hétfő, december 29, 2008

királyi lakomák

de jó dolog megélni amit Krisztus urunk tanított! nem mindig sikerül, és legtöbbször még a lehetőséget sem vesszük észre. pedig Ő gondoskodik lehetőségekről. így volt ez minap errefelé. karácsony másodnapján gyülekezetünkben szeretetvendégség volt. olyanok is részt vettek akik biztosan nem fogják viszonozni a meghívást. dicsőség Istennek!

ma este pedig hazajövet a gernyeszegi istentiszteletről mielőtt hazavittem volna az embereket beugrottunk hozzánk, és csak úgy spontánul megvacsoráztunk mindahányan. hálás vagyok Abigél leleményességéért és kedvességéért. velem együtt 11 embert ültetett asztalhoz. hála édesanyámért is aki sok finom étellel látott el bennünket, lehetőséget adva arra, hogy mi is részesüljünk az adás örömében. ahogy a Mester mondta: "jobb adni mint kapni".

sok nyomorúság és bánat is van, de ebben is együtt vagyunk Isten pedig velünk. családi viszályok, betegségek, halál (épp egy virrasztásról jövök)...

sárpatakról is megyünk néhányan együtt szilveszterezni a gernyeszegiekkel. volt aki könyörgött, hogy vigyük mert egyébként mások rángatják bele az ilyenkor szokásos ivászatokba.

fiatal magyar házaspárokkal ismerkedtünk meg egy vendégségen amit nagyon élveztünk. szines társaság volt és jókat lhetett beszélgetni. ezért is hála! nagyon jól esett.


mindenkinek kívánok kegyelemben gazdag új esztendőt!
...mert végső soron mind az Ő vendégei vagyunk

zoltán

nálunk
gernyeszegen (az asztal végénél vagyunk mi)

csütörtök, december 25, 2008

fekete (karácsony) vagyok de szép...

az utóbbi hetek irtózatosan gyorsan teltek. alig ocsúdtam és itt is a karácsony. de mintha már az év is eltelt volna. közben voltunk szüleinknél Szatmár megyében, javíttattam a kocsit, voltunk Bihar megyében evangelizálni, és alig volt időnk számítógép elé ülni. közben a gádzsó ismerőseink száma is gyarapszik, és egyéb eseményekben sincs hiány (pl. a kocsi szenvedett pár sérülést mások figyelmetlenségéből vagy rosszakaratából, de nem nagy trauma mivel csak egy eszköz) szenteste megnéztük a "Jézus élete" filmet ami a lukács evangéliuma alapján készült. voltak vagy 70en, főleg fiatalok és gyerekek. aztán néhány gernyeszegi fiatallal együtt kántálni voltunk szerbiába, majd azokkal akik csatlakoztak hozzánk folytattuk gernyeszegen is a kántálást. ma este pedig befutottunk dedéékkel vásárhelyre mivel az annyát bevitte a mentő. hálistennek itt van nálunk ancsa is, mert nélküle mindez nem jött volna össze ilyen jól. főleg abban nagy segítség, hogy vigyáz a kicsikre. a külsőségkben nem sikerült túl jól felkészülni a karácsonyra, de annál jobb érezni azt a békét amit Isten újból és újból ad az események forgatagában, humorérzéket, derűt, és reményt amikor sok a rossz hír.
békés karácsonyt mindenkinek és áldott új esztendőt
zoltán

mivel nincsenek karácsonyi képeink (erre sem tudtunk figyelmet fordítani, más, fontosabb dolgok miatt) feltettem néhány nemrég készült képet:

talán ez mégis karácsonyi, ancsa készítette

ilyen Marossárpatak idén decemberben (az a sor ház a tetején szerbia)

ez ediéknél egy házi istentiszteleten készült (középen lent erzsike; bal oldalt gyöngyi, az anyja; mellette a másik lánya, ida; zalán a manyi ölében alszik; mellette zsuzsa, edi felesége; engem meg csak felismertek tán)

hétfő, december 08, 2008

csend

A család már alszik és nekem jól esik kicsit csendben lenni. Sok rendezni valóm van, írogatni leveleket, blogot, olvasgatni, gondolkozni. Most nem vagyok álmos... Zajlik az élet, sok tennivaló kívül-belül, de néha meg kell állni is.

Jó meleg van itt, ropog a tűz, a fiúk kórusban horkolnak, nekem zúg a fejem. Keveredik az advent, a bevásárlóközpont kommersz adventje, a rengeteg megmaradt mikulás-csoki képe, a díszek, amiket nem veszünk meg, mert vagy nekem nem tetszenek, vagy Zolinak, vagy amúgy is giccsesek és szóba sem jöhetnek. A sok félkész sütemény a polcon, dobozba zárt finomságok, minden kész van 3 perc alatt: se sütni, se főzni nem kell, sem kínlódni vele, sem időt szánni rá, szeretetet, imádságot. Instant karácsony. Hol van még karácsony... Nálam már ott csüng a kicsi dísz az ablakban, két gyertya ég: Krisztus második adventusza, az életembe jövetele. Életemben élete. Talán ez a legboldogabb advent-hét. A jelen adventje. A Krisztus ittléte. S én mégis csak tervezek, mindig előre, másnapot, jövő hetet, karácsonyt, szilvesztert, jövő nyarat. Pedig itt kéne élni, ebben a hétben, mert Krisztus második adventje eljött, s azóta itt van velem, bennem, jelenemben. A csendben, a forgatagban, a gyereksírásban, meg nem gyulladt tűzben, esőben, sárban is.

Nagyon örülök, mert Edi és Zsuzsa úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Eddig együtt éltek, mint férj és feleség, úgy ismeri őket mindenki, de papírjuk és áldásuk nem volt hozzá. Isten elvégezte bennük... intézgetik a papírokat, karácsonyra meglesz az egész, meghívtuk, legyen nálunk az ünnepi ebéd, s talán ünnepi istentisztelet is. Első hívő esküvő Sárpatakon. Nem nagyszerű?

A női kör kicsit akadozik, egyszer nem volt áram az egész faluban, nem jöttek csak 3an. Jó volt, gyertyafénynél csináltuk az adventi koszorút az imaháznak, csak akkor voltunk bajban, mikor aztán láttuk is, hogy mit remekeltünk...:) Következő héten beteg voltam, én nem mentem, most nem hirdettük meg vasárnap, de nem is baj, mert aztán jutott eszembe, hogy holnaptól javítják a kocsit, úgysem tudnék menni. Nem tudom, hogy lesz aztán, lehet jövőre marad, hogy elkezdjük a tanulmányt. Addig kell gyűjtsek erőt, bátorságot, gondolatokat.

Abigél

péntek, december 05, 2008

veszen kosarat?

"Végezetül imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is, és, hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert nem mindenkié a hit! De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól."
ilyen szavakkal kezdte zárni Pál apostol testvérünk a thesszalonikabeliekhez intézett második levelét. én pedig így kezdem. elég friss élményeim vannak (nem részletezem) és éppen most találtam ezt (jól esett ezt olvasni).

pörögnek rendesen az események és hiányzik néha a magány. nem volt betervezve de kedden összejött: egyedül mentem az erdőre fáért és egyedül is jöttem haza (estefelé). minden olyan nyugodt és egyszerű volt odakint, Istennel. de aztán vissza kellett ereszkedni a völgybe (szó szerint), ahol sok gonosz lélek gyötri az embereket (ez is szó szeint). a fát csak másnap tudtam hazahozni (csak kétszer kellett lerakni útközben :) ) a múlt héten is hoztunk valami szárazságot és szerdán ludájék (abafájáról) fel is vágták. (hálás vagyok)
a képen edi (jobbról) segít az abafáiaknak
ne felejtsem el, hogy hétfőn voltam ediékkel a falvakon kosarat árulni. ők még nem kértek tőlem soha kölcsön (pedig a legszegényebbekhez tartoznak, és az apjuk is meghalt, edi a legidősebb férfi a családban, nemsokára 19lesz) hanem megkértek hogy vigyem el őket és a kosaraikat néhány közeli faluba (kb 60km volt az egész körút, a benzint fizették). előtte együtt imádkoztunk és utána együtt adtunk hálát. voltak akik kételkedtek, mivel nem mentünk elég messze, és mégis sikerült délre eladni az összeset. hála Istennek! ezáltal is erősödött edi hite

(itt tennék is egy zárójelet: leginkább azzal lehetne segíteni az ittenieket, hogy tisztességes áron megveszik az arujukat (mindenféle vesszőkosarak, vesszőből készült bútorok, tárgyak, gyékény lábtörlők, stb.). ha valaki tud ebben segíteni, vagy tud olyat aki ebben segíthetne az szóljon. kissebb tételektől egészen több ezer darabos megrendelésekig bármi jól fogna. megjegyzem, hogy semmi tapasztalatom ilyen téren de a segítő szándék megvan bennem. zárójel bezárva)

a koncertről pár szót: tele lett a kultúrotthon (többen álltak is), helybeliek nem sokan, de aki ott kellett legyen ott volt. pörgősen indult aztán lecsendesedett, míg a végén többen sírva imádkoztak (az itteniek közül is) miután előre mentek. én a legtöbbet kint voltam és a csellengőkkel próbáltam beszélgetni. közben persze imádkoztam de mégis meglepődtem mikor bementem és láttam mennyien előre mentek imádkozni. jól esett hallani a sárpatakiak imáit (volt aki alig mert, másból viszont csak úgy ömlött a szó, pedig pár hete még nem is mertek hangosan imádkozni) miután kitakarítottunk megvendégeltük határon túli testvéreinket (abigél igazán kitett magáért, pedig előtte éjjel bent voltunk vele vásárhelyen a sürgősségin, ahol egy kis intravénás glukózzal próbálták erősíteni mivel kiszáradt valami gyomorrontástól) gerzon velünl volt a koncerten, hogy abigél készülhessen. azóta hálistennek jobban van a kedvesem, csak a fogfájás gyötri még kicsit.
ma jó volt többet lenni a családdal, együtt mentünk fel vásárhelyre is. holnap megpróbálok segíteni elrendezni pár embernek a személyigazolványát. ehhez is fel kell mennünk a városba. szombaton pedig elugrunk érkörtvélyesre evangelizálni. viszek magammal az itteniekből meg a gernyeszegiek közül is. fárasztó lesz de számítok az áldásra. talán viszünk pár kosarat is és útközben eladjuk valahol. jövő hétre marad a jézusfilm vetítése.
kegyelem mindenkivel
zoltán