról.
hála az üres hálókért, elromlott gépekért, döglött állatokért, gazos kertekért, sikertelen vállakozásokért, stb.!
jobb lenne a jót otthagyni a legjobbért, de ha nem megy, jön a segítség
aki érti, értse
béke mindenkinek
zoltán

szinte elfelejtettem:
jövő héten sószóró ill. gyerek hét és sátoros evangelizáció sárpatakon (szerbiában, a mocsáron ha minden jól megy). érdemes imádkozni és még lehet jelentkezni önkéntesnek (néhányan visszamondták a váradiak közül) aki akar jönni szóljon. csak az utat kell állni, a többit megoldjuk.
a környéken lesz az amaro del is, még folynak a tárgyalások, hogy miként tudnának kijönni ide is



szombat, augusztus 07, 2010

xxxi

31 lettem. ...nagy hirtelen. kissebb számadás..., bűnbánat..., nagy hála, öröm.... érdemes élni!

hargitán voltunk. ...előadtam. abigél próbált pihenni. a fiúk magukat adták. kölcsönösen szolgáltunk, mindenki mindenki felé. jó volt.

pár ismerőst meglátogattunk. gyors volt, de emlékezetes.

voltunk bukarestbe dáviddal felülvizsgálaton. kissebb gondok..., csepegtetünk..., aggódni semmi ok.

itthon minden rendben. alig 3 napja érkeztünk de vannak új kapcsolatok. tégy Uram engem áldássá...!

többet fogok imádkozni másokért. meglett a régi füzetem. csak tátogok...

mérföldkő a szolgálatomban: ma először tanítottam cigányul az igét "dake varekon mange szolgalinel, pala mande te avel..." örültünk. még a gyermek is megérti!

készülünk a sátoros evangelizálásra, sószóróra, amaro Del koncertre.

itt víz, máshol tűz, de belül mégis béke van.

járjatok békével!
zoltán