hála a Mindenhatónak találtunk egy helyet ahová mehetünk. igaz, hogy nem itt van Sárpatakon, hanem a község egy másik falujában (Póka), de nincs túl messze és gyönyörű helyen van. a ház is tágasabb, jó nagy udvar, gazdasági épületek, hatalmas gyümölcsös és a kert végében kezdődik az erdő. pont nekünk találták ki. reméljük a penésszel sem lesz gond és ha minden jól megy lesz kecskénk is és ezzel is harcolunk majd a fiúk asztmás hajlamai ellen. mindez nagyon szépen hangzik, de még előttünk áll a költözés. a leendő házigazdáink nagyon rendesek, megkedveltük őket és már a papírokat is elkezdtük intézni. hála Istennek a személyigazolvány csináltatása is könnyűnek ígérkezik. csak egy aláírás Sanyi bácsitól a rendőrségen, pár másolat, egy igazolás a polgármesteri hivataltól és kész is. nem kell sehová sem menni, nem kell előre bejelenteni az elvesztést, nem kell feleslegesen várni (a rémhírekkel ellentétben). nem a leg alkalmasabb időszak a költözésre de nem ez nem a mi kezünkben van.
közben építkezünk. szeben mellett azt a táborhelyet nagyobbítjuk ahol a tavaly is voltunk a gyerekekkel. minden önkéntes jelentkezőt szívesen látunk. az utat, szállást és élelmet biztosítjuk. ez egy nagyon jó szolgálati lehetőség, aki tud szánni az idejéből legalább egy hetet (hétfőtől-szombatig) bármikor egészen június közepéig az jelentkezzen. (0265338053 -romtelecom, 0726343127 - baptifon, vagy 0743668370 - orange). előre is köszönjük mindenkinek. az idén is ott fogunk táborozni az abafáji és sárpataki gyerekekkel (egy-egy hetet) csak előbb el kell készüljünk.
dáviddal kellene menni bukarestbe szemműtétre de sajnos sehol nem találom az anyját. ugyanis az ő beleegyezése is szükséges mivel eddig még nincs véglegesítve a nevelőszülőség. remélem valamikor előkerül és hamarosan el tudunk menni. mostanában nagyon nyűgös, jönnek a szemfogai (csodálkoztunk de az orvos szerint van ilyen) de ettől eltekintve szépen fejlődik.
abigél is gyógyulgat, koppánnyal már voltak kint pókában megnézni a házat. próbálom minél többet szabaddá tenni azzal, hogy elviszem a fiúkat (vagy legalább egyiket, de van hogy hármat is), igyekszem lebeszélni minden nagyobb szabású tervéről, és igyekszem többet itthon lenni, és segíteni amit csak tudok. nagy áldás számunkra az itteni ismerőseink, testvéreink akik étellel is segítenek. nem mintha nem főznék szívesen de az nem lenne ilyen finom :)
béke legyen mindenkivel
Jézus Úr, Király
(idéztem egyik kedvenc énekemből)
zoltán
u.i.
azok számára akiknek nem egészen világos miért is kell elköltözzünk itt leírom még egyszer:
- főleg dávid miatt szükségünk van maros megyei papírokra, hogy hivatalosan is nevelő szülői lehessünk (ezt követeli a törvény) és fedezve legyünk a hivatalok előtt. el lehetne intézni másképpen is de ez az egyenes út és a szociális munkások időnként ellenőriznek, úgyhogy nincs kibúvó. ha ez meglenne most nem kellene az anyja után kutassak és az a kicsi gyerekpénz sem jönne rosszul.
- mivel elveszítettük a papírjainkat a nagy felfordulásban ezért mindenképp szükség van újakra és ha már itt vagyunk akkor szóljanak ide (az ún. flotánt csak egy évig érvényes)
- abigélnek a gyest (koppány után) sem tudjuk elintézni papírok nélkül
- a jelenlegi gazdáink (számunkra ismeretlen és ép ésszel felfoghatatlan okok miatt) nem voltak hajlandóak megengedni, hogy a jelenlegi címre készíttessünk iratokat (ezt sem megbeszélni, sem idejében személyesen közölni nem voltak hajlandóak). és mivel a fent említett érvek elég nyomósak, eltekintve minden kellemetlenségtől amivel a költözés jár szükségessé vált ez a lépés.
- ugyanakkor tudjuk (és ezzel kellett volna kezdjem), hogy minden a javukra van azoknak akik Istent szeretik és az Ő végzése szerint hivatalosak, és a jelenlegi helyzet sem kivétel ez alól. sőt, már előre dicsőítettük is a Teremtőt, mindazért a jóért amit készít számunkra ezzel is. még nem értjük minden oldalát a dolognak de már sok minden nyilvánvaló, és a későbbiekben még több minden kiderül. nem mondom, hogy néha nem csüggedtünk el, volt hogy szomorúan jöttem haza miután jónéhány nemleges választ kaptam (több mint 10 házat néztem meg csak itt Sárpatakon, néhányat Pókakeresztúron és végül Pókában kötöttünk ki míg találtunk egyet).
de közben sok emberrel ismerkedtem meg, sok mindent tanultam és kiderült az is, hogy kibe mi lakik. na ez jó hosszúra sikeredett! béke
