vasárnap, január 25, 2009

kifürkészhetetlenek

az Isten útjai... vagyis minden ami történik a világon. annyi összefüggés, annyi változó, annyi önmagát függetlennek gondoló ember, aki valahol mégis csak egyetlen pici sejt a hatalmas élő szerkezetben. mit értünk mi részecskék az egészhez? jó ha a helyünkön vagyunk és rendeltetésszerűen működünk, minden egyéb hasztalan.
mikor láttuk mibe vannak gyöngyiék edi halála után, gondoltuk abival, hogy jó lenne magunkhoz venni erzsikét. de csak gondoltuk. eltelt pár hónap, ediék elmentek dolgozni és most úgy van, hogy az anyjáék is mennek. megkértek, hogy vigyázzunk addig erzsikére, vagyis költözzön hozzánk. örültünk és izgultunk is, felelősség, kihívás és áldás egyben. ma mondták, hogy ida nem tud velük menni és jó lenne ha ő is ide költözhetne. ettől kicsit megijedtünk. tinilány de már volt "férje". nagyobb falat, de ennek is lenne haszna. egyedi alkalom lenne számára testközelből megismerkedni a hívőséggel. de még meglátjuk hogy lesz...
a héten gondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne meglátogatni ediéket. persze kivitelezhetetlennek tünt a távolság és az ezzel járó költségek miatt. ma kérlelte telefonon, hogy vigyem el gyöngyiéket és hozzam haza az ottlevőket abban az árban amiért más is fuvarozik. így hirtelen lehetőség nyílt a látogatásra. még vacilálok, az út hosszú, fárasztó és pont akkor költözik hozzánk erzsike is. a holnap majd eldönti (vagyis a ma, vasárnap éjjel kellene utazni).
pár hete nem írtunk. nem volt a legjobb a hangulatunk, sok belső és külső kavarodás közepette alig leltük a csendet. de az csak-csak megtalált minket, ha máskor nem, éjjelente. legszebb napunk az idén mikor együtt böjtöltünk abival. a kicsik betegesek, de lassan gyógyulnak. kiruccantunk egy nap parajdra sós levegőben szellőzni. folynak a szombati alkalmak, mindig toppannak be új arcok, van hogy kicsit mámorosan, de jó őket szeretni. zozó vizsgaidőszakban van, kicsit új számára a helyzet, nehéz neki a gyűrődés de azért nem hagy cserben
hála mindezekért és azért is ami még ezután jön - legyen az kellemes vagy fájó - mert annak a kezéből jön aki végtelen szeretetét egyszer s mindenkorra bizonyította a Golgotán!
dicsérjétek JaH-ot! (vagyis hallelujah!, ami egyben gerzon egyik kedvenc szava, bár nemigen érti)
zoltán

kedd, január 13, 2009

aratasi "kánikula"

...igen, az van:) nagyba' megy az aratás, de gondolom nem csak errefelé. múlt héten körtvélyfáján, a héten régenben a gáboroknál és nemsokára gernyeszegen. nyilván ez csak a hajrá, a munka folyamatosan zajlik. (néha nagyobb a füst mint a láng, de valami csak ég ott) igyekszem tanulnia jehova tanúinak a munkájából, az erősségeikből és a hibáikból is. főleg az erősödött meg bennem, hogy mennyire fontosak a személyes látogatások, és itt nem a házról házra való járása gondolok (hisz az itt már nemigen működik), hanem arra, hogy a meglevő kapcsolatokat ápolni kell. van pár család akiket elhanyagoltam az utóbbi hetekben (ünnepek, imaterem ürügyén) de a héten bepótolom. hiányoznak ediék. már elég sok pletyka és hazugság kering rólam, ill. rólunk a szerbiában. örülök is ahogy azt kell :) (Mt.5) a hazugság sokaknak lételemükké vállt, de a sánta kutya is örülne ha látná milyen hamar kiderülnek a dolgok. pedig van, hogy még (számomra) ésszerű érdek sincs mögötte. a minap 4 jános volt velem körtvélyfáján, huszonévesek. mikor ott a kocsmából próbáltam hívogatni az embereket az igehirdetésre összefutottam egyik régi ismerősömmel akit még a (5-6évvel ezelőtti) sószóró alkalmával ismertem meg. akármerre nézek leginkább ezek a szép érett, barna kalászok dőlnek. remélem nem csak bedőlnek. de jó volt beszélgetni egy magyar misszionáriussal aki épp pakisztánba készül menni. meglehetősen megdobogtatta a szívemet. már volt ott, meg afganisztánban, tadzsikisztánban, stb. és azt mondja, hogy a sok keresztyémüldözésről szóló történetnek fele sem igaz. úgy véli, hogy a nyugati misszionáriusok költik ezeket a meséket különböző (részben érthető de Krisztushoz méltatlan) érdekekből. úgy éreztem, hogy megvan hová fogunk menni sárpatak után. de addig még legalább 5 év. hajrá!
Krisztus kegyelme mindnyájunkkal!
zoltán

péntek, január 09, 2009

Sűrű erdő mélyén...

...kicsiny bárány béget,
elindul a Pásztor,
Jézus keres téged.
Megkérdi az erdő
minden bokrát, fáját,
ki látta, ki látta
kicsi báránykáját.
Szeretjük ezt az éneket, főleg Zoli, megtanulta gitározni is, gyakran elénekeljük itthon is, meg egy párszor a házi istentiszteleten is "eefúttuk". Mikor itt voltak a gyerekek, énekeltünk minden félét. Erzsike aztán kért egy éneket: "énekeljük azt, mikor elbókult a gyerek". S kezdtem: sűrű erdő mélyén...

azért érdekes, hogy a lényegét megértette ennek a bonyolult, metafórákkal tele éneknek is. :)))

Abigél

csütörtök, január 08, 2009

szép vagyok

igen, szép! ...még így szakállasan, borzosan is, a cigány gyerekek szemében. csodálkozom rajta, és nevetek magamban. mi szépet láthatnak ezek bennem. még nagyanyámnak sem tetszem így, pedig a kedvenc unokája vagyok. de ezeknek szép vagyok. szebb mint gerzon és zalán. ez aztán a túlzás. legyintek rá és nem firtatom. de ők tényleg szépek, gyönyörűek. főleg a kislányok, de egyik-másik fiúcska is. csak az a szomorú, hogy olyan múlékony ez a szépség, olyan sok a koravén fiatal. sok gyerek szinte szülők nélkül nő fel. talán ezért is vonzódnak a nagyok közül szinte mindenkihez aki egy kicsit is figyel rájuk. már említette abigél, hogy bérlünk egy szobát gyülekezési helynek. központi helyen van (közvetlenül a bolt mellett) ezért fölösleges is hívogatni. szombaton volt 50-60 gyermek, majd mikor kb 1 óra foglalkozás után hazaküldtük őket, még megtelt fiatalokkal is. hétfőn is teltház volt és ahányszor arra járok mindenki kérdezi mikor lesz még gyülekezés. sokan kíváncsiságból, mások valami haszon reményében, mások pedig jobb dolguk híjján be-be néznek.
kicsit új ez a helyzet, új lehetőségekkel de kihívásokkal és buktatókkal is. félek nehogy az intézményesedés kezdete legyen ez az egész. valahogy személytelenebb is lett minden (eddig kb egy tucat ember volt egy házi istentiszteleten, de most, hogy ediék is elmetek dolgozni komárom környékére sok új arcnak kell beszélni Krisztusról) de ez lehet, hogy csak addig tart míg ismét megismerkedünk. ma voltak velem páran a körtvéfályi evangelizáláson, és holnapra is ígérkeztek.

ne szóljon ígéd hiába, nekünk, de nekik se.
zoltán

haszonjármű (így is lehet, ha muszáj)

alig tettük le, és máris tele lett gyerekekkel

gerzon nagy napja (nagyon élvezte)

Örömhír kub

Mar múlt héten is megjelent pár gyerek nálunk, előbb csak új évre köszöntöttek minket, aztán jöttek csak úgy, s ma megint. Erzsike csapata ez, ő szedi őket össze, ma 4en voltak. Volt még egy kis édesség (csak keveset, mert a fogorvosra nincs pénzünk:) ), aztán elbeszélgettünk. Kicsit még hideg volt a konyhában, énekeltünk, mondtam nekik történetet a Bibliából, persze gyerekbiblia segítségével. Szóval ezek engem bedobtak a mély vízbe. Még soha nem csináltam ilyet, nem is tudtam, hogy fogjak hozzá, de nem is kellett sokat gondolkozzak rajta, mert házhoz jött a lehetőség. Kicsit fárasztó hallgatni, hogy mennyi babonaság, hülyeség ragadt rájuk pedig még kicsik. És mennyi rosszaságot ki tudnak találni, mennyi mindenben benne voltak már... Énekelgettünk, játszottak Gerzonnal és előkerült egy kifestős könyv is, amit Gerzon hozott tegnap Attilától. A Kovács Barnáéktól kapott csomagban volt elég színes ceruza, szóval el voltunk látva. Erzsike nem bírt nyugodni, mert meglátott egy köteg színes papírt... Jövő hétig még ki kell találjak valamit, hogy miként használjuk fel a legjobban. Minden ötletet szívesen fogadok, sablonokkal kivágni és összeragasztani, hajtogatni stb.

Aztán egyszer kíváncsi lennék ezekre a tanító nőkre, hogy az egyik kislány ott járt 3. osztályig és nem tudja a nevét leírni... De van olyan, aki 7-8 évet is ott tölt, és semmit nem tud, se írni, olvasni, se semmi egyebet, ami a tananyagban benne lenne... Így nem csodálom, hogy nem nagyon akarnak menni iskolába... Meg mondja Erzsike, hogy majd nyáron megy, mert most hideg van. :)
Na így. Örülök, hogy hasznos (mozdony:) ) vagyok.

Abigél

szombat, január 03, 2009

január

Kicsit gyorsan teltek a decemberi ünnepek. Ide-oda szaladtunk, kapkodtam a fejem. Kezdődött azzal, hogy alig értünk haza a disznóvágásról, kezdtük a sütést Zsuzsával, ez nem ment olyan gyorsan, mint ahogy számítottam. Aztán még szárítottam a hajam, mikor jöttek kántálni a fiatalok. Hát épp kész voltam, az asztal terítve, de a szívem még nem volt kész. Voltam én is kántálni, Ancsa addig vigyázott a fiúkra... Zalán nem volt hajlandó nélkülem aludni, megvárt éjjel 3ig. A karácsonyi menüből csak az ünnep után ettünk, hála a testvérek vendégszeretetének. Hamar eljött a szilveszter, közben még voltak vendégeink is. A szilveszterezés is érdekes volt, a fiaink végig ott ültek (amíg én bírtam), volt ott sok fiatal (vendégek is Besztercéről), kozépkorúak, meg idősebbek is. Sok játék, kacagás, lelki és testi ennivaló (utóbbi gyönyörűen tálalva). 5en voltak sárpatakról is velünk, nem tudom hogy érezték magukat, nem mindenki találta fel magát (főleg az olvasós játékokban).

Zalán és Gerzon szilveszterkor

A kicsikről csak annyit, hogy Zalán karácsony előtt volt rosszabbul, mandulagyulladása volt. Most Gerzon van rosszabbul, (ez azt jelenti, hogy mindketten betegek, csak az egyik jobban) nagyon köhög, szokásos, de nem lehet ezt megszokni. Készülünk Parajdra velük.

Hála Istennek, kezdjük kipihenni magunkat, új feladatok várnak ránk. Zoli meg a gernyeszegi fiúk berendezték a kicsi imaházat, szombaton már ott volt az istentisztelet, de erről majd Zoli részletesebben beszámol, én nem lehettem ott.

Abigél