szociális mosoly:)

már alig vártam, hogy írhassak, és főleg, hogy feltehessem ezt a képet! ezen a héten nagy dolgok történtek, mert dávid megnyugodott elég sokáig elszórakoztatja magát és főleg: MOSOLYOG. van, hogy csak úgy magának, de a fenti kép úgy készült, hogy szólítottam, beszéltem hozzá és így reagált. mondanom sem kell, nagyon aranyos, és nagyon jól esik nekem, mert végre van valami visszajelzés a részéről.

az eredmények se nem jók fölöttébb, se nem rosszak nagyon, voltak betegségek, amik már nem aktívak, antitestek vannak a szervezetében, és vannak hiányok: kalcium, vas és protein. mintha alultáplált lenne, így mondta valamelyik orvos. de hát nem az, ez látszik is rajta:) baj van itt is a bürokráciával, de kibírjuk és megalázzuk magunkat... a szívorvos áprilisra adott időpontot, szóval nem megy minden olyan simán. a szemészeten azt mondták, ha eléri a 6 kg-ot, vigyük, mert megműtik. az még vagy 3 hét. ha minden jól megy.

ez múlt vasárnap készült, nagy szánkó-túrán voltak a fiúk az apjukkal.

felmentek a szerbiába is, itt erzsikével pózolnak.

továbbra is kérjük az imatámogatást. kb 3 hét múlva esedékes a pici születése, mondanom se kell, hogy már nem itt jár a fejem...:)

Abigél

katarakta

most egy szomorú hírt kell leírjak és nem is tudom, hogy fogjak hozzá... mint már sokan olvasóink, barátaink közül értesülhettek innen vagy onnan, a kicsi Dávid, fogadott fiunk, nem lát. mindkét szemére vak. veleszületett szürke hályog van mind a két szemén (katarakta), a bal oldalon egyáltalán nem érzékeli a fényt, a jobb oldalon lát valamit, csak fényt, ezért van az, hogy folyton a lámpát nézi. sejtettük, hogy baj van, ahogy egyre csak telt az idő és nem láttunk semmi fejlődést a kommunikációt illetően, nem volt szemkontaktus egy pillanatra sem. aztán elvittük orvoshoz és megmondták, amitől tartottunk. egy méhen belüli fertőzés eredménye ez, amit az anya az első 3 hónapban szenvedhetett el. most kivizsgálják, nem-e károsodott más szerve, agya, idegrendszere, illetve hogy nincs-e más maradandó fertőző betegsége. most már értjük, miért olyan kis félős, szorongó, sírós, miért csak az nyugtatja meg, ha testközelben van, ha fogjuk a kezét és semmi más.
elméletileg akár meg is lehetne operálni, nem sok jóval biztatnak, de bízni azért lehet, egyedül Istenben, aki bármilyen bajt, betegséget, bármikor meg tud gyógyítani. lehet, nem akkor, mikor mi elképzeljük, és lehet, teljesen szokatlan módon.

most imatámogatásra van szükségünk, a kicsinek nagyon nehéz, nagyon sok vizsgálat és további fájdalmak várnak rá és reméljük, nem lesz hiábavaló. van egy csomó "ha": ha lesz legalább 6 kg, megműtik, ha nincs más baja, ha nem károsodott nagyon a szemfenék, akkor talán valamennyire...

holnap meg pénteken még kell menni vele, akkor többet fogunk tudni. majd írok.
Abigél

megint

és újra én írok (abi). csuda jó dolgom van már második napja, mert zoli elvitte a fiúkat az édesanyjához, péntekig ott lesznek. hihetetlen, milyen felüdülés csak egy gyerekkel foglalkozni. (ill. másféllel, a kicsi "töbörcsök" nagyon aktívan kíván részt venni az életemben, nem lehet figyelmen kívül hagyni őt sem) szóval pihenek ezerrel. itt ülök egész nap a gép előtt és ezen dolgozom:
http://sites.google.com/site/kosarpatak/
egyelőre ez a cím, ez is marad egy darabig, aztán keresek valami jó tárhelyet, ott lesz egy oldal, ami majd ide irányít. de egyelőre csak innen lehet megnézni. a minőség nem olyan profi, én sem vagyok az, minden diploma meg iskola ellenére sem. sajna. ez egy egyszerű kis oldal azért főleg, hogy támogassuk az itteni cigányságot, akiknek van szakmájuk, szorgalmuk, tehetségük, de kevés lehetőségük, hogy megmutassák, és értékesítsék.

hétvégén házas hétvége, ún. felejthetetlen hétvége volt, vásárhelyen, kedves régi ismerősök, barátok voltak az előadók. honvágyam lett a betlehem gyüli iránt, mikor hallottam zsigát meg gyöngyikét énekelni. jó volt beszélgetni, megmutatni, hol élünk most. kaptunk tanácsokat házasságot, gyereknevelést illetően és reméljük, még jobban elmélyül a kapcsolatunk zolival, hogy ellen állhassunk mindenféle bajoknak, kísértéseknek.

rólam annyit, hogy lassan nehezedik a terhesség, de még majdnem 2 hónapot ki kell húzni, imádkozunk is, hogy ne siessen meglátni a napocskát. amúgy is még nem sok látnivaló van, tavasszal lesz az igazi, akkor kell jöjjenek a gólyák....:) a fiúkról most nem írok. aranyosak, kedvesek, okosodnak minden nap.

a fenti képen zoli válogatja a vesszőt, próbálkozik a kosár fonással.
dávid nyűglődik, zavarja a "múzsámat" ...

Abi